Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-08-11 / 32. szám

III. évfolyam. 32. szám. Pápa, 1906 augusztus II. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Morbus Hungaricus. A magyar betegség! . . . így nevezte Korányi professzor, a tüdővész-ellenes küzdelem vezére és irányítója hazánkban, a tüdővészt. Oly nagy a pusztítás, amelyet ez a rémes betegség az ország lakossága közt véghezvisz, hogy jogosultnak látszik ez az elnevezés, bár amióta csak némileg is megbízható adatokat sikerült szerezni arra nézve, hogy a tüdővész, vagy általánosabban az emberi gümőkór, mennyire terjedt el a művelt országokban, azóta kitűnt, hogy ez a betegség a leggyőzedelmesebb pusztítója az egész emberi nemnek. A legerősebb küzdelem, az emberi tudás legkiválóbb harcosainak vállvetett buzgalma, sajnos, mindezideig tehetetlennek bizonyult ellene. A szervezetbe behatolt méreg ellen nincs fegyvere a tudománynak, legfeljebb enyhítő szerei vannak. Mindaz, amit tehetünk, a betegség megelőzésében áll, — ám ha ez tökéletesen sikerülne, úgy sokkal nagyobb volna küzdelmünk eredménye, mint ha a már kitört betegséget többé-kevésbbé gyógyítani tudnánk. Kipusztítani a világból a tüdővészt, mint ahogy jóformán kipusztult a hólyagos himlő, — ez a modern orvosi tudomány egyik legszebb ideálja! A küzdelem tényleg valamely praeventiv módszer megalkotásának érdekében folyik. Természetes, hogy a legideálisabb módszer is csak akkor segíthet, ha a betegséget már a legkezdetén sikerül felismerni, mert akinek tüdejét a betegség elpusztítította, azon emberi számítás szerint nincs mód segíteni. A baj korai felismerése tehát egyik legfontosabb szakasza a küzdelemnek B ezért üdvözöljük szivesen mi is a m agyar belügymiszternek azt a törekvését, hogy a vidéki városokban, minél több helyen, • köpetvizsgáló állomások létesüljenek. Nem tudom, akadnak-e még ma is, akik erre orrfintorgatással vagy legalább is elnéző mosolygással reagálnak. Köpetvizsgálat! . . . Hogy lehet ilyesmiről jóizlésü társaságban megemlékezni? . . . Hátha ma reggel valamelyik angol vagy francia világlapban rövidke sürgöny jelenik meg arról, hogy európai partokon kikötött egy hajó s a partra szálló utasok közül többen ázsiai kolerában megbetegedtek : — ugyebár ennek a hirnek nyomán egyszerre megmozdul az egész szárazföld egészségügyi szolgálata, még a legsötétebb Balkánállamban is falragaszokon hirdetik a szükséges óvóintézkedéseket, s ha a járvány végigvonul Európán, akkor ezt az esztendőt a járványról nevezi el a történelem. Pedig, bármilyen hihetetlenül hangzik is, a legsúlyosabb kolera-járvány sem visz végbe nagyobb pusztításokat, mint az állandóan köztünk időző tüdővész. Minden törekvést tehát, amely ezzel a rettenetes betegséggel akar megküzdeni, a legnagyobb jóindulattal kell fogadnunk, s ha tudjuk azt, hogy a tüdővész felnőttek között leginkább a beteg köpete utján terjed, így be is kell látnunk a köpetvizsgálat fontosságát és nem szabad előítéletek által táplált indokok folytán visszariadnunk attól, hogy vele bővebben is foglalkozzunk. Igaz, hogy a fent említett törekvés, még ha megvalósul is, nem fog ideális eredményeket létrehozni, mert a tuberkulotikus megbetegedéseknek csak egy csekély töredéke mutatható ki a köpetvizsgálat utján, mig ellenben a Koch-féle tuberkulin-oltásokkal a szervezetben bárhol létrejött gümős fertőzés kimutatható, bár nem lehet tagadni, hogy ezek az oltások egyáltalában nem közömbösek a szervezetre. Mégis, nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen nagy kitartással kell minden új fegyvert kipróbálni, mely a küzdelem megvívására kínálkozik. S addig is, mig az ideális eredményt elérjük, meg kell becsülnünk minden módszert, mely legnagyobb ellenségünk erejét csökkenti. Minél korábban sikerül a gümős fertőzést megállapítani, annál többet tehetünk a baj leküzdésére, föltéve, hogy ebben a harcban együtt lesz az egész emberiség. Nagy áldozatokra van itt szükség! Mert hiába tudja a szegény ember, hogy a tüdeje kezd beteg lenni, ha továbbra is dolgoznia kell s ha a betegség elfojtására szükségéé életkörülményeket a maga számára nem teremtheti meg. Ennek azonban nem szabad így lenni. A szegény ember élete épp oly drága, mint a gazdagé, s ha vau mód az élete megmentésére, úgy A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. JÓ ÉJSZAKÁT! Hagyjátok el a régi dalt, A vágy, az álom mit sem ér; Fáradt vagyok, szivem hihalt, Elporhadt benne már a vér. Nem vágyódom szférák zenéje Es falernumi bor után, Zokogni tudnék bármiféle Viskó mellett, kecskedudán . . . Az élet utja oly cudar, Beszennyezik a lábnyomok S bár drága rajta a fuvar, Megakaszt lám a sár, homok — Hajhói te vén, keshedt Pegázus, Kifogyott bennünk már a szusz; Kocogjunk hát, bolond a kázus, Ki tudja, hol a Parnaszus? Atyafi, ki hintóba jársz, Hé, mondd el gyorsan titkodat, „Hadd legyek én cégedbe" társ, Mely annyi részvényt osztogat. Üzletet én még nem kötöttem, Azt se tudom, mi fán terem: Mit felmutat üzleti könyvem: A kötött-oldott szerelem . . . Az ifjú megtért végre hát, Hisz álma mind hiába volt — Nagy, tehermentes birtokát Rosszul kezelte fent a hold. Szálljunk le a józanok szárnyán, A holdkórosság mindenét! Az ugart meztéláb bejárván Nézzük, mit vet föl a — szemét! Mi termi az aranykalászt, Ha nem a piszkos trágyadomb, A lét titkát ne magyarázd, Ki álmodik ma, nagy bolond. A bölcsek bölcse és a költö Ma ösvilági holt mamuth, Sirjára újabb emberöltő Szór egyre több és több hamut . . . Elég tehát, beállok én is A céhbe, józan emberek, A bölcsek utja másfelé visz S a piacon sátort verek. Frig fuvola szelid zenéje Nem zúgja át Árkádiát . . . Elszállott már az álmok éje, Uj nap virrad ... Jó éjszakát! Pakots József. A zöld selyemruha. Irta: Maurice Montégut. A csöndes, vidéki közönyösségbe merült kis városban van egy, még a városnál is csöndesebb hely ; ott alszik a ritkán fölidézett emlékek százados békéjében. A muzeum. A környéke néma, melankólikus; valamikor régen ez a komor épület vigabb napokat látott: zajos ünnepségeket, titkos szerelmeket . . . Valamikor igen vidám épület volt ez; tizenharmadik Lajos építtette. Ezerféle kaland, vendégség után végre a régi ház a „történelmi emlék" cimet kapta s a Tüdöbeíegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kéljen mindenkOf „Roche" eredeti csomagolást. > . llttffinanu-JLa Roche & Co. Basel (Siá& „jRoehéKfeptutó MTO«i RMddetn • crótysiertár*)* ban. — Ari üvcgenkint korona.