Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-09-09 / 36. szám

elmaradt állami adó lényegesen könyítene, — az építtetó'k előtt folyton az a gondolat lebeg: mi lesz a nagy házbér adóval a 15 év letelte után s e miatt, ha csak nem szo­rítja a végszükség, az építéstől óvakodnak. Azért is, e nagy gátló ok eltávolítása végett jól tennék a városok s így Pápa is, ha akár a képviselők választásakor, akár az országgyűlésen odahatnának, hogy ez a városok terjeszkedését és fejlődését gátló adótörvény eltöröltetnék, illetve módosít­tatnék. r. 1. Politikai gyűlések. i. Kaufman Géza beszámolója. Kaufman Géza, az ugodi kerület orsz. kép­viselője, f. hó 3-án tartotta beszámoló beszédét kerülete székhelyén, Ugodon. A beszámoló a kerü­let választó közönségének, — melyet a szombat és vasárnap délelőtti eső és a rossz utak sem tar­tottak vissza — szép részvételével folyt le. A képviselő elé Csótra számos fogat és bandérium ment. A jegyzői lak előtt az országúton szép diadalkapu volt felállítva e felirattal: „Isten hozott!" A diadalkapunál Kaufman képviselőt, kit hosszú kocsisor kisért Csótról Ugodra, Pákozdi, József biró fogadta a falu népe élén és üdvözölte talpraesett beszédben, melyre Kaufman pár szives köszönő szóval felelt. A beszámoló beszéd színhelye a plébánia előtti tér volt, hol csinos szónoki emelvényt állí­tottak fel. A beszámoló gyűlést Fodor Gusztáv csóti jegyző, Ugod község h. jegyzője nyitotta meg, meleg szavakban üdvözölvén a rendkívül nagy számban megjelenteket s felkérvén Kaufmant beszámoló beszédének elmondására. Kaufman képviselő beszámoló beszédét azzal kezdette, hogy azt, amit mandátuma átvételekor mondott, hogy az ugodi kerületet a maga egészé­ben fogja képviselni, ismétli ma is, az egész kerületnek kiván szólni, midőn hű tükrét adja a parlamentben és azonkivül megválasztatása óta történt országos eseményeknek. Ezek közül foglalkozik első sorban a nemzetnek a választásokon aratott győzelmével, azokkal a „vesszőfutásokkal", miket a kormány e győzelem, a képviselőház tisztikara s bizottságainak megalakulása, a megtorló indítvány stb. által végig kellett, hogy csináljon. Szól a királyi kihallgatásokról, a felirati vitáról, melyben ő is részt vett, Tisza felmentéséről, az inparlamentáris kormány megalakulásáról s az azóta beállt meddő szünetről. A királyt, úgymond, gonosz tanácsadói megtévesztették. Azt mondták neki, hogy az éllenzék forradalmat akar, de hát forradalmat akar az, ki hazája igaz érdekeit szol­gálja? Végre meg kell érteni mindeneknek, hogy nem a királyért van a nemzet, de a nemzet atyai gondviselésére van rendelve a király. Az alkotmá­nyos jog két forrásának : a koronás királynak ós a nemzet képviseletének harmóniában kell lenniök. Ma e harmónia nincs meg, a válság súlyos, a megoldását ma még senki sem látja. O a mérséklet híve, a tekintély megóvásának barátja, de attól a programmtól, mit a koalició adott, eltérni nem hajlandó. Minthogy a királyt még azzal biztatják, hogy 67-es többség alapítható, holott a szabadelvü­párt a 67-et végleg lejáratta s mivel meggyőző­dött róla, hogy a válság megoldása csak úgy remélhető, ha a 48-as pártban minden hazafias elem egyesül, elhatározta, hogy a 48-as pártba belép (lelkes éljenzés), ha választóközönségé, mely akkor, midőn még a politikai viszonyokat közel­ről nem ismervén, pártonkivülinek választotta meg', ehhez beleegyezését adja. Érintette e, pont­nál azt is Kaufman, hogy ő hajdan a néppárt ugodkerületi szervezője volt. Az egyházpolitika — így Bzólt — beláthatatlan időkre nem kerül a parlament elé, ha majdan odakerül, teljes erő­vel azon lesz, hogy a katholikus sérelmek orvosol­tassanak, viszont, hogy a prot. autonomia is sér­tetlen fennmaradjon. A néppárt főprogrammja ma nem időszerű s különben is 67-es alapon áll, amely alap végleges lejáratása a nemzetnek életkérdése. Majd szólt a vármegyék dicséretes ellenállásáról, az ügyvezető kormány működéséről, óva intvén a választókat, hogy a kormány be nem váltandó s be sem is váltható csalogató programmjának ne ülje­nek fel. Hirdeti az egyetértést és békességet, főleg a felekezeti békét a kerületben. Ez az egyet értés ad erőt neki, hogy megmutassa, bogy a „csóti veszedelmes ember" a közügyek önzetlen munkása lesz. Ez az egyetértés ad erőt arra, hogy a küz­delemben kitartson. Ha az a vékony fonal, mely ma még a királyt és nemzetet összekapcsolja, vég­leg szakadni készül, újra idejön s megkérdi a választókat további eljárására nézve. A másfél óráig tartó tartalmas beszédet a közönség nem lankadó figyelemmel hallgatta s zajos helyeslésekkel kisérte. A választók nevében Kovács Endre homokbödögei jegyző lendületes szavakban fejezte ki igaz örömüket és hozzájáru­lásukat ahhoz, hogy szeretett képviselőjük a 48-as pártba belépett s kivánt erőt és kitartást képvi­selői nehéz munkájához, amit Kaufman képviselő meghatottan köszönt meg. Ezzel a mintaszerű rendben lefolyt gyűlés véget ért. II. Szocialista népgyűlés. A helybeli szociáldemokrata párt az orszá­gos pártvezetőség felhívásának megfelelve, múlt vasárnap délután népgyűlést rendezett a politikai viszonyok miatt aktuálissá lett általános titkos szavazati jog érdekében. Őszintén kimondjuk, a gyűlés nem felelt meg annak a várakozásnak, amelyet az itteni pártvezetőség hozzá fűzött, mert sem méreteiben, sem erkölcsi erőben nem hatott azzal az imponáló erővel, amelyet a népgyűlés fogalma feltételez. Maga a gyűlés meglehetős figyelmetlenség között folyt le, aminek egyik oka a közforgalomba eső, zajos, alkalmatlan hely volt, a másik pedig az, hogy a szónok kissé gyenge hangja, gyakorlatlan, inkább zárt helyre, mint sza­badba való, előadása nem tudta az érdeklődést fokozottabb mértékben felkelteni. A gyűlés a nagytemplom háta mögött tar­tatott s délután fél négy órakor vette kezdetét. Elnök volt Halász Mihály, jegyző Szabó Ferenc. Az elnök rövid szavakkal megnyitván a gyűlést, átadta a szót Kondor Bernát budapesti kiküldött­nek, aki egyórás beszédében megmagyarázta a szociáldemokrata-párt jelen politikai magatartásának okát, azt bizonyítva, hogy habár elismerik és természetes dolognak tartják is a magyarnemzet­nek a nemzeti követelményekhez való jogát — mert hisz ők is hű fiai a magyar hazának —, de az általános titkos választói jogot mindeneknél előbbre helyezik, mert ha ez meglesz,' akkor az egész nemzet egységes lesz, s egyesült erővel könnyebben kivivhatják a nemzeti követelménye­ket, amelyért most annyit küzdenek hiába. Beszéde alatt többször a kormány és a szociálista párt­vezetőség magatartását elitélő közbeszólások hallat­szottak a mintegy 1000 főnyi tömegből, s mikor a szónok Kossuth Ferencet és Apponyi Albert Szegény és komoly leányokkal ezek a férfiak se „kezdenek". S az Erzsi ábrándjait alaposan eltaposta ez a csinos, okos fejű, hideg számításu fiatal ember s a leány most ott állt, mint a virágjaitól megfosztott kert, árván, egyedül és mindörökre elhagyottan. Mert ha újra megszólalna is a szive, az a másik fiatal ember ugyanugy eltáncolna vele egy pár négyest, mint az előbbi, egyszer-kétszer hazakísérné, egy néhány harmatos rózsaszállal megajándékozná s ami­kor információkat szerzett volna a leány vagyoni állapota felől, szépen, simán, feltűnés nélkül, de mindörökre elkerülné . . . És hogy még ebbe belé nem törődtek azok a szegény, ostoba leányok 1 Hogy sir ez a szegény Erzsi is ott a kanapé sarkában, ahova görcsösen zokogva borult le s hogy sirat egy gyáva, forró kézszorítást s két szál hazug üzenetü, szerelmes szinü rózsaszálat. A lakodalmas házban pedig megszólal a zene. Keringőt játszanak, lágyan, ringató ritmusokba, mintha valami vizitündérek aranyos szantáljaik alá búznák — s Erzsi még jobban sir. Azután magyar nótákat húznak, bánatosat éppen Erzsinek valókat s a leány egy féléjszakán át füröszti könyeivel a kanapé hím­zett párnáját. Éjfél felé a csöndes, bugó sírásra Fáni néni is fölébred a maga szobájában s óvatosan kinyitva az ajtót, oda sompolyog a kanapéhoz. Fáni néni öreg asszony meg tapasztalt asszony, s egy csöppet sem ütődik meg azon, hogy dacára éjjfélutáunak, Erzsi még felöltözve fekszik a kanapén s hogy búgó sírásával megtölti az alvó gyerekek szobájának csöndjét. Tudja ő, hogy mit tesz az, mikor egy fiatal leány éjjel, zeneszó mellett, egy lakodal­mas-ház szomszédságában, sírva virrasztja át az éjszakát. Fáni néni nem is kérdez semmit, csak leül a leány mellé, ölébe vonja a fejét és elkezd neki beszélni holmi józan, okos dolgokat, olyasfélét hogy: — Száz férfi sem érdemel egy könnyet, Erzsi fiam ! Egy okos leány nem is hulatja értök szemé­nek a gyöngyét, mert: gyöngyház, ha leszakad, lesz más ! . . . Az Úristen mindeu füuek, fának és bogár­nak elrendeli a maga párját s egy szemes leány, ha széjjel néz a világban, bizony, csak nem marad az hoppon . . . Erzsinek pláne nem is kellene valami messzire tekingetni. Itt van mindjárt a keresztszom­szédságban a gazdag Hoffmann fiu, a Lenci. Egy kicsit hóbortos, az igaz, de annál jobb. Annyi esze mégis van, hogy meg tudja külömböztetni a szépet a csúnyától s mig a többi leányokat észre sem veszi, addig Erzsit egyre ott lesi a zöld zsalugáteres ablakok mögül . . . Azután ott van a kényes Balogh Károly is, akinek az apja szappanos az Alszegen, de a Károly fiu királyi alügyész és négylovas kocsin hajtat el mindennap az Erzsiék utcáján . . . Balogh úgy félig­meddig rokonságban is van Erzsiékkel és ki tudja, hogy nem lehetne-e ezt a hatalmas potykát behúzni a hálóba? Egy kicsit körülbelül evickélne az úrfi, de hát egy okos leány, aki szép is, sok mindent elérhet, ha akar . . . És Fáni néni tovább beszél : — Egy jó házasságra szükségünk is volna, Erzsi fiam. Én magam ugyan nem számítok semmit, de ott vau a két kis neveletlen testvéred, akiket a te gondjaidba ajánlott a haldokló anyád. Mi lesz ezek­kel ? Az apádurad nem gondol se Istennel, se ember­rel, csak iszik, egyre iszik, mint valami búvárszivattyú és az a kevéske pénz, ami az anyádról maradt, fogy­tán van, édes fiam. És mi lesz veletek, ha ez elfogy, szerelmes magzatom ? A házon is adósság van, a gyerekeket is iskoláztatni kell és a baj csövestül fog a nyakunkba szakadni. Gondold meg hát, Erzsi fiam. Éá Erzsi gondolkodik . . . Már nem sir, pedig a szomszédban egyre húz­zák még az édesen-bús nótákat. Ott fekszik a kanapén, feje alá dugott karjaival s szép piros ajakát összeha­rapva, lángoló, lázadó pillantással néz fel a plafondra. Jó és szép munkáért és kitűnő Szabásért töl>l> kiállításon érmekkel kitüntetve ! fi&C Mindennemű férfi-ruhák YAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Pő-tér, 253. sz. I szolid áron mérték szerint készíttetnek. Jó raagymunkás szabó segédek felvétetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents