Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-29 / 30. szám

kor. értéket képviselnek. A tanári könyvtár 224 szépirodalmi, 187 tudományos könyvet, 900 kötet folyóiratot, az ifjúsági könyvtár 643 kötetet tartalmaz. A statisztikai adatokból megtudjuk, hogy az intézetbe beiratkozott a polgáriba: 171, a kézimunka tanfolyamra 9, összesen 180 növendék, évvégén volt a polgáriban 163, a kézimunka tanfolyamon 9. Ezek közül pápai volt 114, vidéki 66. Róm. kath. 36, ev. ref. 20, ág. h, ev. 18, izr. 106. Anyanyelvre 1 kivételével mind magyar. Tanulási eredményt tekintve kitűnő bizonyítványt kapott (a polgáriban) 16, jelest 49, jót 60, elégségest 5, elégtelent 10. Legtöbben a III.-ban buktak : 7-en. A bukottak percentszáma 7T°/

0> ami tanári kart s növendéket egyaránt dicsérő eredmény. Az értesítőt Nagy Gabriella igazgató állította össze ismert szakértelemmel. III. Ev. ref. főiskola. 215 oldalnyi hatalmas kötet számol be legnagyobb kulturális intézetünk: az ev. ref. főiskola 1904—1905. iskolai esztendejéről. Az értesítő címlapját az inkolai épület képe, belsejét pedig az intézet idén elhalt nagy jótevőjének : Gondol Gábor min. tanácsos, volt pápai jogakadémiai tanárnak szép kivitelű arcképe ékesíti. Az értesítőben első helyen Borsos István tanár és főisk. könyvtárnok közli Gondol Gábor önéletleirását. Az önéletleirás nem csupán azért tarthat számot az általános érdeklődésre, mert egy haló porában is áldást hintő férfi pályáját ecseteli, de mert több becses adalékot tartalmaz a főiskolai szakoktatásra, valamint az alkotmányos éra kezdetén volt bürokratikus rendszerre vonatkozólag. Második helyen Losonczi Jenő főgimn. tanárnak „A magyar művészi iparról és diszítő stílusunkról" tartott székfoglaló értekezése olvasható. Az értekezést, mely egy szaktárgyát modern szemmel néző és tanító tanárnak becses munkája, már megtartása alkalmából kellőleg méltattuk. Kiváló esztetikai tudásra valló értekezés a következő, melyet Bodor Aladár főgimn. h,-tanár, lapunk kitűnő költő-munkatársa irt „Az Ember Tragédiája, mint az egyén tragédiája" címmel. Az értekezés új szempontból tárgyalja Madách halba tatlan művét, nem az emberfaj dramatizált történetét látváu benne, hanem az örök emberi egyéniségnek benső tragédiáját, melyet külön-külön megélhet minden egyén, aki a maga létcélját keresi. Megélte Madách, akinek élettörténetének egyes fázisait szimbolizálja a történet egy-egy újabb képe. Mélyenjáró filozófiai felfogással fejtegeti Bodor az Ember tragédiáját, mint az emberiség történetét, mint az Ádámszerű típusz történetét, mint a Madáchi lélek tragédiáját ég mint az Ördög komédiáját is. Értekezése nem szűkölködik ügyesen megírt vitázó részletek nélkül sem. Igen sikerült az utolsó fejezet, melyben Goethe Faustjával szembeállítva, Madách művének magyar faji jellegét domborítja ki. - Olvasván az értekezést s megismervén általa Bodor Aladár kiváló képességeit, csak fájlalni tudjuk, ha - ami valószínűnek látszik — a nagy tehetségű fiatal tanár a jövőben nem tartoznék a pápai kollégium tanári karának tagjai közé. Az Értesítő a főiskola egyetemére vonatkozó adatok közlése után külön-külön számol be a főiskola két alkotó részének: a theol. akadémiának és a főgimnáziumnak lefolyt tanévi életéről. Ez a beosztás a terjedelmes értesítő áttekinthetőségét nagyban elősegíti. Az egész főiskolára vonatkozó adatok közül kétségenkívül az a legfontosabb, melyből Gondol Gábor 150.000 koronás fejedelmi alapítványáról értesülünk. A nagy jóltevő adományáról kegyeletes szép szavak emlékeznek meg. Az intézet igen sok hazafias, kulturális és vallásos ünuepélyt rendezett a tanévben, mikről annak idején lapunk részletesen megemlékezett. A theológiai akadémiáról szóló rész szól a legáció intézményéről, az akadémián teljesített látogatásokról s arról, hogy még az idén is 9 akadémiai hallgatót segédlelkészi szolgálatra voltak kénytelenek kibocsátani. A káplány-hiány szünőfélben lévén, kilátás vau rá, hogy ily intézkedésre többé nem lesz szükség. A tanári karnak 7 tagja volt, 5 rendes és 2 óraadó tanár. A tanári kar legidősebb tagja Németh István, egyházkerületi főjegyző, ki az idei tanévvel fejezte be áldásos sikerű tanári munkásságának harmincadik esztendejét. Hallgató volt az első évfolyamon L2, a II-on 27, a Hl-on 14, a IV-en 17, összesen 70; év végén, minthogy 1 eltávozott, 2 pedig meghalt, maradt 67 hallgató. Tanulmányi eredmény a II. félév végén a következő: minden tárgyból jelesen kollokvált: 22, jól 26, elégségesen 13, nem kollokvált 6. Alapvizsgálatot 15-en, I. lelkészképesítőt 7-en, II. lelkészképesítőt: 12-en tettek. A rendkívüli tevékeny önmunkásságot fejtettek ki a Csizmadia Lajos tanárelnök vezetése alatt működő Önképző körben, valamint az idén alakult evangéliumi diák-egyesületben. A főgimnáziumról szóló adatok első sorban a tanári kar kebelében történt változásokról szólnak. A tanári karról szólván, felemlíti az értesítő, hogy annak tagjai a város tudományos és társadalmi életében, valamint a közügyek intézésében is tevékeny részt vettek. Végig kiséri a beszámoló az intézet egész évét, a beiratkozásokról szólván, megemlíti a felsőbb osztályok népes voltát, minek remédiumául annak a reményének ad kifejezést, hogy a komáromi gimnázium főgimnáziummá fejlesztése immár rövid idő múlva bekövetkezik. Részletesen, a taníttató szülőket a tanári kar pedagógiai eljárásáról alaposan tájékoztató módon számol be az iskola összes tanulmányi ügyeiről, szól a valláserkölcsi nevelésről, minek egyik fontos tényezője gyanánt Lic Rácz Kálmán tanár vezetése alatt idén megalakult a konfirmáltak egyesülete is. Az intézet fegyelmi állapota igen jó volt, mit bizonyít az is, hogy egy tanulót sem kellett a tanári szék elé állítani. Az erkölcsi nevelésről szólva, több megszívlelésre méltó tanácsot ad a szülőknek. Majd beszámol a Barcsy József tanár vezetése mellett tartott többrendbeli tanulmányi kirándulásról és Losonczi Jenő zajztanárnak az ügyesebb rajzolókkal tett ki rándulásokról. A testi nevelés során sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a város mindezideig nem bocsátott alkalmas játékteret az intézet rendelkezésére. Az egészségi állapot megnyugtató volt, halálozás csupán egy fordult elő. Az ifjúság körében a sző demeteri egyház részére 5 korona 60 fillér, a honvédszoborra 56 korona, Jókai szobrára 73 korona 37 fillér jött össze. A tanári személyzet 18 rendes és 4 óraadó tagból állott. Az elvégzett tananyag kimutatása után jött a tanulók névsora és osztályzata, majd a jutalmazások, tandíjmentesség, köztartási segélyezések fejezetei. Az ifjúsági segítő-egyesület Barcsi József vezetése alatt működött s 324 korona 60 fillér értékű könyvet osztott ki. A szertárak közül a természettani idén 851 korona, a természetrajzi 400, a történet-filologia múzeum 156, térképgyűjtemény 48, rajzszertár 81, tornaszertár 103 korona értékkel gyarapodott; ajándékozás útján igen gyarapodott a régiségtár is. Itt közöljük a fontosabb statisztikai adatokat : Beiratkozott az intézetbe 550, vizsgát tett 523 tanuló, legnépesebb volt a (két) I. osztály 92, a (két) VI. 76 és a VII. 68 növendékkel. A tanulók közt volt : ev. ref.: 289. ág. h. ev.: 56, róm. kath.: 65, izr.: 113. Anyanyelvre mind magyar. Illetőségre: helybeli 140, megyebeli 93, más megyebeli 290. Előmenetelre nézve: jeles 32, jó 104, elégséges 282, egyből elégtelen 40, kettőből 34, többől 31. A bukottak összes száma 105 = 20 2%, ami az országos átlagon jóval alul áll & így a tanulmányi eredmény örvendetesnek mondható. A következő rész a főiskolai intézményekről, a pályakérdésekről, a dr. Kapossy Lucián vezetése alatt álló képzőtársulat és a gyorsírókor, továbbá a Gáty Zoltán vezetése alatt álló ének- és zenekar működéséről számol be. A könyvtár a lefolyt évben a Muzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége révén 6000, a rendes évi járulék révén 2400 korona értékben — valóságos ujabb kis tudományos könyvtárral — gyarapodott. A könyvtár jelenlegi állománya 13.750 mű 28.496 kötetben. Még a főiskolai köztartásról, a .tőiskolai alapítványokról s a jövő tanév tudnivalóiról van jelentés az értesítőben, melyet Csizmadia Lajos theol. akad. és Faragó János főgimuáziumi igazgatók rendkívül gonddal, igeu áttekinthető módon szerkesztettek meg. Az értesitó' külső kiállításának csinos és Ízléses volta a főiskolai nyomda hírnevét fogja öregbíteni. TARKA ROYAT. Haza felé ... Hogy valami messze lettünk volna, azt igazán nem lehet mondani; hisz a vonat hat óra alatt elviszi az embert Tapolcára, pedig közben Kis-Cellben álldogálunk vagy egy óra hosszat, Ukkon meg pláne megható egyszerűséggel jelenti be a kalauz, hogy csekély 108 percet kell várakozni; messze hát nem voltunk. Igen ám, de ha az ember gyalogszerrel teszi meg az utat Fehérvárról Tapolcáig s ha megtett egy darab utat, megint visszamegy egy kicsit, mintha az elveszett bakkancs-szögeket akarná megkeresni, akkor mégis csak messze van kies Zalának az a kis városkája, mely 10 napig barátságos fészke volt a fehérvári hallgatók l meg a soproni honvéd-bakáknak. Azért hát mégis | segédtiszt-főhadnagy csak jóleső érzés tölti meg a tartalékosi keblet, mikor kiadatik a parancs: „Haza felé!" Eztán már csak előre megyünk, ha akad is közben ellenség, azt szétszórjuk, mint a pelyvát, de szórjon bár az bennünket szét, mint két pelyvát, mi csak megyünk azért előre, haza felé!... Közben egy kis Ízelítőt kapunk az igazi háborúból. Lövünk éles töltéssel hareszerüen, igaz, hogy csak papendekli (kérek magyar szót!) alakok ellen, de amelyek úgy jelennek meg egy-egy szinpadi-díszlet jellegű festett házikó oldalán, falai között, kerítése mellett, — úgy vonulnak fel kettős rendekben, egyenes vonalban, úgy jönnek lovas támadással, tűnnek el egy perc alatt, úgy jelennek meg ütegekkel, térdelő, hasonfekvő alakokkal, úgy mutatkoznak ' nagyobbaknak, míg távolabb vagyunk, úgy kisebbednek, mikor közeledünk, mintha élnének s valósággal ők is visszalövöldöznének ránk. Pedig ezt nem teszik. Csak a tábori telefon, meg a' jelző-állomás dirigálja őket, 8 a földbe jó mélyre ásott gödrökben üldögélő utászok ráncigálják őket zsinegen. A baka meg nyomul előre, s mikorra körülbelül minden éles töltését leadta, akkor kürtszó csendül, J— minden alak egyszerre eltűnik, hogy aztán mikor a találások összeszámoltattak, jelenjenek meg mind egyszerre. Jól lőttek a magyarok, az bizonyos, megirigyelhetnék a japánok is. Csak így lőjjenek majd a muszka, vagy ha éppen úgy kéne jönnie, a nímet ellen, akkor . . . éljen a haza! Most pedig egy jó kis gyalogséta, hegyeken át, völgyeken keresztül, mígnem kiérünk a sikra és nem messze a Haláp tövétől Alsó Sáska falu mellett táborba szállunk. Talán a bakák esztétikai érzékének fejlesztése is egyik újabb célja a harcászatnak, de szebb helyet keresve sem lehetett volna találni. Dobjuk hát le a cók-mókot s aztán fáradság ide, fáradság oda, gyönyörködjünk az isteni szép tájban. íme előtted két hatalmas begytömeg : a Szentgyörgy s a Badacsony, közte amint szelíden lefelé nyúlik a lejtő s követi szemed, a rétségen át messze-messze fénylő fehérséget látsz felvillanni: ott a Balaton! Szinte kedvem volna kinyújtani a kezem, hogy érezzem hullámainak enyhítő balzsamát, hisz itt van egészen az orrom előtt, igen — 18 kilométerre. Nézzünk hát el abból az irányból. Balról mint karcsú, szép hölgy nyúlik fel a Gubícs, amott meg a vadregényes Csobánc várromját pillantom meg. S amint jobbra nézek a Szentgyörgy s a biliegei erdős hegyhát között, mihez egy izzadságban és szidásban egyaránt gazdag gyakorlat emléke fűződik, kékes-szürke párázat lengvén felette, ismét a Balatonra esik pillantásom. S körös-körül hátam mögött a kopár hátu Cseked, a kíváncsi fejével kikukucskáló Hegyesd mind-mind tábori őrsökként veszik körül a tábort, mely a síkon kezd immár kialakulni. A tábor kezd csakugyan kialakulni. A fegyverek szakaszonként egy sorban gúlában, mögöttük a borjúk (ez ám az igazi lucus a non lucendo, nem ő a bornyú, hanem aki hordja, mert muszáj tűrnie!) és már a legtöbb szakasznak sátora is. Szépen sorjában, egyenes vonalban, akárcsak az Andrássy-úton és semmi esetre nem úgy, mint a pápai Fő-utcán van, vagy ahogy a Kossuth-Lajosutcán akar lenni, állnak már a sátrak. Sok nem is kellett hozzá, hogy elkészüljenek. Két szuronyos puska, négy viharedzett sátorlap, az összehúzó madzagok, a cövekek, pár ügyes baka-kéz, körül az esőlevezető árok és kész a sátor. Vagyis még valami hiányzik belőle: amin feküdjünk, a szalma. Szalmát pedig nem könnyű szerezni, ha pedig nem lehet szerezni becsületes értelemben, hát „szerez" a baka magyar értelemben. A vége pedig az, hogy szalma van; lesz min a fáradt tagokat kipihenteti. A szakaszok mögött már a tiszti sátrak is állnak, mint egy-egy miniatűr cheops-gula. Ezek képezik az utolsó sort, azaz pardon, a gyakorlati szabályzat II. része értelmében közvetlenül hozzájuk csatlakoznak a jámbor harci mének, kik — elv: első a ló ! — máris vidáman abrakolnak. Az emberi abrak: finom krumpli-leves, most készül. Készül a tiszteké i-s, hideg sült; ez már kész is, meg meleg tea, csak türelem. A türelem polgári életben rózsát, itt azonban élcet terem. Ebben egy vidám főhadnagy, akinek két előneve, s amit sokkal többre becsül, két szép gyereke van, vezet. A táborvárosnak utcáit ő kereszteli el. „Ja, hogy én hol lakom,iazt kérded? Sátoralja-utca 26. sz. Számodra a Hotel Kepében béreltem lakást, mint ahogy divat, szalmaszinü lesz a szalóngarnitúrád". „Voltál már a Betekints csárdában ?" Ez ám a finom hely, itt a vezérkar tanyáz, itt buzgólkodik a jó-rajzos hadnagy az oleáta-vázlatok elkészítésén s a tartalékos tisztek főprotektora : az ezreditt készíti a dandárnoknak t