Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-02 / 22. szám

maztatni úgy a törvényeket, hogy minden lakója e törvényhatóságnak érezze, lássa, hogy becsületes kormánynak becsületes megbizottja áll éíén e megyének, ki istápolja a jót s nem nézi el senkinek sem a gonoszat. Jó reménységgel eltelve, tiszta szívből üdvözöljük új főispánunkat Hunkár Dénest, s kivánunk teljes sikert működéséhez! Zavar a vízvezetéknél. Az elmúlt hétfőn (május 28-án) reggel a városban, főleg az emeleteken észlelték, hogy a vizvezeték felmondta a szolgálatot vagy csak néhány cseppet folyatott. A városi tanács azonnal megvizsgáltatta a városi mérnökkel a tapolczafői vízmüveinket, aki a vizmesterrel együtt megállapította, hogy a forrásfoglalás és a szolgálati vízmedence közötti szakaszon lefektetett kőagyag csövekben van a hiba. Az üggyel, az ugyancsak 28-án tartott városi közgyűlés is foglalkozott s ennek lapunk más helyén olvasható határozata alapján már hozzá is .fogtak a baj orvoslásához. A vízvezetéket több helyen felbontván, abban találták a baj okát, hogy az említett szakaszon 480 darab kőagyagcső van egymással összeillesztve, de rosszul, s ezen összeillesztéseknél szökik el a viz ahelyett, hogy a medencébe juthatna. Közvetlen a medence előtt pedig a legnagyobb valószínűség szerint a már egyszer tapasztalt gyökérbenövés lehet. Mindenesetre kivánatos, sőt halasztást sem szenvedhet a bajoknak teljes és gyökeres orvoslása, mert a vízműnek állandó jó karban tartása legelsőrendű életkérdése városunknak. Bajos dolog még csak következtetni is, hogy miféle bajok keletkeznének s mekkora csapás lenne városunkra csak egy-két napos vízhiány is. Ezért igen helyesen cselekedett a képviselőtestület, midőn azonnal elrendelte a munka megkezdését, s a nem megfelelő kőagyagcsöveknek vascsövekkel való kiesei-élését, 300 méter bosszú vonalon 10076 K költséggel. A munka (tisztítóaknák létesítése) megkezdésekor azonban sajnálatosan tapasztalta a munkát vezető mérnök, hogy nem 300, hanem 48G< méter hosszú vonalon van még kőagyagcső. A csütörtökön tartott ülésében már foglalkozott ezen újabb kellemetlen meglepetéssel a városi tanács, s hogy egyszer és mindenkorra elejét vegye minden bajnak, elhatározta, hogy nemcsak 300, hanem az egész 480 méter hasznavehetetlen és bajt okozó szakaszt a városi mérnök terve szerint radikálisan javíttatja, illetőleg újjáépítteti. Tekintve, hogy a vascsöveket csak három hónap múlva kaphatnók meg, úgy, bogy legjobb esetben is novemberig tartana el a munka, amit bevárni az imminens veszély miatt nem lehet, a mérnök azt javasolta, hogy a vascsövek helyett mászható és így szabad kézzel tisztítható betonalagutat építsenek kellő számú leszálló aknával, ami szilárdsági szempontból kifogástalan, összeeresztés nincs rajt, mert a helyszínen egy darabban készítik és így a viz el nem szökhetik, a tisztántartása pedig ideális. így nemcsak a nagyobb bajnak vesszük elejét, hanem örök időre megakadályozzuk a mészkő képződést a csövekben és az esetleges gyökérbenövéseket. Nincs okunk kételkedni a városi mérnök tervének helyességében s azért bizton reméljük, hogy a vizvezeték mostani újjáépítése a további üzemzavaroktól s újabb befektetésektől meg fogja kímélni a várost. Halál az acetilén miatt. Rémes szerencsétlenség történt csütörtökön este városunkban. A vasúti vendéglőben acetilénrobbanás volt, amely emberhalált kivánt áldozatul. Tivald Mihály vendéglős a robbanás szerencsétlen áldozata, míg háziszolgája a robbanás okozta sebektől súlyos betegen fekszik jelenleg a kórházban. Az egész városban nagy izgalmat keltett esetről a következőket jelenthetjük : A vasúti vendéglőben acetilén-gázzal világítottak. A gázfejlesztő készülék egy kamrában volt elhelyezve, amely külön tető alatt, de a ház falához hozzáépítve állott. Csütörtökön este 8 óra tájban Tivald vendéglős észrevette, hogy a gázlángok igen halványan égnek s már-már elalusznak. A baj okát megtudandó, Dolgos Mihály nevü szolgájával együtt a gázfejlesztő kamrába ment. A kamrában félhomály derengett; az ajtó mellé akasztott petróleumlámpa csak halványan világított be. Hogy jobban lásson, Tivald gyufát gyújtott s azt a készülék fölé tartotta. E pillanatban rettenetes erejű robbanás történt. A kamra oldalfala s egyik közfala összedőlt, a menyezet felszakadt és leomlott. Az egész ház, melyet a légnyomás oldalt ért, belerázkódott. Az összes ablakok csörömpölve összezuzódtak. Az épületben levőket mind megrázta a robbanás ereje. A menydörgésszerü robajt messze meghallották a vasúti úton sétálók. Amint a házbeliek és vendéglőben levők az első rémületből magukhoz tértek, a gázkamra felé indultak a gazda keresésére. A kamrát romokban találták » a romok alól már holtan húzták elő a szerencsétlen vendéglőst. Kétségen kívül a rettentő légnyomás ereje ölte meg, bár eltorzult arcán égési sebek is láthatók voltak s a súlyos omladékok testére hulltak. Ugyancsak a romok alól húzták ki a háziszolgát, kit azonnal az irgalmasok kórházába szállítottak. A szerencsétlenség hire a városban futótűzként terjedt el s nagy izgatottságot keltett. Százával mentek ki az emberek a vasúthoz. Altalános volt a részvét a kora véget ért, szakmájában buzgó vendéglős halála felett, ki feleséget és két kis gyermeket hagyott maga után. Állítólag a kicsikék egyike is vele ment a kamrába, de nem lépett be s a robbanás szele messze kilökte az udvarba. A szerencsétlenség színhelyén pár perc alatt megjelent Szokoly rendőrkapitány, Fürst viszgálóbiró és Révész v. mérnök. Több orvos is kiment, akik a háziszolgának az első segélyt nyújtották. A helyszíni szemle azt konstatálta, hogy az acetilén vezető csöve valami miatt eldugult, s a felgyülemlett gáznak elvezetéséről nem volt biztosítéki szelentyüvel gondoskodva. A gáz ott gyűlt össze a fejlesztőben s meggyújtatván, okozta a szörnyű pusztulást. A rendőrkapitány őrszemeket állított fel, kik senkit sem engedtek a szerencsétlenség közelébe, mert a kamra-épület megmaradt részei is összedüléssel fenyegettek. A háziszolga pénteken d. e. annyira magához tért, hogy az eset részleteit képes volt elbeszélni. Bár súlyos égési sebek borítják, felgyógyulásához van remény. Tivald vendéglőst ma (szombaton) d. u. 5 órakor fogják eltemetni. * Érdemes a megemlítésre, hogy városunkban mindössze négy helyen volt acetilénvilágítás s ez már a második robbanási eset. Az első az Otthonkávéházban történt, de nem volt súlyosabb természetű. Itt azóta már villanyt vezettek be. A mai szomorú eset után valószínűleg végleg leáldozott nálunk a veszedelmes gáznemnek. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közg-yülés. — 1906 május 28. — Pápa város képviselőtestülete folyó hó 28-án Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt köz gyűlést tartott. A közgyűlésen mintegy 50 városi képviselő vett részt. A polgármester megnyitván a gyűlést, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Rechnitz Edét, Valter Sándort, Ács Ferencet, Keresztes Istvánt és Baráth Károlyt kérte fel. Napirend előtt több interpelláció volt. Keresztes Gyula a miatt interpellált, hogy a Tapolcza vizét a felsővárosi gazdák a helytelen tisztogatás s a beleeresztett sok szennyvíz miatt nem használhatják. A polgármester válaszában kijelentette, hogy a városi gazdát a Tapolczának azon a részen is szigorú tisztíttatására utasította s intézlet bérlője. Sok anya szivében keltett vágyakat é3 reményeket a bir, hogy Buzsonkay Elek ott lesz a bálon. A báli toalettek költségei tetemesen megnövekedtek. Minden anya teljes gőzzel, hogy ne mondjam szuronyszegezve indult a parkettre. És mi történt ? Az, hogy a nábob fia a kántorék Ilonáján kivül senkit se vett észre. Ezt esetleg meg lehet bocsátani Buzsonkaynak, de a kántor leányának soha. Azok között, kik a legmélyebb, a legőszintébb boszuságot érezték, elsősorban a tiszttartó urat és családját kell felemlítenünk. A bált követő napon a tiszttartó-lakban a fojtott düh kiszabadult. Válogatás nélkül hangzottak el a legkíméletlenebb kifejezések. — Mit mondasz ahhoz az Ilonkához? — kérdezte a tiszttartó ebéd fölött. Az asszony elmondta véleményét. — Olyan szemtelen volt, mint egy . . . Szájára ütött. A leányai előtt mégis restelte azt a kifejezést, mely a nőt a legalacsonyabb fokra helyezi. De arcán meglátszotta az afölött való boszuság, hogy nem használhatta a diffamáló kifejezést. Aztán hajmeresztő részleteket közölt Ilona kacérságáról. Hogy kacsingatott, hogy biggyesztette ajkát, hogy lóbázta termetét. — De hát mit akar az a leány ? Mit akar ? Ezt a kérdést a délután során ismételten felvetették. A tiszttartó este felé már olyan kifejezéseket is tett, hogy ő alighanem végleg be fogja szüntetni az atyafiságos érintkezést a kántorékkal. Végre is nem kockáztatja leányainak hírnevét. — Mert az embert az atyafiak után Ítélik meg. — A vacsoránál nagy meglepetés érte a derék tiszttartót. Öccse, a kántor állított be nagyou zavart képpel. Alig tudott helyet találni, hogy hová tegye az asztrakán kucsmát. — Kedves Lojzikám, — mondotta nagyot fújva — olyan dolog történt, hogy nem tudtam megállani, hogy el ne jöjjek hozzátok. Tyüh, alig találom a helyemet. — Mi történt? — kérdezte a tiszttartó szárazon. — Hát az Ilonkával . . . — Úgy? — Igen ... Az a Buzsonkay-fiú, aki tegnap a bálon . . . — Nos? — Igazán, nem is tudom, hol kezdjem. Egész beleszédült a fejem. A társaság kezdett érdeklődni. — Hát csak kezd valahol, — biztatta a tiszttartó. — Hát igen . . . borzasztó . . . azaz nem úgy értem ... az Ilonka ártatlan. — Tudjuk, tudjuk! — Hát mondom, nem tudom, mi ütött hozzá ... de olyan váratlan, hirtelen . . . — Csak nem szöktette meg a lányodat? — Még annál is furcsább. A tiszttartóné ámultában nyitva felejtette a száját. Mi lehet az, ami a megszöktetésuél is furcsább? Hisz abban minden benne van a pikánstól a tragikusig. — Talán kiküldjem a lányokat ? — kérdezte a kántortól. — Nem muszáj. Meghallhatják. Csak mondom, furcsa, mert tegnap látta először lányomat. — Nos, hát mit akar a lányoddal? — El akarja venni feleségül. — Buzsonkay ?! — Igen, az. Meg is kérte a kezét. A tiszttartó nagyon komoly arcot vágott. Aztán kenetesen így szólt: — Miklós öcsém, sohasem tartottalak valami nagy lumennek, de hogy ekkora ökör légy, azt nem hittem. Aztán elmagyarázta, hogy milyen rettenetes naivság, ostobaság kell ahhoz, hogy ilyesmit valaki komolyan vegyen. Az a fickó be volt rúgva, sokat pezsgőzött, stb. Szavait így fejezte be : — Jobban tennéd, ha hazamennél és jól megmosnád a leányod fejét. Mert az, amit tegnap tett, az igazán csúnya dolog. Tudtam, hogy skandalum keveredik belőle. Mondtam nektek, úgy-e ? A kántor igyekezett magát mentegetni. Esküdözött, hogy neki eszeágábau se volt, hogy ilyen vőt csípjen magának. De hát mit tehet ő arról, hogy az a fiú bolond ? ő bizony • oda igérte a leányát, akárhogy ítélik is meg az emberek. az egyedül elismert kellemes izii természetes hashajtó szer. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ