Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-12-31 / 53. szám

Bottka Jenő, Hermann János, dr. Horváth Caesar és Steinberger Lipót működtek, a jegyzőkönyvet Szűcs Gyula városi közgyám vezette. A választó polgárok kétféle szavazó-lappal szavaztak ; az u. n. hivatalos lisztán a régi tagok: dr. Hirsch Vilmos, dr. Kövi József és Takách Ádám szere­peltek, a másik lisztán dr. Hirsch Vilmos, Keresztes Gyula és dr. Kőrös Endre voltak a jelöltek. A választási aktus d. e. 9 órakor igen lassú tempóban indult meg, de 10 órától kezdve mozgalmasabb képet öltött. A legtöbb szavazó d. u. 1 ós 3 óra között adta be szavazati lapját. A törvényben megállapított időben, pont 4 óra­kor 201 érvényes szavazó-lap volt az urnában. Ekkor az elnök a szavazást lezárta s megkezdődött a szkrutínium, melynek eredményét öt óra tájban hirdették ki. Megválasztattak : dr. Hirsch Vilmos 194, dr. Kőrös Endre 142, Keresztes Gyula 106 szavazattal; jelentékenyebb számú szavazatok estek: dr. Kövi Józsefre 87, Tokács Ádámra 64. A II. kerületi választás szintén elég mozgalmas volt, bár a beadott szavazatok száma itt az I. kerületinek felét sem érte el. A választást Saáry Lajos ügyvéd vezette elnökként, mellette bizalmi férfiak Barátli Károly, Gyénese János, Kovácsics József és ifj. Németh János voltak, a jegyző­könyvet Thury Lajos v. hivatalnok vezette. E kerületben csak egyféle liszta volt forgalomban, melyen a jelöltek Győri Gyula, Kis József és Kovács Sándor voltak. Beadatott összesen 102 szavazó-lap. Megválasztattak : Győri Gyula 100, Kovács Sándor 91 és Halász Mihály 64 szavazat­tal. Kis Józsefre 26, Matkovich Pálra 8, dr. Czipott Zoltánra 7 s több egyénre 1 — J szavazat esett. A választási jegyzőkönyv megemlíti, hogy a harmadik biz. tag gyanánt megválasztott Halász Mihály az 1904. évre érvényes választói lajstromba, aminek alapján a választás történt, felvéve nincs. A vidéken megtartott megyebizottsági tag­válas^tíísokról eddig a következő értesítéseket nyer­tük : Megválasztattak : Nyárádon : Györy János és Mohácsy Lajos. Takácsiban : Győri Károly és dr. Szivesdy József. Bakony - M- .Szentkirályban : Klesits Mihály és Lehner József. A.-Tevelen : Berzsenyi József és Tóth János. Pápa Kovácsiban : dr. Nagy Imre. Dákán : Csaplár Antal és Kőszegiig József. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1904 december 28. — Szinte állandóvá kezd válni a városi köz­gyűléseken az a jelenség, hogy a gyűlés legnagyobb érdeklődést keltő tárgyai a napirend előtt inter pelláció alakjában kerülnek a képviselőtestület elé. Az interpellációk legtöbb esetben sérelmet tárnak fel s így e jelenséget sajnálatosnak kellene monda­nunk, ha nem élne bennünk az a remény, hogy a jogtalanul szenvedett sérelmek orvoslása Pápa városában nem soká késhetik s ha nem látnók, hogy az orvoslást éppen az ily interpellációk üdvösen segítik elő. A szerdai közgyűlést is interpelláció nyitotta meg. Alig hogy az elnöklő polgármester a jegyző­könyv hitelesítésére Besenbach Károly, Gál János, Kovács Sándor, Valter Sándor, és Vágó László, városi képviselőket felkérte, s alig hogy a fő­jegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasta, szólásra emelkedett Kellner Vilmos és előadta azt a sérelmet, mellyel mint városunk ós vidéke köz­gazdaságának fontos ügyével külön cikkben foglalkozunk. Kellner előadta, hogy marhái vissza­tartásából neki jelentékeny anyagi kára volt s a kapitány hasonló eljárása tönkre teheti a pápai állatvásárt. Ugyanez ügyben interpellált Kovács Sándor is, aki egyenesen fegyelmi eljárást indít­ványozott a kapitány ellen, vagy ha nem hát azt, hogy az állategészségügy az ő kezéből kivétessék. Az interpellációkra először az első sorban érintett rendőrkapitány felelt. Kijelentette, hogy az ügy nem tartozik a képviselő-testület elé, illetve hogy állategészségügyi dolgokban ő felette a kép viselő-testület nem alkot fórumot. Mindazáltal választ ad s különböző törvényszakaszok és rende­letekből iparkodott álláspontja helyességét kima­gyarázni. A képviselőtestület a sűrűn felhangzó közbeszólásokból itélvc úgy találta, hogy azok az idézett pontok azt a rendelkezést nem tartalmazzák, mint arait a rendőrkapitány kiolvasott belőlük. Végezetül kijelentette, hogy amit tett, azért helyt is áll, annál inkább, mert szakértői szakvélemény alapján járt el. Másodiknak felelt az interpellációra és pedig nagy tetszés mellett a polgármester, O nem tartja helyesnek, ha egy tisztviselő többet akar a tör­vényből kiolvasni, mint amennyi benne van. A rendőrkapitány ama válaszát, hogy szakközegre hivatkozik, nem tartja helyesnek, mert az állat­állatorvos nem jogász, tehát törvény magyarázatot a kapitány nem tartozik tőle elfogadni. Egyéb­ként ez ügyet egy kérvény alapján is a leg­közelebbi közgyűlés tárgyául tűzi ki. A polgár­mester e válaszát a kozgzülés megnyugvással tudo­másul vette. Ezután következett a napirend. Az első öt ponton hamar túlesett a közgyűlés, amennyiben mindannyit a törvény értelmében ujabbi 30 napos közgyűlés napirendjére tűzték ki, melynek napjául január 30-ika állapíttatott meg. E szerint a január 30-iki gyűlés fog többek között a Kossuth Lajos utca déli részének megnyitása dolgában dönteni. Győr város átiratát a közigazgatás közvetítéséből felmerülő költségeknek a város részére az állam által leendő megtérítése iránt a képviselőtestület magáévá tette s azonos tartalmú kérelemmel járul képviselőnk útján a kormány elé. Aztán produkálta magát. Törekedett bemutatni Mozart derült világát, Chopin finom melankóliá­ját, Wagner zordon fönségét. De ismét csak visszatért Beethowenre s az F-moll Szonátára. Nem fitogtatásból tette. Hányszor tapasztaljuk, hogy egyetlen költőnek, sőt gyakran egyetlen műremeKnek hatásától nem vagyunk képesek szabadulni. Miért? Talán mert ama nagy költő­nek érzelmei közt a magunkéit véljük feltalálni s az az egyetlen műremek leginkább illik a mi érzésvilágun klioz. Később alig maradt el nap, hogy föl ne kerestem volna ábrándozásai közben. Nem játéka, hanem inkább saját maga érdekelt. Kimondhatat­lan megindultsággal sokszor félóráig is néztem, le sem véve róla szemeimet, amint a klasszikusok csodás világában elmerült. Képzeletemben egészen lerajzolódott helyzete, sorsa, jövője s ez a kép végtelenül leverő hatással nehezedett lelkemre. Sokszor kérdeztem magamtól: az emberek társa­ságában hol a helye ennek a leánynak? Nem lehet helye az úri társaságban, mert nem elég előkelő; az alsóbb körben nincs helye, mert nagyon előkelő. A művészvilág pedig be nem fogadja, mert művésznek el nem ismerheti. Van-e tehát az emberi társadalomnak egyetlen osztálya, amely ezt a leányt befogadná, ne kicsinyelné, ki ne kacagná együgyü ideálizmusáért ? Bizony árva és elhagyatott ez a leány, kinél árvábbat és elha­gyatottábbat én sohasem láttam. Mikor reánk sötétedett a társalgóterem, a leány szótlan meghajlással elbúcsúzott tőlem s mindannyiszor azon a keskeny úton láttam őt eltávozni a tenger felé, melyen legelső alkalom­mal eltűnt. Ugyan hova mehet minden alkonyat után olyan úton, melyen senkise jár ? . .. Egy alkalommal elhatároztam, hogy ezt a rejtélyt - is megfejtem, tán újabb adatot nyerek az érdekes leány egyéniségéhez? Bizton hittem, hogy azért keresi föl a fürdőhely legelhagyatottabb tájékát, hogy ábrándozásait folytassa. Mily érde­kes lesz őt újabb ábrándjai közt megfigyelnem! Távolról követtem az alacsony fák és bok­rok közt vivő ösvényen. Mikor leértem a lejtőn, ő már a tengerparton állt, azon tájon, ahol messze feketélő nagy parti sziklákat csapdosnak az egymást kergető hullámok. Homályos volt már mindenféle. Távolabb a parttól, egy terebélyes fügefa széles, sürü lombjai mögé rejtőztem. Ö nem látott engem; én jól láttam őt. Körülnézett: nem lát-e valakit arra járni, közeledni? Nem járt arra senki. Most las­san leereszkedett a kissé meredek parton, két kiálló szikla közé! A part és az egyik szikla csak­nem egészen eltakarták, de azért jól láttam, A Korona-vendéglő bérlőjének Görög Károly­nak bérleengedés iránti kérvénye ügyében az állandó választmány azzal a javaslattal járult a közgyűlés elé, hogy bérleengedés ne adassék, de a bérleti szerződés Göröggel újabb hat évre meghosszab­bíttassák l/a évi felmondás kikötése mellett. Mint­hogy a közgyűlés nem tudhatta azt, hogy a bérlő ezt utóbbi feltételt elfogadja-e, dr. Hirsch Vilmos indítványára a névszerinti szavazást arra az időre halasztották, amikor Görögnek nyilatkozata be­érkezik. A Chevra Kadisa izraelita jótékony egylet ősi jusson kéri az 1903. és 1904. évi községi pót­adójának törlését s hogy az évenkinti kérvényezés elkerülhető legyen, a pótadó törlésének egyszer­smindenkorra való kimondását. Kriszt Jenő plébános szivesen hozzájárul a kérés teljesítéséhez, kéri azonban eleve is, hogy ha más humanitárius egylet jön ily kéréssel, ne utasíttassák vissza, sőt mondják ki, hogy a mai határozat az összes jótékony egyletekre vonatkozik. Szente János v. főügyész megemlíti, hogy ,a közigazgatási bíróságnak van egy oly jellegű döntése, melynél fogva pótadó­mentesség eo ipso megvan oly eseteknél, midőn állami adómentesség esete forog fenn. Ez alól csak a házadó képez kivételt, de a jótékony egy­letekre kétségen kívül vonatkozik a döntvény. Kisebb vita volt Fodor Ferenc győri fém­ipari tanuló 100 kor. évi segélyének megszava­zása körül. Gái János a segély ellen szólt, míg M'irton Antal művelt iparos osztály megteremtése érdekében a segély megadását javasolja. Hajnóczky Béla szerint önmagunkkal jönnénk ellentétbe, ha a kérelmet megtagadnónk ; elvileg kimondtuk a segélyezést, ha bárki pápai fiú s jó tanuló járna oda, segélyeznünk kellene. Győri Gyula szivesen megszavazná a segélyt, csak azt kifogásolja, hogy a különben igen jó előmenetelő tanulónak raaga­viseleti jegye kevésbbé megfelelő s ezért indít­ványozza, hogy az ösztöndíjnak csak fele adassék most ki. fele pedig akkor, ha idei félévi értesítője jobb viseletről fog tanúskodni. A közgyűlés ily értelemben határozott. A Zöldfa-utcaiak csatornakészítés iránti kérését valamint a Lajos-utcaiak kérvényét a víz­vezetéki hálózat kiterjesztése iránt vita nélkül teljesítették. Vita már csak az építési szabály­körül fejlődött ki, melyet a belügyminiszter meg­erősítve leküldött a városnak. Billitz Ferenc több felszólalásban azt vitatta, hogy nem az építkezési terv, de a mindenkori szituáció szerint kell a szabályozást végezni, dr. Löwy László nem tartja elégnek, hogy utcaszabályozási célokra csak 600 korona vétetik fel, Besenbach Károly pedig az építkezési tervnek oly értelmű felülvizsgálását sürgeti, hogy a terv a mindenkori kitűzési vonal­lal teljesen egybevágó legyen, dr. Hoffner Sándor hiteles adatok alapján városi térkép kiadását java­solja. A vita folyamán kétségessé vált a szabály­rendelet életbeléptetése is, de kiderült, hogy maga hogy a sziklára helyezte kótáit, ernyőjét, oda­tette kalapját és kezdte odarakni többi ruháit is. Fürödni készült a szabad tengerben, ahol nem szednek díjat, s ahol a szegények is füröd­hetnek. Elfordultam kissé röstelkedve, aztán tovább mentem. Hiszen nem azért követtem ide, hogy meglessem. Mentem az út irányában hazafelé. A méla csöndben hallottam, amint csobbant a viz s onnan a tenger felől nemsokára elfojtott lágy mezzó-szoprán hangon felém áradtak az F-moll Szonáta adagió-]kndk töredékes hangjai. Megálltam és hallgattam azokat a hangokat. Kimondhatatlan fájdalom vett rajtam erőt s valami oly rendkívüli erővel nehezült lelkemre, hogy alig birtam indulataim fölött uralkodni. És azóta gyakran gondolok erre az egyszerű esetre megjelenik előttem ez a mindenkitől elhagyott, kigúnyolt árva leány s emléke fáj, sajog, mint valami seb, mely nem akar begyógyulni. Az F-moll Szonátát pedig azóta mindig a legnagyobb meg­indulással hallgatom. S önök tán mosolyognak kedves olvasók, az én oktalan érzékenységemen ? ! rrnripy lÓTCCP UFQEQÍIUI7 itHEilUi juíoLi ncocnuviL c^

Next

/
Thumbnails
Contents