Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-12-10 / 50. szám

ie, hogy az, ki rajta utazni kénytelen, legalább is megütközésének s boszankodásának ad kifejezést. Egy jobbérzésű egyénnek pedig valósággal elborúl a lelke afölött a kínlódás, vergődés és ezzel kapcsolatos állatkínzás fölött, amit ezen útvonal egész mentén bármikor tapasztalni kénytelen. Igen Tisztelt Tagtárs Ur ! A rómaik már tudták, hogy a közlekedési nehézségek minden tekintetben és irányban mennyire hátrányosak, sőt veszélyesek ! Azoknak tehát leküzdése, elhárítása, a forgalom és közlekedés könnyűvé és kellemessé tétele, mintegy vele járó hivatása a magasan hordott fővel járó embernek. Nálunk pedig kétezer év után, a rómaiak idejétől a legutóbbi időkig, tehát majd emberemlékezet óla, a legközelebb lefolyt tiz évet kivéve s eltekintve a nagytudományú s minden szépért, nemesért és jóért lelkesedni tudott boldog emlékű Sárkány Miklós Bakonybél hires és nagynevű apátjának e tekintetben ezelőtt mintegy 30 — 35 évvel volt nagy befolyása szülte primitiv uttatarozás s néhány bürüszerü hid emeltetésétől, nem tétetett ezen szerencsétlen s mindamellett torgalmára nem megvetendő s a közlekedésre mindig jelentékeny és ebből is következőleg vármegyénknek, mint ilyennek elvitázhatatlanul érdekeivel összefűződő s folyton emelkedő s élénkülő forgalmú útvonalon semmi, de semmi, annak jó, vagy csak tűrhető karbahozatalára! Ezen leirhatlan és jellemezhetlen állapotnak tovább tűrése, szerintem majd csakhogy nem érthetetlen, de legalább is hibáztatandó, sőt kárhoztatandó könnyelműség volna ! Nemcsak, de hanyagság is ! Főleg, mikor ezen szóban levő út jókarba helyezése és fenntartásához szükséges és kitűnően alkalmas fedanyag, ez út majd egész hosszában és minden részén közvetlen közelségben található s Bakonyhegységüuknek mintegy csontját képező s az út partjain is felszínre ütődő dolomit tartalmú s könnyen repeszthető és zúzható sziklatömbökből, majd az ugyanezen hegységnek pedig mintegy egyik erét és vércsatornáját alkotó s az ezen út mentén csergedező, majd időnként száguldó Gerence patak által az út partjai közelében összehordott árad. ány kavicsból. Azt hiszem nem csalódom és nem vágok eret az igazságon, ha úgy tudom és azt állítom, hogy ezen útvonal jókarba hozatalának ügye már évekkel ezelőtt és több izben is kisértett időnként vármegyénk székházának tanácstermében ! Sajnos ! anélkül azonban, hogy tulajdonkép érdemleges, megfelelő és helyes intézkedés történt vagy hát történhetett volna. Mikor ezt tisztelettel kijelentem, az áll tőlem legtávolabb, hogy tán e miatt bárkit vagy bármit mást, mint a nem kellő s meg nem felelő viszonyokat és körülményeket hibáztatnám. Belátta azonban ezen útvonal elhanyagolt voltának tarthatlanságát vármegyénk vezető hatósága is akkor, mikor jókarba hozatala s fenntartására ezelőtt tiz évvel egy érdek-csoportot állapított meg, bevonva ezen érdekeltségbe, illetve megalakítva azt: a pápa-ugodi hitbizományi uradalom-, Ugod-, Szűcs-, fél, hogy ha komollyá válnék a helyzet, nem Sedan (a győzelem), hanem Jena (a leveretés) következnék be. Az iró azáltal, hogy egyes, talán ritkábban előforduló alakokat típusoknak vett s általánosított, valószínűleg túlzásba esett. Érdekes jelenség gyanánt megemlítem még, hogy — amint az egyre-másra megjelenő könyvekből és egyetemi tanárok hivatkozásaiból látszik — a Nietzsche-kultusz emelkedőben van. Nietzsche (pár év előtt halt meg) uj filozófiai irányba indult és az ethika terén teljes forradalmat akart előidézni. A keresztény vallást elitélte, mert lemondást hirdető világnézetével eltérítette az emberiséget erőinek teljes kifejezésétől. Az embert mostani alakjában csak átmeneti alaknak tartja a majom és az ezután következendő igazi ember, az „Übermensch" (emberfölötti ember) között. A darwiniszmust szarcazmusában legfeljebb azért tartja elejtendőnek, mert megszégyenítő — a majomra nézve. A filozófusok egy része szentnek, más része őrültnek tartja. Már most az lesz érdekes, hogy hova lyukadnak ki. Node végzek, hogy levelem — nem ugyan nagy igazsága, hanem inkább hosszadalmassága miatt — túlságosan unalmassá ne váljék. Kedves szerkesztő úrnak s a szives olvasónak minden jót kiván Amberg József. N.-Gyimót-, Koppány és Béb községekből, mint amelyeknek határában ezen útvonalnak egy 18 kilométeres szakasza vonul végig. Ezen érdekeltség most már tehát így tiz év óta évenként a legnagyobb testi és anyagi erővel és szorgalommal igyekezett és törekszik is ezen úttest jókarba hozatalán ; mindamellett anélkül, hogy a kívánatos és szükséges eredményt csak megközelítőleg is elérhette volna és pedig dacára annak, hogy ezen útvonalon szolgálja le összes felhasználható közmunka erejét, mely az egyéb irányban való igénybevétel mellett, most már teljesen és annyira kimerült, miszerint félő és könnyen feltehető, hogy maholnap, a feltétlenül szükséges segítség elmaradása, — mely nemcsak ezen érdekeltségnek, hanem egy nagy és messze terjedő vidék s így magának vármegyénknek is érdekét volna hivatva szolgálni és felkarolni — és a további eredménytelenségre vezető esetleges kényszer egy egyáltalán nem óhajtandó renitenciához fog vezetni ! Ezért jajdult fel most ezen említett érdekcsoport, beadva indokolt kérelmét — mely indokokat itt, az ismétlésekbe bocsátkozás elkerülése tekintetéből részletesen felsorolni feleslegesnek tartok — vármegyénk törvényhatósági bizottságához, a megfelelő, helyes és igazságos segítségért. Ezen kérvényben tehát az indokolások felsorulvák, nekem, mint a viszonyok és körülmények egyik legjobb ismerőjének, ezen tiszteletteljes soraimmal — és pedig minden hazabeszélési szándék nélkül — csak az a célom, hogy tisztelettel megkeresem az Igen Tisztelt Bizottsági Tag Urat, s felkérjem jó érzését, szóljak ez úton jogérzetéhez — s appelláljak vármegyénk és ennek minden vidéke, minden rendű és rangú lakosainak igazságos érdekét pártolni, támogatni s jólétét előmozdítani kész és tudó nemes hivatására ! Ezért tisztelettel kérem az Igen Tisztelt Bizottsági Tag Urat, szíveskedjék ezen vázolt tarthatatlan állapot megszüntetésére segítségül jönni ! Ne nézzük ölbe tett kézzel az erőpazarlás mellett létező tehetetlenségünket s az eredménytelenséget ! Segítsünk egymáson ! segítsünk önmagunkon és azokon a munkától verejtékes s ráncolt homlokú és kérges tenyerű szegényebb osztályhoz tartozó igen számos ember- s polgártársainkon, kik ezen útvonalon kénytelenek szükségleteiket beszerezni, élelmüket, mindennapi betevő falatjukat megkeresni. Ne tűrjük tovább, hogy főleg a szegényebb osztályú népréteg többnyire minden jó izlést és érzést nélkülöző módon, a józan erkölcsösségnek is rovására megdöbbentő kifakadások közt kinozva egyébként is agyoncsigázott tehervonó barmait, azokon sokszor hasztalanul, sebet sebre korbácsoljon ! Es mindezt kényszerűségből, s a mi nemtörődömségünkből ! Ezeknek tiszteletteljes előrebocsátása után, mikor ismétlem, miszerint hiszem, vallom és állítom, hogy ezen szomorú és tán a törvény, jog és igazságnak sem megfelelő állapot, még szomorúbb következmények nélkül soká aligha fog maradhatni; egyidejűleg ismételten és hasonló tisztelettel kérem az Igen Tisztelt Bizottsági Tag Urat arra is, hogy a folyó hó 12-én Veszprémben a vármegyeház nagytermében tartandó vármegyei törvényhatósági közgyűlésen megjelenni — s a fentebb vázolt ügyet szives figyelmére méltatva, az említett érdekcsoportnak ott tárgyalandó hivatkozott kérvényét támogatni kegyeskedjék. Minthogy pedig ezen tiszteletteljes kérésemmel kapcsolatos jelen megkeresésem célja az is, hogy ez úton kívántam egyidejűleg tájékoztatni az Igen Tisztelt Bizottsági Tag Urat kérelmünk érdeméről is, legyen szabad erre vonatkozólag röviden megérintenem, miszerint tiszteletteljes kérelmünk az: „mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy a Pápa városát Zirccel Bakonybélen át összekötő közlekedési utat, tekintettel fontos s még stratégiai szempontból is figyelemre méltó voltára s nagymérvű forgalmára, 1905. évtől kezdődoleg: a vármegyei, illetve a vármegye által fenntartandó utak sorába veszi fel s osztja be, s a jövőben mint ilyent kezelteti". Amennyiben pedig köztudomás szerint vármegyénk útalapja nem a legkedvezőbb helyzetben van s amennyiben a fentebb kérelmezett s kívánatos ténykedéssel vármegyénk lakosságát ujabb teherrel sújtani magam, illetve a nevezett érdekeltség sem óhajtja; annyiban legyen szabad — anélkül, hogy hangoztatott, illetve benyújtott kérelmünk meghallgatása ettől tétetnék függővé — teljes tisztelettel azt is kérnem, sőt indítványoznám : hasson oda törvényhatóságunk és pedig minden elképzelhető erejével, hogy vármegyénk útfenntartási célokra a magas kormánytól a sokat emlegetett beruházási alapból mihamarább egy megfelelő és nagyobb összeget kapjon !! A VÁROSHÁZÁRÓL § Végre! A város építési szabályrendelete, mely vagy háromszor tette már meg a várostól a minisztériumig és vissza vezető meglehetős hosszú utat, végre miniszteri jóváhagyó záradékkal ellátva megérkezett a városházára. E szerint a városnak most már építési ügyekben megfellebbezhetetlenül érvényes határozatokat hozni joga — lenne. Igen csak lenne, mert a dolognak az a kis bibije van, hogy a szabályrendeletet kiegészítő építési tervet a bürokratizmus nagyobb dicsőségére elfelejtette a minisztérium visszaküldeni. Reméljük azonban, hogy a város sürgetésére ez is mielőbb (4-5 hó múlva) megérkezik s a városszabályozás ügyének nem lészen semmi akadálya. § Bizottsági elnökválasztás. A kereskedelmi és ipariskolai, valamint az ovodai felügyelő bizott. ság tegnap délután 4 órakor a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyben Sebestyén Dávid főgimn. tauárnak az elnöki állásról történt lemondását sajnálattal tudomásul vették és érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. A megüresedett elnöki állásra a bizottság egyhangúlag Kis Ernő főgimn. tanárt választották meg. § Az állami feladatok. Nem egy izben fejtettük ki e hirlap hasábjain, hogy ma a városok jórészt állami feladatokat teljesítenek, anélkül, hogy az ezzel járó nagy kiadásokért az államtól kárpótlást nyernének. Győr varosa egy nagyszabású memorandummal fordul most a kormányhoz, kárpótlást kérve az állami feladatok végzéséért. E memorandumot városunknak is megküldötték s városunk hasonló értelmű felterjesztéssel járul orsz. képviselőnk utján a kormány elé. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör múlt vasárnapi háziestélyén már megszokott képét mutatta. A kör tagjai — főkép (a hölgyek — nagy számban gyűltek össze, hogy a 'háziest érdekes programmját végighallgassák. Első számnak Zimay egy Magyar rapszódiáját játszotta el Horváth Mici, kinek biztos technikájú, temperamentumos zongorajátéka mind nagyobb mértékben , megnyeri közönségünk elismerését. A felhangzott tapsok után Bodor Aladár főgimn. tanár ült a felolvasó asztalhoz s három költeményét olvasta fel. Bodor kiváló költői tehetségét e lapok olvasói már ismerik, igazi poéta ő, kinek vannak gondolatai s a formák is rendelkezésére állanak e gondolatok művészi kifejezésére. Felolvasott versei, melyekben ezenfelül a nemes hazafias érzés, a szabadság iránti rajongó vonzalom is megragadta és meghatotta a hallgatóságot, igazi becses költői alkotások. A közönség lelkes tetszése kisérte a felolvasást. Karácsonyi számunkban a költeményeket közölni fogjuk. Nagy sikert, sok tapsot aratott ezután Koritschoner Margit szavalata. Ritkán hallottunk költeményt oly átérzéssel s az érzelmek oly finom színezésével előadni, mint ahogy Ő Erdős Renée egy lírai fantáziáját elszavalta. Egy zenekari szám zárta be a műsort : a Don Jüan opera nyitányának valóban művészi színvonalon álló előadásával Kiss Vilma, Vikár Erzsi, Gáty Zoltán, Rácz Dezső ismét bizonyságát adták annak, hogy a komoly zenének igazi hivatott művelői; két fiatal muzsikus, Losonczi Gyula és Fazekas Mihály jól beleilleszkedtek az ensemblebe, mit a közönség tapsai honoráltak. = Szabad Liceum. F. hó ll-én vasárnap d. u. 5 órakor a főgimnázium tanári szobájában szabad líceumi előadás lesz, amely alkalommal Révész Arnold mérnök Városok csatornázása címmel fog felolvasát tartani. = A leányegyesület mult vasárnapi ünnepélyén Köveskuti Jenő képezdei tanár, lapunk jeles belső munkatársa tartott nagy hatást aratott felolvasást. Egy prózai elbeszélését olvasta fel, egy lírai hangulatú költői müvet, mit hálás közönsége valóságos áhítattal hallgatott végig. Hogyis ne hallgatták volna áhítattal, mikor az első szerelem édes-bús története volt a tárgy ! Sajnáljuk, hogy a szép elbeszélést nagyobb terjedelme miatt nem közölhetjük, de kecsegtet bennünket a remény, hogy Köveskuti végre rászánja majd magát, hogy novelláit egy kötetbe gyűjtve, adja át a közönségnek. A műsor többi számában közreműködők : Pfeiffer Laura, Herzog Vilmos, Drach Jolán, Horváth Lujza, Teleki Margit, zintén szép sikert arattak.