Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-30 / 5. szám

Cífr * 1904. január 30. tanúskodnak, hogy a parancsnokság kebelében sincs meg a szükséges összhang, sőt egyik parancsnok a főparancsnok részéről tanúsított bánásmód miatt állásáról le is mondott és az egyesületből való kilépését is bejelentette. A kérdésnek ezen személyi részével foglalkozni nem akarunk, de kötelességünk volt regisztrálni ez esetet, mert az kétségtelen, hogy a parancsnokok között lappangó vagy nyilt egyenetlenség a legnagyobb mértékben megbénítja .az egyesület tevékenységét s így ennek orvoslásáról gondoskodni kell. Bizonyos fokig szintén elégületlenséget kelt 8 nézetünk szerint nincs is helyén az, hogy az egyesület főparancsnoka egyúttal az egyesület elnöke is. A két hatáskört az alapszabályok nagyon helyesen különválasztják, s az elnököt a főparancsnoknak vagyoni ügyekben nemcsak ellenőrévé, de mintegy följebb valójává teszik. Nem volt tehát célszerű ezt a két állást ismét egy személyben és pedig éppen a rendőrkapitány személyében egyesíteni. Minden személyes épiSüffl^lélünk. Mi teljes elismeréssel vagyunk Szokoly Ignácnak, mint főparancsnoknak szakértelme és ügybuzgósága iránt. De ez nem tarthat vissza attól, hogy midőn az egyesület válságos helyzetéről van szó, föl ne említsük azokat az anomáliákat is, melyek különböző hatalmi köröknek egy kézben való egyesítéséből erednek. A kibontakozás módozatairól ezúttal nem szólunk; aki sorainkat figyelmesen olvassa, úgy is látja, hogy mily irányban gondoljuk mi a tüzoltó-egyesület megújhodását elérhetőnek. Célunk most csak ai, volt, hogy az önkéntes tüzoltó-egyesület! intézménye s jelenlegi helyzete iránt fol-j keltsük azok érdeklődését, kik hivatva | vannak kezdeményező lépéseket tenni ez ügyben, mely nemcsak egy egyesület, hanem az egész városi lakosság elsőrangú fontos ügye. Egy szabályrendelet kudarca. Alaposabban helyben nem hagyott szabályrendeletet még keveset küldték le rendezett tanácsú városhoz, mint az, amelyet „a foglalkozás közvetítése a cselédszerzés hatósági kezelésbe vétele és . a cseléd ügy rendezése

u tárgyában a mi városunk terjesztett fel kormányhatósági jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez s amely most 17 (tizenhét) rendbeli kifogással, illetve módosítással megterhelten érkezett vissza a városházára. Kifogást emel a belügyminiszter mindjárt a cím ellen, mely foglalkozás közvetítésről bé|z£f, intézkedni pedig csak cseléd közvetítésről intézkedik; ipari foglalkozásról szó sincs benne, holott a cselédközvetítésre szóló rendelkezések ipari munkásközvetítésre nem alkalmazhatók; a cím tehát ellentétben áll a tartalommal, — a cím rossz. Második kifogása, hogy a cseléd közvetítés hatósági kezelésbe vétele, cselédszálló alapítása, cselédek nyilvántartása, cselédszerző intézetek alapítása négy különböző dolog, ezek együvé nem foglalhatók, róluk külön-külön szabályrendelet lett volna készítendő! Harmadik kifogása az, hogy a város magán egyének részére közvetítési engedélyt többé nem akar kiadni. Ez ellenkezik az ipartörvénnyel, legfeljebb a szerzők számát lehet korlátozni. Negyedik kiíogása, hogy ;>ár a város, mint jogi személy gyakorolhatja a cselédszerző ipart, de az ipartörvény erre vonatkozó szabályait köteles megtartani. Ötödik kifogása, hogy a cselédszerző üzlet vezetését a szabályrendelet a rendőrkapitányra akarta ruházni. Hatósági közegre iparüzlet nem bizható, üzletvezető alkalmazandó! És így tovább: a 20 §-ból álló szabályrendeletnek alig egy-két pontját hagyja meg eredeti szövegében a belügyminiszter, majd mindegyik ellen súlyos jogi és közigazgatási aggályai v

a

n_ nak, melyekpek minden egyes esetben nt/ekre való hivatkozással ad kifejezést. a szabályrendelet 30 napi felmondásról, ahol a törvény 15 napot ismer, statuál szabályokat, melyek „a személye? szabadságot korlátozzák, s a közönség állandó zaklat '••/>,a vezethetnek" s részei és egészében annyit hibáztat és kárhoztat, a szabályrendeleten,! hogy abból a törlendő!; • ri.— ^tán alig maracina meg töl>{

}) mj

nt az egyes paragr rj»fusok jelző éeámai. ' > ^ Egy évek hosszú sorári keresztül a caelédr

aigériáknak ismert bajaitól agyongyötört közön ségnek minden reménye ös8zep

o

ntosült ama hírben, hogy városunk tanácsa kezébe v&szi ennek a mármár gyógyíthatlannak vélt ny

av

alyának orvoslását. Örök hálánkra és minden 3

Selédtartó gazdának elismerésére tarthatott volr

a számot a tanács, ha megtalálja a bajoknak ijpázi orv. <ágát s hasikerűit volna neki esakugy

a

n megoldani a C3elédiigy kérdését. De nem szándékv

nk rekriminálni. Hogy ezen a bajon okvetlenül sejteni kell, ez nem szenvedhet kétséget, ha a tanács által választott mód nem helyes, vágy n^m törvényes, akkor segíteni kell oly módon, arrelf helyes és törvényes, a fődolog az, hogy közörségünk^ek régi és jogos panaszait feltétlenül orvosolni/kell. Az or voslás mikéntjére nézve legajánlatosabb volna egy, az érdekelt l^özöoség bevonásával tartandó ankét összehivás:í. Ez az ankét nemcsak a már úgyis eléggé ismert bajokat volna hivatva föltárni, de egyúttal a megoldás módjára is sok figyelemreméltó tanácsosai szolgálhat. Nagyon természetes, hogy az itt lesziirődő eredményeket közigazgatási jogi szempWw szakszerűen földolgozni .'a tanácsnak kötelessége, amely egyúttal a jogügyi bizottság véleményét kell, hogy a dologról kikérje. A megoldás, -módozat a'mak megbeszélésére készséggel n^nviíjtiji e iap«,k hasábjait is s éppen azért egyelőre részletes tervvel nem |g lépüu

k gv noha már eleve is aggályunkat idézzük ki a miniszteri leiratban megjelölt ama terv ellen, hogy a város egy külön üzletvezetőt bízzon meg a cselédközvetítéssel. A személyzetszaporításból volt már el^g részünk, ujabb városi hivatalok rendszeresítését el kell kerülnünk. A VAK OS HÁZÁRÓL. § Az építészeti és szépészeti bizottság f. hó_ 20 án dr. JJhry László elnöklete alatt ülést j-Wtort, mely elsö"Slírban Horváth Lajos kir. anyakönyvi felügyelő Vázépítési ügyévei foglalkozott. Horváth a

z Eötvof és Kossuth Lajos utca sarkán levő házát újjr'szándékozik építeni, de az utcaszabá±

Jms\ tery'szerint á 87 • ölnyi telekből 31 Q öl elesnék. Az építészeti bizottság már most kérdést intéz a liáztulajdonoshoz, hogy az eleső területért mekkora kárpótlást kiván. — A régóta húzódó női kórház;ügyében egy új terv feküdt most a bizottság melyet a polgármester megbízásából Horváth H Czifva építészek díjtalanul készítettek el. A terv szerint a kórházban 2 nagyobb kórterem lenne 20 vagyai, 2 fertőző szoba 9 ággyal, fürdő szoba, ápoló 5oba stb. Költsége 34.000 kor. lenne, mit azon'^j^^^^^^^^^áros^in

va^i erej

éhez képest még és a szereplők a lehető leglengébb jelmezekben csak hátteret szolgáltatnak a rendezőnek ahhoz, hogy a nagy magnézium vagy villanyfény szebben érvényesüljön. Az a hús és vérből való művészet, amely az egészséges korszakokban orkánszerű lelkesedést keltett, eltűnt, a hagulatoktól, bizzar sejtésektől és különcködésektől megrontott modern világunk elfordult a drámai cselekménytől és szolgájává szegődött a pantomimikának és egyéb másodrendű produkcióknak, melyek a tündérmesék naiv világításában ezer lámpa és szemvakító leleményesség segélyével adnak nekünk légies ábrándoktól szines álomvilágot. Szegény Küry Klára és Fedák, a két szinészleány, kiknek lényében az ingerlő és érzéki magyar asszony minden tüzes varázsa és értelmessége ragyog, az élettelenség és miszticizmus lenge szövetébe burkolóznak s elmondják a legszemenezedettebb együgyiiségeket a „Makrancos hölgyek"ben és az „Ezüst papucs"-ban, amely azonban nagyon tetszik, mert a tömegjelenetek káprázatosak, a villany csodákat mivel és a gondosan összeválogatott kar kielégíti a követelményeket. Az egyéniség csődje következett be a színpadokon s míg a külföldön a társadalmi kérdések jelszavait visszhangozza a dráma, addig a Vígszínházban a Józsi inpozstorkodásaí és Ízléstelenségei keltenek kacagást. A festészetben kétségbeesett keresést látunk, tapogifédzást a fén\yf

8 a Szin után, mert az jli irányzatok befög^s'elemzésében, az irodalmi hatások és elvont tárgyak kergetésében elvesztették a színeket, azokat a sugárderítette dallamos színeket, miket a boldogan tenyésző buja anyatermészet áraszt és a misztikus szürke vásznakban nincsen más, mint ködös, tehetetlen aspiráció. A halottak tudtak alkotni. A Nemzeti Szalon Munkácsy-ciklusa duzzadó erélylyel szín és kedélyanyaggal a föld tüzes imádatával ragyogja felénk a mester isteni tudását. Körülötte az élők bágyadtan állnak, mint a halott árnyak. Messzebb menve a régi szállodában, a konzervatív Budapest „Stefániájában", egy szobában árulják a Fenyvessy hagyatékát, antik patinára ügyesen formált képeket és bútorokat, amiket igen drága pénzen és derűs naivitással vásárolt össze. Csendes, elhagyatott a szállodaszoba, az emberek, akik az aktiv életben is az enyészet illatát érzik, nem keresik fel a „kedves ember" gyűjteményét, sietnek a szervező és alkotó hatalom felé, amelytől várnak jutalmat, kenyeret és érvényesülést és amely rendszerint bezárja előttük az ajtót.