Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-05-06 / 18. szám

Vagy talán fontosabb érdeke az államnak, hogy katona gyermekei pompás uniformisban feszítsenek, mint az, hogy betegeit és azok környezetét megmentse ? Úgy hisszük, a választás nem nehéz. A VAROSHAZAROL. Árammérő o'rák és villamos bevezetés. — Mérnöki javaslat. — . A villamos-telep felügyelő-bizottsága utolsó ülésében megbízást adott a városi mérnöknek, hogy az árammérő órák díjának leszállítása tárgyában tegyen "javaslatot. Révész Arnold mérnök ez ügyet összekapcsolta a villamos világítás bevezetésének díjjainak dolgával s a kettőre nézve a következő javaslatot terjeszti be: A mult hó 28-án tartott felügyelő-bizottsági gyűlés határozatának értelmében az árammérők bérdíjának leszáll ításá-nnk keresztül vihetőségéről tisztelettel a következőt jelentem. Alkalmazva lettek egyes iugatlauokban a telep vezetékhálózatához a következő fajta á ammérők : 1. 3 amp. 1 X 220 Voltos árammérő saját ára 75'60 K. 2. 5 „ „ „ „ „ 84'— „ 3. 10 „ „ „ „ „ „ 87-50,, 4. 5 „ 2X220 „ „ „ „ 91-—,, 5. 10 „ „ „ „ „ ., 98-— „ 6. 15 „ ^ ,, „ „ „ „ 143-50 „ 7. 30 „ „ „ „ „ 154-— „ 8. 60 „ „ „ „ „ „ 178-50 „ 9. 10 „ 1 X 440 „ „ „ „ 91"-„ 10. 15 „ „ „ „ „ „ 143-50 „ 11. 30 „ „ „ „ „ 154'— „ Legtöbb vau alkalmazva az 1. és 2. számúból, ezeknek bérdíját évi 6 koronában kérem megállapítani a jelenleg fennálló 16 korona bérdíj helyett, így is 7 —8°/

0-ot hoz a telepnek a befektetett tőke. A 3., 4., 5. és 10. számnak bérdíját 12 koronában kérem megállapítani. Ez már csak nagy berendezéseknél van alkalmazva s így a 24 kor. eddigi bérdíj helyett 12 korona nem sok, sőt méltányos, dacára, hogy 10—ll°/

0-ot tesz ki a bérdíj. A 6., 7., 8., 9. és 11. számú árammérők díja legyen 24 korona. Ezek csak igen nagy berendezéseknél vannak, s így a 17 — 19°/

0 nem sok, mert igen ritka helyen alkalmaztatnak s így csak 1 —2 fogyasztót érint. Ezen díjleszállítások véleményem szerint szaporítani fogják a fogyasztást s a drágasága miatt bevezetni idegenkedő lakosok számát apasztja. Azért bővítjük a telepet új gépekkel, mert szaporodik s mert szaporítani akarjuk a fogyasztást. Hogy ezt elérhessük, folyton újabb és újabb szerelések lennének eszközlendők. Ez pedig megszűnt úgyszólva teljesen. Ennek, oka pedig tagadhatatlanul az, hogy a telep igen drágán, nagyon magas °/

0 haszonra szereltet. Ez pedig nem szabad, hogy hogy célját képezze a telepnek. Mert a város azért kezeli házilag a telepet, hogy ne legyen a lakosság egy üzlettulajdonos (villamos vállalkozó) zsarolásának kitéve. S most mit látunk ? A telep maga zsarolja az installációt végeztető lakosokat, pedig igen helytelenül, mert így a fogyasztástól elkedvetleníti a lakosokat s újabb szerelés, tehát áramfogyasztási szaporulat nem mutatkozik s nem is lesz rá így még remény sem. S így, ilyen körülmények között minek fektetünk még bele újabb 80.000 koronát ? A helyes üzleti politika az lenne, hogy ne a szerelésen nyerjünk, hanem minél több áramot adjunk el. S ez csak úgy lesz lehetséges, ha a bevezetést megkönnyítjük. Erre nézve bátorkodom megtenni indítványomat: Mondja ki a felügyelő-bizottság, hogy bárkinek önköltségen, nem pedig mint eddig 25—30—60°/

o haszonra szereltet s ezen netto-szerelési összegnek 10°/

0-át szedi szintén havi részletekben az árammal és óradíjjal együtt 15 éven keresztül. 15 év után a vezeték díjtalanul az illető tulajdonába megy át. Aki pedig készpénzzel akar fizetni a szerelésért, azt csak a nettó szerelési dij fölé egyszersmindenkorra 10°/

0-ot tartozik fizetni. Biztosítom a felügyelő bizottságot, hogy egyszerre 150- 200 fogyasztóval emelkedik a fogyasztók száma, ami csak 60 — 100 hektowatt évi fogyasztás mellett is tetemes jövedelmet jelent. Azonkívül sokat jövedelmezne a 10

f

l/

0-os szerelés is s a bevezetést is megkönnyítjük a kevésbbé tehetős osztálynál is. A javaslattal a legközelebbi felügyelő-bizottsági ülés fog foglalkozni. § A sertésvásár dolgában a képviselőtestület tudvalevőleg úgy határozott, hogy régi helyéről a Korona előtti térre helyezi át olyas formán, hogy a teret a vendéglő kertjével bővítik ki. E határozat gyakorlati kivitelre mindeddig nem került, mert a kert átengedése, illetve a szerződés megkötése körül a város és a Korona bérlője közt differenciák voltak. Most azonban Görög Károly vendéglős értesíti a várost, hogy meggyőződést szerezvén róla, hogy a vele kötött szerződésben a */a éves felmondás kikötése tisztára közérdekből történt, a kertet a vásártér céljaira bármikor átengedi. így tehát most már nincs semmi akadálya annak, hogy a város határozata végrehajtassék. § A regále-bizottság m. hó 29-én Lampérth Lajos h.-polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a fogyasztási adóhivatalnál megüresedett ügynöki állásra Szita Gyulát választotta meg, ki ez állást helyettesként már egy féléve betölti. § Hirdetmény. A városi pénztár, továbbá a villamos telep 1904. évi számadásai, a vonatkozó bizottsági javaslatok, illetve határozattal együtt az 1886. évi XXII. t.-c. 142. §-ának megfelelőleg folyó hó 10-től fogva, 15 napon át, a számvevői hivatalban közszemlére kitéve lesznek. A netáni észrevételek ezen időtartam alatt, a polgármesteri hivatalnál beadhatók. Pápa, 1905 május 3. A városi hatóság. EGYESÜLETI ÉLET. = A jótékony nőegylet április 30-án d. u. 3 órakor Sült Józsefné elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. Az elnöknő meleg üdvözlő szavai után Mészáros Károly titkár olvasta fel a választmányi jegyzőkönyveket s számolt be terjedelmes jelentésben az egylet múlt évi működéséről. Jelentéséből kiemeljük, hogy az egylet az 1904. évben nem foglalkozott már az elhagyott gyermekek segélyezésével, minthogy ezek gondozását az állam vállalta magára, viszont annál hathatósabban támogathatta a szegényeket házbér-, fa- és élelmiszer segéllyel. A titkári jelentés után Bermüller Alajosné péuztárooki számadásai mutattattak be, melyeket már előzőleg a számvizsgáló-bizottság minden tekintetben rendben levőknek talált s most a közgyűlés által is tudomásul vétettek. Az egylet múlt évi zárószámadása 295 korona túlkiadással zárult, aminek oka az, hogy a tavalyi kóstoló a rossz idő miatt nem zárult oly anyagi eredménnyel, mint eddig minden évben. Alapítványi vagyona az egyletnek kitesz 24.814 K-t. Miután a választmány tagjai tettek jelentést arról, hogy az egylet szegényeit meglátogatták s a segély le mindannyiokat rászorulóknak találták, elhatározták, hogy mint minden évben, idén is rendezek kóstolót. A kóstoló céljaira a főiskola átengedte udvarát és tornatermét, amit köszönettel vettek tudomásul; idejéül julius 2-át tűzték ki. = Az 0. M. K. E. közgyűlése. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés pápai választmányaáprilis hó 30-án d. u. 4 órakor tartotta Krausz József N. keresk. tanácsos elnöklete alatt első köza falusi doktor, hogy csak hízik a felesége, semmi egyéb baja nincsen neki. Pedig úgy megörült, hogy gyerek lesz a háznál. Nem is volt, nem is lesz. Egy nyírfán szarka-fészek feketéllett. Üres volt már; a vén szarka rég kiköltöfcte, felnevelte, elvitte a fiait. De mégis látott egyszer valamikor családi boldogságot az a fészek. A kis öreg gyerekes haraggal kapja a puskáját s belledurrant. A fészek megbomlik s néhány apró galy potyog le belőle ; permetezik a rőzseforgács a fáról, a szétlőtt galyakat sóhajtva rázza le magáról a lomb. Ami leesik, bele hullik a parányi tóba, amely a fa alatt egy kis mélyedésben gyűlt össze esővízből. Legjobb itt kint, annyi bizonyos. Otthon a felesége olyanná vált már, mint a jófajta ecetes uborka : savanyu, szinte csipős. Napestig zsörtölődik. Csitt! mintha jönnének a kopók ! Talán fordult az őz . . . Dehogy-dehogy ; csak a sánta Csiga maradozott el a többitől, az vakog. Keresi a gazdáíát, a kis öreget. Vagy talán még azt sem. Hisz' ez nem igazi hajtás; hiszen csak ugy ugat, mint a haragos kuvasz, ha kerget valakit. A kis öreg feltápászkodik és kíváncsian indul a kopó felé. A hang kivezeti az útra. Éppen jókor, hogy lássa, amint egy pár csavargó beugrik a gazba a kutya elől Az erdei úton valami elmaradt utánok. Szándékosan hagyták ott ijedtökben. — Nyilván így les/. Egy rozzant talyiga van ott ; Csiga, a sánta kopó, nem mozdul mellőle, jókedvűen ugat s barátságosan csóválja a farkát. No, ezt már meg kell nézni. A kis öreg úgy siet, ahogy csak tud. Hát uramfia, mi nincs a talyigábau ! . . . Két csöpp gyerek fetreng ott rongyok közt, fel-felkacagnak a kutyaugatásra s az ég felé nyújtogatják parányi kezöket. A „vén gonosz" hitetlenül bámul meglepetésében A rakoncátlan angyalhangok úgy megcsiklandozzák, hogy nem állja ki mosolygás nélkül ő sem. Oda pillant, oda hajlik az apró szentek fölé. A két kis fogatlan fickónak se kell egyéb : megmutogatja rózsás inyét, s csibecombjával úgy megrugdos, úgy megevickél, hogy az öreg ember ijedten kap feléjök. — Ejnye kis lurkója, még kipottyansz ebből a hintóbul ! Aztán eltüuődik : vájjon miféle vándormadarak ezek ? Apjoknak, anyjoknak aligha jó a lelkiismeretüK ; most bizonyosan itt leskelődnek a sűrűben valahol, hogy mi lesz a porontyokkal. — Hej emberek, vándorok! Elő kell jönni frissen, héj, 'iszen nem bánt ez a kutya ! — így kiabált a kis öreg nagy hangon. A visszhang mintha felelne valamit. Más bizony senki sem. Még utoljára tetszik a jött-menteknek, hogy ráakadt az apró csemetékre valaki. Kitelik tőlük, hogy itt hagyják, gyámságban, dajkaságban. Most már egy kicsit haragszik is, amikor követeli, hogy : „ide gyertek hej, gazemberek ! itt ne hagyjátok ezt a két gyereket!" De magában inkább aggódik, hogy mi lesz akkor, ha vissza nem jönnek. Annyi szent, hogy szép história lesz. Hiába hallgatózik, nincs vigasztaló mozgásnak nesze. A bokrok közt rigó szól, itt meg a két apró vadember felelget egymásnak gőgicséíve. A vén Csiga lefeküdt a talyiga mellé, beállt komondornak. A kis öreg bebiceg a sűrűbe, amerre a két csavargó eltűnt. Megpróbálja nyomozni őket. Süt a nap, folyvást melegen süt; a pillék táncórája ez az idő; a tisztásokra gyűlnek tarka csoportokban. A bozótból kinyillalik a csallánmadár éles rikkantása; attól felsír az egyik piciny ember. A kis öreg úgy vágtat vissza, ahogy csak tud. Simogatja őket gyöngéden, vigasztalva: ej, ej, ti apró imposztorok ! Tetszik neki, hogy úgy gőgicsélnek s öklüket mohón dugdossák pofácskájukba. Éhesek vagytok tán, csókafiak ? Tarisznyájába nyul s izgatottan keresgél valamit, amivel megkínálja váratlan vendégeit. Nincs biz ott egyéb egy darab kenyérnél; de az szerencsére elég puha. Mindegyiknek a szájába rak egyegy csipetnyit s olyan boldogan nézi, ni hogy majszolják a kis krokodilusok ! Azok hálásan röpködnek feléje. A kis öreg megcsipkedi Őket; az egyik elkapja az ujját s a szájába veszi, szopogatja. A szürke ember azt hiszi, II FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert líellemes izű természetes Iiaslxajtó szer*.