Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-03-25 / 12. szám

Az új népoktatási törvényjavaslat s a tanítók. — Evang. tanítók nagy-gyűlése. — Pápa, 1905. márc. 22. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület tanítói Mohác<y Lajos gergelyi lelkész és Sass István surdi tanító lelkes hangú felhívására folyó hó 22-én gyűlésre jöttek össze városunkban, hogy állást foglaljanak a képviselőház elé beterjesztett új népoktatási törvényjavaslatnak a tanítói karra sérelmes több pontja, de legfőképen annak III. fejezete ellen, amely a tanítói földeknek eddig szokásos felbecsülésénél a kataszteri becsű helyett a községenként található hasonló földek után elérhető haszonbér értékét rendeli felvétetni. Ez a javaslat, ha törvényerőre emelkednék, nagy veszteségeket okozna a fizetéskiegészítési á'lamsegélyt élvező tanítóknak, mert ezek elvesztenék az államsegélyt még akkor is, ha fizetésük netán 1000 koronára emeltetnék fél, miután a földek kataszteri bec-e és haszonbér értéke között nagy a különbség, holdanként legalább is 15 — 20 korona, a tanító kárára. Nyilvánvaló tehát ebből, hogy a törvényjavaslat nemcsak az evang. tanítóknak, de a hazai összes felekezeti tanítóknak, akik államsegélyt élveznek, sérelmét képezi, éppen azért a gyűlés elhatározta, hogy a törvényjavaslat ellen való állásfoglalásra az ország összes felekezeti tanítóit felszólítja, ő maga pedig memorandumot dolgoz ki s azt az illet ikes egyházi fórumok támogatásával a minisztérium elé bocsátja a sérelmes pontok hatályon kívül helyezése céljából. Természetesen a gyűlés iránt, amely ilyen fontos, életbevágó dolgokról volt tanácskozandó, az egyházkerület tanítósága körében rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott, még a legtávolabbi megyékből, illetve községekből is megjelentek számosan s nincs a kerületben tanítói kör, amelyik ne képviseltette volna magát, úgy hogy a megjelentek száma felülhaladta a 200-at. A tagok egy része már 21-én megérkezett, a fó'rész azonban 22-én reggel jött meg a fontos gyűlésre, melynek lefolyásáról röviden a következőkben emlékezünk meg: A gyűlés énekkel és Baldauf Gusztáv püspöki titkár buzgó imájával szerdán reggel 9 órákor vette kezdetét az ev. egyház tágas tanácstermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a tagok serege, kik közt úgyszólván teljes számban ott voltak a helybeli másfelekezetii kartársak is. Emelték a gyűlés fényét megjelenésükkel : Gyurátz Ferenc püspök, Szalay Ferenc esperes, Papp Sándor kir. tanfelügyelü és Láng Mihály képezdei igazgató, kiket a tanítóság ügyei iránti meleg érdeklődés hozott el. Sass István felhívására a gyűlés megalakulván, mindenekelőtt megválasztották Szalay Ferenc esperest díszelnöknek, akit és Gyurátz püspököt küldöttség hívott meg a terembe. Megérkeztükkor mindkettőjüket üdvözlő beszéddel fogadták. Megválasztották elnökké : Plevnitzky Pál, Mühl János, Bándy János és Sass István tanítókat. Jegyzők lettek : Héricz Sándor, Pataky Béla, Pfendesaok Lajos, Koczor Márton, Hammer Gyula és Farkas György. Ezután Sass István első előadó behatóan foglalkozott a prot. tanítóság helyzetével, sérelmeivel s az új népoktatásügyi javaslattal. Nagy készültséggel vette bonckés alá az egész tanügyi politikát s mondta el róla a maga véleményét. Határozati javaslatot terjesztett elő, melyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott s a kidolgozandó memorandum alapjává tenni határozott. — Utána Haiszer Henrik második előadó lépett az emelvényre s részletesen ismertette az 1868. évi XXVIII., 1893. évi XXVI. törvénycikk rendelkezéseit s tett rájuk sok tekintetben igen ügyes gyakorlati megjegyzést. Az ingyenes oktatás, a mulasztások szigorúbb ellenőrzése stb. ez képezte gerincét az ő előadásának. — Majd Szabó György előadó kötötte le a hallgatóság figyelmét lendületes előadásával. — Szíj Lajos farádi tanító, előadó lelkes szavakban serkentette kartársait a buzgó munkára, egyetértésre, kitartásra, mint amelyek feltételét képezik a mai gyűlés sikerének. Indítványozta, hogy mozgalom indíttassék oly irányban, hogy a tanítói fizetés terménybeli része ~— készpénzre változtassák át. A tanítói földek pedig a kataszteri tiszta í jövedelem szerint és ne a haszonbér értéke szerint i vétessenek fel. — Szalay díszelnök rámutat a , haladásra, amely néhány évtized óta észlelhető a : tanügyi törvények terén s a maga részéről elismerésre méltónak tartja azt, hogy az új törvény a magyarság ügyét szolgálja. Szükségesnek tartja az ingyenes oktatást, a fizetésnek az állami tanítókéval leendő nivellálását. — Mühl elnök felszólalása után Pataky emelkedett szólásra, s örömének adott kifejezést a felett, hogy ily egyértelemmel jár el a tanítóság. Kívánatosnak tartja, ! hogy a tanítók fizetéseit az egyházi pénztár ! folyósítsa s azt ne maga a tanító szedje be. — i Mohácsy lelkész ajánlatára a gyűlés memorandumba foglalja a felhozott sérelmeket s annak elkészítésére bizottságot választ, melynek tagjai lettek: I Mohácsy lelkész és Sass, Héricz, Szutter, Hammer, | Say, Papp és Pataky tanítók. — Ezután felolvastatott Falvay Antal orsz. ev. tan. egyleti elnöknek átirata, melyben tudatja a tanító gyűléssel ama tényt, hogy a miniszter nem erősítette meg az egyet, tanító-egy let új alapszabályait. A gyűlés kimondta, hogy ragaszkodik a tanító egylethez s mozgalmat indít ennek életrekelfcése ügyében. — Papp József tanár indítványára egyhangúlag kimondatott az egyházkerületi tanító-egylet megalakítása. — Mohácsy Lajos azon indítványát, hogy a gyűlés indítson országos mozgalmat a tanítók érdekeinek megvédésére, elfogadták s felhívják az összes honi evang. és ev. ref., róm. kath. és községi tanítókat a csatlakozásra, az egyházmegyé ket, a kerületeket, az egyet, gyűlést az ügynek jóindulatu támogatására. — A gyűlést Bándy elnök buzdító szavai zárták be, ki köszönetet mondott az előadóknak, jegyzőknek. Közének és a Himnusz eléneklésével lelkes hangulatban ért véget a gyűlés, amely lehet, hogy egy nagyszabású országos tanítói mozgalomnak fogja kiindulási pontját képezni. I Gyűlés után az „Arany Griff"-szálloda nagytermében 150 terítékű ebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt Sass István tanító mondta Gyurátz Ferenc püspökre. Szíj tanító a gyűlésen megjelent lelkészeket éltette. Majd Sass István ismét szólásra emelkedett és lendületes szavakban méltatta Mohácsy Lajos gergelyi lelkész érdemeit, ki szervezője volt a nagygyűlésnek. Végül Kiss Gyula egyházmegyei főjegyző a „Magyar Szó" szerkesztőjére emelte poharát. Az ebéd fél 5 órakor ért véget. Márciusi ünnepek. Idén a szokottnál tovább és erősebben csengtek a márciusi üunep akkordjai. Az e hét krónikájába tartozó ünnepekről a következőkben számolunk be : A kereskedő •ifjak szakegyesülete derék elnökékének, dr. Lakos Béla főgimn. tanárnak vezetése mellett szépen ünnepelte meg március 15-ét mult szombaton este a Jókai-körben. Mondanunk is felesleges, hogy nagyszámú közönség volt jelen, hisz a nemzeti reformokért való törekvés e korszakában egész természetesnek tartjuk, hogy a magyar közönség minden rétege a hazafias ünnepélyeken való tömeges megjelenésével dokumentálja e törekvésekkel rokon érzelmeit. Az ünnepélyt dr. L'tkos Béla elnök 8 óra után tartalmas, gyújtó hatású beszéddel vezette be, amely mintegy nyitányul szolgált ahhoz a tüntető lelkesedéshez, amely az estély másik szónokának, dr. Bodor Aladár főgimn. tanárnak tüzes beszéde alatt a jelenvoltak szivében magasan felcsapott. Az ifjú, rokonszenves szónok beszédében a demokráciát dicsőítette s kimutatta a történelemből, hogy a magyar nemzeti forradalmak mindig demokratikus irányúak voltak, legfőbb példa erre 1818, mikor a magyar nemesség ölként lemondott kiváltságairól, hogy vele egyenrangúvá tegye a jogtalan jobbágyot. A beszédnek frenetikus hatása volt, s a szónokot percekig zajosan ünnepelték. Kohti Etta üde kedvességgel, Mayersberg József találó hangsúlyozással egy-egy szép költeményt szavalt, mely után a közönség hazafias felbuzdulásában elénekelte a Kossuth-nótát. — Műsor után kezdetét vette a tánc, amely felvillanyozott, lelkes hangulatban a késő reggeli órákig tartott. A négyeseket több mint 30 pár táncolta. A kath. kör a kath. gimnázium ifjúságával egyetemben mult vasárnap délelőtt olyan kitűnően sikerült hazafias ünnepet rendezett a márciusi napok emlékére, hogy az csak büszkeséggel töltheti el a rendezőket, s örömmel a benne résztvevő rendkívül nagyszámú közönséget. A műsor minden pontja egyegy szikra volt a hazafias lelkesedés lángra lobbautásához, amely különösen magával ragadta a hallgatóságot az ünnep kiváló szónokának, dr. Réthei Prikkel Mariának beszéde alatt. A lelkes szónok olyan nemes hévvel, ékesszólással, magyaros lelkének olyan erőteljes megnyilatkozásával beszélt a nemzeti ujjáébredés korszakáról, hogy a közönség többször zajos éljenzésekkel szakította félbe, amely különösen kitört beszéde végén akkor, mikor a hazafias eszméket glorifikálta gyönyörű szavakkal, s 2. őr. Huncut a német, sógor, még lakat alatt is! Éppeg tennap tanútam egy fáintos verset a kurucoktúl. Az is azt mondja, hogy azt mondja: Ne higyj magyar a németnek, Akármivel hitegetnek. Még ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpönyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus! 1. őr. Vergye, vergye ! Hanem én mégis a' mondó volnék, hogy ezt a mienket (az ajtóra mutat) csak ugy félig vergye. Merthogy e' voltaképpen nem is német. Csak olyan félig német. Hallotta kend a szavát ? Látta a szeme szikrázását., mikor vitézül elfogánk őkelmét? Magyar vér ez! 2. őr. Akkor hát magyar-német. Antul roszszabb, mert aki német-német, az végezetre is nem tehet róla, hogy ü német. 1. őr. Az igaz, a szamár se tehet róla, hogy szamár. 2. ör. De látott-e kend már olyan paripát, aki szamár szeretne lenni? 1. őr. Nem én. 2. ör. No látja kend, sógor, hát akurátosan ilyen az is, aki magyar lehetne, aztán mégis nímet. 1. ör. Ebben már megmeg kendnek van igazsága sógor. Erre iszunk! (Isznak.) 1. ör. (Borizü hangon dalolva.) Mondd meg pajtás: mi a jó ? 2. ör. (Szintúgy.) Jó az asszony, jó a ló! Mind a kettő jó ha jó, De legjobb a csobolyó! Együtt. Mind a kettő jó ha jó, De legjobb a csobolyó! 1. ör. Miért? (dalolva.) Mert az asszony meg a ló, Csak addig jó, mig fiató. Ha öreg, ha fiató: Mindig jó a csobolyó! Együtt: Mert az asszony meg a ló, Csak addig jó, mig fiató stb. (A nóta után kis szünet. Mindenik magában dudorász, majd elhallgatnak.) 2. ör. (hosszút ásítva.) Engem ugyancsak nyomogat már a buzgóság. 1. ör. (Szintúgy.) Engem nem különben. (Kis szünet.) 2. ör. Hát mit is mondott a lányasszony sógor? Hogy haza is mehetnénk? 1. ör. Azt. Mert azt mondja ő ugy sem tud aludni az éjjel. Az ablakábul meg éppen ide lát a fegyveresház ajtajára. 2. ör. (a ház felé néz.) Az ám, még most is ég a mécs nála. 1. ör. Hát azt mondja, hogy ő majd vigyáz a lakatra, ha mink elmenünk. 2. ör. (fölkel.) Akkor hát addig menjünk, mig haza tanálunk. 1. ör. (szintén feláll.) Ezt a kicsit meg majd kiszopogassuk útközben, (fogja a csobolyót.) 2. őr. {szintén a csobolyó után nyul.) Majd én viszem sógor. Megnyomja a kend vállát. 1. ör. Csak hadd nyomja sógor. (Nyakába akasztja a csobolyót s dülöngve, a „Mondd meg pajtást" dúdolva mindketten el.)