Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-08-25 / 34. szám

III. évfolyam. 34. szám. Pápa, 1906. augusztus 25. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS E XI)R E. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A tüntetések és a rendőrség. Lőweüstein J. és fiai cég nagyhatalom. Miután csődtömegáruival megkárosította, részben tönkre tette, szóval — lekonkurrálta majdnem az összes, szolid eszközökkel dolgozó pápai kereskedó'ket és iparosokat, két este: szerdán és csütörtökön olyan izgalmat okozott a békés pápai polgárság körében, aminőre régen volt példa városunkban. Lőwenstein J. és fiai cég nagyhatalom. Két teljes napon át dacolt nemcsak a kereskedősegédekkel, a kereskedők grémiumával, de egyszersmind a város minden humánus gondolkodású lakosáuak közvéleményével, mely amily teljes mértékben helyeselte a kereskedők derék karának azt az elhatározását, hogy üzleteiket esti nyolckor bezárják, oly teljes mértékben elitélte azt a nyerészkedési vágyat, amellyel egy cég a többit mind mind, egytől-egyig kivétel nélkül — lekonkurrálni akarta. Lőwenstein J. és fiai cég nagyhatalom. Mint a többi nagyhatalmaknak, a fegyveres erő neki is rendelkezésére áll. Ő nem csupán a pápai rendőrség, — hanem a pápai csendőrörs, sőt tovább az ugodi csendőrörs is, ha kell a helybeli huszárság is, szükség esetén tán az egész közös armádia! Őt őrzi, őt védi — akár akarják bántani, akár sem — az az egész fegyveres erő, őt — ki értette a módját, hogy annak a pápai rendőrségnek fizetéséhez, de sőt az összes pápai közterhekhez minél kisebb mértékben járuljon hozzá. Mert tudni kell, hogy a nagyhatalom fióküzlet. S hála törvényeink bölcseségének, a fiók fiók maradhat akkor is, ha subládának beillik, ha a Kis-Czellben székelő főüzletet a pápai fióknak egy sarkában is el lehet helyezni, nem szólva róla, hogy még két másik fiók-csődtömeg-fiók egészíti ki az itteni fiókot. De tán éppen ez mutatja valódi nagyhatalmi voltát, hogy bár míg a többi kereskedők az után, amit itt keresnek, az itteni vevőközönségen szereznek, azért itt adóznak, addig ő főüzlet után fizet Czellben, fiók után Pápán — kevesebbet annál, mint amit a méltányosság, az igazság szerint fizetnie kellene. Es még tetejébe ennek, őt szolgálja a rendőrség, csendőrség, ha kell a huszárok, a bakák, a tüzérek, sőt a — tűzoltók is. Bármily nagyhatalom azonban az említett cég, ne higyje senki, hogy mi vele szándékozunk foglalkozni. Nem osztozunk ugyan némely hivatali bölcsnek abban a nézetében, hogy az egészen a Lőwensteincég privát ügye, hogy mikor zárja a boltját, mert mi abban a nézetben vagyunk, hogy az általános közérdek, az emberi jog előtt a magánérdeknek el kell némulnia. Az pedig közérdek és emberi jog, hogy a kereskedő segédnek a maga 14 órai szakadatlan munkája után meglegyen a pihenője. Az nem mentség, hogy ő megfizet a különmunkáért. Igen ám, de egy üzlet nyitvatartása kockára teheti az egész mozgalom sikerét, az pedig mégis kissé erős dolog lenne vagy lett volna, ha egy cég miat az összes segédek nem juthattak volna hozzá ahhoz az esti pihenőhöz, amit társaik már minden városban élveznek. Ismételjük, mi nem azzal a céggel akarunk foglalkozni. Ma már — hja! rossz idő jár a nagyhatalmakra! — be is adta a derekát, de ha nem is adta volna be, egész bizonyosra vesszük, hogy beadta volna akkor, ha látta volna, hogy a közönség 8 óra után nem megy üzletébe, sőt megfontolván a megfoutolandókat, még 8 előtt is elkerüli? Nem kellett volna ehhez lárma, sem tüntetés, caak a közönség helyes és alapos felvilágosítása. A közönség megmutatta a lármás tüntetésnél, hogy a segédek pártján van, megmutatta volna ezt a csendes tüntetésnél is. A lármás tüntetést, az ablakbedobálást, a^ szarvasolajontözést mi nem helyeseljük. Ertjük ugyan a felháborodást, mely e kihágásoknak forrása volt, de azért az erőszak alkalmazását, mint mindenütt, itt is perhorreskáljuk. Ismételjük: a célt más eszközökkel is ellehetett volna érni. Igaz, O ' hogy akkor nem tudhattuk volna meg rendőrségünkről azt, amit így megtudtunk. Már pedig sem Lőwenstein J. és fiai, sem a Párisi Nagy Áruház, hanem a pápai rendőrség az, amelyről mi e helyütt pár barátságos szót kívánunk ejteni. Hégen tudtuk, hogy rendőrségünk oly messze áll attól, amit a »hivatás magaslatának szoktak nevezni, mint Makó Jeruzsálemtől, vagy magaslatról lévén szó, mint a Kishegy a lomniczi csúcstól. A képviselőA „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. iolonc- úton. Irta: Kepes Lajos. A pályaudvar előtt megállt a jól ismert zöld tolonckocsi. S a fogházőr kíséretében három csavargó szállt ki belőle. Az egyik ötven éves lehetett. Őszbecsavarodó kuszált hajjal. Beteges, sápadt arcára a börtön levegője rányomta a tüdővész bélyegét. A másik kettő még fiatal suhanc volt, alig husz évesek. Sietve mentek keresztül a kíváncsiak tömegén. Az egykedvűen követte őket. Az elkülönített szakaszban már könnyebben érezték magukat és mint a gyermekek, kik először utaznak vonaton, néma örömmel foglalták el helyeiket. Szótlanul bámulták a sürgőforgó tömeget, elkábította őket a zaj, a lárma, a tolató kocsik dübörgése. Azután hosszat füttyentett a vonat s lassan, méltósággal indult ki a födött pályaudvarból. Künn a szabad természet ölén megrészegülten, a szabadság szellője által dagadó érzelmekkel utaznak a csavargók. A végtelen kalászos rónaságon felejti szemét az öreg. Ámodozva követi az el-eltünő városok és íalvak egyforma kis állomásait és szemei könnyel telnek meg. A társa zavarta föl merengéséből. Bizalmaskodva a vállára ütött s jókedvűen kérdezte : — Mit busulsz öreg ? Nem felelt, mintha nem is hallotta volna. — Talán nem örülsz ennek a szép világnak, vagy tán jobban szereted a kótert ? A másik is odaszólt : — Félsz talán hazamenni ? — Nem. Mogorván, dacosan felelt, de azért szemét mélyen lesütötte. — Hová való vagy ? — kérdezte kis idő múlva az első. — B . . . i — bői. — Mi a mesterséged ? Az öreg büszkén emelte fel a fejét. — Ügyvéd ? — röhögött fel mind a kettő. — Tedd bolonddá az öreg apádat. Az öreg azonban dühösen toppantott a lábával. — Ügyvéd voltam hát. Mit nevettek azon ? Úr voltam. — Aztán, hogy kerültél ide ? — Hogy . . . Hát úgy ! Kis szünet állott be a beszédben. A két csavargó azon gondolkodott, nem akarja-e becsapni az öreg. — Loptál talán ? — Nem. — Sikkasztottál ugy-e ? Az öreg ismét nem felelt. Behunyta szemét s úgy tett, mintha aludnék. A két csavargó azonban, kiket bántott ez a makacs zárkózottság, tovább faggatta. — Mennyit ültél ? — Öt évet, — felelt mogorván és kelletlenül. — Váczon ? — Ott. — Yáczon még jó dolog van. Ott legalább jó a koszt. De Illaván, ahol én három esztendeig ültem, ott aztán megismeri az ember mi az a fegyház. Minden kis szamárságért olyan szigorúan büntettek, hogy mindnyájan el voltunk keseredve. Egy barátom, akit Váczról hoztak ide, mesélte milyen jó dolguk volt ott. — Hogy hivták a barátodat ? — Szabó Sándornak. — Ismertem, hagyta helyben az öreg. — Jó fiu volt. — Az volt. — Az is sikkasztott. Háziszolga volt. Egyszer egy százas bankóval felváltani küldték és nem jött vissza. — Jól tette — röhögött a másik. — Jól hát. De hamar elcsipték. Egy krajcárt sem tudott belőle elkölteni. — Mert szamár volt. — Az volt. Megmondtam én is neki. El kellett volna dugni a pénzt. Elásni valahová, ahol senki sem találja meg. Most már maga is bánja, hogy odaadta a gazdájának. Egy ideig hallgattak. Majd megint az előbbi beszélt. — Mennyit sikkasztottál ? — Sokat — felelte szomorúan a kérdezett. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtó szer. -^o