Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-16 / 50. szám

kérőszéki ülésről, s végül válaszolt Halász Mihálynak október havában hozzá intézett interpellációjára Szokoly pápai rendőrkapitány állítólagos túlkapásai tárgyában. A megejtett vizsgálat során a kapitány ellen terhelő adat nem meriilt fel. A választ a közgyűlés tudomásul vette. Miután Véghely főjegyző a vármegyei közigazgatás minden ágát felölelő alispáni jelentést ismertette, áttértek a megüresedett biz. tagsági helyek betöltésére. Előbb azonban dr. Vajda Ödön és Szabó Imre volt közig. biz. tagoknak sikeres köztevékenységükért köszönetet szavaztak. A szavazatszedő bizottság elnökei gyanánt Jánossy Ágost c. püspök és Jákói Géza, tagjai gyanánt Entzmann Lipót, Mihályffy József, Wertheim Imre és Fodor Gusztáv működtek. A választás eredményeként a közigazgatási bizottság tagjai lettek : dr. Magyar Károly, (a beadott 106 szavazatból 106-al), Bibó Dénes (105), Wertheim Ármin (80) régiek, Kránitz Kálmán (105) és dr. Kemény Pál (103) újak. Központi válaszmányi tagok lettek: dr. Csete Antal (95) ós Szabadhegyi Kálmán (93). Állandó választmányi tagoknak megválasztattak dr. Csomasz Béla, Fischer Viktor, Holitscher Károly, Kovács Gábor, Szentes Anzelm, kijelölő vál. tagok : dr. Bezerédy Viktor, dr. Óváry Ferenc, Sült József, igazoló vál. tagok: dr. Cseresnyés József, Kcnessey Móric, Néger Ágoston, Eosenthal Nándor, Takács Ádám, áll. biz. vál. tag: dr. Magyar Károly, lóavató biz. elnökökiil (a pápai járásra): Ihász Lajos ós Tar Gyula. A gyűlés tárgyai közül nagyobb vitát csupán Kenessey Miklós enyingi fő biró nyugdíjaztatási kérvénye keltett. Az állandó választmány szerint a kérvény felett érdemileg ma dönteni nem lehet, mert tiszti főorvosi bizonyítvány nincs mellé csatolva s csak arra az orvosi bizonyítványra történik hivatkozás, melynek alapján a tavaaszal három havi szabadságot kapott. Bakó József ezzel szemben a nyugdíjazás kimondását indítványozta, majd maga Kenessey főbiró okolta meg kérelmét, keserűen kifakadván a miatt, hogy mig olyanok, kik a vármegyét megkárosították, akadály nélkül nyugdíjaztattak, ő neki hosszú s mindig önzetlen szolgálata után sem akarják a megillető nyugdíjat megadni. Kaufman Géza teljes elismeréssel Kenessey érdemei iránt, hatásos szavakban kéri, hogy kérvényét a nehéz politikai viszonyokra való tekintettel hazafias szempontból vonja vissza. Kenessey betegségére való hivatkozással kórvényét nem vonta vissza. Még dr. Óváry Ferenc nyilvánította a törvényhatóság készségét hosszabb szabadság megadására s végül az alispán bizonyította az állandó választmány javaslatának szigorú törvényszerűségét. Felállással történt szavazás az állandó választmány javaslata mellett dönt'itt. Az állami dotációt beszüntető belügyminiszteri határozattal szemben a törvényhatóság a képviselőház elé felirattal járul. Majd nagy érdek lődés mellett terjesztette elő a főjegyző dr. Ováry Ferencnek a kinevezendő főispánra vonatkozó javaslatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag, vita nélkül elfogadván, a következő határozatot mondta ki: „A vármegye közönsége az indítványt egyhangúlag elfogadva, felhivja az alispánt vagy helyettesét, hogy főispáni kinevezés esetén, kizáró lag a kinevezést tudató miniszteri leirat tárgyalása céljából, úgy, hogy a tárgysorozatba egyéb ügy fel ne vétessék, hivjon egybe rendkívüli közgyűlést és kimondja, hogy ha ezen törvényesen és szabályszerűen összehívott közgyűlésen a kinevezendő megyefőnök megjelennék, alispán vagy helyettese a közgyűlést azonnal zárja be ; alispán és a többi tisztviselők a törvényhatósági bizottság tagjaival egyetemben a gyűlésről azonnal távozni hazafias kötelességüknek ismerjék; alispán vagy helyettesét eltiltja, hogy a főispáni beiktatás céljából közgyűlést egybehívjon és ha a kinevezendő megyefőnök hívna egybe beiktató közgyűlést, azt már eleve törvénytelennek jelenti ki és azon se a tisztviselők, se a bizottsági tagok meg ne jelenjenek. Kimondja továbbá azt is a vármegye közönsége, hogy a helyettesített főispánnal szemben hasonló eljárást tanúsít és sem annak, sem a kinevezendő megyeíonöknek rendeleteit végre nem hajtja és végre nem hajtatja; azt, aki a helyettes főispáni állást elfogadja, épúgy hazafiatlannak és minden igaz ember megvetésére méltónak nyilvá nítja ; a főispáni lakást ennek sem adja át és alispánt vagy helyettesét eltiltja, hogy a főispáni lak kulcsát neki átadja. Végül fenntartja az alkot mány védelmére hozott összes előző határozatait és a vármegye minden jó érzésű lakosától megköveteli, hogy azokhoz szigorúan ragaszkodjának." A vármegyei alapok állapotáról szóló kimutatás elkészült, de mivel a kiküldött bizottság munkálatával még nem készült el, jelentésót — az alispáni előterjesztés értelmében — a májusi közgyűlésre kérik be. A zirci kórház fenntartási költségeire nézve felhatalmazták az alispánt, hogy az árvaházi alapból rövid lejáratú kölcsönöket vehessen fel. — Tudomásul vették, hogy a belügyminiszter a vármegyei honvéd-segélyző egylet va gyonának kezelését a megyére bízta, a felügyelőbizottság tagjaiul az alispán elnöklete alatt: Jánossy Ágoston, Kenessey Móric és Rosenthal Nándor választattak meg. Elhatározták továbbá, hogy a veszprém—szombathelyi útnak az állami utak hálózatába leendő felvétele iránt a keresk. miniszterhez felírnak, hogy a zirc — bakonybél — nagygyimóti, a békás— hőgyész; törv.-hat. közútból Mezőlaknál kiágazó vasúti hozzájáró utat és a Mezőlakon, Tirna pusztán át a kiscelli törvényhatósági utig húzódó utat a törvényhatósági utak közé felveszik, ha a beruházási kölcsönből a keresk. miniszter a kiépítési költségeket engedélyezi. — Pápa város határozatai közül jóváhagyták a villamos telep kibővítésére, az ó kollégium bérbevételére és a felsőmezei puszta bérbeadására vonatkozó határozatokat. A Pápa városában tartandó képviselőtestületi tagválasztáshoz elnökül Sült József, igazoló vál. h. elnökül Saáry Lajos küldettek ki. — A veszprémi szinkör építésére 2000 K segélyt szavaztak meg. A jákói biróválasztás ellen beadott felebbezést elutasították. — A csóthi körjegyzőséghez tartozó községek szervezeti szabályzatával kapcsolatban a megyei jegyzői-egyletet egységes szervezeti szabályzat készítésére hivták fel. A közgyűlés, melyen városunkból Jákói Géza, Mészáros Károly, Bélák Lajos, Körmendy Béla, a járásból Fodor Gusztáv, Leitgeb József, Pölöskey István, Pákozdy József, Szalóky Géza biz. tagok vettek részt, 11-én délben ért véget. Baráth Ferenc. 1824—1905. A régi jó időknek, a 48-as korszaknak egy tisztes alakja ismét elköltözött közülünk. Míg élt, általános tisztelet és szeretet környezte s most koporsóját a legőszintébb részvéttel kisérjük az örök nyugalom helyére. Olyan ember volt ő, aki egész életével rászolgált a tiszteletre. Munkaszerető és munkabíró volt s minden téren férfias kitartással s föltétlen becsületességgel teljesítette koteségét. Mint katona, tanár, szolgabíró, majd pénztárnok s mint szorgalmas gazda egyaránt rászolgált az elismerésre. S a jó Isten oly erős testtel s oly eleven, minden iránt érdeklődő lélekkel áldotta meg, hogy egészen a legutóbbi időig alig látszott rajta a magas életkor romboló hatása. Azok közé a vasidegzetü emberek közé tartozott, amilyenek a 48 előtti időkben születtek, akik úgy tűnnek fel előttünk, mintha csak valami szilárdabb anyagból alkotott kivételes emberek volnának. S ő a rábizott talentumokat mindenféle munkaterén hűségesen kamatoztatta. Méltán érte tehát őt az a nagy istenáldása, hogy munkájának jó eredményét látta s tapasztalta az emberek elismerését is. Szülővárosa, megyéje és egyháza több izben kitüntette öt bizalmával. Szép osaládja volt s látta gyermekeinek előhaladását és boldogságát. De nemcsak tiszteletben volt része, kijutott neki bőven a szeretetből is. Pompás kedélye sohasem hagyta el. Kitűnő társalgó létére képes volt az egész társaságot mulattatni kifogyhatatlan adomáival s a régi világot jellemző történed kéivel. Nem csoda tehát, ha mindenütt szívesen látták, s jókedvű arcok tekintettek feléje, mihelyt szólani kezdett. Az egész város és környék ismerte és kedvelte őt ezért s ez a sok-sok ismerős most mind fájdalommal gondol arra, hogy a kedves Baráth bácsiban s az ő jóizű beszédjeiben nem gyönyörködhetik. Pápán született egyszerű nemesi családból s itt végezte összes iskoláit: a gimnáziumot, theologiát és jogot. Aztán Pestre ment törvénygyakorlatra. 1847-ben Szent-István napján kir. táblai jegyzőnek fölesküdött. Mint ilyen elment a pozsonyi országgyűlésre is, hogy a többi ifjúsággal együtt az országgyűlési tárgyalásokat hallgathassa. Az akkori nagy idők rohamos eseményei azonban csakhamar más térre, a csatamezőkre szólították őt. aki vig volt és házias, nagy dicsőségére születvén a Keöd famíliának. Berénden, ahol egy gyalogezred állomásozott, az egész tisztikar körülrajzotta, leszámítva az öreg kapitányokat, akik inkább vanzódtak az italhoz, meg a feleséges majorokat. Talán ezért gyűlölte a hadsereget annyira Ács Gerő. Sarolta bálozott és nagymennyiségű kérőt kosarazott ki. A városban azt beszélték, — mert mit is ne tudna a város! — hogy Sarolta vár valakit, talán éppen Ács Gerőt. Tehát Ács Gerő ezerette ; el is mehetett volna a legelső gyorsvonattal Beréndre háztüznézni, leánykérőbe, ha tisztában lett volna magával. Szerette a leányt, mert szép is volt, gazdag is volt. De mindig előtte lebegett egy kérdés, amit szeretett volna kitépni magából, amiért szeretett volna egy darab virágot elpusztítani és ez a kérdés így hangzott : II. — Hát mi lesz akkor Matilddal ? Mert Burg Matildot éppen úgy szerette, mint Saroltát; talán még jobbau, azt maga se tudta megmondani önmagának. Matild nem volt gazdag, de az is szép volt. A lelke még szebb. Szellemes, csinos és tisztalelkü leánynak ismerte mindig, amelyet az ő ideálizmusa valaha csak meg tudott álmodni. Ha úgy egyesíthette volna a két leányt, vagy megtudta volna felezni a lelkét: hát megoldta volna bizzar problémáját. De hát így nagyon kétséges volt előtte a megoldás és a kétlelkű ember mindig csak ezzel foglalatoskodott. Amit egyik nap határozott, azt a másik napon kinevette. Eközben pedig öregedett és komolyodott, hivatalban előlépeti, tisztességes egzisztenciát, lehetőleg boldog családi életet alapított volna. Megunta a füstös kávéházakat, az újságokat, a kokottokat, meg a vendéglői vacsorákat; szóval mindent, ami a bohémek előtt csak kedves lehet. Hát egy hónapi szabadságot kért és elutazott Beréndre, hogy válasszon. Az egy hónap végtelenül hamar és kellemesen múlt el. Meglátogatta egyik nap Matildot, másik nap Saroltát, mindkettő egyformán tetszett neki és úgy találta, hogy mind a kettőt egyformán tudja szeretni. Mikor haza jött, ott volt, ahol elment. Legfeljebb elkezdett okoskodni és analizálta a két szerelmet, igen tetszett neki az a gondolat, hogy az egyiknek a lelkébe, másiknak a testébe szerelmes. De később mégis belátta, hogy ilyenformán áll ugyan a dolog, de mégse ez. Mindkettő iránt egyformák az érzései, ugyanazok a szenvedélyei, vágyai és a vére egyformán kivánja mindakettőt. Már azon ponton volt, hogy sorsot húz, de ezt igen szegény gondolatnak és lealázónak találta maga előtt. És a szegény egészen elhanyagolta magát. Züllésnek indult, az akarata elernyedt, hivatalával nem igen törődött, hanem ahelyett tovább folytatta múltjának borszagú történetét. A két leány Berénden pedig várta naprólnapra : Matild lelkének friss költészetével kihimezte a jövő boldogságát, a poétikus idillt, amit átélni fognak, a pirosabb vérű Sarolta pedig mindennap megálmodta magának a diadalmas, büszke Gerő bevonulását, győzelmét és szerette volna ismerni a győző jogait. Ács Gerő pedig naég mindig ivott és nem jött. A képét is elborította a szakáll, a képe kezdett pergamen szinü lenni és reálisztikus novellákat irt, ami mód nélkül felizgatta, meg borongós versek faragásával lopta el idejét és gyötörte magát. Aztán kokottokra pazarolta pénzét, meg a fiatalságát, ami a legnagyobb ostobaság. III. Ruth Elemér, aki gyermekkori barátja volt Gerőnek, meglátogatta szállásán és ezeket beszélte neki: — Fiu, térj egyszer eszedre. így el fogsz zülleni. Meg kell házasodnod; már kinéznek a kompániából. Kivénültél. Bohémnek öreg vagy és házasodnod éppen jókor. Elvégre is iró ember vagy és értelmes, tanult fejed van. Csodálom, hogy ennyire prolongálod a te egyetlen problémád megoldását. Aludjál rá egyet és válassz. —. Eléggé igazságod vau. Jó, hogy megmondta ezt már nekem valaki. Nos hát iszunk rá egyet — az egyedül elismert kellemes ÍZÜL természetes hashajtó szer. -^o FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ