Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-02 / 48. szám

II. évfolyam. 48. szám. Pápa, 1905 december 2. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Okszerűbb gazdálkodást! Aki olvassa a városi pótadókról szóló hivatalos kimutatást,* arra nem valami felemelő hatást gyakorol, hogy a magyar városok között Pápa — pótadó tekintetében — a legelőbbkelő helyek egyikét foglalja el. Hogy ennek az állapotnak mi lehet az oka, biztosan nem tudjuk, de aligha tévedünk ama feltevésünkben, hogy gazdálkodásunkból az okszerűség hiányzik. A fölsorolt városok vagyoni helyzetét, befektetéseiket mindet nem ismerjük, de azt néhányról — amelyben megfordultunk s amelynek viszonyairól tájékozva vagyunk — jól tudjuk, hogy a polgárok pótadóval terhelése nem áll egyenes arányban azon alkotások vagy intézmények értékével és hasznával, amelyekért fizetik a lakók a nagy városi adót. A kimutatás kiszámítja, hogy hazánk városainak városi p ó t a d ó átlaga 44*07 °/

0, vagyis olyan nagy összeg, amilyet a külföld államaiban nem találhatni meg; vagy ha esetleg van is, de a pótadók ellenében mindig hatalmas ellenértékek, beruházások szolgálnak fedezetül. Nálunk sok Jielyütt valóságos pénzbecseréléssel találkozunk városi költségvetéseinkben. Egy-egy fölvetett eszme sokszor komolyabb megfontolás nélkül testet ölt a polgárság drága pénzén, anélkül, hogy belőle megfelelő erkölcsi vagy anyagi haszon származnék. Az egyéni befolyások, tekinté* L. „A városházáról" c. rovatunkat. lyességek s ezek érdekei nem egy városnak a nyakára raktak már százezreket, amely szép summáért silány jövedelmű, sőt néha káros hatású vicinálisok stb. eféle alkotások szolgáltak ellenértékül. A humánus és minden, a közegészséget s a modern haladást bizonyító intézmények létesítése ellen senkinek kifogása nem lehet; azonban ezen dolgok megvalósításánál is főszempontul kell szolgálnia a város anyagi érdekeit respektáló sorrendnek. Nem kell messzire mennünk, mi pápaiak magunk is tapasztaljuk, hogy mily anyagi kárral jár, tehát mennyit fizetünk hiába csak azért, mert a vizveze'.ék, aszfaltozás létesítésében nem volt meg a kellő sorrend. Némely városban a fölösleges terhet a polgárság — mintegy kedvtelésből — maga veszi vállára. Ilyen nálunk a hitfelekezetek részére adott segély, amely ellen hiába beszél, tesz, javasol a tanács és sok előrelátó polgár bármit, nem lehet a költségvetésünk keretéből kiszorítani s így 13°/

0-al emelkedik a pótadónk. Mindenütt tehát a város hatóságának a polgársággal egyetértve, mindent alaposan meghányva-vetve szabad oly intézményeket létesíteni, amelyek terheket rónak a lakókra. Az okszerű gazdálkodás az előfeltétele egy város célirányos fejlődésének is. Mít? mikép? mikor? mily eszközökkel? — eme kérdések lebegjenek szemünk előtt valahányszor nagy költségbe kerülő intézmény megvalósítását forgatjuk eszünkben. Most folyton kisért bennünket a csatornázás kérdése, amelyről beismerjük magunk is, hogy jó volna, szükséges volna. Azonban előtolakodik a kérdés: De hát miből? A villamteiep s a sertés-vágóhid jövedelme még nem költségfedezési erőforrás, egyrészt azért, mivel a viliamtelepnél még most is folytonosan nagy értékű beruházások emésztik fel a jövedelmet; a sertés-vágóhid pedig előbb legyen meg, lássuk a markunkban a jövedelmet, s aztán akarjunk rá táblázni csatornázási kiadásokat. Elgondolni alkotásokat s azok költségeinek fedezésére forrásokat, nem nehéz, hanem a gondolatnak a valóság tartalmát is megadni, ez a valami, ez a nehéz és — ami fő — ez a lényeges. Míg tényleg nem rendelkezünk a beruházást elbiráló erőforrás állandó nagy jövedelmeivel, addig függesszünk fel minden nagy kiadást követelő intézményt, aminő a csatornázás is s ha e jövedelmek meglesznek, akkor is fontoljuk meg, hogy ne az 5 2*7 °/

0 pótadó csökkentésére fordítsuk-e e jövedelmeket. Ellenkezőleg ismét ugrunk egyet a természetes fejlődés ellenére. Városunk a 34 város közt a pótadó tekintetében majdnem az első csoportban áll, teher-nembirást illetőleg — szerintünk — vezeti az első csoportot is. Ha még feljebb emelkedik ez adónk, valamennyinek elébe kerülünk, de ez nem dicsőség ránk nézve. Magyarország városai irigy szemmel nézhetik F e 1 s ő-B á n y a városát, ahol felesleggel záródik a költségvetés és NagyBánya, Szegszárd, Ó-Becse városokat, ahol nincs egy fillér városi pótadó se. A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. VESZTESEGEK. Nem bánt engem olyan nagyon Virág, levél, hogy elhullong; Uj tavasz jő: bimbó pattan, Régi helyén sarjad új lomb. Nem ver le, hogy bágyadt tájon Hallgat dala száz madárnak; Uj tavasz jő: a víg lakók Uj zajukkal visszaszállnak. Nem ijjeszt, hogy fásulttá lesz 8 ködbe vész el minden élet; Uj tavasz jő tiszta fénnyel, Szin, mosolygás újra éled. De ha virág-levélmódra Pusztul álmom, szép reményem: Mint akinek halottja van, Bánkódom a veszteségen. Víg örömim ha búcsúznak Es szivembe fásult csend ül, Ridegségén minden izem Félve, fázva meg-megrendül. Mert úgy érzem, mit a szív veszt, Elveszett az mindörökké; Visszahozni senki, semmi Nem tudja már soha többé. Emlékezet mit fel-felkelt, Árnya pusztán fénynek, szinnek; Uj kikelet pótolná csak — S több tavasza nincs a szívnek. Szalay Mihály. Pápa vár meg-vétele.* — 1705 december 9. — Történeti nevezetességű évfordulója lesz mához egy hétre városunknak. E napon lesz kétszáz esztendeje, hogy Bottyán János, II. Rákóczi * Lásd Thaly Kálmán: Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka és Kis Ernő : Pápa kiváltságos város története. Ferenc fővezére, Pápa várát a németektől elfoglalta. A vérnélküli nemzeti küzdelemnek súlyos napjaiban nem hagyhatjuk anélkül elmúlni a véres küzdelem e dicsőséges évfordulóját, hogy fel ne újítsuk a vitéz generálisnak és dicsőséges fegyvertényének emlékét. Azét a vitéz generálisét, kit vezéri talentuma, rettenhetlen bátorsága, szivós erélye a kuruc sereg és egész Magyarország legfényesebb hősévé avattak s kiről ellenfelei is csak a tisztelet vagy a — félelem hangján mertek nyilatkozni. Bottyán a Rákóczi szabadságharc gyászos végét nem érte meg. Két évvel a háború befejezése előtt 1709-ben halt meg. Boldognak lehetne halálát nevezni, mert mikor ő sírjába alászállt, még a reményt vihette magával, hogy a nemzeti ügy diadalt arat. Tetemei hol nyugodnak, nem tudjuk. Sirkő nem jelöli hamvát. Csak tetteinek soha nem enyésző hire tartja fenn minden időkre Vak-Bottyánnak (félszeméről nevezték így) szent emlékezetét... ¥

Féríl gyapjúszövetek, nőikelme különlegességek ós női kabátok v r Finom damasztnemüek, rumburgi vásznak és egyéb kelengye-cikkek a legelőnyösebben szerezhetők be KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ÉS TÁRSA divatárnházában.