Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-05-19 / 20. szám

hivatalból tagjai : Véghely Kálmán, Csapó Kálmán és Keczer Imre, ki a bizottság jegyzőkönyveit nagy szorgalommal vezette. . Kívülük a bizottság összes ülésein még részt vettek: dr. óoáry Fereno, ki fáradságot nem ismerő nemes buzgalmával, mint a vármegye közügyeinek intézésében mindenkor a legelsők között küzdő igaz hazafi, áldozatkészségével és nagy munkásságával a szomorú megpróbáltatás súlyos idején is minden erejével azon működött, hogy a csüggedőket buzdítva, a hazafiakat lelkesítve vármegyénk közönsége alkotmányunk védelmében a törvényhatóságok között méltó helyét foglalja el, s magunktartáBával az utódoknak mindenkorra követendő példát szolgáltassunk, továbbá dr. Spitzer Mór, a bizottság fáradhatatlan pénztárosa és Kovács Gábor; 8 ülésen vettek részt, Hunkár Dénes, az alkotmányvédő bizottság elnöke, ki a hazafias lelkesedést nemcsak felkelteni, de fenntartani is tudta, emléke vármegyénk történetében feltétlenül megörökítendő és dr. Kenessey Pongrác ; 7-szer volt jelen dr. Csete Antal, ki a fáradságos előadói tisztet hazafias kötelességérzettel végezte és nagy és alapos közjogi tudással szerkesztette a bizottságnak a br. Fejérváry Géza miniszterelnök 1905 okt. 25-én kelt, s a törvényhatóságokhoz intézett körlevelével szemben hozott határozati javaslatát, mely alapul szolgált az összes ez irányú törvényhatósági határozatoknak. A bizottság tagjai közül 16-an egy ülésen sem jelentek meg ós mulasztásukat sem igazolták. A többi tagok az üléseken részt vettek s az alkotmány védelméből kivették nemesen részüket. Az alkotmány védelmi költségekhez adakoztak időrendben: 1905 november 4-én dr. Óvári Ferenc 2000 K, Kovács Gábor 2000 K, 10-én Pap Amely 200 K, 15-én Mihályi Géza 1000 K, 23-án Gyérey Richárd 5000 K, Hirschfeld Béla 100 K, 25-én Lonkai Ármin 2500 K. Összesen 12.800 kor., mely összegből fizettetett ki a tisztviselők, kezelő-, segéd- és szolgaszemélyzet dec. havi fizetése. — November hó 27-től 1906 febr. 26-ig adakoztak összesen 78-an 45.200 koronát. Ezek közül itt csak a pápaiakat és pápavidékieket (csekély a szám !) soroljuk fel: Hanauer Zoltán 100 K, Galamb József 300 K, dr. Magyar Károly 1000 K, Sült József 500 K, Sarlay Gyula 500 K, Koczor István Csót 40 K, Kauímann Géza 400 K, Jákóy Géza 200 K, gr. Esterházy Pál 10000 K, Szalóky Géza 400 K, Pápa város és vidéki takarékpénztár 500 K. E 45.200 K összeg a folyó évi I., II. és III. havi fizetésekre fordíttatott. A tisztviselők közül Bibó Károly, br. Fiáth Miklós és Köves Andor nem vettek fel fizetést az alkotmányvédő bizottság pénztárából, a többiek azonban mind felvették, még olyan ideiglenes dijnokok is, akiknek fizetését az állam eddig nem térítette vissza alispánunk két izbeni sürgetése dacára. Ez akadályozta meg eddig a pénzek visszautalványozhatását, minthogy azokat csakis egész összegükben óhajtja a bizottság az adakozóknak visszafizetni. Befolyt összesen 58.000 korona; kifizettetett a kamatok felhasználásával 58.656 kor. 48 fillér. A bizottság összes alkotmány védő határozatait mindig egyhangúlag hozta meg. Az állami alkalmazottak közül meg kell emlékeznünk és ki kell tüntetnünk Papp Sándor kir. tanfelügyelőt, ki mint a közigazgatási bizottságnak is tagja azon a nevezetes márciusi biz. ülésen, hol Kaczvinszky Kálmán kir. pénzügyigazgató azon eljárását, mellyel az önként fizetett adókat a vármegye ellenző határozata dacára a községektől birsággal és egyebekkel való fenyegetés terhe alatt bekövetelte — elitéltük — s ahol a pénzügyigazgatót Juraszek János kir. ügyész, két izben is magára maradva, nagy tűzzel és hévvel védelmezte felszólalásaival, Papp Sándor a nemzeti ellenállást támogató bizottsági tagokkal együtt szavazott, s ezért feljelentetett a kultuszminisztériumhoz, ad audiendum beidéztetett, megintetett; Kisfaludy Miklós kir. törvényszéki birót, ki a márciusi törvényhatósági közgyűlésen tett hazafias érzésről tanúskodó felszólalásával vonta magára a letűnt korszak emberei haragját, általuk ellene eljárás indíttatott meg ; Udvarhelyi Gyula polgári- és kereskedelmi iskolai igazgatót, kit hazafias magatartása miatt ismeretlen feljelentett, s legfelsőbb hatósága által munkaerejének teljességében nyugdíjba vonulásra felszólíttatott, valóban megérdemlik, hogy mindhármójuk érdeké ben a bizottság az alkotmányos kormánynál szavát emelje. Feltűnő és megbotránkoztató volt a bizottság tagjai előtt a letűnt kornak azon intézkedése, hogy a kir. tanfelügyelőségi megüresedett tollnoki állásra 46 érdemes pályázó közül a 47-ik: Szalai Sándor, volt tanító neveztetett ki tollnokká azért, mert nem átallott Fejérváry miniszterelnökhöz tisztelgő küldöttséget vezetni. A letűnt korszak ezen kreatúrájának vármegyénk területéről való eltávolítása az új, alkotmányos kornak kötelessége. A jelentéshez hozzá szólott dr. Kemény Pál, aki elismerő beszédben emlékezvén meg a bizottság hazafias munkásságáról, indítványozta, hogy a bizottság elnökének • Hunkár Dénesnek, ügyvezető alelnökének : dr. Öváry Ferencnek és az ellenálló megyei tisztikar fejének: Koller Sándornak a vármegye szavazzon jegyzőkönyvi hálás köszönetet és érdemüket örökítse meg. Kaufman Géza orsz. képviselő szép szavakban méltatta a vármegye többi tisztviselőinek, továbbá a nagyon nehéz helyzetben volt községi és körjegyzők hazafias érdemeit, valamint az alkotmányvédő bizottság többi tisztviselőinek munkásságát s ezek számára is elismerést és köszönetet indítványozott. Mindkét indítványt lelkes éljenzéssel elfogadták. A közgyűlés többi tárgyai közül nagyobb érdeklődést keltett Kenessey Miklós enyingi főszolgabíró nyugdíjazási ügye. Kenessey főbíró már egyik múlt közgyűlésre adott be hasonló irányú kérvényt, melyet akkor formai okokból visszautasítottak. Az állandó választmány és a nyugdijválasztmánv abból az okból, mert az orvosi bizonyítványban ez a kifejezés, hogy „végleg" (szolgálatképtelen) t. i. nem foglaltatik, ezúttal is elutasítandónak véleményezi a kérvényt. A közgyűlésen azonban többen, így Bakó József orsz. képv. is pártolták a kérvényt, amit a közgyűlés végül is egyhangúlag kedvezően intézett el és Kenessey Miklós főszolgabírót ez év junius elsejével nyugdíjazta. Állásának betöltéséről az őszi rendes közgyűlés fog gondoskodni. Nagyobb vita volt a kilences bizottságnak jelentése körül is. A jelentésből, mely ridegen feltárta a vármegye súlyos pénzügyi helyzetét, világos lett a törvényhatósági bizottság előtt, hogy a vármegyének 340.000 korona olyan adóssága van, amire nincs fedezet. A múlt éra mulasztásainak e súlyos következményét a törvényhatósági bizottság nem tudta másként elintézni, mint hogy a megye közönségére 3/

4°/o~

o

s pótadót vetett ki. Pápa városának a veszprémi káptalantól vásárolt 13.000 •-öl területre vonatkozó határozatát jóváhagyták, a villamvilágitási és erőátvitel^ telep áramszolgáltatási szabályzatát jóváhagyólag megerősítették. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz f. hó 28-án. A közgyűlés tárgysorán nagyobb részt azok az ügyek vannak, melyek már a múltkor is kitűzve voltak. Ezek azonban, u. m. a Kossuth-utca tervezett megnyitásával kaposolatos házvételek, kisajátítások, elcserélések, továbbá a cédulaházra vanatkozó ajánlatok, a Moravek-ház megvétele, a barakk-kaszárnya céljaira szükséges telek megvásárlása előreláthatólag e gyűlésen sem fognak tárgyalhatók lenni. Új tárgyak: a gyámpénztári számadások és Véber Dániel gazda nyugdíjazása. — Hagyjuk azt most. . . hagyjuk kérem, majd beszélünk arról. — De mit mond a világ ? — aggodalmaskodott az anya. Arra aztán előállt Károly úr a szive vágyával. Még nem akart volna szólni, mert nincs itt az ideje, de ha már szóba került s a többi... s a többi . . . nagyon boldog volna s a többi. . . Az Annuska anyja még azon melegében a leányához sietett: — Képzeld csak, milyen szerencse! Károly megkérte a kezedet. A fiatal asszony elsápadt. — Úgy-e, ez aztán meglepetés? — diadalmaskodott. — De ne ijedj meg. Áz eljegyzéssel majd várni fogunk. Még most nagyon korán volna, hisz alig egy hónapja, hogy meghalt az első urad. A fiatal asszony alig birt szóhoz jutni. Szinte elfúlt a lélegzete is : — De hisz az lehetetlen ! Az anyja iparkodott megnyugtatni : — Dehogy lehetetlen. Csak diszpenzáció kell hozzá. S azt megkapjátok. Alig akarta elhinni a jó asszony, hogy valaki képes ilyen szerencsét visszautasítani. — Hát van neked eszed, Anna ? Szeretném tudni, hogy mi kifogásod lehet ? Hogy vén ? Hát az nem igaz. Ötven éves férfi még nem vén. Nézd meg, milyen derék gavallér. Szivesen hozzá menne akármelyik fiatal leány. — De én nem, anyám, én nem ! Azt akarta mondani : — Én csak szerelemből megyek férjhez. De anyja azt nem értette volna meg. A testvérei sem, akik mind rá estek, hogy ilyen szerencsét nem kell elszalasztani. Bezzeg ha őket érné ilyen szerencse, nem haboznának egy percig sem. — Én sem élek örökké — mondta az anyja — én sem tarthatlak el. A fiatal ember pedig nem mutatkozik a láthatáron, az a bizonyos fiatal ember, akiért egy álmodozó asszony szivesen tűrne szegénységet, nélkülözést, nyomorúságot is, akivel megosztana bármily sorsot, de akit nem lát maga mellett, csak a képzelődés tovaillanó álomképeiben. Oh milyen örömest odaadná életének felét, egész életét is, ha egyszer úgy mehetne férjhez szerelemből. De meddig várjon arra ? Talán sohasem jön el az, akit Ő vár. Soha. Soha. És az elcsüggedés erőt vesz rajta. — Vigyázz — inti az anyja — Károly megunja a halogatást s egyszer úgy itt hagy, hogy holtod napjáig megsirathatod. És Bató Károly olyan nyájasan beszél: — Annuska, édes Annuska . . . S Annuska azt gondolja : — Hátha talán mégis ? . . . Ez szelídebb, ez nyájasabb, ez ném volna goromba. Fázik ugyan attól a gondolattól, hogy megint olyan embernek a karjai közé adja magát, akit nem szeret, de hát ez a világ sora, ha élni kell, ha érzi, hogy olyan gyáva és rá erőltetik, hát mit csináljon ? — No Annuskám, édes, hát mikor lesz már az enyém ? — sürgette Bató Károly. — Mikor húzhatom már arra a szép ujjacskájára a jegygyűrűt? — Amikor tetszik, Károly — sóhajtott a fiatal özvegyasszony. — Hát csókoljon meg, édes — szólt a boldog émber. A fiatal asszonynak szive összeszorult s ajka megremegett, mintha valami utálatos vén majmot kellett volna megcsókolni; hanem azért megcsókolta. Hiszen meg kell szokni. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványviz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk Igyunk Igyunk Igyunk mohai mohai mohai mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványviz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer íertöző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegsegeknek. 26 ev ota bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vizzel eltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forraskezeloseg. fíPIlTl^ll il01*VlX I Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. - — Főraktár Oszivald János urnal Papan. w ^ ^