Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-10-08 / 41. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Városi pénzügyeink rendezése. (drlis.) Akik városunk ügyei iránt érdeklődnek, s jövő sorsát szivükön hordják, azoknak sok fejtörést, súlyos gondot okoz az_a kérdés, hogy honnét teremtsük elő azokat a rengeteg összegeket, amiket a város modern fejlesztése föltétlenül megkövetel. Kétségtelen dolog, hogy az utolsó évtized valósággal korszakot alkotó intézményeket hozott létre városunkban: a vízvezetéket, aszfaltjárót és villanyvilágítást, de megvalósításra várnak még — hogy csak a legnagyobbakat említsük, — a csatornázás és az utcarendezés, amelyeknek mindegyike külön-külön is majdnem több pénzbe kerül, mint az eddigi alkotások együttvéve. Hogy ezekkel a kétség kivül nagyfontosságú és első rangú szükségletet képező intézmények megvalósításával városunk lakossága oly nehezen tud megbarátkozni, annak egyedüli oka csak az, hogy városunk anyagi forrásai már jóformán a végsőig ki vannak merítve. Nagyon természetes, hogy a városi polgárok túlterheltsége teljesen átment a köztudatba, mert hiszen mindenki súlyosan érzi azt s mindenki tudja azt is, hogy bármiféle reform kerüljön napirendre, megint csak az amúgy is elég magas pótadó felemelése fog bekövetkezni. E helyen már sokszor felpanaszoltuk, hogy a városok pénzügyeinek rendezésével a kormány és a törvényhozás mennyire késlekedik. Pedig a kormány és a törvényhozás egyaránt kellene, hogy tudatával bírjon a városok nagy gazdasági és kulturális hivatásának, amely hivatást persze a városok csak akkor szolgálhatják kellő módon, ha a szükséges erőforrásokkal ellátjuk őket. / Es úgylátszik mintha illetékes helyen a városok eme nagy szerepével még mindig nem volnának tisztában, mert a kormány és törvényhozás sokkal jobban istápolja a már félig-meddig korhadozó vármegyét, mint a városokat. Ebben is a mi egész közéletünk antidemokratikus iránya nyilatkozik meg, mert hiszen a vármegye ősi nemesi, míg a város csak közönséges polgári intézmény. Igazi vakság kell ahhoz, hogy dédelgessük 1 a gentry megyét, amelynek csak múltja vau s ügyet se vessünk a városra, mely a magyar nemzeti állam kiépítésében a jövőt jelenti, Törvényhozásunk ugyan kötelességének ismerte el a városok pénzügyeinek rendezését, de amit fölismert kötelességének teljesítésében eddig nyújtott, az alig valamivel több a semminél. Az 1899 : VI. t.-c. fogyasztási pótadó szedés engedélyezésével iparkodott ideiglenesen fölsegíteni a városokat b maga a törvény mindössze harmadfél évre tervezte ezt az ideiglenes rendezést, mert 1901 végére a törvény 4-ik §-a kilátásba helyezte, hogy addig a városok és községek pénzügyei törvényhozási uton gyökeresen rendeztetni fognak. A harmadfél év letelt anélkül, hogy csak egy lépés is történt volna a törvényileg tett igéret beváltására s így 1901-ben az ideiglenes állapotot megint meghosszabbították, ezúttal már ujabbi három évre (1901: XVIII. t.-c.) Ennek a három évnek is immár a végét járjuk. Nem egész három hónap választ el bennünket 1904 dec. 31-től, a törvényhozás által önmagának adott eme halasztástól s a városrendezési törvényjavaslat még most sincs beterjesztve. Félő, hogy megint csak egy kis kérész életű törvénycikkecskével állnak majd elő s a fogyasztási pótadókról szóló törvény érvényességét megint meghosszabbítják két-három esztendővel, ahelyett hogy megcsinálná a törvényhozás azt, amire nézve magát két izben is kötelezte: a városok pénzügyeinek gyökeres rendezését. Persze ez nem történhetik külön egy speciális törvény útján, hanem csakis a városok összes jogviszonyait organikusan szabályozó törvény keretében, s úgylátszik épen ez az, ami a pénzügyi rendezést késA „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA. Az anyám izente.* Nyáron volt — a kisvárosi temetőben Ráborultam egy nagy fehér sirra — Amint rendesen, esztendők óta — Ráborultam sirva. A temetőőr szánakozva Tekintett most is reám Mert a kisvárosban sokan tudják, Mily sötét gyásszal siratom anyám. Mert mindent, mit adott az élet, Atélveztem együtt te véled ; Szomorún mi együtt zokogtunk, Hogyha gyászosra vált a sorsunk És hogy végkép tőlem elmentél, Angyalszárnyon szárnyra keltél S őrangyalommá, hogy lettél, * Mutatvány a „Csókok, szenvedések" czimü sajtó alatt levő verskötetből. Erős maradt a szövetségünk; Sirodra hullott forró könnyek Az lett a mi kötelékünk. E nyári napon mint rendesen — — Hullattam könnyemet rája, — Könnyem mondá : „Van egy édes barna lányka, Édes anyám, mit szólnál hozzája?' ... A márványsir oldalára Kis csalogány szállott, Zengő hangon dalolgatott Csókos boldogságot. Dala nyomán még a lomb is Ábrándozva rezdül, Suttogott a nagy mindenség Kéjről, szerelemrül. Felelt hát az édes anyám lelke •Imájába van foglalva Az én szivem szentje . . . Jer énvelem kis csalogány Csókos uton vezess, Őrangyalom a?t izente : „Szeress fiam . . . Szeress." Halmi Bódog. Nem leliet felejteni. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Kondoros Antal. Balog Illés kétségbeesett hangulattal tért be a kávéházba, ahol rossz, de annál zajosabb muzsikaszó csalogatta be a vendégeket. Aznap kapta meg hazulról a levelet, melyben az édes anyja kíméletes körülírások közepette tudtul adja, hogy abban az órában, amikor a levelet kézbe kapja, bizony már másnak a felesége, a szöszke Buzogány Erzsébet. Az első perezben mérgesen dobta el a levelet: — Eh ! mi közöm hozzá. De aztán csak megint elővette az anyja' reszkető irását s olvasta, olvasta az egyszerű sorokat, mintha be sem tudna velük telni. MintSirolin,, ^soS^ tüdőbetegségeknél, légzőszervek liurutos bajainál ú gy mint idült bronchitis, szamár hurut é s különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - - Kellemes szaga a gyermekek is szeretik. . A gyógyszertárakban üvegenkint 4*— kor.-ért kapható..— Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel 1( F. Hoffmann-La Roche & Co.. vegyészeti gyár Basel (Svájc), és jó ize miatt legyen ellátva:
