Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-05-05 / 18. szám

Csoknyay Károly v. főjegyző és Szente János v. főügyész. Dr. Koritschoner Lipót v. elnök a választási aktust pont nyolckor megnyitotta, mikor is a személyazonossági tanuk az esküt letették. 7

29-kor jelentette az elnök, hogy a törvény eloirta határidőig két képviselőjelölt ajánltatott nála. Hoitsy Pál lapszerkesztő, dunaharaszti lakost ajánlották: Hajnóczky Béla, Köveskuti Jenő, Hermán János, Tarczy Dezső, Wittmann Ignác, Győri Gyula, Nagy Lajos, Balog Ernő, Pákor József, dr. Hoffner Sándor, Billitz Ferenc, Adamovich Lázár, Deutsch Miksa, Huttkay László, ifj. Kunszt Henrik, Fekete Ferenc, Weiler Mihály, dr. Lakos Béla, Schlesinger Sándor és Varjú János. Dr. Herényi Jenő ügyvéd, szombathelyi lakost ajánlották : Kriszt Jenő plébános, dr. Jankovich Tihamér, Nóvák Ödön, Szigeti József, Rozs József, ifj. Szita István, Másszi István, Timmer György, Göncz István, Paulits József, Beltz György, Erdélyi József, Szakács Imre. Bizalmi férfiakul a Hoitsy párt részéről dr. Herzog Manó és dr. Kőrös Endre, azonossági tanukul e részről: id. Csajthay Dániel és Kohn Miksa Mihály, a Herényi párt részéről bizalmi férfiakul Szabó István és ifj. Szita István; azonossági tanukul Kalmár Német János és Göncz István neveztettek meg. A két jelöltre az elnök elrendelte a szavazást; sorshúzás utján megállapították, hogy a szavazást I a Herényi párt kezdi meg. A szavazás kezdete pont 9-re tüzetett ki. Ezalatt künn kivonult a rend fönntartására hivatott katonaság. A Bánffy-választásnál gráci bakák, a műit választásnál esztergomiak, idén ellenben saját honvédhuszáraink tartották fenn a rendet, illetve vontak kordont. A huszárság Havas Gábor százados vezénylete alatt vonult ki. Kilenc óra felé mindkét részről cigányzenével, zászlók alatt felvonultak a szavazók. Élénkség, lelkesedés azonban csak a Hoitsy-oldalon volt, a másik rész kezdettől fogva csendes volt, az idegen jelölt nem tudott lelkesedést kelteni, inkább bizonyos dac ösztökélte őket, hogy jelöltjük érdekében, amit lehet, megtegyenek. Pont kilenckor kezdetét vette a szavazás. A Herényi párt első szavazója id. Szita István volt, Hoitsy Pálra elsőnek Dóczi Endre adta le szavazatát. A választók az elnökség rendelkezéséhez képest tizes csapatokban járultak az urna elé. Tiz óráig mindegyik párt pontosan küldte a maga tizes csapatait, ekkor azonban — a 60. szavazó után — elmaradt az első Herényi csapat^ míg ugyanekkor az udvaron a Hoitsy párt 4—5 turnusa is tolongott. így aztán a Hoitsy párt már 10-kor átvette a vezetést s vitte is minden megerőltetés nélkül, egész könnyedén végig. x/

410-kor így álltak a szavazatok: Hoitsy 209 Herényi 98 Pont 12 órakor ez volt az arány : Hoitsy 293 Herényi 117 1/

21 órakor : Hoitsy 338 Herényi 138 Ekkor — a Hoitsy-pártnak éppen 200 többsége volt — kis szünet állt be a szavazásban. A bizottság ebédhez ült, ám azalatt is elfogadták a szavazatokat, az utcáa is megszűnt az élénkség, hogy aztán ebéd után annál nagyobb érdeklődés nyilvánuljon a választás iránt. x/

42-kor kezdtek ismét jönni a tizes csoportok, illetve már csak Hoitsy párt részéről teljesek, mert a Herényi-pártéi legfeljebb 6—7 emberből állottak. 2 órakor ez volt a szavazatok aránya: Hoitsy 385 Herényi 168 A 2 és 3 közti időben tömegesen jöttek Hoitsy szavazói, úgy hogy 3/

43-kor ez volt az arány: Hoitsy 490 Herényi 180 V

44 órakor az elnök, minthogy a Herényi részről már alig jelentkezett választó, ^'gö-re kitűzte a zárórát. Ekkor így álltak a szavazatok : Hoitsy 551 Herényi 182 Hoitsy szavazói még a záróra alatt is szépen jöttek. 4 óra után szavazott le — lelkes éljenzés közt — a párt vezetősége. Pont ^gö-kor véget ért a szavazás. Utolsóknak a választási elnökök szavaztak Hoitsyra. A szavazatok száma volt: Hoitsy 609 Herényi 194 A szavazás mindvégig rendben folyt, szava* zásra jelentkezőket mindössze ötöt utasítottak vissza azon a cimen, hogy a lajstromba nem voltak felvéve. A bizottság V

25 órakor felvonult a városháza nagytermébe, melynek ablakából dr. Korischoner választási elnök ezrekre menő néptömegnek hirdette ki az eredményt, hogy leadatott 803 szavazat, ebből dr. Herényi Jenőre esett 194, dr. Hoitsy Pálra 609 s így Hoitsy Pál 415 szótöbbséggel Pápa város képviselőjének választatott. új vállalatok idetelepítése, kulturális tőrén az állami ovoda, esetleg agyagipari szakiskola felállítása, közlekedési viszonyaink javítása, forgalmi főnökség vagy műhely idehelyezése stb. stb. mind olyan óhajok, oly igények, miknek teljesítéséhez csak az illetékes tényezők jóindulatának megnyerése, ehhez viszont képviselőnk részéről a város közérdekének igaz szeretete és erélyes munka szükséges. Hogy az erélyes munka eleme Hoitsy Pálnak, azt már megmutatta a múltban, hogy a város közérdekeit igaz szeretettel fogja istápolni, azt kétségtelenül meg fogja mutatni a jövőben. Es ennek reményében, ennek szilárd hitében üdvözli őt igaz örömmel e lap is, mint Pápa város országgyűlési képviselőjét. Dr. K. E. Képviselőválasztás. — 1906 április 30. — Pápán. Ötnegyed éven belül harmadszor volt Pápán képviselőválasztás. Úgy mint az első kettő, ez is példás rendben, a legnagyobb nyugalommal folyt le. Nem álltak ugyan egymással szemben oly erős pártok, mint az előző két választásnál s az eredmény könnyen előre látható volt, mindazáltal pártok mégis voltak s ha ezek mindegyike a választási aktus előtt, annak tartama alatt és utána is a legnyugodtabban viselkedett, ez városunk polgárságának csak dicséretére szolgál. Már a reggeli órákban nagy élénkség volt a városban. Fiakkerok — mint az előző két alkalommal — nem száguldtak ugyan, de az emberek sürün tolongtak a pártok irodái irányában. A Hoitsy-párt ismét az Otthon kávéház helyiségeiben tanyázott, a Herényi-pártnak, melynek hivei csaknem kizárólag felsővárosiak voltak, a Schnattner féle vendéglőben volt az irodája. A választás ezúttal is, mint juniusban, a városház udvarának végében felállított sátorban folyt le. Ide gyűltek össze pont 8 órára a választást vezető hivatalos személyek : dr. Koritschoner Lipót v. elnök, dr. Kapossy Lucián h. elnök, dr. Hirsch Vilmos v. jegyző, dr. Kende Ádám h. jegyző s a város által kinevezett személyazonossági tanuk: magasságot is elér és erős hullámveréssel köszönti a partot. — Nagyon sokat lehetne még e jelenségről beszélni ; de hagyjuk most a Földet, és menjünk egy lépéssel tovább : a világegyetembe. Ott is léptennyomon találkozunk e jelenséggel ; formája talán más, de lényege ugyanaz marad. * * * Ha a Hold ilyen jelentékeny dagályt létesít a Földön, elgondolhatjuk, hogy a 80-szor nagyobb tömegű Föld még sokkal nagyobb mértékben fölidézte e jelenséget, akkor, amikor még a hold egészben, vagy legalább részben cseppfolyós állapotban volt. Majd még szólni fogok arról is, hogy éppen ez a jelenség szüntette meg a Holdnak tengelye körül való forgását. Mert régen — természetesen akkor, amikor még nem nézte az ember távcsöveken az eget és nem jegyezte föl észleléseit — a Holdnak is kellett tengelye körül forogni és nem fordította mindig ugyanazon arcát a Föld felé, mint ma ! De ha megnézzük a Holdnak felénk fordított oldalát, azon mindennütt az ár-apály jelenség nyomát találjuk. Már közönséges kézi messzelátóval, 10-12szeres nagyítás mellet is igen jól láthatók a Hold jellemző köralaku hegyei : a holdbeli kráterek. Több ezer van ilyen, s más alakú hegy alig akad a Holdban. Azonban nem szabad ezeket azonosítani a földi kráterekkel, mert nincs tűzhányó a Földön, amelynek ilyen szabályos köralakja volna s másrészt 100 kilométer átmérővel biró kráterek is vannak, nem keletkezhettek tehát úgy, mint a földi tűzhányók körhegvei. E hegyeket a dagály alkotta ; akkor, amikor a Hold még nem fordította mindig ugyanazt az oldalát felénk, de a felületén már szilárd réteg kezdett képződni, az itt-ott támadó réseken át dagály alkalmával a belső folyékony mag kiömlött a már megszilárdult kéregre ; és mikor ismét apály következett, a kiömlött folyékony anyag a nyílásba folyt vissza, de már ekkor köröskörül a szélén valami a lehűlés következtében megszilárdult és visszamaradt; ez történt minden alkalommal és sok ezerszer való ismétlődés után előállottak az igazán szabályos köralaku kráterek. Ilyen hold-hegyeket, természetesen kis alakban, ily módon már kísérletileg is állítottak elő. De a világűrben másutt is találkozunk az árapállyal rokon jelenséggel. Tudjuk, hogy Naprendszerünkben a belső bolygókat a külső bolygók t i. és ezek közül a Jupitertől, több mint 400 millió km. széles öv választja el, ahol nagyobb bolygó nincs. Ebben az űrben keringenek a kis bolygók, amiket eddig már 500-nál többet födöztek föl. És amikor ezeknek pályáját számították, arra az érdekes eredményre jutottak, hogy vannak olyan gyűrűk, amelyekben sürün keringenek a kisbolygók és ismét mások, amelyekben egyetlen egy sincs. És pedig, ha ezekben a hézagokban bolygó keringene, ennek keringési ideje a Kepler törvénye szerint vagy felényi, vagy harmadrésznyi volna, mint a Jupiteré, vagy legalább Í3 a kettő keringési ideje igen egyszerű viszonyban volna. Vagy másképpen fejezve ki a dolgot: hogy ha az ezen hézagokban keringő bolygók és a Jupiter keringését oly mértékben meggyorsítva képzeljük, hogy zenei hangot adnának, de úgy, hogy egymáshoz való viszonyuk nem változnék, akkor ezek a Jupiterrel együtt a legharmonikusabb akkordokat idéznék elő. — Nem volna tehát mese a szférák zenéje ! Ugyanezt a jelenséget látjuk a Szaturnusz gyűrűjénél. Ezt a nagy bolygót széles, fényes gyürü veszi körül ; különálló, apró, szilárd részecskék halmaza ez, amelyek mindegyike úgy végzi keringését, mintha mind megannyi holdacska volna, És ebben a fényes gyűrűben is vaunak úgynevezett sötét gyűrűk, hézagok, ahonnan eltűntek a keringő holdacskák. E hiányzó részecskék meg a Szaturnusz holdjaival adnák ki az említett szép akkordokat. Tulajdonképpen mindkét esetben a dagállyal rokon jelenségről vau szó, amelyet az előbbi esetben a Jupiter, itt pedig a Szaturnusz holdjai létesítettek. A Jupiter vonzza a kisbolygókat maga felé, mintha csak a tenger vizének részecskéi volnának. De azokat, amelyeknek keringési ideje semmiféle egyszerű összefüggésben nincs a Jupiterével, nem könnyen mozdítja el helyéből, mert a világűrnek mindig más más helyén jutnak egymás közelébe, s különböző irányú hatások lépnek föl. De például, amelynek keringési ideje felényi, mint a Jupiteré, az 12 év múlva ismét ugyanazon helyen találkozik vele, így az egyirányú lökések összeadódnak, végre kimozdul helyéből a kis bolygó és más pályán végzi keringését. Lényegében ez ugyanaz a jelenség, mint amikor a kisgyerek belekapaszkodik a nagyharang kötelébe. Első rántásra alighogy megmozdul a harang és ha most minden rendszer nélkül kezdené rángatni, nem is koudulna meg soha. De megvárja, míg a harang egy teljes lengést végzett és akkor rántja meg újra a kötelet. Tehát olyan időközökben ad neki lökéseket, mint amekkora magának a harangnak lengési ideje és így 8 —10 rántás után a harang megkondul. Nem véletlen dolog tehát, hogy éppen ezeket a bolygókat távolította el helyükről a Jupiter. az egyedül elismert kellemes izű természetes C^- hashajtó szer. FERENCZ JÓZSEF KESERŰUIZ