Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-15 / 15. szám

II. évfolyam. 15. szám. Pápa, 1905. április 15. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Jókai Mór utca 856. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 215. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. . Bizalmatlanság*. Szegény jó villamos telepünk! Hát ezt érdemelte ő! Híven szolgált és becsülettel egy teljes esztendeig, világított egy esztendeig tisztességgel, ha a külső tájakon nem is valami óriási hévvel, de a belső »körzet«-ben annál ragyogóbban. Egyébként nem rajta állt, hogy arra kifelé nem áraszthatta bővebben fényét, ha felsőbb hatalmak engedik, ő azt is megtette volna. De általánosságban — azt csak mindenki elismeri — eléggé megtette kint az utcákon is kötelességét, bent a lakásban pedig kényelmes, tiszta, szép fényével közkedveltségre tett szert. És megtette, amit még a városnak nagyon kevés vállalata — jövedelmet hozott. Hogy az a haszon, amit az első év eredményeként méltó büszkeséggel mutat fel telepünk, nem lett rögtön a város közjövödelmévé, azt csak természetesnek találhatja mindenki. A villamos telep üzleti vállalatnak készült, hogy milyen intenció vezette a város képviselőtestületét a felállításánál, az világossá lesz, ha emlékeztetünk rá, hogy annak idején magánosok, és pedig nemcsak ezzel foglalkozó nagy cégek, hajlandóknak nyilatkoztak arra, hogy magukra vállalják a város e vállalatának minden kockázatát — az elérendő tiszta haszon fejében. S akkor a város — nagyon bölcsen ! — erről hallani sem akart. »Ha beüt ez üzleti vállalat — így gondolkozott —, üssön be nekem, legyen a telep, ha lehet, a városnak — erőforrásává.« Ki hallotta azonban valaha is azt, hogy ha valamely üzleti vállalat haszonnal jár, a hasznot — mindjárt először — elvegyük az illető vállalattól és a vállalaton kívül álló célra fordítsuk? Minden helyesen számító magános embernek is az az eljárása, hogy a nyert haszonnal üzletét erosbíti, biztosabb alapra fekteti; nem tékozolja el könnyelműen az első év nyereményét, de még áldásosabb gyümölcsözés fejében helyezi el vállalatában. Mennyivel inkább így kell eljárnia egy erkölcsi testületnek, amelynek a közönség fokozódó igényeivel kell első sorban számítania, amelynek nem szabad elfelejtenie, hogyha vállalata a közé, joga van annak produktumát mindenkinek élveznie, s ha a villamos áram fogyasztóinak száma megkétszereződik, akkor kötelessége ezeket mind-mind kielégíteni. Szegény jó villamos telep, mit kellett megérnie ! Igazán elrebegheti hüledező ajakkal a közmondást: »Hálátlansággal fizet a világ«. Mert mindenre el lehetett készülve, csak arra nem, hogy akadjanak nem is egyen, nem is ketten, de számosan, akik megtagadni akarják tőle az utat és módot, amellyel még jobban felvirágozhatik s ha némi jövedelmet hozott az első esztendőben, idővel még többet hozzon, hozzon majdan olyan mértékben, hogy azt a város közönsége saját szemével láthassa, a terhek könnyebbedése által valósággal érezze. Az a rideg elzárkózás, amelyet a képviselőtestület egy része a harmadik dinamógép beszerzésére szükséges összeg megszavazása körül tanúsított, nemcsak a viszonyok nem ismerésében, és a telep ügyei körül való tájékozatlanságban — amit egy laikus előtt érthetetlen szakkifejezésekkel megspékelt levéllel bizony nem lehet eloszlatni — leli magyarázatát. Nagyfokú bizalmatlanságnak volt ez a jele a város ügyeinek vezetése iránt, arra a kényelmes és igen népszerű álláspontra való helyezkedés: «Pénzt pedig nem adunk!» És ha sokan és méltán ezt az eljárást a jelen esetben érthetetlennek, sőt boszantónak találták, legyünk igazságosak, némi alapot, ha úgy tetszik mentséget mégis találhatunk reá. Tény az, hogy történtek A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Szellem-órán. Éjfél van . . . Megkopogtatják az ablakomat És felriadva kérdezem : ki az ! ? Szobám lakója éjjel nem fogad, . . . Aludni vágyó ember nem virraszt . . . „A Sors vagyok, lásd, és nem idegen, Eressz be, mert itt künn a hidegen Megfagy már bennem minden hév, meleg . Vagy jöttémét tán más előzte meg ? Nyiss ajtót! mert ha nem, hát más uton, Besurranok hozzád a kulcslyukon Es itt hagyom a bús, rideg valót, Mig, hogy ha ajtót nyitsz: csupán a jót. Koporsódig én vendéged leszek, Elted lapjára rózsát himezek, Kisérlek mindenütt, bármerre mégy, Karöltve járunk, hogy magad ne légy, S amíg másoknak konkolyt fizetek, A te földedbe szinbuzát vetek . . . Az égből, mely feletted elsimul: Rád mindörökre csak szerencse hull, De jól vigyázz, ha rosszat nyújt kezem, Ne rettenj vissza, próbaként teszem." Éjfél van . . . Megkopogtatják az ablakomat Es felriadva kérdezem : ki az ! ? Ne háborgasson ! Hagyja nyugtomat! Pokolba véle ! légyen bárki az ! „Eressz be, én a Boldogság vagyok, S hová lábam lép, ott minden ragyog. Gyönyörbe telik el majd életed, Minden tied, csak nyújtsd ki rá kezed, Kedves lesz neked agg és ifja kor, Édes gyümölcsöt hajt a vad bokor, S ahol ma még a dudva, perje nő : Terem gyémántot ott a hegytető, Bibor palástban kél minden napod, Nem ismersz küzdést, bút, bajt, bánatot, Lesz mindened, mit szád kiván, s szemed, S mi főbb, mi több, lesz iíju hitvesed, Kinek lehoznád most a kék eget, Ha láthatnád és tudnád, hogy szeret, Akit kebledre zárni vágy hevít, De „Sorsod" hozzá, látom, nem segít, Pedig szerelmed benne végtelen . . . Ez mind meglesz, csak nyiss ajtót nekem." Éjfél van . . . Összébb vonom párnámat testemen, S aludni vágyom, ah ! de nem tudok, Éb ren maraszt egy szellem-félelem . . . Már hallom is : ruhája mint suhog. Futnék előle ! . . . Késő ! . . . Nem lehet! . Kezem szorítja . . . nyomja mellemet . . . Ki vagy ! ? Eressz el, mert megfulladok ! Hideg kezeddel mért szorongatod A torkomat! ? „Lassan csak ifj'uram ! Lásd, erre vitt el éjjeli utam, S betértem hozzád pillanatra csak, Hogy így ifjan is megláthassalak Te is megismerhessed alakom, Ki mindenütt és sehol sem lakom. Gondolj reám hát, mert még eljövök, (Mert létezésem végtelen, s örök) S magammal viszlek lassan, csendesen, Ki nem kerülhet engem senki sem, Kezem mindenkit ér és megtalál, Mert én vagyok a zord, a rút Halál." Éjfél van . . . Kitárva, nyitva, ajtóm, ablakom, Nem háborgatnak már a szellemek, Miattok békén, nyugton alhatom, Nem rázzák ajtóm, s testem nem remeg. Bolondos álom ! Félni nincs okom, Hogy néha-néha felsóhajtozom ? Hogy rózsa hely't tövis van utamon ? Vagy szüntelen csak Sorsom átka nyom ? Avagy az élet Boldogság helyett Csak szenvedés ? a többi elveszett ? Sirolin,, iStaUT^tlze

0;; tüdőbetegségeknél, légzőszervek Imrutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után a^itatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermkeek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).