Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-22 / 16. szám

Két fontos ügyről. (Levél a szerkesztőhöz.) Becses lapja múlt számában olyasfélét olvastam, hogy a legutóbbi városi közgyűlés sok irányú elmélkedésre adhatt alkalmat. Igazat adok közgyűlési referensének, mert íme az én figyelmemet is megragadta két tárgy, melyekre vonatkozólag szíves engedelmével néhány észrevételt óhajtok tenni. Az egyik tárgy, amiről szólni akarok, a már unalmig elcsépelt, de még mindig ki nem merített („ki nem merített", mert a pincékből még mindig nem merítették ki a vizet!) alagcsövezési' ügy. Annyit írtak és annyit beszéltek már erről a dologról, véleményt mondott a kultúrmérnök- j ség s ezt a véleményt levéleményezte a város j jelenlegi mérnöke.' Azonkívül véleményt mondott! a városi közgyűlésen, melynek valóságos tengeri; kígyója lett a pinceviz, immár majdnem minden j városatya s az alagcsövezési költségekhez hozzájárulás vitája szinte obstrukció-jelleget öltött magára. És a nagy vita, a sok szóbeszéd köze- • pette egy körülményre még sem hivták fel vagy nem hivták fel eléggé a figyelmet. Egy tény áll ugyanis előttünk s ez a következő: Több helyen, ahol a pincékben viz lépett fel, úgy próbáltak a bajon segíteni, hogy a vízvezeték vascsöveit ólomcsövei cserélték ki. Nálunk ugyanis | a vízvezeték létesítése alkalmával azt a végzetes hibát követték el, hogy magánvizvezetéknél meg- j engedték a vascsövek (nem karmantyús erős j csövek, de valóságos, közönséges, gázcsövek) \ alkalmazását. S mi történt, mikor a vascső J helyére ólomcső került ? A viz lassanként apadni kezdett, lassanként elpárolgott, eltűnt s azóta se j jött meg újból. A város különböző pontjain, így a Főtéren (a r. kath. elemi iskola épületében), a | Barátok utcáján (a Ferenc-rendiek székházában), a Zimmermann János utcában egyaránt helyesnek bizonyult ez a módszer. Azt hiszem, nem tévedek, midőn annak a véleményemnek adunk kifejezést, hogy helyesnek bizonyulna ez az egész városban is, ha a város kötelezöleg elrendelné, hogy a hitvány gázcsövek ólomcsövekre cseréltessenek ki, akkor olcsóbban jutna a lakosság a pincék víztelenítéséhez, mint a költséges alagcsövezéssel. * Egy másik tárgy is érdemes az elmélkedésre: a villamos telep gépszállításának az ügye. Az új gépeket, gőzgépet úgy, mint a dinamót, tehát nyilvános pályázat útján szerzik be. A nyilvános pályázatnál nincs a közérdeknek inkább megfelelő intézmény, ez elvitázhatatlan tény. Azonban, hogy viszont ilyen telepkiegészítéseknél nem igen szokásos nyilvános pályázat útjára lépni, hanem a régi egységárak alapján adnak megbízást a régi szállítóknak, ez is elvitázhatatlan tény. Hogy mért szokás ez így, azt szükségtelen fejtegetnem. A telep egységes rendszere, egyöntetű berendezése ezt kétségtelenül megkívánja. Mondjuk azonban, hogy a jelen esetben helyes volt, hogy ez úzustól eltekintettek. Hisz tény az, hogy pld. villamos telepre szükséges gőzgépet tulaj donképen csak két cég készít Magyarországon, s ezek mindegyike elsőrangú. Feltehető tehát, hogy ezen a réven telepünket semmi károsodás nem érheti. De nem érheti-e más módon ? Már is hallunk rebegni a gyárosok között lévő valamiféle egyességről, amely szerint nyilvános pályázat alkalmával áruikat bizonyos percenttel magasabbra szabják s így aztán megeshetik az, hogy a pályázat nemhogy olcsóbbá teszi a gépbeszerzést, de még inkább drágítja. Reméljük azonban, hogy a villamos telep felügyelő bizottságában lesz annyi energia, hogy ily kartellszerü irányzattal szembeszáll s talán e réven nem ér bennünket károsodás. Érhet azonban azon a réven, hogy a harmadik gép felállításával megkéshetünk. Az áramfogyasztók száma erősen emelkedik, nagyfogyasztó gyanánt belép az állami tanítóképző is, arról szó sem lehet, hogy a jelenlegi gépek a szükséges áramot rendben szolgáltatni képesek legyenek. Legkésőbb október közepére a harmadik gép okvetlenül kell, kérdés azonban, hogy a pályázat nem odázza-e el a kellő időben való felállítást ? Az így meg esetleg a pályázat drágább voltából eredő kárért vájjon ki fogja a felelősséget magára vállalni? — i _ A VÁROSHÁZÁRÓL § A villamos-telep felügyelő-bizottsága f. hó 18-án Lamperth Lajos h. polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen legelőbb is a telepre megrendelendő harmadik dinamó- és gőzgép dolgával foglalkoztak, mire nézve tudvalevőleg a képviselőtestületi közgyűlés azt határozta, hogy nyilvános pályázat útján szerzendők be. Bár a bizottság tagjai — Iglauer István főmérnök, a város szakértőjének levele alapján is — abból a szempontból aggályosnak találták a gépeknek pályázat útján való beszerzését, mert félő, hogy az e miatt beálló késlekedés a gépeknek kellő időben való üzembe helyezését veszélyeztetné, másrészt újabb költség kimélése szempontjából :. a kapcsoló-tábla esetleg szükségessé válható átalakításának elkerülése céljából is kívánatos, hogy a telepen levő gépek egy gyárból kerüljenek ki s ilynemű kiegészítéseknél nem is szokásos a nyilvános pályázat, mégis a közgyűlés határozatának megfelelőleg a nyilvános pályázat kiírását elrendelték egy 400 effektív lóerejü gőzgépre és 350 ampere tényleges teljesítményű dinamógépre. Pályázati határidőül máj. 15-ét tűzték ki. Ezután Révész mérnök referádája alapján a telep raktárkezelési ügyeivel, az üzemvezető munkakörét, valamint a szerelők munkásságát érintő észrevételeivel foglalkoztak. A bizottság megbízást adott a v. mérnöknek és főszámvevőnek, hogy a szerelési munkák, valamint a raktári anyagok ellenőrzésére működési naplót dolgozzanak ki. A szerelőket illetőleg kimondták, hogy naponta 10 óránál többet csak kivételes esetekben, az illető fél direkt kívánságára szabad dolgozniok s ily esetben az üzemvezetőség tudatni tartozik a szereltető féllel, hogy a rendes időn kívül teljesített munka 25°/

0-al drágább. § Építkezési engedélyt nyertek e héten: Meixner Ignác örökösei a Jókai-Mór-utcán levő házuknál toldaléképítkezésre. § Az Utcai szemét. A v. kapitány jelentést tett a tanácsnál, hogy az egyes utcákon összesöpört szemetet, valamint az építkezéseknél az utcára kihordott törmeléket, mit a gazda a város részére töltés céljából lefoglal, a város kocsiai gyakran hosszabb ideig nem szállítják el s a szemét s a törmelék így az utcákat diszteleníti, szeles idó'ben pedig a járókelők egészségét veszélyezteti. Több hozzáérkezett panasz folytán kéri annak elrendelését, hogy a szemét a söprés napján legkésőbb d. u., a törmelék is mindjárt aznap hordassék el. A tanács természetesen a kapitányi jelentésnek megfelelő rendelkezést adott ki. Azon panaszosok egyike, akik az utcai szemét ellen zúgolódtak, volt lapunk is. Régen vártunk e tekintetben intézkedést, s most, hogy megtörtént, rámondjuk : „jobb későn, mint soha." § A szegénysorsú tüdőbetegek budapesti szanatóriuma javára városunk 200 K alapítványt tett, melynek utolsó részletét 40 K-t az idén fizette be a szanatórium-egyesület pénztárába. Az egyesület az alapítványért a városnak most köszönetét fejezi ki s kéri, hogy újabb 5 éven át 40—40 koronával támogassa az emberbaráti célt. Városunk a humanizmus ügyének a közel jövőben a női kórház felépítésével anyagi erőnket nagyon igénybe vevő áldozatot fog hozni. Ezért a tanács az egyesület említett kérelmének teljesítését — sajnálattal bár — megtagadni volt kénytelen. béres, aki most toppanik be az esőről a tornác alá és kisuhintja a vizet a kalapjából. — Hol a Döme ? — Beküldtem a faluba, — mondja a molnár — dohányért. A molnár ezt mondva, marsot kiáltott a kutyájának és ezt helyesen cselekedte, mert az esőnek kedves, tiszta illatával a megázott kutya szaga nem versenyezhetik. Az a kérdés fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja: micsoda más erő keveri ránk zivatart. Mert némely pogánykori hitünk maradékával kár ezt cselekedni. Kedvesebb az ilyen nekünk és többet ér, mint amennyit a tudomány ád érte. De gondoltam, jobb ha a nép is abban találja meg a szépet, ami igaz és a természetnek erejét a maga fenséges valóságában ismeri. — Hát Bordács bátyám, — mondtam neki — látott-e már valaha garabonciás diákot? — En nem igen láttam, — felelt tartózkodó hangon az öreg — ámbátor egyszer láttam effélét, amint az országúton gentetött; hanem az apám, az beszélt is eggyel. A tuskón ült az öreg, az egyik lábát áttéve a másikon. Amikor az apját említette, meglógázta a lábát és körülpillantott, mintha azt mondta volna : mi kell több ennél ? De persze nekem az öreg szava nem volt szentírás, mint a többinek. Tovább firtattam : — Bizonyos az, hogy akit a kend apja látott, garabonciás volt ? — Hát hogyne volna bizonyos. Akárhányszor hallottam tőle magátul. — Ez még nem bizonyosság Bordács bátyám. — Tejet kért nálunk. —'' Kend is kért már tejet idegen helyen, mégse garabonciás. — Az igaz, hogy egyszer kértem. Kértem ám csakugyan katonakoromban. Csakhogy annál könyv is volt. — Nálam is van mindig. — Az más könyv, — mondja az öreg, jelentősen rándítva borzas szürke szemöldökén, — az, uram, olyan könyv, hogy abból mindent ki lehet olvasni. — Mi mindent ? — Hát pénzt vagy kocsit. A sárkányt is azzal olvassa elő a diák. — Hát aztán? — Hát aztán megnyergeli az ebadtát. — Jól van, — szóltam csillapító hangon, mert az öreg kényelmetlenül kezdte magát érezni, hogy így apróra kitapogatom a tudományát, — de hát azt mondja még meg, hogy ha a garabonoiás mindent elő tud olvasni abból a könyvből, minek kér akkor tejet, miért nem vesz pénzen? Az öreg a földre fordította a szemét és egyet vakart a tarkóján. — A Krisztus tudja, — felelt, a kezével legyintve, — nem tudom én azt. — Már tanító uram, — szólalt meg erre Somodi béres, — az én hazámban Patakon most is őriznek pedig olyan könyvet. Ez a béres idegen volt köztünk, fekete szakáiu, hossza orrú ember, — azt mondják, valami ló miatt bujdosott erre a vidékre. — Kik őrzik? - kérdezem feléje fordulva. — A kollégyiumban őrzik lakat alatt. — Bizonyos-igaz ez? A T. HOLGYKOZONSEG SZIVES FIGYELMÉBE KOSÍDOK ES HIRiCHLER „Divatvilág" áruházába (Pápa, Fő-utca, bencések épületében) megérkeztek az összes