Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-02-11 / 6. szám

TARKA ROVAT. Tempóra mutantiir . . . Bizony, megváltoznak az idők ... Az ember csak beül a kávéházba és kér egy „kormánypárti" lapot. A pincér rohan és hozza az „Újság"-ot, a Gajári újságját. „Téved barátom, nem ezt gondoltam, hozza csak nekem az „Egyetértés"-t." Igen, megváltoznak az idők s az „Egyetértés" meg a másik, meg a harmadik ős-ellenzéki láp lesz a kormánypárt fél és egész hivatalos közlönyévé. Ki gondolta volna ezt még csak három hétnek előtte? Szinte hihetetlenül csodás változás, bámulatos fordulat ment végbe az országban. A nemzet neki durálja magát és választ, rendre választ ellenzékit, első vonalban 48-asokat. A színmagyar vidékekről, a rengeteg nagy Alföld öléből, a székelyek bérces hónából alig kerül fel más, mint függetlenségi az ország házába, a szintén magyar Dunántúl, mely azelőtt a magyar vidékek közt a legpecsovicsabb hírben állott, szintén nem küld ötnél több képviselőt a kormány, a volt kormány támogatására. És változnak az idők és más lesz a világ képe. Hogy milyen, azt ma még hogy lehetne megmondani? Epedő szívvel reménykedik azonban minden magyar lélek és bízó hittel várja a jövőt, hogy jobb legyen — jobbnak kell lennie — mint aminő volt a múlt, hogy hozza meg — meg kell hoznia — a nemzet nemzeti aspirációinak teljesülését . . . * Et nos mutamur in illis . . . Hogy az emberek is megváltoznak idővel, no az sehol sem teljesedett be igazabban, mint itt Pápán. Azelőtt, még csak 25-ikén is, igen lenézett dolog volt Bánffy-pártinak lenni. Ma már — talán nincs is más á városban, mint csupa Bánffysta. És lát az ember olyanokat, kik fönséges nyugalommal állig begombolóztak minden nemzeti igény előtt, ma pedig ... ma pedig úgy vannak, mint néhai jó Csatár Zsigó, aki igaz hazafiságát úgy dokumentálta, hogy mikor kánikulai időben tartá programmbeszédét s a szónoklás s a nap hevében egymásután dobá le ruhadarabjait, egyszerre csak ott áll vala a lelkesen éljenző t. választóközönség előtt — piros-fehér-zöldre festett mellel. Persze, hogy most már mindenki — pirosfehér-zöld. És hali az ember mélyreható bölcs politikai fejtegetéseket, melyek a múlt szörnyű intrikáit s a jövő szörnyű képét festve, már hónapokkal ezelőtt el is mondatták — örök kár, hogy nem hangosan. És hallja az ember, hogy ez „természetes", hogy ennek így kellett „bekövetkeznie", jönnek az alakok, aki „szívben" a győztesekkel voltak, megjelennek „a lélekben" hazalfyak, a suttyomban dolgozók, a titkos szövetségesek, Fiesco összeesküvői Genuából, akik persze a kormányra mind-mind hűen leszavaztak és hűen elbuktak — de ma már örvendeznek az örvendezökkel, sőt dicsekednek — a győzelmük boldog tudatában szerényen hallgatókkal. * Hát igaz marad és örökké igaz marad az a mondás, hogy „Le roi est mort, vive le roi"? Persze hogy éljen a király, de mennyire éljen a király, mennyire éljen az, akiért mi lelkesedtünk akkor' is, mikor e miatt csőcseléknek és mit tudom minek tituláltak, az, aki a mi lelkesedésünket nagy egyéniségével és kiváló erényeivel megérdemelte s°kétségtelenül a jövőben is megérdemelni fogja. És kiáltsunk is mindnyájan egyértelmüleg éljent feléje, — ma már egyformán mindnyájunké ő, — de hogy azért az úgynevezett elvhüség bizonyos korlátokat mégis állíthatna némelyek elé s a sokszor fennhangon hirdetett baráti érzés ugyanezt tehetné, azt mi elmondjuk arra a „volt" képviselőre gondolva, aki denikve mégis csak szerzett érdemeket arra, hogy olyan igen hamar el ne feledjék, főleg régi hivei körében. Fehér holló gyanánt kivételek is akadnak, de a fehér holló igen ritka madár pláne most, mikor már a hó elolvadt s nem eshetik meg az, hogy a fehér hólepel a közönséges fekete hollókat is az ártatlanság szinébe, mezébe öltöztesse. Azt, hogy á sajtó halad a korral, bizonyára senki sem fogja csodálni. Utóvégre is a villamosság századában élünk, tehát villamos erővel lehet a véleményt megváltoztatni, meggyőződést kicserélni. És aki csak ezelőtt egy héttel a sárga földig lerántatott, annak ma hódoló tisztelettel csókolni köpenye szélét — mennyei élvezet. Kérdezhetné erre valaki, hogy „hát a hála, kutya?" Amire tudvalevőleg Mokány Berci azt felelte, hogy „nem, a hála nem kutya!" Hisz a kutyának a siron túl is tartó hűségéről az elemi olvasókönyvekben igen érzékeny történetek olvashatók. Krónikás. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Gaudernak József, altábornagy, honvédlovassági felügyelő' f. hó 7 én városunkban volt s szemlét tartott a helybeli honvédhuszárezred felett. — Megüresedett elnöki állások. Dr. Hegedűs Loráut, városunk volt országgyűlési képviselője — mint értesülüuk — űgy a helybeli Jókai-körnél, mint a helybeli vöröskereszt-egyleti választmánynál viselt elnöki állásáról lemondott. A megüresedett elnöki állásokat az i'lető egyletek legközelebbi közgyűlésén töltik be. — Az llgodi pótválasztás a hét folyamán is erős izgalomban tartotta a kerület választóinak kedélyét. A pótválasztásra kerülő két jelölt között az első választás alkalmával alig volt számbaveheU szavazat-külömbség s így mindkét párt erősen bizakodván a győzelemben minden erejét megfeszítva dolgozott a héten, hogy a ma lefolyó választási harc • ban jelöltjét diadalra vigye. A függetlenségi jelölt dr. Bencsik László támogatására a héten a kerület több községében megjelentek gróf Zichy Jenő, Nessi Pál, Gyapay Pál és dr. Horváth József országgy. képviselők is. A másik jelölt Kaufmann Géza plébános a kerületnek szintén több községét bejárta a hét folyamán. Űgy halljuk, hogy száznál több szavazat-különbség nem igeu lesz a két jelölt között. Falusi kerületről lévén azonban szó, meglepetést sem tartunk kizárva és pedig akár az egyik, akár a másik fél javára. A választás előreláthatólag csak az esti órákban fog véget érni. — Jókai szobra. Irodalmunk és közéletünk jelesei gyűjtést indítottak magyar nemzeti irodalmunk örök dicsőségének : Jókai Mórnak a fővárosban emelendő szobrára. Ha a jelen válságos politikai világban nem is támadt még a kibocsátott szép felhívásnak méltó visszhauga, a politikai viharok lecsillapultával majd sietni fog a nemzet minden hű fia, hogy adományával járuljon hozzá a Jókai nagy emlékéhez méltó műalkotások létesítéséhez. „Mert ha valakit, akkor őt hizonyára megilleti a tisztesség, hogy a nemzeti hála rakjon köveket pihenő helye fölé s állítsa ércalakját a jövő nemzedékek szeme elé." — És irván a halhatatlan költőnek Budapesten emelendő emlékekről, önkéntelenül eszünkbe jut az a mozgalom, mely már évek előtt megindult városunkban s melynek célja volt, hogy annak a két nagy költőnek, kik dicső pályafutásukat Pápa városában kezdették meg, t. i, Jókainak és Petőfinek e városban is állíttassanak fel szobraik. A mozgalom — mint mondtuk — már évek előtt megindult, a gyűjtésnek volt is némi sikere, ujabban azonban mit sem hallunk róla. Most párhuzamosan a fővárosi akcióval kellene ismét munkához látni s nem nyugodni addig, míg e városban, honnan a két nagy szellem kiröppent világhódító útjára, ércszobruk nem dicsőíű halhatatlan emlékezetüket! — A Pápai Takarékpénztár ez évi rendes közgyűlése folyó február hó 28-áll tartatik meg, nem pedig 27-én, mint az az előző számunkban megjelent hirdetményben tévesen kitéve volt. — Színészet. Micsey György szinigazgató a téli szezont szép erkölcsi és anyagi sikerrel bevégezte Székesfehérvárott s jelenleg Szombathelyen működik társulatával. A szombathelyi szezon azonban idén a szokottnál rövidebb lesz, mert Micsey társulata már márciue 26 án városunkban kezdi meg előadásait. Teljes téli társulatával a teljes katonazenekarával jő ekkor a fehérvári társulat Pápára ; kilátásunk van tehát reá, hogy olyan előadásokban le.-z részünk, aminőket évek hosszú sora óta nem láttunk Pápán. Tavaszi szezonunk kerek három hétre fog terjedni s virágvasárnap ér véget. — Tea-est. A Kath. Kör múlt vasárnap este tartott tea-estélye ismét bizonyságot tett arról, hogy a közönség körében milyen nagy közkedveltségnek örvendenek ezek a kedélyességéről ismert estélyek. A helyiségek szűknek bizonyultak a közönség befogadására, amely különösen a táncnál volt érezhető. Bizony-bizony ez az estély táncmulatságnak is bátran beillett volna. A közönség a legjobb hangulatban csak hajnal tájban oszlott szét. — Gyász. Köztisztelt nagy családot borított gyászba az a szomorú haláleset, mely f. hó 7-én Blau Adolf földbirtokost vitte el 65 éves korában az élők sorából. A megboldogult előbb mint kereskedő, majd mint gazdálkodó munkás és becsületes életet élt, s fáradhatlan szorgalmával nagy vagyont szerzett, melyből a szegényeknek mindenkor bőségesen juttatott. Halálát jóságos SZÍVŰ felesége sz. Schlesinger Hermin, kivel boldog házaséletet élt, gyermekei: Blau Szerafin férj. Hirschfeld Béíáné, Blau Samu, Blau Teréz férj. Litvai Jenőné, Blau Béla, Blau Franciska férj. ifj. Kanitz Henrikné, Blau Irén férj. Báck Alajosné, Blau Margit, József és Anna, valamint kiterjedt rokonság siratja. Temetésén, mely folyó hó 8-án d. u. 3 órakor ment végbe, impozáns módon nyilatkozott meg a család iránti részvét. Ismerősök, barátok és a jótékony egyesületek képviselői nagy tömegben kisérték el utolsó útjára. — A család gyászában mi is igaz részvéttel osztozunk. — „Veér Judit rózsája*" Ki ne ismerné Lampérth Gézának, a kitűnő poétának, kit mi pápaiak büszkén valluuk a magunkénak, üy elmü gyönyörű költeményét? E kölíeméuye ahipján irta Lampért azt a regényes színjátékát, mely ugyacsak „Veér Judit rózsája" cimmel tegnap e^te került színre az ország első színpadán a. Nemzeti színházban. A darab főszerepeit Török Irma, Ligeti Juliska, Bakó, Gyenes, Mihályfi és Rózsahegyi játszották. Ma még csupán a darab szinrekerültét jelezhettük,' erős a reménységünk azonban, hogy jövő számunkban már a „mi poétánk" fényes sikeréről, új babérjáról számolhatunk be. — Eljegyzés. Örömmel vettük a kedves hirt, hogy Szabó István székesfővárosi tanító, aki ezelőtt a helybeli r k. iskolánál működött s úgyis mint jeles tanító, úgyis mint hivatásos iró jó nevet szerzett és általános rokonszenvnek örvendett városunkban, jegyet váltott Horváth Irma úrhö'gy, székesfővárosi tanítónővel Budapesten. — A győri „líoyal" égése. A Royal-szálloda, mely csak hat hónappal ezelőtt készült el, s Győr városának valósággal egyik építészeti büszkesége volt, csütörtökön éjjel kigyulladt és leégett. A tüzet — úgy halljuk — csak tegnap késő este sikerült teljesen lokalizálni. A Royal-szálloda Győr városának egyik legmonumentálisabb épülete, három házhelyen épült és homlokzata a városház felé irányul. A háromemeletnyi magasságú épület égése veszélyeztette a körülfekvő házakat is, azonban a tűzoltóságnak sikerült a szálloda körül fekvő épületeket mentesíteni. A kár 200.000 ko rona, biztosítással fedezve van. — Zártkörű táncvigalom. A pápai keresztény munkás egyesület 1905. évi február hó 18-án, azaz szombaton a Griff-szálló nagytermében, a zászló-alap ós az egylet szegénysorsu gyermekeinek felruházása javára zártkörű tánevigalmat rendez. Belépti dij személyenként 1 K, esaládjegy (3 személyre) 2 K 40 f. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyvkereskedésében a az egyesület helyiségében. Kezdete esti 8 órakor. A zenét Füredi és Lángó zenekara szolgáltatja. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>b kiállításon érmekkel kitüntetve! Mindennemű férfi-ruhák TAGO DEZSŐ első pápai férfi-diyatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.