Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-10-22 / 43. szám
Új gyár. — Értekezlet a kendergyár ügyében. — Alig három hónapja, hogy lapunk elsőnek adott} hirt egy új gyár eszméjének felmerültéről. Az eszmét, mely egy kendergyárnak Pápán való létesítésére irányúit, örömmel üdvözöltük, mert — mint akkor bővebben kifejtettük — éppen ily természetű gyárra van szüksége városunknak, amely míg egyrészt a városnak, melyben létesül, anyagi erőt és a városi és vidéki szegény lakosságnak kenyeret ad, másrészt segít a mezőgazdaságon, mely a mostoha viszonyok nyomasztó hatását épúgy érzi, mint a többi közgazdasági ág. Es ha örömmel üdvözöltük már az eszmének felszínre kerültét, örömünknek kell hogy kifejezést adjunk ma, mikor a kendergyár megvalósulása felé egy hatalmas lépés történt meg. Arról, hogy a kendergyár Pápán létesítése helyes és célszerű-e, arról vita egyáltalában nem volt a tegnapi értekezleten ; e kérdés már eldőlt akkor, midőn városunk polgármestere a vidékünkön termelt kenderből mintát küldött a földmivelésügyi minisztériumba, amely ezt kitűnő minőségűnek találta. Vita csak a körűi volt, hogy vájjon szövetkezeti vagy vállalati részvénytársasági úton létesíttessék-e a gyár? A szövetkezeti eszmének az O. M. G. E. kiküldöttsége csinált propagandát, míg a részvénytársasági alakulás érdekében a már kész szerződésekkel és ajánlatokkal fellépő szegedi kendergyár igazgatója kardoskodott. Az értekezlet túlnyomó többsége elfogadta a szegedi kendergyár igazgatójának ajánlatait. A szövetkezeti eszmének nagy jelentősége elől ugyan senki, így az értekezlet tagjai sem zárkóztak el, de nagyon természetes, hogy ennek helyes érvényesülése csak akként lett volna képzelhető, ha a szövetkezeti megalakulásba a kisgazdákat belehetett volna vonni, amire vajmi kevés remény mutatkozott, hisz az értekezleten — - ami különben elég sajnos — egyetlen kisgazda sem jelent meg. Nines kétségünk azonban felőle, hogy a legszorgosabb gondosság fog történni oly irányban, hogy a kendergyár termelői között a kisgazdák minél tömegesebben helyet foglaljanak. Az értekezlet lefolyásáról a következőkben számolunk be : A városházán f. hó 21-én d. e. 10 órakor tartott értekezleten Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt jelen voltak: a földmivelésügyi miniszter képviseletébed Füredi Lajos gazd. szakKözben a gyerekek, akik úgy látszott, nem a a legszívesebben látták az atyjukat otthon, elköltötték szegényes vacsorájukat. Milyen jól esett volna a szegény férgeknek egy kis bor ! Oh, a nyomor 1 Az asszony eltávozott velük, hogy lefektesse őket. A férj meggyújtotta a lámpáját, hogy körüljárja a partot, mi pedig helyet foglaltunk' a tűzhelynél betegünk mellett, aki nyugodtan feküdt a lóczán, mintha most is a tengeren, a hajó fedélzeté^ nyugodnék. Hogy punturáját kissé enyhítsük, tányérokat és téglákat melegítettünk és mellére, meg a lábaira raktuk. Amint hozzáléptem, megismert a szerencsétlen és hálaadó tekintettel nyújtotta felém forró kezét, hevesen megszorítva az enyémet. Szomorú virrasztás ! Ott künn a vihar egyre jobban ordított, a sziklákhoz verődő hullámok egyre jobban csattogtak, mint csaták tüzében a kardok. Időről-időre hatalmas szélroham jött a tenger felől és megreszkettette házikónkat. A tűzhely zsarátnoka fel-fellobbant, megvilágítva a matrózok sötét, sápadt ábrázatát, akik némán, merően bámultak a levegőbe. Palombo kebléből olykor-olykor mély sóhaj tört elő. Mindnyájan feléje fordúltak ilyenkor, elgondolva társuk szánandó sorsát, aki most távol övéitől, messze szeretteitől a halállal vívódik. Olykorolykor egyikök mélyen sóhajtott, a maga állapotára gondolva. Semmi panasz, semmi keserűség, egy sóhaj — semmi más. Mégis . . . mégis . . . mintha csalódnám. Amint egyikök mellett elmentem, hogy egy fahasábot hozzak a tűzre, keserű hangon szólalt meg : — Lássa uram, hébe-korba nagyon nehéz a mi sorsunk . . . Fordította: Róna Béla. tanár, az Országc^Magyar Gazdásági Egyesület nevében Zórád István titkár, a szegedi kenderfonó gyár képviseletéber Wimmer Gyula igazgató, a gyárosok szövetsége megbízásából Wottitz Gu?ztáv, továbbá : Fittler Dezső, Walla Géza, Gerstner Ignác, Tar Gyula, Wittmann Ignác, Mihályi Géza, Békeffi Elek, dr. Kluge Endre, Rosenf'eld Samu, Walla Gyula, Szalóky Géza, Steinberger Lipót, Langraf Zsiga, Gömbös Elek, Blau Samu, Blau Adolf, Seenger Elemér, Klein József, Havas Ernő, Bőhm Ignác. Mészáros Károly megnyitván az értekezletet, röviden ismerteti az ügynek előzményeit s üdvözölvén a megjelenteket, átadja a szót Füredi Lajosnak, aki a kendertermelés jövedelmezőségét mutatta be és igazolta, hogy talán a dohányon kívül nincs egyetlen olyan növény sem, mely akkora jövedelmet biztosítana a gazdának, mint a kender. Majd szakszerű fejtegetésben ismertette a kendertermelés módját s reményét fejezte ki, hogy vidékünkön a kendertermelés fényesen be fog válni. Ezután Zórád István fejtegette a kendertermelés fontosságát, utalván arra, hogy a kenderkikészítési ipar produktumaiért 200 milliót adunk a külföldnek. Majd a szövetkezeti forma előnyeit fejtegette és arra hívta fel a gazdák figyelmét, hogy a kendertermelésből a vállalatnak jutó nagy hasznot ne engedjék ki a maguk kezéből. A szövetkezeti szervezetet holdanként 80 koronás részjegyekkel 500 holdas csoportokban véli megalakítandónak. Wimmer Gyula felsorolta mindazokat a kedvezményeket, amiket a szegedi kendergyár által Pápán létesíteni szándékolt gyár a termelőknek nyújtani hajlandó és a részvénytársasági megalakulás mellett érvelt s meggyőző érvelését az értekezlet teljes mértékben méltányolta akkor, mikor az alanti határozatban azt teljesen magáévá tette. Ezek voltak a hivatalos előadások, amelyek után a gazdaközonség köréből Klein József és Fittler Dezső szólaltak fel. Előbbi a szövetkezeti forma ellen azt az argumentumot hozta fel, hogy az érdeklődők legnagyobb része bérlő, akik a hosszabb idei lekötöttséget igénylő szövetkezeti szervezetbe bajosan léphetnének be. Fittler pedig a szövetkezeti alakulás mellett emelt szót és az ügynek alaposabb megfontolása céljából a határozathozatalnak elhalasztását indítványozta. Az értekezleti tagok nagy többsége azonban minden további halasztás nélkül magáévá tette Wimmer igazgató előterjesztését és ennek eredményekép Mészáros polgármester a következő határozatot mondta ki: „A szegedi kenderfonó-gyár részvénytársaság ajánlatát az értekezlet elfogadja és kimondja, hogy szerződjék gazdaközönség az előterjesztett szerződés szerint 10 évre a szegedi kenderfonógyár részvénytársaság által Pápán alakítandó részvénytársasággal olyképen, hogy a részvénytársaság a gazdaközönségnek első évben kamatmentesen' előlegezi az olasz vetőmagot, a megállapított vételárért beváltja a kenderkórót, ennek árát azonnal kifizeti és ha a vállalat jövedelme 8®/ 0-ot meghalad, 10%-ig a haszon 30%-ot, 10%-on ' túl 12»/ 0-ig a haszon 40%-át és 12°/ 0-on túl a haszon 50°/ 0-át" kapják a gazdák, kiknek módjukban áll e haszonrészt a társulat- pénztárában benhagyni és ezzel a részvény árát kifizetni mely tőkéért a társulat a gazdáknak 4 1/ a°/o~ o t számít. A részvények 1/ 6-e a gazdák részére leköttetik olyképen, hogy ezek jogosultak a szerződésbe foglalandó kijelentéssel a mívelendő terület arányában részvényt jegyezni, ezt haszonrészeikkel is törleszteni, azonban e jogukkal szemben, mig a termelők a részvényt vagy részvényeiket be nem váltották, ők a társulat kockázatait illetőleg esetleges veszteségeit a részvényen kivül nem viselik. Kiköttetik, hogy az igazgatóság hét tagból fog állani, melybe három tagot az érdekelt termelők Pápán lakó vagy e vidéken termelők közül, a másik hármat valamint az elnököt a szegedi kenderfonó részvénytársaság választja, de az elnök csak gazdálkodók köréből választható. \ , A részvénytársaság és kenderkészítő telep székhelye Pápa és a kenderkóró ennek telepén veendő át." A határozat kimondásával kapcsolatban Zórád István felszólalására válaszolván Wimmer igazgató kijelentette, hogy az első szerződések lejárta után a gyár készséggel módot fog nyújtani arra, hogy a termelők a gyárat magukhoz válthassák. Mészáros Károly indítványára a három előadónak és Wottitz Gusztávnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak, Fittler Dezső az elnöklő polgármesternek fejezte ki a gazdák köszönetét s végül Wottitz Gusztáv pedig az országos gyáriparosok szövetségének az ügy iránti érdeklődéséről és a vállalat támogatásáról biztosította az értekezletet. Ezzel az értekezlet véget ért. w A VÁROSHÁZÁRÓL § Az állandó választmány f. hó 19-én tartott ülésében készítette elő a hétfői közgyűlés tárgyait. E tárgyak közül a fontosabbakkal lapunk más helyén foglalkozunk, itt csak a következőket említjük fel : A korvin-utcai lakosok alagcsövezés iránti kérelmének teljesítését a rendszeres csatornázás létesítésével kapcsolatban javasolják, mire nézve a polgármester kilátásba helyezte, hogy a csatornázás ügyét a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzi ki. A v. mérnök lemondásával kapcsolatban dr. Kende Ádám indítványára javasolják, hogy a mérnöki állásra dec. 15-iki határidővel pályázat tűzessék ki. Vitát az áll. választmányban csak a sertésvásártér és a r. kath. iskolaszék kérelmének ügye idézett elő. Az előbbihez Krausz József N., Lampérth Lajos, dr. Antal Géza és Fischer Gyula szóltak hozzá. Az áll. vál. az országos vásártérre való kihelyezést javasolja. Az iskolaépület kérdésénél dr. Hofíher Sándor, Kriszt Jenő, dr. Kende Ádám, Sült József, dr. Kőrös Endre, dr. Lőwy László és Hajnóczky Béla szólaltak fel s végül a polgármesternek az a javaslata fogadtatott el, hogy az iskolaépületet a város adja el a kath. hitközségnek 2000 koronáért, úgy azonban, hogy a vétel összegét a hitközség tetszés szerinti időben fizethesse le, addig pedig évi 80 kor. kamatot fizessen, i § Bürokratizmus. A múltkor vezércikket irtunk a bürokratizmusról ; nem voltunk ugyan' egy pillanatra sem oly balgák, hogy azt hittük volna, hogy a bürokratizmusnak lomha szörnyetegét, melynek karjai aok zsenge terv-csemetét halálos álomra szenderítettek át, kiirtjuk avagy csak megbénítjuk is, azt azonban mégis reméltük, hogy e cikkben előadott konkrét dolgok ügyében valami történni fog. Ezek közül itt csak a városunk közgazdasági fejlődése céljából oly mérhetlen fontosságú konzum vásár és vágóhid ügyét említjük fel. Vagy három hónapja már, hogy egy állami főfőfelügyelő úr e tárgyban itt járt s ígért terveket, igért köitségvetést, gyors cselekvést, jóindulatot stb. Három hó hosszú idő s azóta a főfőfelügyelő úr, úgylátszik, Pápa váios létezéséről és nemes céljáról szépen megfeledkezett. Talán nem ártana, ha valamely barátságos átírással városunkat ismét kegyes emlékezetébe hívnák ; nem ártana, mert a késlekedésben más októl eltekintve az a veszedelem is rejlik, hogy míg mi összetett kézzel várunk, a kiviteli vágóhid — megépül más városban. § Az egészségügyi bizottság tegnap tartott ülésében a kanyaró-járványról az eddiginél kedvezőbb jelentés tétetett. A lefolyt héten 15 újabb megbetegedés fordult elő, a betegek közül 6 volt tanköteles. Talán mégis meg fog szűnni végre a járvány, mely egyéb súlyos következményeiről nem szólva, immár teljes két hónapja lehetetlenné teszi gyermekeink iskoláztatását. TARKA ROVAT. „A haladás útján." Kacsa Jeromos, hajdani, vígkedélyü riporterünk, a napokban váratlanul beállított a szerkesztőségbe. A viszontlátás első örömei után Kacsa elegáns mozdulattal kivett egy szivart a szivaros skatulyámból, szájába dugta, majd hasonló elegáns mozdulattal kivett még három szivart és zsebébe dugta. Mélyen meghatva a szeretet e szép megnyilatkozásától, e szavakkal fordultam Kacsához : -— Hogy kerül maga Pápára ? — A kíváncsiság hozott ide, megakartam tudni mennyire ment Pápa a haladás útján azóta, hogy hitelezőim mérhetlen bánatára innen eltávoztam. — Hány napot szánt erre a tanulmányútra, szóltam én, aggodalmas pillantást vetve a szivarosskatulyámra. — Napokról nem lehet szó, felelt ő; mert óráim, sőt perceim is megvannak számlálva. Mint a Pesti Hírmondó hadi tudósítója, minden időmet a kávéházban térképen vagyok kénytelen tölteni. Azonban én már tisztában is vagyok a helyzettel. Látom, hogy a csatornázás kérdését megoldották.
