Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-09 / 49. szám

II. évfolyam. 49. szám. Pápa, 1905. december 9. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 00. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Pápa kéz Pápa története majdnem egyidős a magyar nemzet történetével. Városunk egyike a legrégibb magyar városoknak, részese mind annak a dicsőségnek, örömnek, küzdelemnek, gyásznak, mi ezeréves létünk folyamán a nemzetnek osztályrészéül jutott. Részese volt annak a »végtelen szenvedésnek és nyomornak*, mely a hazának kijutott, mikor a törököknek az országból kiűzetése után a töröknél kapzsibb, tehetetlenebb zsarnokként ült a magyar nemzet nyakába az osztrák, amikor alig pár esztendővel Budavár visszavétele után nyögve mondhatta el a kifosztott, megsarcolt magyarság : »Győztem és legyőzettem.« Es részese volt annak a dicsőségnek, mely áradt e hazára, mikor Rákóczi kibontotta a magyar szabadság hófehér lobogóját, mikor ezrével tódult a nép a jóságos fejedelem zászlói alá, mert érezte, hogy itt van a magyar nemzetnek igazságos ügye s ha ezt pártolja, akkor könnyít saját Ínséges állapotán. Labanc őrség ült évtizedeken át Pápa várában. Idegen zsoldos nép, szivtelen kapzsi vezetőkkel. A polgárság az osztrák kormány rárótta adókat bármily nehezére esett, fizette volna, de a katonaság fosztovára kuruc 1705-1905. gatásait nem volt oly kincsesház vagy éléstár, amely kibirja. / Es jött Bottyán. Jött az az »ördög sarja«, ahogy német krónika gyűlölködő hangján nevezi pokoli félelmében, jött ^jótevő János«, amely néven a magyar nép emlékezetében örökké fennmaradt. Es megjővén és megvevén Pápa várát, volt alkalma megismerni a városi polgárságnak és szerte a dunántúli föld népének, hogy mit jelent az egy vidékre, mit jelent az egész országra nézve, ha nemzeti uralom alatt van. Nem mintha meghódolt ellenséges tartományban járt volna, mint ahogy a császári hadak szoktak járni a királyi hitlevelek szerint mindenkor »szeretett« és a császári szívnek mindig »drága« Magyarországban, hanem mint ahogy a jó gazda jár a saját szántóföldjén, melynek virulása az ő hatalmái és gaMaságát jelenti, úgy vonult Bottyán át hadaival Dunántúlon s úgy székelt hadvezéri főhelyén: Pápa várában. Nem a vár bevétele, nem a hősi bátorság, amit az ostromnál tanúsított, nem a sebek, mit az osztrák kartács vállán, fején és orcáján ütött, voltak a kuruc generálisnak fő-büszkesége, hanem az, hogy a nép en* benne és általa ismerte fel a kegyes fejedelem II. Rákóczi Ferenc uralkodásának szellemét, azt a nemes intenciót, amely őt vezette, midőn a magyar nemzeti szabadságot akarván megszerezni, egyszersmind a magyar nép jólétén kívánt munkálkodni és amíg árulá^ hitszegés, megvesztegetés — a n e m e s osztrák fegyverek — le nem győzték, munkálkodott is... Hej, hamar lehanyatlott a magyar dicsőség napja s előbb, semmint a fejededelem a száműzetés kalvária-utjára indult, volna, jóval előbb már nem volt többé Pápa a kurucoké. Volt ismét a labancé s hullott ártatlan vér, hullottak a jó honfiak és honleányok könnyei, pusztult rablás és tüz által a vagyon, jövének Ínségnek napjai reád, »szegény magyar vér« ! De Pápa kiállotta ezt s amikor másfélszáz év után ismét küzdeni kellett a magyar szabadságért s a magyar nép boldogságáért, ismét kiállott a harcok véres mezejére és emlékezvén Bottyánra s Pápa vára 1705ben történt dicső megvételére, felújult apápaiak lelkében a magyar szabadság örök eszményképe, a legideálisabb lelkű szabadsághős Rákóczi Ferenc szelleme s ők is szent A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Jókairól. Irta: dr. Kapossy Lucián. Az ó's Kárpáthy-család kastélyának ormán Kó'cserepy Vilma kimultakor, midőn a nap elsó' sugarait lövellé a tájra, a toronyőr e kiáltása hangzott a ma_ Hajnal van, szép piros hajnal, Halott van, szép fehér halott, halottja van, szép fehér halottja van a magyar irodalomnak is, hisz Jókai Mór az annyi s annyiféle ideálnak a megteremtője, a Noémik, Miliorák, Nariszkin Zsófia, Pálmák Edithek, Aurák, stb. stb.-ek megteremtőjének kezéből kihullott a toll. A ki egykor oly álmokat szőtt, melyek az egész világot gyönyörködtették, most már álmatlan álmát alussza a temetőben. Megbolygassam-e álmát emlékének felújításával ? Nem, mert nincs szükség emlékének^felújítására, hisz még sirján a virágok sem hervadtak el, hogyan hervadtak volna el azon virágok, melyeket ő ültetett lelkünkbe! Kell-e beszélni Jókai életéről ? Ismeri azt mindenki ! Kell-e beszélni Jókai költészetéről ? Ki az, kinek lelke neve hallatára édes álmokba ne ringatóznék ? Mint valami varázsvessző érintésére tündérvilág ragyog fel lelkünkben. Szemünk előtt csillogó képek hosszú sora vonul el. Ki birál, ki okoskodik ez igéret hatása alatt ? Nem is költészetének ismertetését akarom én adni, miért mondanám el kiválóságait, miért mutatnék fogyatkozásaira, hisz mindazokat mindnyájan ismerjük : kiválóságainak bámulattal adózunk, fogyatkozásai édes gyönyörrel töltenek el. Én csak kedves álmainak egy-két képét akarom gyenge erőmmel visszaálmadtatni, azon álmokat, melyek mindegyikének igaz alapja, igaz alakja van. Lehet-e meghatottság nélkül, könytelen szemekkel olvasni az erkölcsi fenségnek valódi mintaképét, mely annyi hűséggel valósult meg Baradlay Kazimirnéban, ez igaz honleányban s anyában ? A Baradlay-család kastélyában egy késő esti órában nehéz léptek hangzottak, kinyilt az ajtó s belépett rajta a vendég bejentés nélkül: egy osztrák zsandár, sürgönyt hozott Pestről. Uj épület, második pavillon s három levet Baradlay Kazimirnak, Ödönnek s Arankának. Az Ödön helyett kivégzett Jenő levelei voltak, anyjához irt levelében e sorok is olvashatók: A Gracchusok anyjának is odatették megölt fiait az ölébe s nem sírt. Azokat, kik dicsőn haltak meg, anyáik nem siratják meg. Te mondád, Tehát ne sirass ! — Csak csendes, elfolytott zokogás hangzott, midőn a három levelet egymás között kicserélték. Nem volt szabad hangosan. A szomszéd szobában vau az idegen ember és mindent meghall. Az özvegy letörölte könnyeit, s felállt: Egy percig ne sirjatok, üljetek helyeiteken nyugodtan, ezzel kiszólt, behivta a zsandárt, a ki egy kis összehajtott csomagot adott át, Baradlayné kibontá a csomagot. Egy kék selyem mellény volt abban. AranKa himezte egykor, gyöngyvirág füzérek voltak rajta s penséek. S a gyöngyvirág és pensée himzés között három lyuk, minőket golyók szoktak ütni, perzselt szélű, véres ajkú lyukak. A hímzésekről megtudták ki küldte ezt s a három lyukról azt, hogy honnan. A zsandár nem szólt semmit, Baradlayné megkeményítő szivét. Még nem szabad I majd a zsandár a kapott ajándék után elhagyja a termet: moat már szabad ! Szabad az anyának gyermeke véres öltönyével őrjöngve végig rohanni termein, mig a kőszivű férj arcképe elé jut, ott leroskadni a földre és zokogva mutatni föl előtte ezt az öltönyt. És azután csókjaival elhalnaozni, könnyeiben megfüröszteni a drága öltönyt. Ő volt a legkedvesebb fiam ! Íme a honleány s az anya teljes erkölcsi fenségében! Varázsoljuk elénk a Politikai divatokból Lavay Bélánét, Hargitay Juditot, azt a hitvest, aki ismételFérü gyapjúszövetek, nőikelme különlegességek és női kabátok Finom űamasztnemüek, rumburgi vásznak és egyéb kelengye-cikkek a legelőnyösebben szerezhetők be KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ÉS TAKSA divatárnházában.