Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-11-18 / 46. szám

II. évfolyam. 46. szám. Pápa, 1905. november 18. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdiís Károly urak üzletében is. Jog és kötelesség. Csak az, aki behunyja a szemét, akit az ős-közömbösség ringat karjain, nem látja, mert nem akarja látni, hogy mily hatalmas hullámokat vet körülötte a társadalmi élet. Ám még ennek is, ha látni nem akar, hallania kell a hullámok moraját, amint zúgva törnek régi gátak megsemmisítésére. Úgy van! Társadalmi békesség, ideális állami élet csak akkor fejlődhetik ki, akkor virulhat, ha nem lesz különbség ember és ember között, ha az egyén érvényesülésének nem leszen többé akadálya, ha megszűnnek a kelet kasztjai, a nyugat rendjei, ha a születés, a vagyon nem ad senkinek kiváltságot. Úgy van ! Jólét csak ott virulhat, ahol a kötelességek teljesítéséhez erőt, lelkesedést a jognak tudata ad. Ahol megbecsülik a munkát, legyen az szellemi, vagy testi, ahol államfenntartó tényezőként szerepel a bőrkötényes munkás épúgy, mint a keztyüskezü mágnás és a gyémántgyürüs bankár. Hiába húnyják be tehát némelyek szemüket, csak azt nyerik vele, hogy ha majdan nagysokára mégis kinyitják egészen megváltozott világot látnak maguk körül. Vannak eszmék, melyek érvényesülésének nem lehet gátat vetni, főkép, ha eredetüket világrendítő eseményekben találjuk, mint ahogy e mai társadalmi forrongás is egyenes folytatása a francia forradalomnak, mely viszont a mi 1848-unknak volt szülőanyja. Nem politikai, tisztán társadalmi szempontból tekintjük azt a harcot, amely ádáz erővel dúl körülöttünk, A politika a taktika tudománya, az nekünk nem kenyerünk. Mivel a taktikába igen bok esetben erkölcstelenség szorul. Erkölcstelenség szorul akkor például, ha emberek, kik soha a népjogok igaz barátjai nem voltak, kik az erő, sőt erőszak uralmának voltak mindenkor katonái, messiásaivá lesznek az általuk mindenkor lábbal tiport tanoknak — hatalmi érdekeik előmozdítása és biztosítása céljából. Mentsen Isten hát, hogy r^i a politikába ártsuk magunkat. Kizárólag társadalmi problémának — aminthogy tulajdonképen az is — tekintvén az egyén érvényesülésének és az egyéni jog kodifikálásának kérdését, két körülményre kívánunk rámutatni. Az egyik az, hogy ha kívántatik az, hogy kötelesség ne létezzék jog nélkül, hasonló méltánylást érdemlő kívánság az is, hogy jog ne létezzék kötelesség nélkül. E kötelességek közé azonban mi nem csupán az anyagiakat, de a lelkieket is besorozzuk. Érvényesüljön az egyén, de csak az esetben, ha megvan a megfelelő műveltsége. A fontos ügyekbe beleszóláshoz jellem, öntudat, az emberi méltóság érzete kívántatik, ezt pedig mind egyedül csak a műveltség adja meg. A másik az, hogy e műveltségnek nemzeti jelleggel kell bírnia. Dőre ábrándozok azok, akik az emberiségnek egy államban való egyesüléséről álmodoznak. Amig lesznek hegyek, folyók é« tengerek, melyek országokat elválasztanak egymástól, amig lssz nemzeti nyelv, mely édes marad nekünk, mint az anyatej, amig lesz történeti hagyomány, amely megdobogtatja szivünket, amíg lesz nemzeti érzés, amely hevületbe hozza lelkünket, addig a nemzetek — úgy legyen, hogy a munka és az emberiesség nagy egységében egy irányban haladva — de megmaradnak nemzetnek, multjukra, hivatásukra egyaránt büszke nemzetnek. És csak az lehet méltó tagja a nemzetnek, aki lelki műveltségével beforr a nemzet testébe, akinek imaként száll ajakáról a zsolozsmás ének: »Isten áldd meg a magyart« . . . Hangzatos jelszavak által félrevezetettek, káprázatos Ígéretektől elámítottak, mindig voltak és bizonyára ma is vannak. Vajha öntudatára ébrednének ezek annak, hogy létük alapja mégis csak ez a honi föld, hogy a legszentebb eszme, ami valaha a világon élt, a haza eszméje. Vajha belátnák, hogy a hazának joga van gyermekeitől még áldozatot is kivánni. Hisz a haza nem kívánja ingyen az áldozatot, a haza nem feledkezett meg soha sem azokról, akik neki hű fiai voltak! Dr. Körös Endre. A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Tavasz akar lenni. Virágok szunnyadnak A tar faágakban, Ifjú galy megremeg Vágyó indulatban, Tavasz akar lenni! Szilaj abban lüktet A földből a patak, Aki vizét issza, Szilaj vágya fakad, Tavasz akar lenni! Ébredés morajlik A nagyalvó népben, Villám gyülekezik Álmodó szemében, Tavasz akar lenni! Közelgő messziből Égdübörgés zajlik, Tág rónák ziháló Melle megmorajlik, Tavasz akar lenni! Érzed, a nyügzött ár Gátját mint harapja? Hajh, mikor a rónán Végigrohan habja, Tavasz akar lenni! ítéletet tart a Föld tajtékos habja S iszapján fogan az Idők tüzes magva, Tavasz akar lenni! Lesz tavasz, az idő Hozza, nyitogatja, Lesz, mert mindenható A föld akaratja: Tavasz akar lenni! Bodor Aladár. Éjféli párbaj. Irta: Ikarusz. Csendeset), zaj nélkül ment előre a.-század. A Manlicherek fészkelődtek az elfáradt vállakon, s olyik legény magasra emelve a tizenöt fontos fegyvert, összeszorított ajkai között valami elfojtott káromkodást nyögött és szinte rádobta a nehéz golyószórót a másik vállára. Aztán ment tovább buta kitartással. A hó meg csak hullt szépen, keringve, s betakarta a világot sápadt halotti takaróval, de az összerongyolt, éhes és fáradságtól elcsigázott katonák komor tekintete szinte elhomályosította a ragyogó hólepelt. Páter Dragunics, a századhoz beosztott fiatal tábori lelkész, fohászkodva susogta az ég felé : — Irgalom a mi nagy bűneinkért én Uram ! Dél felé valami céda nóta kelt szárnyra a levegőben. Valahonnan a távolból, a felhőkbe vesző hegyek felől megindult a szél és jajgatva, sivítva kapaszkodott a csonttá gémberedett köpönyegekbe, felkavarta a völgyet belepő hótakarót és dermesztő leheletével elkezdett könyebet facsarni a szomorú szemekbe. A szó elhalt az ajkakon és ahogy az elkeseredett, néma emberhorda lehajtott fővel menetelt a végtelen hómezőn keresztül, rendetlenül szétszórt szakaszokban, olyannak tetszett, mint egy csorda halálrafáradt, eltévedt vad. És mintha csak az Ur odafönn minden haragját éreztetni akarta volna, négy óra felé párás, Debéz köd ereszkedett le a hófelhők közül, aztán tüneményes gyorsasággal jött a sötétség. A föld meg csak dübörgött, mozgott egyre félelmetesen és a távolból zengő ágyudörgést szilajon verték vissza az árnyékként gubbasztó havasi bércek. Azokon túl már járta a haláltánc ! A 9-te companie legényei megborzongva néztek össze. A sziveket megülte a balálsejtelem ; a félelem az ismeretlen ellentől, amely ki tudja melyik szikla mögött leselkedik rájuk villámló karabélyaival és rövidre fogott pengő acél késeivel, amely úgy osztja a halált, mint a felhőkből lecsapó gyehenna tüze. És keresztül borzongott valami szilaj, dacos n r Férfi gyapjúszövetek, nőlkelme különlegességek és női kabátok G\h Finom damasztnemüek, rumburgi vásznak és egyéb kelengye-cikkek a legelőnyösebben szerezhetők be KRAUSZ JÓZSEF H. FIA E§ TAKSA divatárnházában.