Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-27 / 21. szám

gatót, Köveskati Jenő pápai és Grész Ernő Csáktornyái tanítóképző-intézeti tanárokat, Miszke Béla fővárosi igazgató-tanítót; rendes tagokká: Láng Teréz, özv. Feiler Fülöpné, Földes Károly, lmrich József, Tóth Kálmán tapolcafői é3 Szutter Dániel pápai tanítónőket, illetőleg tanítókat. 7V

2 órakor az I. és II. éves tanítónövendékek gyakorlati gyermektanulmányozását figyelték mpg a vendégek, mely után a nyert tapasztalatok és hatások megbeszélése következett. A megbeszélésben résztvettek maguk a tanítónövendékek is és érdekes volt hallani, amint az ifjak előterjesztették az egyes gyermekek megfigyelése közben szerzett pszikológiai észleleteiket. Hallottuk Csizmadia Iréuke, Láng Pista gyakorló-iskolai tanulók kedves jellemzését. — 8 7

2 órakor Baán Géza IV. éves tanítónövendék próbatanítása következett, a vá vé képzőkkel alkotott eredményhatározókról. A tanítás élénk vitát keltett, melyben részt vettek pestalozziánusok és tanítónövendékek vegyesen. Érdekes volt hallani és látni, minő biztossággal védelmezte több oldalról támadott álláspontját a fiatal tanítójelölt.— 11 órakor kezdődött a tulajdonképpeni felolvasó ülés, melyet dr. Havas Gyula, a társaság elnöke emelkedett hangú beszéddel nyitott meg. Elmélkedett a tudomány vívmányai okozta tudománylázról, mely erőt vett az embereken és hatalmába kerítette egész közoktatásunk szervezetét. Az értelem fejlesztése magas fokra hágott, de hibás, mert hiányával van a szív kellő művelésének. A nevelési eszmék terén fordulóponton állunk, mert a gyermek lelki életének tanulmányozása a nevelésben új korszakot jelent. E korszak előhírnöke a pápai állami tanítóképző-intézet, mely hazánkban elsőül alkalmazza a gyermeklélektani megfigyeléseket. Erre a már korábban a Pestalozzi Társaság tagjává választott Ligárt Mihály pápai tanítóképezde! tanár és gyakorló-iskolai tanítónak tanítása, egyszersmind székfoglalója következett. Ligárt Mihály tárgyát az irva-olvasás köréből vette, a nagy P betűt tárgyalván, még pedig új tanmód szerint. A P hangnak, valamint a jegynek képzetét egy a pipázásról szóló és a gyermeknek kedves meséből származtatta s játszva tanította meg az apróságokat arra, aminek ismeretét a régi tanítók nagy kinnal, testi és lelki gyötrelem árán sajátíttatták el velünk. A második felolvasás E. Keményei Katinka tanítónőnek székfoglalója volt, a szimpatikus érzelmekről olvasván fel igen érdekes dolgozatot, melyben kimutatta, hogy összes haladásunknak, magasabb Debnár Josó búskomor lett. Szótlanul botorkált olykor a faluban. Néha a korcsmába is benézett. Amint leült a lócára, a község minden ott ivogató embere, legénye félre húzódott az óriás vadorzótól. Olyan félelmetesen járatta körül a tekintetét, hogy senkinek sem volt mersze közelében maradni. Némán húzta a pálinkát a siük butykosból. Majd hazament és álmodott. Álmodott a Plútóról meg az éremről . . . Kereste, de sohasem találta. így virradt meg minden éjszakája. Tavaly egy éve láttam utoljára, Kint állottam a jegyzői lak előtt, a göröngyös, köves kis utca közepén. Egyszerre csak meghajlott, öreges ember közeledik felém. Botjára támaszkodva lépegetett lassan felém. Végre hozzám ért. Alig ocsúdhattam fel álmélkodásomból. Debnár volt. — Isten hozta Debnár bátya! Merre tart ? Nem ismer meg ? Szóljon már ! A viszontlátás örömében a kérdések özönével leptem el. Nem ismert meg. Csak annyit morgott: — Megyek a medáliáért. Ma már biztosan találom. Ezzel tovább ballagott. Könny csordult a szememből, mikor utána néztem. Lassan kiért a kertek aljához . . . Befordult a csermelyen át a fűzfák közé. Dárdás. érzelmeinknek és egész művelődésünknek alapja a szimpatikus érzések. A gyűlést az állami tanítóképző-intézet konviktusában tartott közebéd szakította meg. Számos felköszöntő hangzott el, Láng Mihály Berzeviczy minisztert, dr. Havas Gyula Láng Mihályt és az állami tanítóképző tanári karát, mint a pedagógiai eszmék előharcosait, Köveskuti Jenő dr. Havas Gyulát és a Pestalozzi Társaságot köszöntötték fel. Közebéd után a tanítóképző-intézeti ifjúságnak a vendégek tiszteletére rendezett önképző nyilvános díszgyülése következett, melynek műsorát mult szánunk ismertette s melynek minden egyes száma elragadta a hallgatóságot. Május 21-én d. e. 9 órakor folytatta a társaság a közgyűlést. Elsőnek Bökényi Dániel máramarosszigeti tanító tartotta meg székfoglaló felolvasását Váradi Szabó Jánosról, Pestalozzi első magyar követőiéről. A nagy szorgalommal készült, alapos és poetikusau megirt dolgozatot a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Váradi Szabó a Hegyalján született nemesi családból. Ifjú korában a b. Vay családnál nevelősködött, mely családot nemes munkálkodásával nagy hálára kötelezte ; később tanító lett, könyvet irt az akkor (XVIII. század) oly nagyon elhanyagolt népnevelésről, melyben Pestalozzi nagy emberszeretetét és eszméit hirdeti. Erre Amberg József pápai tanítóképző intézeti tanár székfoglalója következett, melyben beszámol a mult télen Németországban a tanítóképzés terén tett pedagógiai tanulmányairól. A fölötte érdekes és becses felolvasás rövid tartalma következő : A német tanítóképzés mindenesetre fölötte áll a mienknek, főképen abban, hogy a) a képzés két évvel tovább tart a miénknél, b) a képző-tanárok munkájokban nagyobb mértékben realizálják a paedagogika elveit, mint mi; mindazonáltal a különbség nem oly fölötte nagy, hogy restelkednünk kellene. A tanítóvá nevelésnek, mint minden nevelésnek egyik főeszköze a tanítás. A német tanítóképzés két tagozatból, u. m. preparandiából és szemináriumból álló hat évfolyama tantervének áttekintő ismertetése. Az általános és a szakképzés ott el vannak választva egymástól úgy, hogy a szakképzés főkép az utolsó (6-ik) évfolyamra marad, míg a mi tantervünk szerint a kettőnek lehetőleg össze kell olvadnia. A mi rendszerünk e tekintetben jobb az övékénél, ők azonban előnyben vannak azáltal, hogy a nagyobbrészt gyakorlott elemi isk. tanítókból kikerülő képző-tanárok nemcsak hogy szaktárgyaik módszerét tanítják igen behatóan (több tárgynak az utolsó év egészen a módszertannak van szentelve), hanem felelősség mellett vezetik a végző növendékek tanítási gyakorlatait is, melyekből minden növendékre hetenként 4-6 óra jut. Következik erre a gyakorlati kiképzés ismertetése. A képző-tanárok munkájok közben valóban alkalmazzák a helyes módszertani elveket s így példájukkal is segítenek beleoltani növendékeikbe a jó módszert. A képző-intézeti növendékeket egyszerűségre, edzettségre, munkásságra nevelik. Túlterhelés itt is van. Az internátusért nem lelkesednek különösebben. A hosszabb képzési idő alatt a behatóbb taníttatás által a növendékek nagyobb önállóságra tesznek szert a szellemi munkában s a követendő ideálok mélyebben oltatnak beléjök ; az önképzés vágya s az arra való képesség adatik meg nekik s valóban a német tanító önképzés útján emelkedik magasra. A német tanítók az egyetemi képzésre törekesznek. Az összetartozás érzületére, a tanítói közszellemre mutat a kifejlett egyesületi élet. A közgyűlés vidéki tanítóink és városunk közönségének, főleg tanintézeteinknek meleg érdeklődése mellett folyt le. Ott láttuk Papp Sándor kir. tanfelügyelőt, a Veszprémmegyei Általános Tanítóegyesület több -tagját, kik e gyűlést a maguk értekezletének is tekintették, ott láttuk theologia akadémiánknak összes professzorait, a ref. gimnáziumnak több tanárát, az ev. ref. tanítónőképző-intézet tantestületét és növendékeit dr. Horváth József igazgató vezetése alatt, a földmives-iskolát Tar Gyula igazgató képviselte, az áll. polg. leányiskola, az izr. polg. fiuskola és a különböző elemi iskolák tanárait és tanítóit s az ifj. önképző gyűlésen több városi polgárt családjával együtt. A vendégek a legkedvesebb emlékekkel 21-én délután hagyták el városunkat. A YÁROSHAZÁROL. § A világítási bizottság folyó hó 25-én d. e. 11 órakor Lampérth Lajos h.-polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyre a legutóbbi biz. ülés határozatából Iglauer István főmérnök, a város szakértője és a Pichler weizi cég képviseletében Polgár, a szombathelyi villamos telep üzemzetője is hivatalosak voltak. Ennek az ülésnek tárgyát képezte a villamos telep kibővítéséhez szükséges gépeknek megrendelése. Mielőtt a bizottság a gépek megrendelésére nézve állást foglalt volna, dr. Kende Ádám kérdé-t intézett a város szakértőjéhez, hogy vájjon, ha más cégtől szerezzük be az új dinamót, e körülmény az üzemet hátrányosan nem befolyásolhatja-e ? Iglauer István kijelenti, hogy mindenesetre fontom a telepre nézve, hogy egyfajta gépjei legyenek, tekintettel arra, hogy a garancia-idő alatt az illető cég sokkal jobbau és pontosabban jár el a gépek javítása körül, ha csak saját gyártmányai, mintha egyéb féle gépek is alkalmaztatnak. Ezzel kapcsolatosan ajánlatot tesz, bogy az idegen gyártmány közti különbözetet elenyésztesse és így lehetővé tegye, hogy ezentúl is hazai gép kerüljön a pápai telepre, hogy a Lang-cég a pályázatban kivánt 150 fordulatu gőzgép helyett egy sokkal erősebb 125 fordulatu gépet szállít, amelynek árából is még 2

1I

2°/

Q ot enged. A Ganz cég részéről is biztosítja a várost, hogyha felhívjuk egy hasonló fordulatszámú dinamó szállítására, kétségtelen, hogy az eddigi árért az is fogja szállítani. E szállítandó gépeknél az előny abban áll, hogy a gőzgépnél <3000 koronát, a dinamónál pedig 2400 kor.-t megtakarít a város, amennyiben annyival volnának drágábbak e jobb minőségű gépek. Ehhez jön még a Lang-cég nevében tett árengedmény 1250 kor., tehát a város 6650 koronával előnyösebb ajánlathoz jutott, mint az eddigi ajánlat. Pichler és Ganz-cég közt a dinamóra nézve az árkülönbség 6500 kor.-t tett ki, tehát a hazai ' cégektől való gépvásárlás még valamivel előnyösebb, mintha külföldi cégnél történnék. Ez ajánlatát Iglauer mindkét gépre együttesen tette és benne van ajánlatában a szerelés költsége is. Műszerekre vonatkozólag azt , ajánlja, hagy ezeket a város szerezze be és szerel' tesse fel. A két gép összesen az ajánlat szerint 69550 kor.-ba kerül. Iglauer előterjesztésére Polgár üzemvezető reflektált és előadta, hogy az általa képviselt cég mindig jóminőséget szokott szállítani s kívánta, hogy ha a régi pályázati feltételek a fordulatszám tekintetben megváltoztattatnak, Írassék ki új pályázat, hogy esetleg a Pichler-cég új ajánlatát a fordulatszámnak megfelelőleg módosíthassa. E kérdés körül ezután nagy és vehemens jelenetekben nem szűkölködő vita támadt. Steinberger Lipót és Krausz József N. nem voltak megelégedve az Iglauer ajánlatában foglalt előnyökkel, minthogy azok pénzbeli megtakarítást a városra nézve nem jelentenek, míg a Pichler-cég 6500 kot.-val olcsóbb, mint a Ganzcég. Ezzel szemben dr. Lövy László, Hajnóczky Béla, dr. Antal Géza és dr. Kende Ádám hivatkozva első sorban arra, hogy a pályázat föltételei között közte volt, hogy benne csak hazai cégek vehetnek részt s ennél fogva a Pichler-féle ajánlat figyelembe vehető sem lett volna, de tekintve továbbá azt, hogy Iglauer szakértői véleménye szerint a telepnek fontos érdeke, hogy a gépek egy cégtől szereztessenek be, tekintve azt, hogy az Iglauer tervei és útmutatásai nyomán épült és vezetett telep eddig is kifogástalanul működik s így az ő javaslatát teljesen bizalommal és elismeréssel kell a városnak fogadnia, s mivel végül az új ajánlat anyagilag is előnyös, az Iglauer-féle propoziciónak elfogadása mellett érveltek. Bermüller Alajos azt indítványozta, hogy tekintettel az izgatott hangulatra, a bizottság határozatának meghozatalát halassza el. A bizottság azonban ezt nem találta szükségesnek, és felállással történt szavazattal nagy szótöbbséggel elfogadta az Iglauer-féle propoziciót s elhatározta, hogy az ismertetett feltételekkel a dinamó gépet a Ganzcégtől, a gőzgépet a Lang-cégtŐl 69,000 kor. összKostreinitzi (romm mmo Király-forrás Savanyúvíz. — Legtisztább, szénsavdús, lythion tartalmú asztali és gyógyvíz. ——