Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-10-01 / 40. szám

majd összes elődeit. Az utolsó heti is esupa jó újdonságból volt összeállítva. Operett-újdonság kettő is volt a héten, véletlenül mindakettő görög tárgyú, bizonyságául annak, hogy a klasszikus ó-korhoz még mindig szívesen vissza-visszafordulnak az irók, nem éppen az igaz költészet, de a — lenge kosztümök kedvéért. A kosztümök aztán kedvükre is lengtek úgy a Lysistratában, mint a Phrynében, kissé túl is lépve a jó izlés határát. A Lysistrata szövege egyébként pompás paródiája a közös ármádiának s mondanunk sem kell, hogy a honfikebleknek igen jól esett a trotyakos k. u. k. generálisok és negédes k.u.k lajdinantok élethű bemutatása. A Lincke muzsikája pedig rendkívül dallamos, csengő-bongó muzsika (gyönyörű az a dal, mit a II. felvonásban Ráthonyi szinte szokatlan szépen énekelt, bőven megérdemelve a megismételtetést), melynek kedvéért a darab egynémely otromba frivolitását is meglehet bocsátani. A szereplők közül a komikusok Mátrai (a generális), Virág (a kutyamosó) és Nagy Mari domináltak. Nem tudom, hogy az utóbbiról elmondtuk-e már ama véleményünket, hogy a vidéknek ma alig van nála jobb komikája, de hogy ez így van, arról nemcsak operettekben, de a Házi béke előadása alkalmával francia vígjátékban is örvendetes meggyőződést szereztünk. Az ókor hires hetairájáról, kit ujabban Pierre Louys tett a maga „Aphrodité" című regényével ismét világhírűvé, szól az utolsó operett-premier szövege. A régi jó Offenbach-recipe szerint a klasszikus kor nagy alakjai (Praxiteles, Sophokles) szállíttatnak le olimpuszi magaslatukról, hogy staffage-ul szolgáljanak a Phryne sikamlós históriájához. A szöveg éppen nem szellemnélküli s a színészet megalapítójának Thespisnek, kit Virág ábrázolt nem minden arkádiai só nélkül, a modern színigazgató fogásaival való bemutatása nem tévesztette el hatását. Kellemes' a muzsika is, egy pár szép ária van benne s érdeme a darabnak az is, hogy magyar szerzők : Srojanovits és Falk írták, amit ugyan a nevük után nem találna ki mindenki. A címszerepet ismét Ráthonyi játszotta pajzánul és túlságos lenge toalettben, éneke nekünk nem tetszett ügy mint a Phryneben. Déri Gizának mind nagyobb szerepet juttat az igazgató, mit nem bánnánk, ha ez nem egy nála sokkal tehetségesebb szubrett (Jakabffy Jolán, kinek a héteD csupán a Kis Szökevényben volt alkalma üde tehetségéről bizonyságot tenni, mellőzésével benne kapcsolatos. Ezen az estén egyébként eléggé ügyeskedett. A többiek közül ismét csak Mátrai archonját dicsérhetjük, Papp jótermetü, jóhangú fiú, de beszélni nem tud — legfeljebb ha három „kérlek szépen"-nel spékel egy öt szóból álló mondatot. Zsúfolt ház előtt ment a hét egyetlen népszinmű-előadása a „Menyecskékké. Nem érdektelen a direktornak az a csele, hogy az egysége— A Mindenható végtelen bölcsessége . . . A beteg türelmetlen, rikácsoló hangon ismételte: — Georges ! . . . Georges ! A fó'pap arca lángba borult. Keze, amely a keresztet tartotta, remegett. Az idő drága volt. Hallani kellett a király végakaratát, különben a trónviszály üszke borítja lángba a palotát, a fővárost és az egész országot. A betegség oly hirtelen jött és olyan rohamosan ejtette hatalmába a gyermek gyenge szervezetét, hogy mikor* erre gondoltak, már késő volt. — Felség ! . . . szólt újra, harmadszor is rekedten és remegő hangon az érsek. — Georges ! rikácsolt a beteg. A kertész már akkorra itt volt. Egész testében reszketett, mélyen meggörbült és a tenyerét az arcára tapasztotta. A haldokló felismerte. — Georges ! súgta felé. A remegő ember odakúszott az ágy elé. A koronás gyermek lihegve, el-elfulladó hangon tördelte : — Georges ... a hóembernek ... a hóembernek a szájába ... a szájába, pipát . . . pipát . . . * Többet nem szólt. Visszaroskadt. Hosszan felsóhajtott és nem mozdult többé . . . Udvari inasok rémült képpel rohantak végig a palota-kerten. Meghalt a király ! A palota ormaira felröppent a gyászlobogó, mint egy nagy fekete madár. A lélekharang kongott az éjszakában. A tömeg csendesen oszlott szét. Sokan sirtak, asszonyok, de férfiak is. A hó hullott egyenletesen. sítő cim alatt lappangó három külön kis népies darabot egységes népszinműnek hirdettek három felvonással. Hja ! Tudja, hogy a közönség húzódik az egyfelvonásosoktól. A három kis darab (kettő vidám, egyik valóságos dramolett) szép sikert aratott; Verőben vannak irodalmi képességek, mért kell néha „Doktorkisasszonyokat" is elkövetnie ? Az est hősnője Bácskay Julcsa volt, kinek temperamentumos játékánál csak magyarosan elénekelt pompást népdalai tettek még nagyobb hatást. Nagy szerephez jutott és nagy szerepet rontott el Papp János, míg Haraszti megható természetességgel játszotta meg a^tüdőbeteg Márika szerepét. A kerekded, összevágó előadás sikerét előmozdították még mindazok, akiket mi egyébkor is dicsérni szoktunk. Igen gyatra előadásban mutatta be a társulat Szigligeti „Trónkeresőjét" s ezt annál inkább sajnáljuk, mert az előző két diákelőadás valósággal mintaszerű volt. A szerdai azonban, jaj a szerdai ! Onképzőköri pódiumról lekergetnék az olyan szavalót, mint aminőnek Vári bizonyult és a jószavaláson kívül belőle (a címszerep személyesítőjéből!) még mennyi minden hiányzott! ütés Magda, aki Jászai Mari egyik hires szerepét játszotta, a leggyöngébb „hősnő", aki valaha megfordult színpadunkon. Kín volt hallani a remek tragikai szerepben való fülsértő erőlködését. Bizony, ha Micsey azt akarja, hogy hellyel-közzel drámára is legyen közönsége, más drámai hősről és bősnőről kell gondoskodni. A drámai anya fontos szerepköréről azonban felesleges gondoskodnia: Benedekné Németiig Jolán Predszlavája megrázott drámai erejével. Benedek kis szerepet játszott gyönyörűen. Egymáshoz méltó művészpár. Harasztinak voltak jó jelenetei, de néha akadozott szerepében, ez azonban férfi-társaival még sokkal többször megesett. A szerepnemtudás igen sokat ártott a Bisson pompás vigjátékának a Házi békének is. E darab I. felvonása a szerepnemtudás és össze visszabeszélés nagy őszi akadályversenye volt, melyben rossz utolsó Papp János, gyönge utolsó előtti Gergely lett. A gyönge ensembleből magasan emelkedett ki a Benedek házaspár művészi játékával és egy örökké dörmögő régi cseléd szerepében Nagy Mari kedves humorával. Mint mindig, szépen betöltötte helyét Haraszti Mici, akit — jutalomjátéka volt az est — különösen sokat tapsoltak. Amit tragédiával kapcsolatban mondtunk Illésről, minek mondjuk el vígjátéknál is ? Szomorú találna lenni a vígjáték, pedig a Bissoné nem volt az, szellemes, mulattató s nem is túlságos frivól gall vígjáték ez ! Jobb tempóban ment a hét második vígjátéka, a Fölösleges férjek, mely egyszersmind a szezón utolsó előadása volt. A darabot Benedek Gyula vezette ismert pompás rutinjával, Benédekné ezúttal komikai szerepkörben mutatkozott be és pedig szép sikerrel Diszkrét és kellemes előadási mód jávai tünt fel Torday Etel, aki a szezón folyamán szintén az érdemetlenek kedvéért háttérbe szorítotak egyike volt Ha még mngemlítjük, hogy.Haraszti Mici is játszott ügyesen, mint mindig, eleget irtunk a szereplőkről, mert a két szerelmes szereplő megharagudnék ránk, ha irnánk; búcsúzva pedig az a jelszó : Béke velünk ! Még csak a darabról anynyit, hogy a közönség véleménye nagyon megoszlott. Sokan elég mulatságosnak találták, sokan azonban azzal a meggyőződéssel távoztak a színházból, hogy nemcsak Fölösleges férjek, de fölösleges darabok is vannak a világon, amint a példa megmutatta. Megvalljuk, mi is az utóbbiak meggyőződésében vagyunk s biztosra vesszük, hogy ha Beöthyhez, a színigazgatóhoz ezzel a darabbal egy vadidegen szerző beállított volna, hát kegyetlenül kidobta volna. De önmagával szemben csak nem lehet ily kegyetlen ? .. . —ör— A VÁRMKGYÉRŐL. *) Megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-én s következő napokon rendes közgyűlést tart Veszprémben, a vármegye székházában. A közgyűlés tárgysorozatából kiemeljük a következőket: Alispáni jelentés. — A vármegye közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségvetése az 1905. évre. — A vármegye 1905. és 1906. évi közúti költségvetése. — A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegye tulajdonát képező és a kezelése alatt álló alapok elhelyezése tárgyában. — A 2%-os székházépítési pótadónak az 1905. évre megszavazása. — Katonabeszállásolási pótadóuak az 1905. évre megszavazása. — Az 1%-os előfogati pótadónak az 1905. évre való megszavazása. — Az 1%-os vasúti pótadónak az 1905. évre megszavazása. — A m. kir. belügyminiszter 81.154/904. sz. leirata a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezése ügyében s ezzel kapcsolatban a vármegye alispánjának előterjesztése Szőnyeghy Alajos zirci és Kenessey Miklós enyingi járási főszolgabiráknak a Vll-ik fizetési osztályba, valamint a hivatalszolgáknak fizetési fokozatokba való beosztása iránt. — A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezése folytán felszabaduló alapoknak miként leendő felhasználása iránt. — Esztergom vármegye közönségének átirata a „Magyar védőegyesület" és általa a magyar mezőgazdaság, ipar és keresk. pártolása iránt. — Gecse község képviselőtestületének ingatlanok vétele és eladása tárgyában hozott határozata. — Kispirith községnek ingatlan eladá.sál tárgyazó határozata s Szántó Ignác és társainak az ellen beadott fellebbezése. — Pápa r. t. város módosított szervezési szabályrendelete. — Körmendy Béla tb. főszolgabiró kérvénye 580 kor. nyugdíjba beszámítandó működési pótléknak 1904. évi január l-étől kezdődőleg részére leendő megállapítása és folyósítása iránt. — A községi és körorvosok fizetésének s a körorvosok utiátalányának emelése. — Néhai Bognár Gábornak a Pápa városi szegények javára tett alapítványáról szóló alapítólevél. — - Vaszar községnek a község kötelékébe való felvételért szedendő dijakról alkotott szabályrendelete. — A „Vakokat gyámolító országos egyesület" megkeresése az egylet dunántúli fiókjának és a Szombathelyen felállítandó vakokat képző és foglalkoztató intézetének támogatása iránt. — Községi költségvetések, házi-, szegényalap- és egyéb számadások. — A tárgysorozat pontjai közül egy személyi jellegűt óhajtunk e helyen a vármegyei bizottsági tagok első sorban a pápaiak és pápavidékiek figyelmébe ajánlani. Es ez Körmendy Béla tb. főszolgabiró kérelme. Körmendyvel megtörtént az a különös eset, hogy a fizetésrendezési törvény rendelkezéze következtében fizetése kisebb lett, mint annak előtte. A kárára eső különbözetnek személyes pótlék alakjában való kiutalását kéri most. A törvény néha képtelen helyzetet teremt, de az autonóm testületeknek megvan a joguk, hogy a méltányosság szellemétől vezéreltetve e képtelen helyzeten segítsenek. Bizonyára meg fog történni ez jelenben is és törvényhatóság nem fogja engedni, hogy egy derék tisztviselője 9 évi hű szolgálata jutalmául kisebb javadalmazást élvezzen, mint aminőt korábban számára ugyanaz a törvényhatóság megállapított. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A szinügyi bizottság f. hó 29-én ülést tartott, melyen a szabadságon levő polgármester helyett dr. Lőwy László elnökölt. Az ülésen az őszi szezón lefolyásáról s a tapasztalt hiányokról tárgyaltak. Különösen hangsúlyozták a bizottság tagjai annak szükségét, hogy — ha jövőben idejön a társulat — nagyobb és jobb zenekara legyen s hogy jobb drámai szereplőkről is történjék gondoskodás. A bizottság egyébként Micsey színigazgatónak elismerését fejezte ki a társulat működése felett. Micsey igazgató, ki szintén jelen volt az ülésen, a legnagyobb lojalitással kijelentette, hogyha még egyszer szerencséje lesz Pápára jönni társulatával, az összes felhangzott kívánságoknak eleget fog tenni. Hálás köszönetét fejezte ki az igazgató a bizottság részéről tapasztalt támogatásért és Pápa város közönsége lelkes műpártolásáért. A bizottság titkára bemutatta ezután Festetich Andor gróf orsz. szin. felügyelő szept. 24-én kelt leiratát, melyben sürgős bejelentését kéri annak, hogy Pápa a székesfehérvár-szombathelyi szinkerületbe belép-e ? A bizottság hosszas és alapos vita után úgy határozott, hogy a bármely kerületbe való belépés dolgában egyelőre nem határoz. A kerületek dolgában mostanában úgyis változások történnek : Szombathely elszakadni készül Fehérvártól, Sopron nem egyesül Győrrel és új társak után néz, mindezek megokolttá teszik, bogy Pápa városa — mint bármely nagyobb középpont jó mellék-állomása — megvárván a viszonyok alakulását, maga határozza el, hogy melyik nagyobb középponthoz csatlakozik.