Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-23 / 25. szám

ványait, az nem is olyan pedagógiai baklövés. De nem ez a feltűnő ama tanügyi kritikákban, hanem az, hogy azok legnagyobb része, akik most így nyilatkoznak, valamikor, mint kormánybiztosok az érettségizők 5 0 — 6 0 százalékát buktatták meg s valóságos rémeivé lettek a maturáló ifjaknak, de meg az ifjúkat sajnáló tanári karoknak is. Hát ily tapasztalatok után ugyan melyik tanár festheti rózsásnak az ifjú előtt a matúrát és ha lelkesítene mellette is, ugyan melyik okos tanuló hinné el neki? Nem a tanárok rémítgetése, hanem sok volt biztos urnák durva, drákói eljárása miatt lett rémületessé az érettségi. Ezt azért is említettem meg, hogy az igazságot a való helyzet és azon tanügyi férfiak következetes gondolkodása között megállapítsuk. Node azóta változott a világ. Az érettségi anyagát mindjobban szűkítik és a maturai botrányok vele fordított arányban növekednek. Hol itt a megoldás és a javítás Archimedesi pontja? A jellemképzés mindenesetre jó orvosság rá; de a kötelességre-szoktatás pedagógiai elve nélkül a jellemképzés — irott malaszt. (jj őri Gyula. Szakvélemény a vízvezetékről. Kajlinger Mihály, fővárosi vízvezetéki igazgató, vízmüvünk javítására vonatkozólag a következő' szakvéleményt küldte be a város polgármesteréhez : Nagyságos Polgármester Űr! Amidőn Nagyságod folyó hó 11-én látogatá-, val szerencséltetett, Pápa r. t. város vízvezetékén ' tervbe vett változtatás tárgyában méltóztatott' tanácsomat kikérni, amaz óhajának nyilvánításával, hogy az ekkor szóbelileg előadottakat irásba foglalva bocsássam Nagyságod rendelkezésére. ígéretemnek ezennel eleget teszek s a kérdés lényegét illetőleg következőket van szerencsém írásban előadni: A város vizvetékének az a része, amely a forrásfoglalást a szolgálati medencével köti össze, nek s az arc pirosodik. Nem akartam hinni saját szememnek, sem az öreg asszonynak, aki a ravatal mellett Őrködött. Bátyámnak kiáltottam : — Zsiga gyere be. És midőn visszafordultam a ravatalhoz, majd hanyattvágódtam. A halott fölült és nézett, hol én rám, hol a ravatal körül és midőn én elkiáltottam magamat: — Margit, édes Margit! — Ő is visszanyerte hangját és nevemen szólított: — Feri, ne hagyj ! De ezzel ismét visszarogyott a raxatalra. Ekkor érkezett meg az orvos, s konstatálta, hogy sógornőm csak tetszhalott volt, s látva a ravatalt újra elájult, mely állapotból csakhamar életre keltette. Öt évig élt még ezután, de a folytonos bú és bánat annyira aláásták egészségét, hogy a lassú s hosszas betegség igazán is véget vetett szomorú és keserves életének. Dr. Ch. a mű aránylag rövid fennállása óta, már másod izben foglalkoztatja a város közönségét. Eredetileg az az 1093 méter hosszú vezeték, 350 mm. átmérőjű kőagyagcsövekből épült meg és pedig úgy, hogy a forrásfoglalásból kilépő víz, emez egyenletes eséssel fektetett vezetékben mind csatornában, gravitálva jutott a szolgálati medencébe. Ily elrendezés mellett a szelvény csak bizonyos magasságig lévén nedvesítve, belső nyomás az ennek legyőzésére nem alkalmas kőagyag vezetékben nem állhatott elő. Jelentkezett azonban a kőagyag vezetékeknek nem ösmeretlen az a hátránya, hogy a karmantyúk tömítései megrepedtek, meglazultak. Ebből azután vízveszteségek származtak, sőt gyökerek is hatoltak a vezetékbe. Ezen a bajon segítendő, a város közönsége a forrásfoglalás és a Tapolca pataki buktató közötti 613 méter hosszú kőagyagvezetéket egy pár év előtt 250 mm. átméretü öntött vas vezetékkel cserélte fel s miután ezt ugyanabban a fenékmagasságban fektette, a viznek vezetésében változás nem állott elő s így ez az új rész is gravitációs vezeték. Ebben a vezetékben a Nagyságodat kisérő városi mérnök úr adatai szerint, a viz félmagasságban folyik. A fentebb vázolt bajokat jelenleg a kérdéses vezetéknek még ki nem váltott 480 méter hosszú szakaszán is megállapítván, a helyettesítés mikéntjére nézve a városi mérnök módozatot mutatott be. Ennek értéke felől óhajtott látogatása alkalmával Nagyságod tájékozódni. E javaslat értelmében tervező a nem régen és tekintélyes költséggel megépített szakaszhoz alkalmazkodva, a még ezidőszerint kőagyagosövekből álló vezeték helyett is, ugyanily fenékmélységü és esésii gravitációs vezetéket tervez, de azzal az eltéréssel, hogy itt már nem vascső, hanem mászható betoncsatorna kerülne a kőagyag vezeték helyére. Az előirányzott vízmennyiség levezetését természetszerűen nem érintő ennek az eltérésnek a városi mérnök úr okát is adja következőkben: A helyszínen döngölt betonvezeték egy darab csőből állónak tekinthető s ezért a kőagyagcsöveknek a karmantyúkból eredő hátránya kiküszöböltetnék. A mászható vezeték könnyen hozzáférhető s ezért kényelmesen (tehát gondosan) volna megtisztítható az erős és gyors mészkő lerakodásoktól. Ez a javaslat tehát eddig ugyan figyelemre nem méltatott, de igen komoly következményekkel járó jelenséget is számba vesz, t. i. a forrásvíznek erős és gyors mészkő lerakodását, melynek keletkezését az ügy érdekében fel kell derítenünk. Nagyságtok elég jellemző tünettel ösmertettek meg arra nézve, hogy a mészlerakodások okát megállapíthassam, ezek a következők : A városi csőhálózatban, mint ez a csőtörések és obő csatlakozások alkalmával konstatálható volt, lerakodások nincsenek. Ha pohárban vagy edényben áll a viz, egy idő múlva a fenéken megjelenik a mész. A már kidobott kőagyagcsövekben tekintélyes lerakodások észleltettek. Minden oly helyen tehát, ahol a viz levegővel érintkezik, lerakodások történnek, amiből teljes bizonyossággal oda következtethetünk, hogy itt a cseppkövekhez hasonló képződéssel, jelenséggél állunk szemben. A viz szénsavat bőven tartalmaz s ez a forrás rétegeiben feloldja a meszet. Ha már most a rétegből így kikerült viz szénsavja elillan, s ez megtörténik, ha a levegő érinti a viz szinét, akkor az általa addig lekötött mész szabaddá válván, lerakodásokat képez. Gravitációs vezetékben, amilyen a már üzemben álló vascső vonal s amilyen lenne a tervezett mászható betoncsatorna is, ezek a lerakodások mindig jelentkezni fognak s ha nem lesznek eltávolíthatók, a szelvényt mindaddig fogják szűkíteni, amíg a szelvény teltté nem válik. Hogy az így keletkezett telt szelvény nagy ellentállást fog kifejteni s hogy ez a körülmény a vezetett viz mennyiségét erősen csökkenteni fogja, talán említenem sem kell s ezért máris igazolva látom azt, hogy a tárgyalt esetben a hozzá nem férhető vascsőnél a mászható, vagyis a könnyen tisztítható betonosatorna előnyösebb gravitációs vezeték leend. Nagyságodnak szóbelileg hozzám intézett ama kérdésére, hogy vájjon a javasolt betoncsatorna, épen mászható voltánál fogva nem itélendő-e hygienikus szempontból elvetendőnek, ez alkalommal is kifejezem, hogy ebben a tekintetben nem táplálhatok aggodalmakat, mert még a tudománynak legislegmodernebb álláspontjai szerint megépített művek sem nélkülözhetik az emberi beavatkozást, sőt egyenesen követendő példával szolgálnak arra, hogy mindazok a műtárgyak, amelyekben a termék anyagot rak le, legyen ez homok, vas, mangán, agyag, vagy mész, jól és gondosan tisztíthatók, vagyis könnyen hozzáférhetők legyenek. A hozzáférésből keletkezhetőnek tartott bajok ellen, mint azt a tapasztalat igazolja, már az elővigyázat elemeinek tiszteletben tartásával biztosan védekezhetünk. Ismétlem, hogy a hozzá nem férhető vasgravitációs vezetéknél, jobb megoldásnak tartom a városi mérnök úr javasolta mászható beton gravitációs vezetéket, de megépítését ennek ellenére mégsem ajánlom és pedig azért, mert az uralkodó viszonyok között nem tartom a gravitációs rendszert a legmegfelelőbbnek. Hogy a forrásfoglalás és a szolgálati medence közötti vezeték miképpen volna legcélszerűbben előállítva, arra az előzőkben már reá mutattam, amidőn t. i. a mész lerakodások keletkezését magyaráztam. E szerint tisztán tőlünk függ az, hogy a kérdéses vezetékben lerakodások ne jelentkezzenek. Oly vezetéket kell ugyanis előállítani, melytől a levegő az egész (1093 méter) vonalon távol tartható s ezt megvalósíthatjuk, ha a kérdéses vezetéket oly mélyre fektetjük, hogy annak szelvénye állandóan telt legyen, vagyis hogy bene mindig valamelyes nyomás uralkodjék. Mivel pedig a nyomás alá helyezés úgyszólván elengedhetetlen szükséglet, ezért a vezetéknek az e körülmények között teljesen biztosnak, vagyis vascsövekből készültnek kellene lenni. Tiszteletteljes javaslatom tehát az, hogy a forrásfoglalás és a szolgálati medence között jelenleg lefektetett részben vas, részben pedig kőagyagcsövekből álló vezeték helyébe (1093 méter) circa 0'5 méterrel mélyebben egy új vascsővezeték fektetssék. Ez a cső lehető meredeken kapcsoltassék a forrásfoglalás beömléséhez és a szolgálati medence kiömléséhez s ennek a meredek két végnek a levegőtől el nem zárható, minden esetre rövid része, tisztíthatóan rendeztessék be. Ily vezetéknek előnyei a következők volnának: 1. Az 1093 méter hosszú szakaszban nem történnék mészlerakodás s így a szelvény s ezzel a vízmennyiség nem csökkenne. 2. A vasvezeték és szilárd ólom tömítései egyrészt a vízveszteséget akadályoznák, másrészt pedig a gyökerek behatolását lehetetlenné tennék. (Ez alkalommal jegyzem meg, hogy a betoncsatorna a gyökerek beágazását csak az esetben akadályozza meg, ha igen gondosan készül, s ha jól elszigeteltetik. Tapasztalataim szerint ugyanis a hajszálgyökerek még a kis porosításu falakon is átnőnek.) 3. Ha a 'csővonal két végpontja nem is volna a levegőtől elzárható, a lerakodás éppen e meredek elrendezés folytán csak itt jelentkezhetnék, ahol pedig tisztítást könnyen lehet foganatosítani. A vezeték részletes elrendezéséről, méreteiről és költségeiről, valamint az építési időről és beosztásról a városi mérnök úr, kit személyes tárgyalásaink alkalmával hozzáértőnek volt szerencsém megösmerni, mindenesetre kellő és megbízható felvilágosításokkal fog szolgálni. Amidőn az előadottakkal Nagyságod óhajainak megfeleltem, maradtam Nagyságos Polgármeter urnák kiváló tisztelettel Kajlinger Mihály. A városi tanáos mai ülésében kimondotta, hogy a szakértői véleménynek megfelelőleg az agyagcsöveket vascsövekkel cserélteti ki. forrást mert föltétlenül Ketlvelt fo©rVÍZ! tiszta, kellemes es olcso ^^ savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (1) Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly, dr. Stamborszky, dr. Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-ektöl, akik az Agnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknál, chronikus gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kura után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. ' Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszwald János urnái Pápán.