Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-10-29 / 44. szám

ben leégett és újjáépült házak területének egy részét. Az utca megnyitását jelenleg még egy-két viskó akadályozza. Lzeket fölösleges most kisajátítani, előbb-utóbb úgyis a tüz martalékává lesznek, akkor majd a város olcsón hozzájuk juthat s az egyenes vonalú utca megnyitható lesz. Az interpellációt Harmos készséggel tudomásul vette s tudomásul vesszük ime mi is, akik tényleg meggyőződést szereztünk arról, hogy az újonnan épült házak nem akadályozzák meg a Major-utcának idővel egyenes vonalban való meghosszabbítását, de akik meggyőződé st szereztünk arról is, hogy az a bizonyos Tüzoltóközi házcsoport a maga zeg-zugos, ocsmány mivoltában oly alszegi benyomást kelt, hogy annak rendbehozatala céljából mi bizouy nem váruók be, amíg majd a tüz segítségünkre jő. Ha építési szabályrendeletünk nincs is megerősítve, azért a városnak mégis csak megvan a jussa a kisajátításhoz, aminthogy éppen a múlt közgyűlés napirendjére is egy, utcarendezés céljából tervezett kisajátítás volt napirendre tűzve. Arai végül lapunk cikkíróját illeti, róla csak annyit, hogy harminc éves, mindenkor önzetlen és jóakaratú közéleti szereplése megérdemelte volna, hogy ha már személyében aposztrofáltak, szóhoz jutni is engedjék, még akkor is, ha tévedett; tévedett pedig azért, mert kezdet kezdetén, bizottsági tárgyaláson az utcarendezés más vonalban terveztetett illetve éppen általa máskép proponáltatott, mint ahogy most végrehajtatik s tévedett, mint ahogy mindenki téved, aki a jelenlegi tüzoltóközi labirintba egyszer belekeveredik. Miután a főjegyző bemutatta ifj. Martonfalvay Elek ügyvédnek az édes apja elhunyta alkalmából hozzá intézett részvétnyilatkozatot megköszönő levelét, megkezdődött a napirend tárgyalása. Az első három tárgyhoz hozzászólás nem volt. Névszerinti szavazással egyhangúlag kimondták, hogy az italmérők ezentúl az országos vásártéren az általuk elfoglalt területért Q-méterenként 1 koronát kötelesek fizetni ; Németh Erzsébetet pápai illetőségűnek nem ismerték el és a már egy év óta beteg és szabadságon levő Hápli Sándor rendőrt nyugdíjazták. Bottka Jenő és társainak kérvényéhez, kik a Korvin-utcában alagcsövezést kérnek, már volt hozzászólás. Dr. Steiner József főorvos ecsetelte azt a nagy veszélyt, melyben a belváros házainak jó része forog s morális kötelességnek jelezte, hogy a város ez állapoton segítsen, apróbb munkák helyett azonban inkább a csatornázással segítsünk rajta, hasonló értelemben szólalt fel dr. Hoffner Sándor, aki konkrét alakban indítványozta, hogy a csatornázás ügye a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzessék ki. Lippert Sándor megemlékezik a néhai vízügyi bizottság hibájáról, mely a vízvezetékhez vascsöveket rendelt, ami a vizáradás tulajdonképeni oka. Az { alagcsövezést azonnal elrendelőnek tartja. így Vágó László is, valamint Bottka Jenő, aki azt is kilátásba helyezte, hogy a Korvin utcaiak bizonyos összeggel szivesen hozzájárulnak a költségekhez, csak hogy Láttam egy ó'rség-váltást (magyarűl: vakparádé), ahol olyan gépies rángatódzást vittek végbe, még a dobos is, amilyeneket csak automata-viaszbábukon lehet látni. Sokszor halljuk otthon, hogy a külföld nem ismeri Magyarországot. Nohát ez állítás igazságáról, sajnos, hamar és gyakran van alkalmunk meggyőződni. A német alaposságnak hire sincs, mihelyt Magyarország viszonyairól van szó. Ide való lapokban olvastam egy arckép alatt: Dr. KÖrber osztrák-magyar miniszterelnök, továbbá: Tisza István azért tartja szükségesnek a házszabály revíziót, lőszer: hogy a költségvetés s az újonc megajánlás záros határidőn belül keresztül menjen, másodszor : hogy lehetetlenné tegye a — cseh-párt obstrukcióját. Hazánk önállóságát nem ismerik. Nem győzőm eléggé mondani, hogy nem osztrák vagyok, hanem magyar; ilyenkor meglepődve néznek reám s azt mondják: no igen, hát osztrákországi. Bizony, Önállóságunk, nemzeti egyéniségünk elismertetése a külföldön még kiküzdésre vár. Ezt politikai úton is tehetjük, de biztosabb út az, ha a kultúra terén, ipar, kereskedelem, tudományok, népműveltség terén nagyokat alkotunk, annyira, hogy a külföld kénytelen legyen nagyra becsülni bennünket. Ez persze nagy munkát kiván, minden tényezőnek teljes, odaadó közreműködését, de akkor lehetséges lesz, mert azt mondja az amerikai közmondás : where is a will, there is a way (ahol van akarat, ott van üt is, tudniillik a kivitelre). Kedves szerkesztő úrnak s az olvasónak minden jót kiván a távolból Ambcrg József. ezen, közegészaégi szempontból is súlyos helyzeten segítve legyen. A közgyűlés többsége azonban, mikor a polgármester kijelentette, hogy a csatornázás már a nov. 24-iki ülés napirendjén fog szerepelni, az ügyben való döntést ez időre halasztotta el. Miután helyeslőleg tudomásul vették a rendőrkapitánynak a járlatlevelek kiállítása tárgyában tett intézkedését, a v. ovodáról szóló jelentés került tárgyalás alá. E kérdésnél felszólalt Jílek Ferenc, aki utalván arra, hogy városunkban 1106 ovodaköteles gyermek van, akik közül mintegy ötödíelszáz nem részesül kellő otthoni gondozásban, tehát ezeknek ovodába járniok kell, holott a mostani két ovoda nem képes Őket befogadni, indítványozta, hogy állami ovoda felállítását kérelmezzük a minisztériumnál. Ez indítványt pártolta dr. Kőrös Endre, ki felemlítette, hogy 80—100 gyermeknél több a törvéuy értelmében nem lehet egy óvónő felügyelete alatt s hogy a városnak fontos szociális kötelessége gondoskodni róla, hogy főleg a szegényebb néposztály gyermekei járhassanak és tényleg járjanak is ovodába. Dr. Steiner József szerint az ovoda csak félig pótolhatja a szülői felügyelet hiányát; 100-nál többen alig fognak egyidejűleg az ovodába járni, elégnek tartja a mosta-ii egy ovodát. A közgyűlés azonban a polgármester pártoló szavai után elfogadta Jílek indítványát. Ezután jött a közgyűlés generális pontja: a sertésvásártér ügye, melyre nézve az a mérnöki jelentés feküdt a közgyűlés asztalán, hogy a tervbe vett Korona-tér és a hozzáveendő kert felméretvén 717 Q-ölnek találtatott a régi piac 2010 Q-ölével szemben. Az állandó választmány a felmérés ez eredménye alapján azt javasolta, hogy a sertéspiac az országos vásártérre helyeztessék. Azonban a belváros nem hagyta régi jussát. Vágó László szólalt fel először, ki az ipar még nagyobb hanyatlásától fél, ha a sertéspiac kimegy, hasonló szempontok vezették Marton Antalt felszólalásában, ki utalt arra is, hogy sertésvásáraink rendesen kicsinyek, egy évben legfeljebb egyszer lesz szorongás a tervezett új helyen. íischer Gyula azzal az indítvánnyal lépett fel, hogy a sertésvásár helyeztessék a régi heti vásártérre, a' Korona-tér pedig heti vásártérnek használtassák fel. Behatóbban szólt a kérdéshez Krausz József N., ki utalt arra, hogy a Korona-tér egységes, összefüggő! tér, míg a régi vásártér hosszú utcavonal volt. Meg-1 kísérlettek már a disznóvásárt kivinni 15 — 20 év előtt, de visszahozták ismét. Derültséget és tetszést keltett ez a mondása: „ha majd az egész belvárosi környék elszegényedik, egyáltalán nem kell sertésvásár, mert nem lesz pénz sertést venni!..Javasolja, hogy a Korona-tér rendeztessék be a sertéspiacnak. Szokoly Ignác a Koronateret nem tartja alkalmasnak ; nem pedig azért mert kicsi s másodszor, mivel a felhajtás nehézségekbe ütközik. Nem volt érdektelen mozzanata a vitának, midőn a polgármester felkérésére Bognár János v. állatorvos akként nyilatkozott, hogy ő a jelenlegi vásárteret, ha jól van berendezve, megfelelőnek tartja. Ennek alapján Gaál János küldöttséget óhajt meneszteni az alispánhoz, hogy tőle a régi vásártér meghagyását kérjük. Dr. Hoffner Sándor ezt céltalannak tartja, nekünk az alispáni leirat szerint új helyről kell gondoskodnunk s ez mégis van a Koronatéren. Miután kimutatta, hogy az egy helyről való felhajtásnak nincsenek akadályai s miután Bischer Gyula a maga indítványát visszavonván, szintén a Koronateret ajánlotta, a polgármester annak felemlítésével, hogy a korona-kert elvételeért a vendéglő bérlőjének kárpótlást kell fizetnünk, az ügyet szavazás alá bocsátotta. 15—16-an álltak fel csupán az állandó választmány javaslata, ellenben vagy 45-en a Krauszféle javaslat mellett s ennek alapján a polgármester kimondta, hogy a sertéspiac a Koronatérre helyeztetik át. Kijelentette még, hogy a vásártér berendezése s a korona-kert feltöltése hosszabb időt vesz igénybe; ha a munka befejezte előtt sertésvásár lesz, azt az országos vásártéren fogják megtartani. A hátralevő tárgyakkal hamar végzett a közgyűlést, mivel közülök a legfontosabbak: a r. kath. hitközség kérelme az alsó-városi iskolaépület átengedése iránt, a Moravek-féle ház megvétele s Klein Vilmos ház-csere-ajánlata törvény szerint 30 nap múlva tartandó közgyűlés napirendjére tűzettek ki. Elintézni két ügyet intéztek el : kimondották, hogy Török János v. mérnököt buzgó és hű szolgálatai iránti elismerés mellett saját kérelmére (966 K nyugdíjjal) nyugdíjazzák. A megüresedett mérnöki állására a pályázatot dec. 15-iki dátummal kiírták. Végül Fleischner Mórnénak házbérleti szerződését névszerinti szavazással hat évre meghosszabbították. A közgyűlés öt óra után ért véget. § A villamos lámpák szaporítása tárgyában emeltünk múlt számunkban szót. E felszólalásunkat hatásosan egészíti most ki a Salétrom utca lakóinknak kérelme, kiknek a petróleum-korban volt lámpájuk az utcájukban, most meg nincs. Kéri hát egy villamos lámpa felállítását. Ugy értesülünk egyébként, hogy múltkori felszólalásunknak megfelelőleg intézkedés fog történni az iránt, hogy a villamos mű felügyelő bizottsága által megszavazott 29 lámpa még a tél beállta előtt felállíttassák. § A „kiváltságos" cím. Városunk hagyományos jogainak megóvása céljából újból szót emelünk a „kiváltságos" cím érdekében. Az országos törzskönyvi bizottság által a város számára készíttetett összes bélyegzőkön ugyanis ez áll a címer körirataként: ,,Veszprémvármegye — Pápa r. t. város — 1902.

a Az ősi „kiváltságos" címtől megfosztottak bennünket. Talán helyes lenne, ha a város képviselőtestülete a belügyminisztériumhoz felterjesztést intézne, melyben történeti adatokkal igazolván a „kiváltságos" címre való jogunkat, ennek újból való használhatását kérnők. $ Szatmárnémetiben nem valami jól prosperálhat a városi villamos telep. Legalább erre vall az a körülmény, hogy az ottani telep újraszervezése céljából adatokat kérnek a mi telepünkre vonatkozólag. Kérik a telepet-építő céggel kötött szerződést, a mi világítási szabályrendeletünket, kérdik, hogy mit fizetnek a magánosok az áramfogyasztásért, minő szenet használnak a telepen ? stb. A tanács a kért adatokat készséggel bocsátja Szatmár rendelkezésére, úgy véljük, azon biztos hitben, hogy hasonló szolgálatra nekünk nem kell egy várost sem megkérnünk, mert a mi villamos telepünk szépen virágzik. TARKA ROVAT. Strófák. I. A balti flotta hát megyen, Dicsvágya mégse' kurta. Szegény angol halászhajót Dicsőn oldalba fúrta Néhány ártatlan életet Hogy hősileg kiolta, Most annál fényesebb leve Az ő vitézi volta. „Enfin seuls!" — szól az admirál, Hogy a sík vizre ére. — Pezsgő a hősnek meg nem árt, Vigabban cserg a vére. „Igyunk tehát! A sír örök. Botor ki Iyúkban ásít!" S csináltak e vitéz szavak Ott kedvet, óriásit. Es ittak ők és isznak ők, Eztán is inni fognak, Sok áztatás kell ám nagyon A hősi muszka fognak. És borzasztó tivornya folv Szivarfüstös kajütben. Egyszer rémes hir hallatik S a szú is félve ül benn. Jelentik : künn a tengeren Fényt szór sok büszke lámpa, „Ah, itt van ! Most belélövünk Elvégre a japánba !" Ravaszúl szólt az admirál, Aztán a sok elázott Egy végső tusnak hanginál Ki a fedélre mászott. Aztán dördül az ágyú és Cikázva sújt a bomba. S szegény halásznak e zene Halálosan goromba. Részeg hadnagy kiált: „Tüzet! Lődd mindet össze holttá!" Olyan faj ez, mint, mely szegény Sándor királyt kioltá.