Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-09-16 / 37. szám

Gróf Batthyány a délelőtti gyorsvonattal érkezett meg, s a vasútnál gyér számban megjelent közönség üdvözlését fogadva, (bizony egy Batthyány Tivadar fogadtatásáról nem így kellett volna gondoskodni !) a Grifí-szállodába hajtatott. A népgyűlés d. u. ^4 órakor vette kezdetét. Elnöknek — Szeift István ajánlatára — Hermán János érdemes polgártársunkat kiáltották ki, aki üdvözölve a megjelenteket, a jegyzői tisztre Grátzer Jánost és Nóvák Ödönt kérte fel. Majd Adamovits Lázár elnöklete alatt küldöttség menesztetett gróf Batthyányhoz, hogy a népgyűlésre meghivja. Gróf Batthyányt megérkezésekor zajos ovációval fogadták, amely fokozódott akkor, mikor beszéde megtartására a pódiumon megjelent. Beszédét igen találó hasonlattal kezdette. Egy családban — úgymond — ha megfigyeljük a gyermekeket, azt tapasztaljuk, hogy azok véralkatra, jellemvonásra, akaratra eltérnek egymástól, sokszor nem helyesli azt az egyik, amit a másik jónak lát, de ha valaki az édesanyjukat bántja meg, akkor összetartanak, s egyakarattal verik vissza a támadót. így van ez a politikai életben is. A hon boldogításának irányában eltérhetünk egymástól, lehetünk függetlenségiek, újpártiak, néppártiak, keresztyén szociálisok, de mikor megtámadják édes anyánkat, a hazát, akkor a védelemben mindnyájan egynek kell lennünk. Ezért jelent meg ő is a rendezőség meghívására a keresztény szociálisok népgyiilésén. Azután élénk színekkel rajzolta meg a politikai helyzetet, . erős szavakkal ítélvén el a Fehérváry-kormány ' szereplését. Kijelentette, hogy az általános titkos választói jognak a híve, s sürgette a szociálpolitikai reformokat, s helyeselte a néphadsereg elvét. Szólott a Zeysig-féle röpiratról, amelynek megírásával a kormány szócsövei az ellenzék vezérférfiait gyanúsították csak azért, hogy az udvar előtt denunciálják őket. De az ellenzék nem nyugszik addig, mig teljes világosságot nem vet a dologra. A magyar alkotmány értelmében az államháztartási költségekre adót, s a katonasághoz újoncot szedetni csak akkor lehet, ha azt a képviselőház törvényesen megszavazta; most nem szavazta meg, arra kérte tehát a jelenlevőket, hogy ne fizessenek törvénytelenül adót, s ne adjanak újoncot. Az ellenálláshoz az alapot törvényeink szolgáltatják. Nem igaz, hogy forradalmárok vagyunk, mert a nemzeti küzdelem ideje alatt egy ablakot sem ütöttünk be, de törvényben biztosított jogainkból nem engedünk. A beszédnek frenetikus hatása volt, s végeztével percekig éljenezték Batthyányt. Utána Szalánczy Andor gyári munkás, keresztény-szociális szónok lépett az emelvényre. Azt mondta, ne higyjenek a munkások Kristóffy ígéreteinek, mert ő sem nem akar és sem nem adhat szavazati jogot. Kérte, hogy viseltessenek bizalommal a koalíció iránt, amely — tudja —, hogy a nemzeti követelmények mellett kiküzdi a nép jogát is. Kárhoztatta a szociáldemokratákat, vagy mint ő magát ker. szociális műnyelven kifejezte: „jakabokányiék"-at, hogy a jogtipró kormánnyal szövetkeztek akkor, mikor minden igaz magyar embernek a nemzeti jogokért küzdők mellett volna a helye. Beszéde után, melyet a jelenlevő szociáU demokraták többször közbeszólásaikkal zavartak meg, Grátzer jegyző felolvasta a határozati javaslatot, melyben a koalíciónak bizalmat szavaztak, s kijelentik, hogy tőle várják az általános titkos választó jog törvénybe iktatását. Végül Hermán János elnök mondott köszönetet a szónokoknak, különösen gróf Batthyány Tivadarnak, azután a népgyűlés, melyen mintegy 2000 ember volt jelen, példás rendben szétoszlott. Gróf Batthyány Tivadar az estéli gyorsvonattal utazott el városunkból. Batthyány beszéde kezdetén kellemetlen inoidens történt. A komives-szakegylet szüreti mulatságának tréfás körmenete visszavonulóban ép akkor ért — vagy akart érni — a gyűlés színhelyére, mikor Batthyány hazafias lelkesedéssel telt tűzzel a különböző pártoknak a haza védelmére egyesülését hangoztatta. A menet előtt haladó csikós-öltözetii lovasok ostoraikat pattogtatták, a szekéren ülő nyoszoló-leányok daloltak, a Tapolcza-parton mozsarakat durrogtattak, s mindez — természetesen — olyan zajjal és lármával történt, hogy a gyűlés lefolyására zavarólag hatott, úgyannyira, bogy Batthyány kénytelen volt beszéde fonalát megszakítani, s ingerült hangon rótta meg a zajongókat, hogy szólás szabadságában ilyen módon korlátozzák. Az incidens annyira kihozta a szónokot sodrából, hogy jó időbe került, míg nyugodt kedélyállapotát visszanyerte. Csak sajnálni tudjuk, hogy az illusztris férfiúnak, a közismert liberális gondolkodású politikusnak ilyen kellemetlenséget okoztak. — Ezer örömmel, nagyságos asszony, ezer örömmel ! A vendégek ámulva hallották a gyanútlan fiatal ember csengő szavát s amikor látták, hogy habozás nélkül szeleteli a tortát, mosolyogva súgták egymásnak, hogy egy ifjú stréber mindenre képes. Egy elmés öreg poéta megveregette a vállát és gúnyosan mondta : — Bravó, fiatal ember, ön még sokra viheti! Maga a férj is meg volt lepetve és az ifjú zavartan találgatta, hogy miért vetnek rá olyan furcsa pillantásokat. Sehogysem tudta megérteni, hogy a fölajánlott kegy ő nagyságának néma udvarlása. Ügy vették észre, hogy végtére mégis megértette. Mikor és miképpen, nem tudta senki, de mikor a rákövetkező viziten megjelent, szinte szégyenlősen bujkált a vendégek tekintete elől. Eljött a teázás ideje. A komornyik belépett. Auserrené asszony kezébe vette a tálat és megint biztató mosollyal kereste fiatal barátját. Nem találta a nagy teremben sehol. Nagy nehezen akadt rá a mezőgazdák szalonjában. Nagy bestédben volt ő nagysága férjével, aki a filokszera kiirtásáról prelegált neki. — Kedves barátom — szakította őket félbe Auserrené — volna olyan kegyes a tortát fölvágni. A fiatal ember fülig pirult, dadogott valamit és moccani sem mert. A férj megsajnálta és odafordult a feleségéhez : — Édesem, légy szíves és ne zavarj bennünket, hiszen hallod, hogy mezőgazdaságról beszélünk. Tán fölvághatná azt a tortát a komornyik is. És ettől fogva Auserrené asszony tortáját nem szegte föl többé senki. A YÁROSHÁZAROL. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó évi szeptember 18-án d. u. 3 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Zombor város törvényhatóságának megkeresése néhai József főherceg emlékére felállítandó szobor költségéhez leendő hozzájárulás végett. 2. Városi tanács bemutatja a dunántúli ev. ref. egyházkerülettel ideiglenesen megkötött, s áz ó-kollégiumi épület I. és Il-ik emeletének bérbeadására vonatkozó szerződést. 3. Városi tanács beterjeszti Heller József pápai lakos kérvényét a pápai felsőmezői városi puszta és jegyzői földeknek 12 évre leendő bérbeadása iránt. 4. Steinberger Lipót városi képviselő lemondásával a villamos bizottságban megüresedett tagsági helynek betöltésére vonatkozó tanácshatározat, nemkülönben ugyancsak Steinberger Lipótnak ez érdemben beadott újabb előterjesztése. 5. Javaslat az új utcarendezési tervek hatályon kivül helyezése tárgyában, § A „kiváltságos" cim. Pápa város „kiváltságos" címét a belügyminisztérium végérvényesen elvette. Tudvalevőleg a minisztérium minden város részére új pecsétet készíttetett. A városunk számára készültről hiányzott a „kiváltságos" cim, melyhez a városnak hagyományos joga van s mely régebbi pecsétünkön rajta is volt. E miatt a város felirt a minisztériumhoz, honnan az elutasító válasz most érkezett vissza. A következő megokolással: „A kiváltságos cimet törvényeink nem ismerik. A rendi alkotmány korában, 1848 előtt még lett volna valami értelme a kiváltságos cimnek, habár külön városi kategóriát akkor sem képezett és nem is képezhetett, mert e cim nem valami bizonyos meghatározott kiváltságos állást, hanem akármiféle királyi kiváltságot jelentett a legegyszerűbb vásárjogtól kezdve a szab. kir. városi rangra emelésig és pedig a szab. kir. városok javára épúgy, mint a legutolsó kisközség részére, aminthogy tényleg nem egy kisközségnek vannak is ilyen királyi kiváltságai". Nem hagyta jóvá a minisztérium azt sem, hogy a város címerében az 1439-ik évszám, mint a legrégibb kiváltságlevél kelte alkalmaztassák. „Címerekben — I úgymond a leirat — az évszám alkalmazása a heraldika szabályaival ellenkezik. Igaz ugyan, hogy a *város egyik régebbi pecsétjén a mondott évszám a kis paizs felett van alkalmazva, csakhogy az akkor még pecsét volt, nem pedig cimer, úgy, hogy voltaI képen csak a kis paizs képezte a cimert, mivel szent-István vértanú alakja nem volt pajzsba foglalva. Minthogy azonban az új pecsét megállapítása alkalmával a régi pecsétnek összes motimuvai kékszínű cimerpaizsba foglaltak, ezáltal az egész régi pecsét cimerré vált, ebben pedig _ évszámok nem alkalmazhatók". § A pénzügyi bizottság f. hó 13-án d. u. 4 órakor Krausz József N. elnöklete alatt ülést tartott, melyből kifolyólag az ó kollégium bérbevételére vonatkozó szerződést jóváhagyó elfogadásra, a felsőmezői városi puszta és jegyzői földeknek bérbeadása iránt pedig yiyilvános árlejtésnek kiírását ajánlja a képviselőtestületi közgyűlésnek. Az üléssel kapcsolatban a regále-bizottság is ülést tartott, melyben a fogyasztási adóhivatalnokok többrendbeli személyi jellegű kérvényét intézték el. § Az építészeti bizottság f. hó 13 án dr. Lővy László elnöklete alatt ülést tartott, hogy véleményt mondjon a tanácsnak ama javaslata felett, mellyel az utcarendezési terveket az újnak elkészültéig képviselőtestületi határozattal hatályon kivül akarja helyeztetni. A bizottság a tanács javaslatát nem pártolja, az építkezési tervnek általános zsinórmértékül való fenntartását javasolja s javasolja, hogy a tanács az új rendezési tervek elkészítése tárgyában sürgősen intézkedjék, mert e tárgyban a tanács még semmi előkészítő lépést nem tett. A bizottságban ezután szóvá tették, bogy Schier János cipőgyár vállalkozónak a képviselőtestület a tanács javaslatára az Esterházy-úton jelölt ki telket, holott a bizottság a Devecseriutcára akarta a gyárat telepíteni. A határozat már nem lévén megváltoztatható, a bizottság csak annak kimondását kéri, hogy a telep odaajánlását csak a f. év végéig tartsa fenn, ha dec. 3l-éig az új gyár nem épül, a város ajánlatát nem tartja fenn. § A város iskolaügyi bizottsága folyó hó 11-én Kis Ernő elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen volt Pap Sándor kir. tanfelügyelő is. Előbb az ovodaügyeivel foglalkoztak. Horváth Rózaovonő kérelmére elhatározták, hogy az ovoda számára több könyvet s az újabb foglalkoztató és szemléltető eszközök egy gyűjteményét meghozatják. Örömmel vette tudomásul a bizottság, hogy a kir. tanfelügyelő az ovodában tapasztaltakról teljes elismeréssel nyilatkozott. Majd az iparos tanonciskola ügyei kerültek sorra és pedig első sorban a megüresedett két tanórának ellátására hirdettek pályázatot. E pontnál maga a tanfelügyelő elnökölt, aki konstatálta, hogy a biz. tagok létszámának a választáshoz törvény szerint megldvánt kétharmada nincs jelen, amiért a választást megejteni nem lehet. Indítványára 17-én d. e. 10 órakor új gyűlés lesz, amikor a megjelentek számára való tekintet nélkül lehet határozni. A gyűlés további folyamán tudomásul vették, hogy a bizottságnak ama felterjesztését, hogy a tanoncok felszabadítása elégtelen iskolai bizonyítvány esetén ne történhessék meg, a tanfelügyelő — min. rendeletekre való hivatkozással — kedvezőtlenül intézte el. Nem volt teljesíthető az iskolai növendékek ama kérelme, hogy vasárnap tanítás ne tartassék, mert a közokt. minisztar idevágó rendelete a tanítás idejéül két hétköznapot s a vasárnapot jelöli meg. § A villamos óradíjjak. Van már vagy négy hónapja, bogy a villamos felügyelő-bizottság azt az elméleti határozatot hozta, hogy az óradíjjakat leszállítja. Hogy mily mértékű lesz e leszállítás, annak eldöntése egy legközelebbi ülésre bízatott. Azóta volt már számos legközelebbi gyűlés és óradíjjakról, pláne leszállításról szó egyiken sem esett. Pedig a közönség türelmetlen és — méltán kérjük ez ügynek sürgősen napirendre tűzését. TARKA ROYAT. Világosságok lxarca. Nagy volt a héten a háborúság. Ugy alkonyatkor, mikor sötétedni kezdett, egy jóképű égi vándor jelent meg az ég alján. De nem maradt ott meg, hanem indult fölfelé s a tiszta égboltozaton, melyen egy tenyérnyi felhő sem okvetetlenkedett, teljes pompájában emelkedett felfelé — a hold. S lőn is olyan világosság, hogy a toronyóráról az időt le lehetett olvasni s az emberek azt hitték : le sem ment talán a nap. Csakhamar azonban versenytársa akadt az égi fénynek. Oszlopok során, halvány mécsek, villamos körték gyúltak ki. „Megállj hold! lefőzünk mi!..." Nem sikerült. Érezvén a kudarcot, becitálták a körték a segédhadakat: jöttek az ívlámpák. Hiába!