Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-07-01 / 26. szám

megírva nemzetünk végzete könyvében, meg kell hajolnunk az Úr akarata előtt. De mély fájdalmunkban, nemzeti gyászunkban sem felejtkezünk meg szomorú kötelességünkről és bánatos szívvel, Felséged iránt érzett igaz tisztelettel és őszinte ragaszkodással sietünk, hogy Fenséged végtelen fájdalmát érzelmeink kifejezésével enyhíteni törekedjünk. Jól tudjuk,- hogy ma még nincs az osztozó részvétnek olyan szava, az együtt sirató bánatnak olyan forró könnye, mely a fiúi szív keserveit nemhogy megszüntetni, de csak kisebbíteni is tudná ; de ha mégis lehetne, ami azt enyhíteni képes volna, bizonyára ez az az országos részvét, mely e haza népeinek milliói szivében él, az a kegyeletes tisztelet, mely örökös, az a hódolatteljes ragaszkodás és hála, mely emlékezetét ércnél maradandóbb emlékül hagyja ké.^ő utódainkra, míg csak magyar e földön élni fog. Főherceg Úr ! Boldogult édes Atyja feladatát e földön bevégezte, eltávozott közülünk szebb, boldogabb hazába, de itthagyta Fenséged számára a nemzet jobb jövő jébe vetett hitet,* a példát, hogyan lehet valaki nagy a hatalmasok között is és emellett a hazánas hű fia s odaadó munkása közügyeinek ; és mi hisszük, bízunk benne, hogy a dicső Atyáuak méltó Fia e szent örökséget nemzete javára, családja dicsőségére híven megőrizni s azt a szeretetet, ragaszkodást és bizodalmat a maga teljességében megtartani fogja. E tudatban, e szilárd meggyőződésben buzgó imával kérjük a Mindenhatót, hogy adjon most enyhülést, majdan pedig vigaszt fájdalomtól sújtott fiúi szivének. Jelentette továbbá az elnöklő alispán, hogy Bakó József orsz. képviselő, megyebiz. tag az inparla mentális kormány tárgyában indítványt adott be, mely az ügyviteli szabályzat értelmében ma nem tárgyalható, hanem a júl. 3-iki ülésben az Óváryfélével egyidejűleg és együttesen fog tárgyaltatni. A napirend első pontja gyanánt a nyugdijak fedezése tárgyában kiküldött 5 tagu bizottság jelentését tárgyalták. Erre vonatkozólag a javaslat lényege abban áll, hogy a törvényhatóság a folyó évben még szükséges nyugdíjak (mintegy 13000 K) kiegyenlítésére fordítsa első sorban a tisztviselői fizetések rendezése folytán felszabadult 3/

4®/

0 nyugdijpótadónak szabadon levő részét, melyből eddig különböző másnemű tartozásokat egyenlítettek ki, a még szükséges folyó kiadásokra használja fel a nyugdijpótadó azon VÍVO'^J amely a nyugdij-szabályrendelethez volna csatolandó s ehhez képest a nyugdijszabályzat 5. §-át megfelelőleg módosítsa. Minthogy azonban az állandó megoldásról gondoskodni kell, javasolja a kiküldött bizottság s az állandó választmány, hogy küldessék ki egy kilenc tagu bizottság, mely az összes alapokat vizsgálja meg s vizsgálata eredményeként tegye meg a szükségesnek mutatkozó javaslatokat. Az ügy körül hosszabb vita fejlődött ki. Beiák István a főispáni épület eladását indítványozza. Dr. Ováry Ferenc az eszmét helyesnek tartja, de ma az indítvány nem tárgyalható. Majd a 9-es bizottság foglalkozzék vele s ugyanez; állapítsa meg, hogy a különböző alapok egymásnak mivel tartoznak s szüntesse meg a létjog nélküli alapokat. Dr. Csete Antal, tekintettel arra, hogy a kiküldendő bizot^ágnak reugeteg munkát kell végeznie, szakértő számvizsgálót kiván a bizottság mellé. Dr. Kemény Pál az eszmét helyesli annál inkább, mert a vármegye pénzügyei igen rosszak, valósággal a csőd szélén állunk. Rainprecht Antal szerint az útadó-alap teljes kimerítése a bajok főforrása ; ő egyébként szükségtelennek tartja a számvizsgáló kiküldését, Koller alispán azon kijelentése után, hogy a vái megyei tisztv. karnak s neki magának legfőbb érdeke, hogy a pénzügyi helyzet tisztán álljon s ezért kijelenti, hogy a kiküldendő bizottságnak a vármegyénél levő állami számvevőket bármikor rendelkezésre bocsátja, a közgyűlés az áll. választmány javaslatát elfogadta. A bizottságba, melynek feladata lesz az összes vármegyei alapok állagát megvizsgálni, megállapítani, hogy a hiányok honnan származtak, az egyes alapokról történt átutalásokat pontosan konstatálni stb. a törvényhatóság a következő tagokat küldte ki az alispán elnöklete alatt : dr. Antal Géza, dr. Csete Antal, bischer Károly, dr. Kemény Pál, Kránitz Kálmán, dr. Öváry Fereuc, dr. Spitzer Mór és Rainprecht Antal. Megcsappant érdeklődés mellett és gyors tempóban tárgyalták le ezután az összes többi ügyeket. A belügyminiszter a megyei költségvetés szükségleti részénél 23.000 koronát törölt. Minthogy azonban erre (fűtés, világítás télen, 5. árvaszéki díjnoki állás, járási számvevői irodák berendezése stb.) cimen okvetlen szükség van, újabb indokolt felterjesztést intéznek a belügyminiszterhez, hogy az eredeti költségvetést hagyja jóvá. — Pápa város hely pénz-díjszabályzatának oly irányú módosítását, hogy az italmérők Q-méterenként 1 koronát tartoznak fizetni, jóváhagyták. Ihász Lajos és társai kérelmére kimondták,, hogy az Ajka—Tósok— T.-Berénd — Lőrinte — Kolontár —devecseri utat, valamint a Csékút—lőrintei utat a vicinális utak közé felveszik. Az újonnan alkotott ebadó-szabályreudeletet elfogadták, kimondván, hogy az állategészségügyi és álattenyésztési alap nem csatolható az ebadó-alaphoz. A törvényhatósági muukásköz veti tői állásra Panr Ödön gazd. egyleti titkárt választották meg. Devecser községnek a községi kötelékbe való felvételről alkotott szabályrendeletében a felvételi díjjakat, 10—40 — 80 koronát, magasnak találván, azokat 10—30 — 60 koronában állapították meg. Jóváhagyták Pápa városnak azt a határozatát, mellyel az alsóvárosi róm. kath. elemi iskola-épületet a róm. kath. hitközség részére oda ajándékozta. Feloldották Pápa város képviselőtestületének a Moravek-féle ház megvétele tárgyában hozott határozatát és pedig abból az okból, mert a határozatot a jelenlevők többségével s nem a vá.osi képviselők abszolút többségével hozták meg. Végül községi költségvetéseket tárgyaltak, fogadtak el. A közgyűlés d. e. 10-kor vette kezdetét és V« 1 órakor ért véget. A VÁROSHÁZÁRÓL § Cipőgyár alakulása. Pápa város tanácsa Schier János bécsi lakos, cipőgyáros Pápán falállítandó cipő-gyáiának anyagi segélyben való részesítése iránti kérelmét azzal terjeszti a képviselő-testület elé, hogy nevezett gyárosnak bocsásson rendelkezésére 700 Qöl területet, azonkívül nyújtson részére 15 évig pótadó és kövezetvámmeotességet és mérsékelt árb; i adja számára a villamos erőt. Minthogy minden gyár a város forgalmát emeli, a szegényebb néposztály megélhetését biztosítja, hisszük, hogy ezen gyárnak, mely egyelőre 200 munkást lát el munkával, a városi tanács által proponált segélyt képviselőtestületünk meg is fogja adni, különösen akkor, amikor a pápai iparosok érdekét egyáltalán sérteni nem fogja, minthogy termékeit Pápán forgalomba nem hozza. Ugyanezen ügyet tárgyalta az építészeti bizottság is folyó hó 26 án tartott ülésében s a kért kedvezmények megadását a maga ré-zéről is javasolja a képviselő-testületnek. § A pincék vizmentesítése. Pápa város képviselő-testülete a vizzel telitett pincék vizének eltávolítása szempontjából leteendő főalagcsőhöz Y

3-ad részben járult hozzá, a pince, illetve a veszélyeztetett házak tulajdonosaira pedig a többi költség viselése háramlik. Miuthogy az alagcsövezési költséget ez ideig egy háztulajdonos sem fizette be a városi pénztarba, a munka sem volt megkezdhető. Tekintve azonban, hogy a házak rendkívül nagy veszélynek vannak kitéve, a város az érdekelt háztulajdonosokat julius 8-ának d. u. 3 órájára hívta egybe értekezlet^ amelynek tárgya lenne az alagcsövezési munkálat sürgős elrendelése, feltéve, ha kötelezőleg kijelentik a háztulajdonosok a költségek viselését. § Az enyvköz szabályozása. Pápa városának építészeti és szépészeti bizottsága folyó hó 26-án tartott ülésében az enyvközt akkép szabályozta, hogy annak szélessége 9 méter legyen s ezt minden köznél direktívául kimondotta. Ezen közre vonatkozólag a szabályozási vonalat oly módon vonta meg, hogy azon oldalon tartoznak bemenni, amely oldalon kevesebb ház van s így kevesebb háztulajdonos birtokából kell kisajátítani az utcatérhez eső területet. pokolra való gonjosz teremtésnek. Hej, csak itt volna, hogy kiásná a szemét! Visszament a faluházához. A jegyző már akkor dühÖ3 volt : — Hol a gyerek ? S elküldte a kisbirót, hozzák ide. Az aztán elhozta. De az asszony újra könyörgésre fogta : ne vegyék el tőle a gyereket. Az idegen úr türelmetlenkedett: hát mi lesz már ? Tizenkét darab százas bankót tett le a jegyző asztalára. Ezt küldik a gyerek nevelő-szüleinek. Ez a hét esztendei elmaradt kosztpénz. Az asszony bámulta a sok nagy pénzt, amilyet még soha életében nem látott. Teremtő szent Isten, mit lehetne ezen venni ! Szinte beleszédült, ahogy nézte. De aztán eltolta magától, nem kell, vigyék a pénzt, hagyják itt neki a gyereket. — Na küldd ide az uradat, — mondta a jegyző — annak majd több esze lesz. De az ember is csak azon erősködött, hogy hagyják meg nekik a gyereket, eltartják ők a többivel, ahogy eddig eltartották, nem is kérnek érte semmit. — Hát nem hallották kendtek, hogy muszáj odadni ? — ripakodott reájok a jegyző —. Ha nem adják szép szerivel, hát majd eljön a csendőr, az bekiséri a gyereket Pestre. Arra aztán megadták magukat. Már az a csúfság mégse essék rajtok, hogy csendőr kiséri be a gyereket, mint valami tolvajt. Nagy sirás-rivás közt elbúcsúztak hát tőle. A fiu is sivalkodott. Hiába káromkodott a jegyző: — Ne ordítsanak a rézangyalát, mintha nyúzni vinnék azt a fiut. De csak nem lett csöndesség, míg a kocsi elő nem állt s az idegen úr el nem távozott a gyerekkel. Egy hét múlva a vasúti állomásnál találkoztam Sós Nagy Andrással meg a feleségével. En a Budapestre menő vonatra vártam, ők meg a Budapest felől jövő vonatból szálltak ki. Nagy tiszteletadással köszöntöttek. Hol jártak kelmetek ? — kérdeztem őket. — Hát kérem átossággal — felelt az ember — Pesten jártunk. Fiskálist kerestünk. — Minek az kendteknek? Kivel pörlekednek? — Hát a fiunkat akarnánk visszakapni, instálom — vette át a szót az asszony. — Tetszik tudni, a Tólit, akit elvittek. Meg is mondtuk az ügyvéd urnák, hogy nem sajnáljuk a költséget, akármibe kerül. — Nem sajnáljuk, nem, ha rámegy az az ezerkétszáz forint egészen is — toldotta meg az ember. Csodálkozva tekintettem reájok : — Hát maguk azt hiszik, hogy megnyerhetik ? Hogy lehet ilyen pört kezdeni ? Mit mondott az ügyvéd ? — Nem igen biztatott felelt az ember búsan. De az assony közbevágott: — Ha csak egy csepp igazság van a földön, ide kell Ítélni nekem a gyereket. Akármit mond az a fiskális, nem lehet az, hogy az igazság ne győzzön. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ TARKA ROVAT. Extra Hungáriám non est vita. Ki hitte volna csak pár évvel ezelőtt is, hogy ez a nagyszerű mondás újra igaz valósággá válik ? Pedig hát azzá vált. Ismét jó élet van Magyarországon, sőt csak itt van az élvezetes élet. Beütött közénk a boldogság hirtelenül és váratlanul, mint valami japán bomba. S ha talán akadna valaki, aki nincs vele tisztában, hogy miben is áll ez a mi nagy boldogságunk, hát az ilyen gyönge kapacitásnak fülébe harsogom, hogy: nem kell adót fizetni, sőt nem szabad adót fizetni. Ki mert volna ilyenről álmodni ? Nálunk, hol az adóprés oly dicsőén működött, hogy utóbb már az égboltozatot is egy nagy préslapnak tekintettük, nem kell, sőt nem szabad adót fizetni ! No ha valaki még most sem érzi a boldogságot s nem kiáltja velem együtt: „Extra Hungáriám non est vita", hát annak nincs érzéke a magasabb élvezetek iránt. Nekünk, akiknek eddig legfőbb kötelességünk volt fizetni a kitanulhatatlan mennyiségű és minőségű adókat, honpolgári jogaink pedig tulajdonképpen abban csúcsosodtak ki, hogy szabadon határozhattuk el, vájjon bankóval, arannyal, ezüsttel, vagy csak nikkellel fizetünk-e, nem kell, sőt nem szabad adót fizetnünk. Oh, milyen édes ezt újra meg újra elmondani! Beütött újra az arany korszak, itt van nálunk a kis eldorádó. Mert a nagy eldorádó az lenne ha nemcsak nekünk nem kell adót fizetnünk* hanem még mi kapnánk fizetést azért, hogy méltózta* | tunk magyar állampolgárok lenni. No, de eléged" az egyedül elismert kellemes izíí természetes hashajtó szer. -^^o