Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-10-06 / 40. szám

mit valamely nemzet nemzeti létéért s nemzeti léte legfőbb biztosítékáért: szabadságért vív. Ám azok, kik tudtak erős nemzedékeket nevelni a háborúra, azok tudnak nevelni és nevelnek is erős, állhatatos, hazaszerető, jellemszilárd nemze­déket a békére is. És mert ezt teszik, mert a tanító munkáján fordul meg a nemzetek kulturális fejlettsége, ami ma a nemzeti lét és nemlétnek próbaköve, ezért meg is becsülik a tanítót Németorsiágban 8 meg­becsülik az összes kultúr államokban. A meg­becsülésnek egyik következménye a tanítói állás­nak hivatása nagyságához mért értékelése, másik jele pedig az anyagi jutalom, melyet munkájukért számukra juttatnak. Mint elszomorító tényt kell megállapítanunk, hogy ez a mi édes hazánk sok minden egyében kivül azért sem tartozik még a kultúr államok sorába, mert nálunk a tanítói állásnak sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem adják meg azt az elismerést, ami ezt méltán megilletné. Az erkölcsi elismerésről nem is szólunk. Egyfelől a durva tudatlanság, másfelől a hiú pöffeszkedés igyekszik leszállítani a tanítói tekintélyt. Hogy a tudatlanok nem tudják, arról nem tehetnek, de hogy a hivatalos és nem hivatalos állásban levő pöífeszkedők nem akarják tudni, hogy akkor, mikor a tanítói állást, a tanító személyét lenézik, akkor lenézik magát a műveltséget, lenézik azt a munkát, melyről csak az bir igazi tudomással, ki érett ésszel, elfogult­ságtól menten hallgatott végig egy-egy délelőttöt valamely elemi iskolában, ahol 75-80 növendék szellemének képzésén! fáradozik, minden lelki erejének teljes kihasználásával, egy ember, hogy mondom ezek a „művelt" urak nem akarják tudni: ki és mi az a tanító, az a mi u. n. középosztá­lyunknak mindenére szolgál inkább, mint dicső­ségére. De erről ne beszéljünk. Az ilyesmi ma úgyse aktuális. Beszéljünk a mai korban, amikor minden társadalmi rend békés ég béketlen eszközökkel anyagi helyzetének javításáért küzd, az anyagi elismerésről, mi nálunk a tanítónak jut. A magyar hivatalnokok nagy és tiszteletre­méltó státusát 8 — 10 nap előtt nagy öröm érte. Fizetésrendezésüknek kedvező megoldásra rég megé­rett ügye egy hatalmas lépéssel ment előre. Az általános örömnek, mely az ország minden hivatal­nokát s főkép a kisebb hivatalnokokat elfogta, az állam életének csupán egy, talán mindeneknél fontosabb szerve nem lőn részese : a tanítói kar. Nem mondom, valamelyes javításban ők is részesül­tek, de abból a szégyenletesen lealázó helyzetből, amibe az által kerültek (nem most, már sokkal régebben), hogy kezdő fizetésük a legkisebb javadal­mazásu hivatalnokénál 400 koronával kevesebb, előmenetelük a legkisebb kvalifikáoióju hivatalnoké­nál százszorta rosszabb, még mindig nem jutottak ki. Még mindig, mintha azt mondták volna nekik : „te pedig tanító, elégedjél meg azzal, ha naponta átlag 2 — 3 korona keresethez jutsz, amennyit kézi napszámmal is meglehet keresni, elégedjél meg és ne zúgolódjál, mert te csak tanító vagy !" És íme mégis csak odajutottunk, hogy mikor az anyagi elismerésről akartunk szólni, az erkölcsi elismerés tolakodik előtérbe. A csak tanító, ezen fordul meg a kérdés iényege. Nálunk az állam­hatalom mindeddig mintha azért zárkózott volna el a tanítói állás méltó anyagi elismerése elől, mert a tanítót csak tanítónak tekintette s nem gondolta meg, hogy a csak tanítókon fordul meg első sorban az egész állam jóléte, felvirágzása. Hiába a milliók, akik szuronyokra ós ágyukra mennek; nem szuronyok és ágyuk, de a jellem, a műveltség a nemzeti létnek legerősebb bázisai! Ezt pedig nem a nyugalmazott ós nyugalmazandó generálisok százai, de a kultúra szerény ós igen szegény napszámosainak ezrei fogják megteremteni. Minden társadalmi rend, osztály, foglalkozás küzd a maga jobb sorsáért. Küzdenek a tanítók is. Vajha megcáfoltatnók mindaz, mit e cikkben elmondottunk, vajha látnók azt, hogy a tanítók nem maradnak magukra, hogy érettük az egész magyar társadalom sorompóba lép ! — or A YAROSHAZÁROL. § A polgármester hivatalban. Mészáros Károly polgármester szabadságáról visszaérkezett és átvette hivatalának vezetését. § A Kossuth-utca a vármegyén. A holnap után tartandó vármegyei közgyűlés iránt váró sunkban ezúttal a szokottnál nagyobb érdeklődés mutatkozik, aminek oka abban rejlik, hogy a törvényhatósági tárgysoron több közérdekű pápai ügy szerepel. így — hogy csak a legfontosabbról szóljunk — dönteni fog a vármegye a Kossuth Lajos utca megnyitása dolgában is, mit a kép viselőtestület tudvalevőleg nagy többséggel ki­mondott, de amely ellen fellebbezés adatott be. Az utcainegnyitás ügye — úgy tudjuk — bizto­sítva van, mert az állandó választmány az ügyészi vélemény meghallgatása alapján a fellebbezés eluta­sítását és a határozat jóváhagyását javasolja. Előreláthatólag a törvényhatósági közgyűlés is így fog dönteni. § Vasúti menetrendünk. Városunk polgár­mesteréhez félhivatalos értesítés érkezett, amely a vicinális és nem vicinális vasútaink menetrend­jének megváltoztatására irányult akeióukról ad hírt. Az akoiót a helybeli OMKE s a bánhi­dai vasút mentén levő községek kezdeményezték és pártfogolta városi hatóságunk, valamint fel­karolta szorgos utánjárással országgyűlési kép­viselőnk is s hogy mégis sikerre nem vezethetett, illetve csak egy pontra nézve biztat sikerrel, annak okát a kereskedelmi államtitkár félhivata­los irása a következőkben adja elő : 1. A 6013. sz. bánhidai vonat menetrendjének kérelmezett meg­változtatása esetén elveszítené csatlakozását Kis­béren, Komárom és Székesfehérvár felől és felé, Bánhidán pedig az 1304. sz. gyorsvonathoz Győr és a 15. sz. vonathoz Budapest felé. Minthogy a csatlakozások elejtése a Varsány bánhidai vonal­rész mellett fekvő községek ama közönségére nézve lenne hátrányos, mely közönség érdekei nem a pápai vagy veszprémi, hanem a székes­fehérvári, komáromi, tatai és budapesti útirányok­hoz fűződnek, e kérelem annál kevésbbé indokolt, mert annak teljesítése a szóban levő vonal amúgy is gyenge személyforgalmát még kedvezőtlenebbé tenné. 2. A Pápáról d. u. 4 óra 50 perckor Var­sányba induló 6015. sz. vonat Varsányba érkezik, hogy ott a csatlakozás az 5911. és 5914. sz. vona­tok rendességét nem zavarja. Ha azonban 20 perc­cel később d. u. 5 óra 10 perckor indíttatnék, az említett vonatok rendessége többé biztosítható nem volna. E vonat közlekedésének Kisbérig ki­terjesztése és ellenvonalként a 6012. sz. vonatnak Kisbérről indítása abba az akadályba ütközik, hogy Kisbéren sem fűtőház, sem laktanya nem áll rendelkezésre. Ezeknek létesítése nagymérvű költséggel járó beruházásokat róna a helyi érdekű vasút részvénytársasága, melyek a vonal gyenge utasforgalmával arányba nem hózhatok. 3. Az OMKE ama kívánságára nézve, hogy a min­den kedden és pénteken Győrből Pápára reggel közlekedő 1318. számú vegyesvonat naponta helyeztessék forgalomba, ámbár e vonatot a mostani közlekedési napokon az utazó közönség kielégítően veszi igénybe, de naponta való közlekedése esetén a járatás kiadásainak fedezetére számítani még sem lehet. Tanulmány tárgyává fogják tenni azon­ban, hogy nem volna-e lehetséges a vonatot a Kis­Cellről Szombathelyre minden kedden és pénteken közlekedő 1316. sz. vonattal egyesítve a pápa­szombathelyi vonatrészre is kiterjeszteni. A tanul­mány eredménye alapján e tárgyban a jövő évi nyári menetrend jóváhagyása alkalmával fog dön­tés történni. 4. A pápa-csornai vonalon minden pénteken közlekedő 5155. sz. vonat naponta jára­tása a vonatkísérő személyzet és kocsiszerelvények szaporítását tenné szükségessé, amit a pápa-csornai vonal személyforgalma indokolttá nem tesz, a tete­mes többkiadás a várható bevételi többletben fedezetet nem találna." Mindebből pedig az lát­szik, hogy vasúti menetrendünk, egyelőre legalább marad, mint a tört vér — fekete folt. katonás állásba vágva magát és sarkantyúit pen­getve mondá : Én vagyok a Gyuri Pesta ! Meglepetésemben elakadt a szó a torkomon s alig birtam magamat összeszedni. — De hát hol vette hadnagy úr ezt a fényes tisztiruhát és aranyosillagot ? kérdeztem végre. Öntől kaptam, feleié nyomatékosan, s most, hogy szabadságon vagyok, egyrészt azért jöttem, hogy egykori jó uraságomat meglátogassam, más­részt pedig önnek hálás köszönetemet kifejezzem. Mert ön adta nekem a kezembe az eszközöket, mikor irni, olvasni és számotvetni megtanított. Ezekkel az eszközökkel szereztem én meg a tiszti rangot. Ezután elbeszélte hadi kalandjait, katonás­kodásának több kimagasló epizódját s mivel még az nap tovább kellett utaznia, eltávozott. Hosszú évekig nem hallottam felőle semmit. Időközben én is városba költöztem, hogy serdülő gyermekeim tanulását, nevelkedését figye­lemmel kisérjem. Mint hivatalnok és lapszerkesztő, hosszabb időre a várost nem hagytam el, de családomat a nyári szünidőben le szoktam birtokomra küldeni nyaralásra. Egy ilyen alkalommal egyedül voltam szo­bámban, ebéd utáni pihenőt tartván. A tikkasztó hőség miatt ablakaim redőnyei le levén eresztve, sötétes homály derengett szobámban. Pihenésemből kopogtatás, majd sarkantyú pengése riasztott fel. A homályban csak annyit vehettem ki, hogy katona lépett a szobámba. — Nem tudom, jó helyen járok e, szólott a jövevény. Gyorsan felhúzván a függönyöket, láttam, hogy egy torzonborz bajuszu huszárkapitány áll előttem. — Ajtót tévesztett kapitány úr, mondám én, mire a helyett, hogy távozott volna, tárt karokkal jött felém, átölelt és összecsókolt, foly­vást azt rebegve: ón vagyok a Gyuri Pesta 1 Szédületes jelenet volt ez. Nem tudtam álmo­dom-e, vagy ébren vagyok. Végig tapogattam ruházatát, kardját, csillagjait, mig teljesen meg­győződtem, hogy való amit látok. — Csillághullás volt ismét ? mondám, hogy meglepetésemből valahára szabaduljak. — Az ám, feleié ő, de nem a csillagos égről potyogtak ezek a csillagok én reám, hanem Ön fűzte azokat galléromra. Fogadja köszönetemet, az Isten áldja meg érte ! Kellemes társalgás után válnunk kellett, még pedig örökre, mert ettől az időtcíl fogva nem láttam többé soha. Annyit hallottam felőle, hogy átlépett a honvédhuszársághoz, megnősült, egy^ előkelő uri család leányával lépvén házasságra. Úgy mondják, boldog családi tűzhelyt alapított, de pár év múlva rövid betegség véget vetett életének. Nekem azonban még most is fülemben csen­genek önérzetes szavai: „Én vagyok a Gyuri Pesta." Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Kedvelt borvíz! savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a leg­különfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (1) Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly, dr. Stamborszky, dr. Bergen dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-ektől, akik az Agnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknal, chromkus gyomorharutoknal, főleg karisbadi kara után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegsegek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sot a.szódavíznél is olcsobb; hogy az Áo-nes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leirasának -ismertető füzete ? r 3 , . ° —ts^-u-j-a /5c „toXrnnm, „onjácrixhon • Főraktár : Oszwald János urnái Pápán ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden fűszer üzletben és elsőrangú vendéglőben.

Next

/
Thumbnails
Contents