Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-22 / 16. szám

esésen rapottyára tört. Az ágy árát egyesült erővel kifizettük s e szép emlék hatása alatt kebelbarátok lettünk. Hát ez a jó német ismét kedvet kapott, hogy meglátogatja kedvelt Magyarországát. Persze, nem feledkezett meg régi kebelbarátjáról sem. Most pénteken múlt két hete, fogadtam őt ünnepélyesen a vasúti' állomásnál. Gyalog vonultunk be, mert a hosszú vasutazás után neki jól esett a mozgás, nekem pedig az, ha nem kell a kocsiért fizetni. Elértünk a várkert falához. Világlátott németem gyönyörrel szemlélte a kastély méltóságos homlokzatát s a még le véltelen faóriások égbenyúló karjait. Látva meglepetését, erőt vett rajtam a lokálpátriotizmus. Lelkesedve beszéltem a kert nagy terjedelméről s a bensejében látható hatalmas platánokról. — Akkor hát menjünk be, — mondá eltökélt hangon világlátott vendégem. — De nem lehet ám, — mondom én annál bizonytalanabb tónusban. — Nem lehet? Már hogyne lehetne? Az utak, amint látom, pompás karban vannak, a belépti dijat vagy az illendő borravalót megfizetjük valamelyik kertészlegénynek. — Óh te világlátott barátom, — mondám én ravasz fondorlattal — látszik, hogy csak előkelő idegen vagy itt. Még föltevésnek is képtelenség, hogy egy magyar mágnás belépő dijat szedessen bárkitől s bármiért. Nem, idáig még nem hanyatlott Hungária. Nem pénz kell ide, hanem jegy. Jegyet azonban nem kaphat az, akinek az orra gyanús hajlású és aki a legutóbbi választásnál az ellenzékre szavazott. Már pedig én az egyik kategóriába beletartozom. Ide hát csak úgy juthatunk be, ha nagy utánjárással találunk a városban egy kormánypártit, aki begárdiroz. Ekkor aztán nagy magyarázatokba fogtam a politikai és pártviszonyokat illetőleg s eközben szerencsésen elérkeztünk a nagy piacra. Büszkén mutattam a most épülő kétemeletes házra, mint városunk haladásának kétségtelen jelére. Világlátott barátom azonban igen gyanús szemekkel nézett rá. Még a szemüvegét is feltette. — No, ezt is valami balkáni építész építette ám ! •— mondá a mély meggyőződés hangján. — Már miért? — mondom én teljes megbotránkozással. Erre már világlátott vendégem is méregbe kezdett jönni. — Hát micsoda építész az, aki ily szép nagy telekre egyenes helyett görbe homlokzatot épít? És pedig milyen görbét? Amelyiknél a kisebbik görbület úgy viszonylik a nagyobbikhoz, mint a debreceni pipa nyaka magához a pipához. Hát még ha fölnézek, mit látok? Ijedten nézegettem én is fölfelé, hogy mi a csodát lát. Hát arra az otromba nagy kéményre mutogatott, mely éppen a tető szögletében ékeskedik. Igaz, hogy az a kémény nekem sem igen tetszik, hanem azért védelmembe vettem. Nyugodt lehet városunk minden polgára, én megvédem a helyi érdekeket. Kijelentettem tehát világlátott vendégemnek először is azt, hogy ez az épület nem balkáni mű-vész alkotása. Bécsi művész tervezte azt, vagy ha nem éppen bécsi, hát bizonyosan bécsinek a tanítványa s így a művelt nyugodt közízlésével nem ellenkezhetik. Ami pedig a homlokzatnak azt a merész görbületét illeti, hát kijelenthetem, hogy van városunkban szépészeti bizottság is és ha ez nem volna szép, hát nem engedte volna meg az építkezést. Nem tagadhatom, hogy világlátott barátom kissé furcsa mosollyal nézett rám s így szólott: — Hát ha a várkertbe nem eresztik be a gyanús görbületü orrokat, mért eresztik ide a Főtérre ezt a még gyanúsabb görbületü házat? Valóban, nem tudtam rá mit felelni, csak ezt: — Hja, barátom, ez helyi izlés. Itt, Pápán, szeretik a görbét. Csakhamar elérkeztünk a Griff sarkához s világlátott vendégem feszült érdeklődéssel bámult a kaszinó balkonjára, mely épen akkor szokatlanul népes volt. Valami hatan ültek ott s kaszinói szokás szerint szótlanul, merengő nyugalommal (vagy talán unalommal) tekintettek az üres piacra, avagy a felhőtlen égre. — Miféle középület ez s kik azok a komoly, méltóságteljes férfiak? — kérdé ő oly hangon, melyben akaratlanul is megnyilatkozott a tisztelet. — Ez itt a városháza, azok pedig szenátorok, akik ilyenkor szokták érlelni város- és honboldogító eszméiket — feleltem én bátor határozottsággal, vagyis inkább határozott bátorsággal. S mentünk tovább. Elértünk a Színháztérre. Világlátott barátom őszinte megelégedéssel tekintett szét. Az internátus hatalmas ablaksora s a kollégium tekintélyes homlokzata megnyerte tetszését. Én pedig — látván a kedvező hatást — örömmel ontottam a bőséges magyarázatokat. Már épen a honvédszobor előtt álltunk s annak a jelentőségét kezdtem volna méltatni, midőn barátom először gyanúsan kezdett szimatolni, majd elkezdte kapkodni a fejét, mintha darazsak röpködnének a füle körül, végül előkapta a zsebkendőjét s fuldokolva temette bele egész arcát. — Mi bajod, legkedvesebb barátom? — kérdezgettem rémülten. De ő csak nagy sokára s szakadozva tudott felelni: — Hát nem érzed ? Micsoda förtelmes bűz, micsoda bacillus-tenyésztő, micsoda pestis-termelő hely ez itt? Csak akkor vettem észre, hogy a csatornanyilásból, mely a legközelebbi bérház összes szennyét vezeti a Tapolczába, valóban hallatlanul ocsmány szag áradozik szét s ellepi az egész szép teret. Persze, az én pápai edzett orrom nem vette mindjárt oly tragikusan a dolgot, mint az előkelő idegené. Neki azonban annyira megfeküdte a gyomrát ez a pestises levegő, hogy a tengeri betegség kezdte környezni. Azt mondta, hogy mindjárt meghal. — Dehogy halsz, mondám én teljes határozottsággal. Ha Pápán van szag, van medicina is. Somlait neki. Van itt még igazi. S a bőven alkalmazott orvosság oly hatásosnak bizonyult, hogy világlátott barátom rózsás hangulatban vett bucsut szépreményű városunktól, és pedig azzal a határozott kijelentéssel, hogy: „Soh'se halunk meg B. HETI ÚJDONSÁGOK, Jézus. Mint gyermek-ifjú, halvány orcád' Mély búval hányszor néztem én . . . Követtelek, bár titkon, félve Kínvallatásod éjjelén. Hűvös volt, álltam ott a tűznél Péterrel; s szolgák ez alatt Felőled kérdezősködének. Óh, Isten, hála érte néked, Meg akkor sem tagadtalak. De most, mint férfi, látva megtört, Szelíd, dicsőült képedet, Egy roppant elhatározást, egy Nagy, szent fogadalmat teszek: Hogy nem félek, az igazságot , Nyilván és bátran hirdetem, Jöjjön bár szenvedések árja; Veled megyek a Golgothára Én üdvözítő Istenem ! Köveskuti Jenő. — Ünnepi istenitiszteletek. A feltámadás magasztos ünnepét buzgó áhitattal ünnepli meg húsvét két napján a keresztyén világ. A róm. kath. templomban húsvét mindkét napján a szent misét Kriszt Jenő plébános tartja káplánjai segédletével ; a szent beszédet az ünnep első napján dr. Jankovich Tihamér káplán, a második napon Kiss István kápján tartja. Az ág. h. ev. templomban az első napon Gyurátz Ferenc püspök prédikál és oszt urvacsorát, délután Takács Elek s. lelkész tartja a szent-beszédet; második napon délelőtt' és délután Baldauf Gusztáv püspöki titkár végzi az istenitiszteletet. — Az ev. ref. templomban mindkét napon Kis József esperes-lelkész prédikál, ugyanő és Csizmadia Lajos theol. tanár osztja az úrvacsorát. — Személyi llir. Mészáros Károly polgármester csütörtökön a 11 órai gyorsvonattal hazaérkezett. Polgármesterünknek a Lukács-fürdői kúra szemelláthatólag jót tett ; fővárosi orvosprofesszorok tanácsára 'azonban a nyár beálltával még Lipikre utazik, ahol bajából bizonyára hamarosan és teljesen ki fogják gyógyítani. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület f, hó 28-án közgyűlést tart városunkban. A közgyűlés tárgysorából kiemeljük a következőket: püspöki jelentés; az országos ref. tanáregyesület felterjesztése a Bocskay-ünnep megtartása kérdésében; a tanítónőképző intézetben új I-ső évfolyam nyitása, újabb rendes tanszék szervezése ; pénzügyek ; a főiskolai könyvtár állami segélyügye; kultuszminiszteri leiratok; fegyelmi ügyek. — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága 1905. évi május hó 8-án 8 a következő napokon Koller Sándor alispán elnöklete alatt tartja rendes közgyűlését. A 65 pontból álló tárgysorból kiemeljük a következőket : Alispáni jelentés. Beregvármegye közönsége átirata a népoktatási törvényjavaslatra vonatkozólag. A törvényhatósági út-alap 1903. és 1904. évi számadása. A vármegye 1904. évi házipénztári számadása. Alispáni előterjesztés a 854. jkvi 14672/904. számú közgyűlési határozat alapján felvett 1,175.000 korona kölcsön elszámolása tárgyában. Veszprém r. t. város határozata 3 óvoda építése és állami kezelésbe bocsátása tárgyában. Pápa r. t. város kishantai hegyközségének szervezési szabályzata. Pápa r. t. városnak Ivlein Vilmos pápai lakossal kötött csereszerződése. A magyar kir. belügyminiszter pártolás végett megküldi a Jókai-szobor és síremlék adománygyűjtő felhívását. Alispáni előterjesztés a közsegélyre szorult 7 éven fölüli elhagyott gyermekek vármegyei "segélyalapjának létesítése tárgyában. A vármegye alispánjának a szegényügy állásáról szóló jelentése. — A pápai r. kath. Oltáregyesület, mely egyrészt az Oltári szentségben lakozó Üdvözítő iránt való imádatos tisztelet ápolását, másrészt a földre szállt Isten templomainak ékesítését tűzte ki nemes kettős feladatául, az 1903—1904. években kifejtett működéséről értesítőt adott ki. Az értesítőből megtudtuk, hogy az egyesületnek jelenleg 77 tagja van, kik tagsági dijjakban 402 K 16 fillérei járultak hozzá az egyesület vagyonának gyarapításához. Az egylet jelenlegi vagyona 649 K 11 fillér. Az egyesület a lefolyt két év alatt a többek között a következő fényes egybázi ünnepeket rendezte: A restaurált Anna-templom felszentelése ; a lourdesi oltár felszentelése; Ruschek Antal kanonok Immaculata-szónoklata ; a szeplőtlen Fogantatás jubileumi ünnepe; a főtemplomi orgona-avatás. A vallási élet legkiemelkedőbb pontja a nyári szentgyakorlatok voltak. Az egyesületet, mely legközelebbi céljául a kálvária-stációk és a dísztelen kerekes kápolna átalakítását tűzte ki s mely e célból Besenbach Károly építőmesterrel már megújítási terveket is készíttetett s jelenleg a költség előteremtésén fáradozik, Kriszt Jenő plébános vezeti lelkes buzgalommal; ugyanő szerkesztette az egyesületi évkönyvet is. — A kovásztalan kenyér ünnepe, a zsidók húsvétja, idén egészen egybeesik a keresztyén húsvéttal. Szerdán este jött be az ünnep, amikor is a jámbor zsidó családokban évezredes szokás szerint széderestét tartottak, melyen a család tagjai valósággal drámai alakban beszélik el a zsidónépuek a rabszolgaság házából való kivonulását az igéret földjére. A kegyeletes ünuep 8 napon át tart. — Tanári vizsga. Maller Dezső, ref. főgimnáziumunk ügybuzgó helyettes tanára, ki rokonszenves egyéniségével a helybeli társas körökben is közkedveltségre tett szert, a múlt hét folyamán a kolozsvári tanárvizsgáló bizottság előtt jeles sikerrel állotta ki a tanári záróvizsgálatot. — „Oroszlánbőr." Ily cimmel került szinre múlt pénteken a Nemzeti Színházban Erdélyi Zoltánnak, lapunk kitűnő költő-munkatársának legújabb egyfelvonásos vígjátéka. A kis darab, mely egy bohókás ötlet köré a vidám jelenetek egész raját csoportosítja, igen szép sikert aratott. A közönség pompásan mulatott s a szerzőt zajos tapsok szólították többször a lámpák elé. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon érmekkel kitüntetve ! M ^ JfC ^Üj ^^ Sirtf Mindennemű férfi-ruhák első pápai férfi-diyatterme, Pápa, Fő-tér, sz. szolid áron —-. mérték szerint készíttetnek. Egy jó házból való fiu tanoncul felvétetik.