Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-10-21 / 42. szám

II. évfolyam. 42. szám. Pápa, 1905. október 21 PAPAI HIRL MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség:: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő i KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Bezárt boltok. Sajnálatos tény, hogy Pápán egyre szaporodnak a bezárt boltok. A csődök nálunk mondhatni napirenden vannak és pedig leginkább a kereskedelem amaz ágában, amelynek nálunk aránylag leginkább lehetne virágoznia, t. i. a rövid- és divatáru szakmában. Igaz ugyan, hogy az általános gazdasági pangás érezteti káros hatását kereskedelmünkön is, de az a két intézmény, mely az utolsó tiz év alatt létesült városunkban, t. i. a dohánygyár s a szövőgyár, éppen a rövid- és divatáru kereskedések forgalmát szaporította meg szinte hihetetlen módon. Közismert tény ugyanis, hogy a munkáslányok legnagyobb része keresetének háromnegyedét ruhára, csecse-becsére költi el. A szegény szülő otthon még gyermeke élelmezésének költségét is alig kapja meg, a pénz summája vándorol puccért a boltba. Es a boltok mégis sorjában zárulnak be. Miért ? Első sorban azért, mert ha így menynyiségileg nagyon is megszaporodott az üzletek forgalma, ez a forgalom rövid idő múltán nagyon is sokfelé oszlott el. Rövid hét—nyolc év leforgása alatt hány új üzlet létesült Pápán. Minden új negyed meghozta m maga új rőfös- vagy divatáru boltját, úgy hogy a -szaporodás messze felülmulta a forgalom szaporodásának mértékét. Már {ez maga is megérteti, hogy a nagy fénnyel és nagy garral megnyitott új boltok mért zárulnak be sorjában. Hiába, ha több az üzlet, mint amennyinek vevőközönsége lehet, iákkor az üzletek egy részének el kell pusztulnia. i • Yan azonban ennél sokkal nagyobb oka az egymást követő üzleti csődöknek. | Hisz akárhányszor előfordult, hogy üzletek buktak meg, melyeknek elég jó, sőt nagyon 'jó forgalmuk volt. Meg ugyanakkor, mikor I más kisebb forgalmú üzlet fenn tudott és Ifenn is tud maradni. Tehát nem okvetlenül a forgalom hiánya visz akárhány kereskedőt a csődbe, hanem belevisznek egyéb körülmények. Beleviszi első sorban a könnyelmű üzletalapítás. Emberek, kik talán az üzleti állványok árát sem képesek készpénzben kifizetni, megnyitnak olyan üzletet, amelynek falállításához nagy tőke lenne szükséges — reális viszonyok között. Igen ám, de nálunk nincsenek reális viszonyok. Nálunk azok, akiknek jóvoltából a tőkenélküli üzletek megnyílnak, maguk okai ennek. Az osztrák gyárosokra gondolunk, akik könnyen, meggondolás nélkül nyújtják a hitelt, csakhogy gyártmányaikon túladjanak — a leggyengébben szituált alakoknak. Sőt tovább mennek. Ők maguk visznek bele embereket könnyelmű üzletalapífásba. Mihelyt vigéceik csak egy jobbképü segédet látnak, rögtön előállanak ajáulataikkal. Lépjen ki, nyisson boltot, legyen nyugodt, lesz hitel — bőven. Mondhatni megérdemlik sorsukat az ilyen gyárosok, megérdemlik, hogy érzékenyen károsodjanak, valahányszor egy ilyen, az ő biztatábukra alakult, általuk áruval elhalmozott bolt bezárui. A könnyelmű üzletalapításhoz járul a helytelen üzletkezelés. Hiába, üzletet vinni csak megfelelő jártassággal és okos ökonómiával lehet. A pénzt, arai a boltba befoly, bölcsen kell részekre osztani tudni. Az üzleti személyzetre való kiadásoknak, de főleg az üzlettulajdonos saját személyére való kiadásoknak nem szabad a határt átlépnie, amit az üzlet jövedelme megenged. Hogy a hitelezők kielégítésének módjairól, az állandó összeköttetés feltételeiről, az üzlet helyes viteléről, a könyvek megfelelő vezetéséről alaposan tájékozva kellene lennie minden kereskedőnek, azt talán mondánunk sem kell. S mit látunk helyette? A boltba gyül a pénz, a pénz s megy ismét ki erre, arra, mindenfelé, csak oda nem, ahova kellene — a hitelezőhöz. Azt mondja rá valaki, hogy ahol nincs A „PAPÁI HIRLAP" TÁRCÁJA. Dal a verebekről. Itt él köztünk télen, nyáron, Zöld mezőn, vagy tarkopáron, Hol messzebb, hol közelébb, Egy lármás haugú madárhad: Tarka tollú- fürge állat, Az ugrándozó veréb. Senkinek sincs egyse útba', Mert fészket rak lent a kútba' Bármily szük, vagy bármily mély, S ott a pölyhös kis fiókák, — Bár nem ismer egyse kótát — Mind csiripel, mind zenél. Nem tanult az egyse hangtant, Nem is tudja mi az „andant", Mi a „pianissimo", Azt se bánják, bárki hallja, Rágyújtanak ők a dalra, Akár duett, vagy trió. Nyáron vigan lakomáznak, Télen hideg hóban fáznak Fönn a házak fedelén, De nincs olyan csukott pajta, Hogy rést ne ütnének rajta. Oldalán, vagy tetején. Kijárnak a zöld mezőre És a vetést jó előre Megrabolják szaporán, S ha nem találnak künn magot, Megdézsmálják az asztagot Bent a gazda udvarán. Kártékony is, hasznot is hajt, Szidja is, meg mulat is rajt' Úgy az úr, mint szolganép ... Egyet ugrik, egyet lippel, Szárnyra kap egy „csipcsiri"-pel, S veréb marad a veréb. Molnár Kálmán. Az Örök Szerelem. Irta: Szabó Aurél. I. György úr, az örök szerelem édes szavú lantosa, befejezte a csinos szonettet, leverte szivarjáról a hamut és letette a lantot, illetve félre lökte az írótól lát. A szonettet sietett elhelyezni egyik előkelő hetilap szerkesztőségében, hol a szerkesztő tiz forintot utalványozott az ügyes versért. György úrnak, az örök szerelem édes szavú lantosának, ez a tiz forint volt összes pénze. Ebből a Kerepesi úton egyik másodrangú virágos boltban megrendelt egy csokrot, amiért hét forintot fizetett, útközben pedig szivarokat vásárolt és beült a fényes kávéházba, hol a legkisebb pikolótól a kasszirnőig mindenki ismerte György urat. Elolvasta az esti lapokat és l.issan elindult a Fülemüle-utca 17. szám félé, ahol lakása volt. Előbb azonban beszólt a házmesteruéhez, hogy elhozták-e Keményékhez a csokrot? A szobájában az Íróasztalán már levél ^várta, amelyben ismerős édes vonások egy kis bájos iráshibával „szívesen láttják" a ma esti szerény vacsorára. György úrnak a szive hangosabban dobogott, mikor a levélkét olvasta, azután felkötötte a bajuszát, rendbehozta a haját és elindult a második emeletre. II. A második emeleten lakott Karácsonyi Pál, aki foglalkozására nézve segédhivatali aligazgató volt a minisztériumban. A csengetésre megjelent egy gömbölyű kis őzike, fehér habos kék batiszt ruhában, melyről az irodalomtörténet ia tudomást kénytelen venni. Meg volt ennek az egyszerű kis ruhának énekelve minden fodra és fiatal leányok csapongó képzeletében gyakran megjelent a költő irigyelt ideálja, kihez a versek szóltak, az Örök Szerelem gyöngyei. György úr kezet csókolt a batiszt ruhás leánynak, a homályos előszobában, egy percig kezében tartotta a kis kezet és úgy érezte, hogy annak puha bársonya megremeg. A kis gömböc, akit Jolán nagyFERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izíi természetes g^- hashajtó szer.