Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-12-24 / 52. szám

megyei közgyűlés megint csak ott állana, ahol december 12-én Óváry Ferenc interpellációjának elhangzása után állott. A bizottság tehát visszaadja mandátumát a törvényhatóságnak s ezzel az ügyet arra a térre t.ereli, amelyen eredetileg is mozognia kellett volna: t. i. miniszteri biztos kérésére, hogy az egész vármegyei ügykezelés s ebben a volt alispán s jelenlegi főispán működése is szakszerű beható megvizsgálásban részesíttessék. Nem tudjuk, hogy vármegyénk jelenlegi alispánja összehivja-e a bizottság határozatának vétele után a törvényhatósági közgyűlést azonnal, hogy annak módjában álljon megkorrigálni múltkori határozatát? Készünkről az összehívást sürgősnek tartjuk, de csak azon esetben, ha Kolossváry főispán a megye s a bizottság idevonatkozó határozatainak fölterjesztése mellett időközben maga nem kéri a minisztériumtól a vármegye ügykezelésének megvizsgálását. Amennyiben ugyanis a főispán ezt — a bizottság határozata után önként — megtenné: nincs ok, hogy ugyanezen kérés megtételére a törvényhatósági közgyűlés is összehivássék. Nem szükséges hangoztatnunk, hogy mi a vizsgálatot a legnagyobb szigorúsággal óhajtjuk foganatosíttatni. Joga van hozzá a törvényhatóságnak, hogy a volt alispán működését teljes és hamisítatlan világításban lássa maga előtt. Végtelenül sajnáljuk éppen azért, hogy a főispánnak, mint volt megyei tisztviselőnek mulasztásaira vonatkozó interpellációt éppen a főispánhoz közelálló lapok politikai célokból történtnek minősítik. Mi ellene vagyunk s elítélnők a politikai célból történő támadást, de éppúgy elítéljük a politikai célból megkisérlett mentést. Mi magát az ügyet nézzük s kívánjuk annak pártatlan szakértői megvizsgálását, mert nem szabad, hogy az alispán vagy a vármegye egyetlen más tisztviselője első sorban politikus legyen, hanem elsősorban megyei tisztviselőnek kell lennie, s nem azt akarjuk tudni, hogy mint politikus mely pártnak a szolgálatában áll, hanem azt, hogy mint tisztviselő hogy teljesíti vagy teljesítette a maga feladatát. Ez a — megengedjük jóakaratú — mentési kisérlet a vizsgálatot már eleve is nehezebbé s a jelenlegi főispán helyzetét csak kínosabbá teszi. Megingathatja a vizsgálat pártatlanságába vetett hitet s az eredményt, különösen ha az a volt alispánra kedvező, könnyen a mindent eltussolni akaró kortespolitika gyümölcsének tüntetheti föl. Kolossvárynak tesznek tehát rossz szolgálatot azok, ak'k az, interpellációt a mostani főispán s nem a volt alispán ellen intézettnek minősítik, s hirlapilag hirdetik, hogy Tisza István Kolossváryt nemcsak el nem ejti, hanem minden módon támogatja — mert átjátszák az ügyet oda, ahol egy szakszerű vizsgálat sohasem mozoghat: a politika mezejére. Az elhangzott interpelláció elég kinos magában is, ne tetézzük azzal, hogy a vizsgálatot már előre a kortespolitika mázával vonjuk be. A csatornázás. (Néhány megjegyzés dr. Lőwy László cikkéhez.) Ugyanezen helyen dr. Lőwy László orvos úr, a két legutóbbi lapszámban „A csatornázás" címmel figyelemreméltó cikket irt, melyre az alábbiakban teszek néhány — a dolog műszaki oldalát érintő — megjegyzést. A cikk egészében és nagyjában helyes s nemcsak az üggyel való alapos foglalkozást, de nagy, előrelátó gondoskodást mutat, műszaki szempontból azonban sok tévedése van, ez az oka azután a cikkíró aggódó kétségeskedésének. E kételyek eloszlatása célja a jelen soroknak, mert nem szeretném, ha a cikk olvasói a csatornázás műszaki oldalát illetőleg hamis és helytelen fogalmakat alkotnának maguknak. Osztom a cikkíró űr ama véleményét, hogy érzékeny hiányt képez, hogy nem rendelkezünk olyan térképpel, mely a város terepviszonyait is feltünteti. így egyenesen megnevezhetnők azon utcákat, melyeket mélyebb s azokat, melyeket magasabban elhelyezett csövezéssel kell csatornáznunk. Pedig ez — a földmunka miatt — az építkezési költség megtudása miatt nagyon fontos. így azonban a mélyen csatornázandó utcákat csak a vizes pincék árulják el, mintegy ujjal mutatnak rá. Azt állítani azonban, hogy azért, mert ezek mélyen fekiisznek, sőt hogy az úgynevezett Erzsébetvárosrészünket egyáltalán nem lehetne csatornázni kellő esés hijján — nem áll! Efelől megnyugtathatom az igen tisztelt cikkíró urat s mindazokat, kik hasonló véleménnyel lennének. Mert tudunk bármilyen mélyenfekvő helyeket kanalizálni, kellő esést is adni a csöveknek, — melyre nézve tökéletes igazat adok a doktor úrnak, hogy az nagyon fontos az eldugulás miatt — ott is, ahol nincsen a terepen esés, csakhogy az ilyen módon vagyis nagyobb mélységben végrehajtott kanalizálás a sok földmunka miatt drágább. Azt kérdezheti már most valaki, hogy mélyen a föld alatt mi lesz a csatornacsövek tartalmával? Erre is megfelelek. Direkte e célra szerkesztett szennyvizemeló'géppel felhozzuk a csövek tartalmát — de már a városon kivül — a napvilágra további eljárás vógett. Ezen csatornatartalmat — mint azt a cikkíró úr is helyesen megjegyezte — nem szabad — ahonnan a trágyákat úgy sem engedik a csatornába, mert kell a gazdáinknak földjük javítására, igazán pazarlás lenne százezreket költeni és úgysem alkalmaznak ottan öblítős klozettokat, istállókat stb. Ezen helyeken csakis a csapadékvizek elvezetéséről kell egy kis méretű olcsó csövezései gondoskodni. Mert tényleg ezen kis értékű házak tulajdonosait nem lehet s nem szabad a csatornázással tönkretenni! Azt hiszem érvelésem helyességét úgy a cikkíró dr. úr, mint bárki más be fogja látni. Félreértések elkerülése céljából azonban szükségesnek nem tartom megjegyezni, hogy az esővizeket elvezető hálózatot az egész városra kiterjesztendőnek tartom, mig a csatornázási csövezést csak a városnak városias részein. S itt tehát kettős csövezés kellene. Egy magasabb nívójú az esővizek elvezetésére s egy mélyebb a fekáliák elszállítására. Nagy meglepetésemre azt az állítást olvastam a cikkben, hogy a közegészségi állapotokat a csatornázás nem javítja. Ezt az elmúlt idők ijesztő tapasztalatai (Berlin, Páris) —járványok esetén, a csatornázás nélküli helyeken, ahol az emberi ürülék a legjobb fészke a bacillusoknak, melyek a nyavalyákat rohamosan terjesztik — eléggé megcáfolják. A cikkíró úr bizonyára épen olyan jól — sőt jobban mint én — ismeri azon orvosi statisztikai adatokat, melyek fényesen igazolják, hogv a csatornázás a fertőzés útján terjedhető betegséget meggátolja s a halandóságot csökkenti! Mért lenne ez épen Pápán megfordítva ? Vagy nem eléggé mutatják a következmények gyönyörűen a vízvezeték áldásait ? A halandóság csökkenését, az örökös hideglelés és tífuszjárvány megszűnését ?! S ezt egyedül a fertőzéstől mentes viz élvezete eredményezte ! S ezen eredmény a csatornái zás létesítésével még sokkal szebb, fényesebb lesz a fertőzés veszedelme miatt — a Tapolcába eresz-. me

rt nemcsak a vizünk, de a levegőnk és talajunk tenünk s igen helyes az a nézete is, hogy azért sem szabad, mert ez sok trágya, tehát pénzértéket képvisel, a csatornák tartalmát tehát majd értéke-, tói szét nem választható ikertestvérek. is fertőtleníttetik. Hisz a vízvezeték és csatornázás egymássítenünk kell. Ami a csatornák öblítését illeti — amennyiben olyan szisztémát alkalmaznánk, mely ezt szükségessé teszi — mondhatom, hogy dacára a nyári pincéinkben érezzük is Ahol nem egyszerre létesülnek, vagy pláne a vízvezeték létesül előbb mint a csatornázás, ott e ferde állapot megboszulja magát, amint azt már utcaöntözésnek, ez módunkban áll akkor is. Itt tehát nem értek egyet a cikk ama véleményével, hogy ez kényes kérdés. Mert minden 520 lakosra kell naponként 1000 liter. Azt hiszem, a cikkíró úr is belátja, hogy a mi bőséges forrásunk ennyit mindig tud juttatni még. rUtcai csatornák ezután is fognak kelleni, mert ezeknek lesz feladatuk az egész csapadékvizet a földalatti csatornáknak a felületén levő rácsozataiba vezetni, .... de ez több százezer koronába kerülne, ezért képtelenek leszünk ezen csatornákat jól megcsinálni." Az I. cikk e mondatából annyi állja meg a helyét, hogy a földfeletti folyókák ezután is kellenek az eső- és hó vizek elvezetésére. Azonban itt arra kell figyelmeztetnem, hogy éppen az említett oknál fogva — bűzös utcai vízállások — csatornázás nélkül sem szabad olyat tűrnünk, hogy a földfeletti csatornák rosszak legyenek, s a második megjegyezni valóm erre nézve pedig az, hogy „a csatornázás" alatt értenünk kell egy kalap alatt úgy a földalatti, mint a földfeletti csatornáknak kifogástalan módon való elkészítését. „A csatornázási költségvetés" kell, hogy felölelje és bizonyára fel is öleli magában mindkettőt. Tehát még külön néhány százezer korona költségünk emiatt nem támad. Nem osztom véleményét arra nézve sem, hogy „a város valamennyi utcái számára kell a csatornázást elkészíteni". Pedig a falak olyanok, mint az ítatóspapir; felszívják a pince nedvét, mely tartalmazhat sok bacillust is, (pöcegödrökből való beszivárgás útján) s még a jó lakásainkat is tönkretehetik és teszik. Megengedem, hogy a doktor úr fontosabbnak tartja a csatornázásnál egy kórház felépítését s az utcák s lakásviszonyok rendezését, de azt helyeselni fogja a doktor úr is, hogy ha egy betegnek három nagy baja van — mint nekünk a vizes pincék, rendezetlen utcák rossz lakásokkal és korház hiánya (no meg a pénzhiány!) — akkor egyiket sem szabad a másik rovására elhanyagolni, hanem gyógyítani kell valamennyit. Révész Arnold oki. mérnök. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A központi választmány f. hó 20-án a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyben az 1905. évre érvényes választói névjegyzéket állították véglegesen össze. A Pápavárosi képviselőválasztók száma 1123. A névjegyzéket négy példányban készítették el, egyet a belügyminiszterhez, egyet az alispánhoz küldenek fel, egy a helybeli kir. közjegyzőnél, egy pedig a városi irattárban helyeztetik el. § Megyebízottságí tagválasztások. Az 1904. év végével kilépő Pápa városi megyebizottsági j tagok helyére folyó hó 29-én lesz az új válaszA város azon részein (alsó, felső város) tás. Választási elnökökül a törvényhatósági köz-