Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-12-03 / 49. szám

A pápai Új párt megalakulása. — 1904 november 27. — Rendkívül impozáns módon, a hazafias lelke­sedés erővel teljes megnyilatkozása mellett folyt le múlt vasárnap városunkban a pápai Új párt meg­alakulása. A Griff nagytermét, az alakuló gyűlés színhelyét, már jóval a gyűlés megkezdése előtt, ami 4 órára volt kitűzve, sűrű tömegekben lepték el az érdeklődők százai. Négy órára a nagyterem zsúfolá­sig megtelt, úgy hogy a később érkezők a folyosón szoronkodva hallgatták végig a gyűlésen elhangzott hazafias szónoklatokat. Hozzáértők több mint 800 főre becsülték a megjelenteket, kiknek körülbelül fele pápai választópolgár volt. A gyűlést Hajnóczky Béla ipartestületi elnök nyitotta meg, kit a pódiumra léptekor zajos éljen­zéssel fogadtak. Politikai barátjai felkérésére — úgymond — vállalkozott a mai gyűlés megnyitására és pedig azért, mert együtt érez és egyet ért azok­kal a programmpontokkal, melyek alapján a pápai Uj pártot megakarjuk alapítani. E programmpontokra ugyanis kell, hogy minden magyar ember szíve meg­dobbanjon, mert ezek magukban foglalják minden magyar ember érzését, óhaját, egész idealizmusát, az Lj párt programmja az, melyen a magyar nemzeti államot felépíteni lehet. Melegen üdvözölvén a meg­jelenteket, felkérte őket, hogy a gyűlésnek elnökét megválasszák. Zajos és hosszas éljenzéssel kérték fel Hajnóczkyt a gyűlés vezetésére, mire ő maga mellé dr. Csoknyay Jánost, dr. fehér Dezsőt és dr. Lakos Bélát kérte fel jegyzőkül. Majd megköszönvén a megjelentek bizalmát,, dr. Hirsch Vilmos helyett, ki az előkészítő bizottság felkerésére az önálló vámte­rület kérdésének ismertetésére vállalkozott, de kit közbejött sürgős magánügyei a városból elszólítottak, ' ő ismertete röviden az Új párt legfontosabb prog­rammpontját, az önálló vámterület kérdését. Az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági statisztikából vett adatok alapján meggyőzően bizonyította hogy a gazdasági külön válás Magyarország létérdeke. Számos adata közül kiemeljük csupán azt az egyet, hogy mi vasból kiviszünk 20 millió értéket, s kapunk egy métermázsáért 22 koronát, míg a behozatalnál ad­nak métermázsánként 4 — 5 koronát, tehát a feldol­gozásért 23 koronát fizetünk, ami az osztrák ipar­nak jut. Végösszegben 438 millió korona horribilis összeget fizetünk Ausztria iparának csak feldolgo­zásáért, azaz: munkabérek és vállalkozási haszon fejében. „Mi fizetjük meg tehát Ausztria kulturáját; mi, magyarok tesszük ipari munkásaikat fogyasztó­képessé, kereskedőiket, gyárosaikat gazdagokká, vasutjaikat nyereségessé, mert azokon hordják oda vissza az édes magyar anyaföld kincseit." A mezőgazdasági terményekre térve át, kimu­tatja, hogy a magyar mezőgazdaság nélkül Ausztria nem élhet meg. A vasúti sztrájk idején azért sür­gették Bécshői a legmagasabb helyről a közlekedés minél előbbi helyreállítását, mert a császárváros éhínségnek nézett volna elébe. Szembeszáll azzal a felfogással, hogy az önálló vámterület esetén a ma­gyar buza legjobb piacát elveszíti, A magyar búzá­nak párja nincs, azt nélkülözni nem lehet s ha Ausztria ideiglenesen mégis nélkülözni akarná, más országok kapva kapnak a magyar búzán és liszten. Provinciális helyzetünkből fog kisegítni bennünket az önálló vámterület, mely ha némi átmeneti meg­rázkódtatással is gazdasági fellendülésünknek, nem­zeti vagyonosodásunknak képezné alapját. A zajos helyeslésekkel gyakran félbeszakított előadás után Borsos Isván, főgimn. tanár lépett az előadói emelvényre, hogy a hadsereg magyarrá tételének kérdéséről lelkes szép szónoklatot mondjon. A független, magával élő, magáért dolgozó Magyar­ország — úgymond — mindnyájunk ideálja. Ezért nemcsak sopánkodnunk, de tennünk is kell. Függet­len Magyarország létfeltétele az önálló nemzeti had­sereg, amíg pedig az megvalósítható lesz a hadsereg magyarrátétele. Amíg hadseregünk német, a külföld nem is ismer bennünket önálló állam gyanánt. A magyar vezényszóval bíró hadsereg fontos tényező lesz a nemzetiségek megmagyarosítása terén. Törté neti adatokkal bizonyítja ezután a magyar hadseregre való jogunkat. Jogunk van a történet szerint, de meg isteni jog is a nyelv joga. A tételes törvény nem állja útját a leghőbb kívánság teljesedésének. Csak az opportunizmus akadályozta meg eddig a kivitelt. Balgaság azt hinni, hogy az egységes vezényleti nyelv a hadsereg győzelmének titka. Mióta egységes, német a kommandó, az osztrák had­sereget mindig megverték, míg a régebbi időben a magyar vezényszó alatt küzdő nemzeti sereg sok szép diadalt szerzett nemzeti királyainknak éppúgy, mint a Habsburgoknak. Magvas és lendületes szó­noklatát hosszas taps és éljenzés közepette ekképen végzi : „A magyar nemzeti állam kiépítése szempont­jából tehát elkerülhetetlenül szükséges a magyar hadsereg megvalósítása. Elkerülhetlenül szükséges, hogy a közös hadsereg minket illető felét magyar tisztek magyar vezényszóval s magyar szellemben vezessék. Jogunk is van ehhez. Mellettünk szól a tételes törvény s az isteni jog. Sőt erőnk is meg­volna jogunk kivívásához. Csak egy dologra volna még szükségünk, hogy megjavíthassuk hazánk hely­zetét s ezzel együtt jóvá és kellemessé tehessük mindnyájunknak sorsát, kik a magyar hazában, Szent István koronájának árnyékában lakozunk ! Csak arra volna szükség, hogy hit és lelkesedés szállja meg lelkünket; arra volna szükség, hogy merjünk ön­állóan gondolkozni s meggyőződésünk mellett szilár­dan megállani ! Ha ez bekövetkezik s okvetlenül bekövetkezik rövid idő alatt: akkor a független, hazafias polgárok tömege csakhamar kivívja mind­azt, mire a független Magyarországnak szüksége van. Mi, pápai független polgárok is vegyük tehát ki részünket ebből a szép munkából ! Tegyük meg kötelességünket s teljesítsük azt, amit a haza érdeke parancsol ! ítéljük el szavazatunkkal a kormány jog­tipró eljárását s kövessük lelkesen az „Új-párt" zászlaját !" Most dr. Kende Ádám ügyvéd emelkedett szólásra, hogy gyújtó hatású szónoklatban a mai politikai helyzetet fesse meg. A kormányzati ágak mindegyikében uralkodó általános dekadenciáról szólva áttért a Pápán majd 17 év óta uralkodó sivár politikai életre: „A véd­erő javaslat annak idején — így szól — lángba borította ez országot; tüzelt a nemzet ifjúsága; a hazafias sajtó vésztjelző hangja megrezegtette min­den magyar ember szivében a hazaszeretet húrjait; csak Pápa maradt siket és néma, csak mi nem értettük meg, hogy a Habsburgok kegyeltje Ausztria részéről ujabb támadás készül nemzetünk ifjúsága ellen. Midőn gróf Apponyi Albert házelnöksége alatt az országnak majdnem minden lakosa vándorútra kelt hazánk fővárosába,, hogy a nemzeti követelmé­nyek intézménye s biztosítása céljából a magyar par­lament első választott tisztviselője, Magyarország képviselőtestületének elnöke előtt hazafias érzelmeit tolmácsolja, ekkor Pápa itthon maradt és nem akadt egy ember, aki sivár politikai tétlenségéből felrázta volna e várost, melynek pedig nem egy lakosában él a közügyek iránti igaz lelkesedés." Majd áttér a mai kormányzati politikának a magyartalanságára, a közszabadsági jogok terén való visszaesésre, a köz­gazdasági politikában ismerteti az olasz kereskedelmi szerződésnek nyilt törvényszegéssel való becikkelye­zése : „Ha ilyen belügyi és közgazdasági kormány­zat dacára akad még magyar ember, aki elegendő erős idegrendszerrel bir ahhoz, hogy agyát, lelkét, szivét át ne járja annak tudata, hogy az ily kor­mányzat az állampolgárok részéről a legszigorúbb bírálattal sújtandó : vagy ha akad még ember, aki az opportunizmus csaló jelszava alatt képes volna ily hazafiakban s a nemzet közszabadsági jogait sértő kormányt bizalmával megajándékozni: annak emlé­kezetébe hozom a szomorú emlékezetű 1904 nov. 18-a hallatlan erőszakát, midőn bécsi parancsszóra, ezeréves alkotmányunk leghatalmasabb erőssége le­tiportatott. " Ezután ismerteti a házszabályok kötelező ere­jét, elismervén, hogy a házszabályokban a parlamen­táris kormányzat egyik fő alapelve van lefektetve, hogy a többség törvényes akaratának érvényesülnie kell. Viszont meggyőző érvekkel s a történelemből vett igazságokkal mutatja ki a házszabályokban fog­lalt alkotmány biztosíték nemzeti fontosságát, melyet a fekete péntek napján szentségtörő kezekkel össze­törtek. Elitéli nemzeti kormányzat esetén a házsza­bályokban foglalt torlaszok alkalmazását és ezt mondja: „Míg nemzeti a kormányzat, míg a kormány a nemzet fundamentális közjogainak kereten belül tárgyaltatja le javaslatait, meggyőződésem szerint alig akad magyar képviselő, aki a házszabályokban biztosított ellenállási jogokkal élni fog; s ha akad ilyen, úgy ennek a bitangnak bűnös cselekedet meg­fogja torolni a magyar társadalom és az autonomikus jogokkal felruházott képviselőház. Ha azonban a kormányzat nemzetietlenné válik, ha a kormányjavas­lalok a nemzet fundamentális közjogait sértők, vagy olyanok ezek a javaslatok, amelyek a nemzetet lét­alapjában támadják meg akár erkölcsi, akár anyagi tekintetben vagy oly erőszakos forrás kitörései, melyeknek céljai nyilvánvalólag hazafiatlanok : vájjon mely magyar polgár merné állítani, hogy ily esetek­ben azon képviselők eljárása, akik a házszabályok­ban biztosított ellenállási jogukkal élni akarnak, hazafiatlan volna ?" Élesen bírálja, hogy a kormány ígéretét meg­szegte, a választói jog kiterjesztésére szóló javaslatot be nem terjesztette. Beszél az ellenzék hazafias maga­tartásáról az olasz szerződés ügyében és azon conclu­sióra jut, hogy Tisza feltüzelte az ellenzéket csak­hogy a házszabályokban biztosított torlaszokhoz nyúljon, ekközbeu bécsi ígéretét egy erős kéz politi­kájával keresztül viszi és a nemzet közvéleménye elé bűnbakul az ellenzék magatartását állítja. Lelkes szavakkal ajánlja, hogy az ellenzéki pártok között le kell bontani az elvi elválasztó fala­kat s egy célra kell törekedni, hogy a széttört al­kotmány újból felépíttessék. Végül előterjeszti az „Uj Párt" programmját kiemelvén ennek pontjai közül a legtisztább és leg­színmagyarabb szabadelvűségét, az állampolgári sza­badságok tiszteletbentartását, a kultura nemzetivé­tételét, a választói jog kiterjesztését, az ipartörvény revízióját, a progresszív adórendszert, a magyar udvartartást, a nemzeti állam kiépítését és ezen sza­vakkal végzi beszédét : „Ezt a zászlót ragadjuk meg, ezt a zászlót lobogtassuk magasra, ezzel a zászlóval kezünkben menjünk az alkotmányos harcba, ha majd a törvény politikai jogunk gyakorlatára hív fel bennünket és ezzel a zászlóval győzzük le Pápán a hatalmi pártot-" Percekig zúgott a taps, harsogott az éljen e hatal­mas beszéd után. A zajos tüntetés lecsillapulta után dr. Kende beterjesztette az Uj-párt megalakítására vonatkozó határozati javaslatát. E javaslathoz a kereskedők nevében Billitz Ferenc jelentette ki hozzájárulását. A földmívelő gazdák nevében Kovács Sándor szólalt fel. Bizton reméli, így szólt, hogy az Új-párt az eddig elhanyagolt nép javán is hat­hatósan munkálkodni fog s azért maga és társai nevében örömmel jelenti be csatlakozását. Hasonló értelemben szólt Marton Antal is, ki az iparosok nevében nyilatkoztatta ki, hogy az önálló vám­területet zászlajára tűző pártot rendületlenül fogják követni. Ugyanő a szavazati jog kiterjesztésének kérdésével kapcsolatban a titkos szavazási rendszer ellen is szólt. Meggyőződését — űgv mond — mindenki vallja meg szabadon ! Mindhárom felszólalás élénk tetszést keltett s ezután az elnök a pápai Uj-pártot — meg-megújuló éljenzés közepette — magalakúlt­nak jelentette ki. Az elnök indítványára vezető bizottságot választottak, melyet felhatalmaztak, hogy a szükséghez képest önmagát kiegészíthesse. A vezető-bizottság tagjai lettek : Adamovich Lázár, Berecz János, Billitz Ferenc, Bodai István, Borsos István, Gaál Gyula, Giczi Gábor, Győri Gyula, Gyúk Nándor, Hajnóczky Béla, dr. Herczog Manó, dr. Hirsch Vilmos, dr. Hoffner Sándor, dr. Kende Ádám, Kohn Miksa Mihály, Kovács Sándor, Lázár Ádám, Lippert Sándor, Luka Károly, Marton Antal, Néhmann Gábor, Piatsek Gyula, licz. Rácz Kálmán, Rechnitz Béla, Rozs Ferenc, Tarczi Dezső, Török János, Wittmann Ignác. Pártjegyzők: dr. Csoknyay János, dr. Fehér Dezső, dr. Lakos Béla. Adamovich Lázár indítványozta ezután, hogy a megalakulásról az Új-párt központi elnökségét ér­FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kel­lemes ízű természetes O^" hashajtószer. -^^O

Next

/
Thumbnails
Contents