Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-09-17 / 38. szám

programm és a fentebb említett összes szempontok figyelembe vételével készített városrendezési terv alapján lehetséges az, hogy a legközelebbi 30—50 évben minden városi mű, berendezés, építkezés helyesen és célszerűen beilleszthető a keretbe, melynél a meglepetésnek kellemetlenségeit kizárjuk. Lényeges és fontos közérdek kivánja tehát, hogy a városok az összes szempontok figyelembe vételével és gondos előrelátással készített városrendezési tervhez mielőbb jussanak, melybe a város jelen és jövő életének s fejlesztésének minden műve, berendezése, intézménye, építménye tervszerűen simán beleilleszkedjék. Minden város fejlesztésénél bizonyos rendszert kell követnünk, az intézményeket kellő sorrendben kell megvalósítanunk. Pl. az utcákat állandó burkolattal nem célszerű addig ellátni, mig nincs csatornázásunk • ez utóbbi nincs helyesen megalkotva, ha nincs vízvezetékünk. Első helyen mindenkor a közegészségügyi intézmények állanak, különösen a vízvezeték és csatornázás, melyek ezenfelül a tisztaság, a kényelem és a tűzbiztonság nélkülözheteten eszközei. A városfejlesztés további fontos tényezője az ipar és kereskedelem előmozdítása és ezzel összefüggésben az idegenforgalom emelése, mivel a polgárok anyagi jóléte, iparuk, kerekedelmük, vállalataik szerencsés -prosperálása jelentékeny ezerepet játszik. Hány város köszöni élénk forgalmát, virágzását, szépségét egyik gyártelepének, melyet a társadalom egy kiváló, éber, élelmes és városán szeretettel csüggő közférfia telepített. Bár az ipar és kereskedelem magánvállalatot, magánérdeket képvisel első sorban : erkölcsi és anyagi hatása a város jólétére is kihatással van és ezért a városnak, mint erkölcsi testületnek is kötelessége, érdeke azt tőle telhetőleg pártolni. Számos esetben nem a puszta véletlen szüleménye az, hogy egyikmásik város gyárvárossá alakul ; számos oly gyáiral bir, melynek létfeltételei másutt épp oly jól és talán még jobban feltalálhatók. Hogy valamely városban űj, különösen nagyobb iparvállalat létesüljön, fontos szerepet játszik a város élelmessége, előrelátása, helyes iparpolitikája, párosulva áldozatkészséggel. Jó előre kell vizsgálni, vájjon mely gyár alapításához vannak meg a kellő előfeltételek. Es itt nevezetes feladat vár nem a hatóságra, hanem főleg a társadalom és lelkes szakférfiaira, kereskedőire, iparosaira, kik be nem várva, mig évtizedek alatt esetleg egyik-másik cég gyáralapítás iránt csak érdeklődik: hanem iuiciál, felhívja a figyelmet, összeköttetésbe lép ily iparvállalat létesítése céljából, úgy mint az élelmes magánember; és teljesen összeegyeztethetőnek tartom a város méltóságával, hogy a köz érdekében egy kis üzleti szellemet visz annak életébe. A köztisztaság, mely sok helyütt, mindaddig, mig járvány nem üti fel fejét, mostoha gyermek, Hosszú szünet következett. A tudós törte meg a csöndet. — Nos, melyik felel meg elveiteknek a három történet közül? A két bűnös hallgatott. Szánalmas látványt nyújtottak, főleg a zeneművész. — Az enyimmel egyik sem, folytatta a filozófus. Mig az, akit szeretünk, akit a legszentebb kapocs füz hozzánk, addig értéktelen semmi még az életünk is, ha érette áldozhatjuk, de ha érdemetlenné vált szerelmünkre, ilyen asszonyért ne váljunk se gyilkosokká, se öngyilkosokká. És ezzel fölkelt a tudós, anélkül, hogy egy tekintetre is érdemesítette volna akár a feleségét, akár azt, akit eléje helyezett a hűtlen asszony. Elhagyta a verandát, el a nyaralót, ahova nem tért többé vissza. Pár nap múlva a férj ügyvédje kereste föl a bűnös nőt, hogy a válás részleteit beszélje meg vele. Már nem találta életben. Pár óra előtt vitték el holt testét. Egy néhány sort hagyott hátra a két férfinak. A szeretőjének ezt: „Ne üldözz, mert sohase leszek a tied. Borzadok tőled." A férjének pedig, akiről kevéssel azelőtt valódi gyűlölettel nyilatkozott a másiknak, azt irta : „Imádtalak. Nem élhetek nélküled." amelynek csak hirét ismerjük. A köztisztaság egyike ama tulajdonságoknak, mely a város jó hirét leghamarabb viszi el a távolba, melyről elsősorban emlékezik meg minden idegen. Egyike ama követelményeknek, mely szintén kevés áldozattal s több figyelemmel könnyen elérhető mindenütt. Kimagasló része a városfejlesztésnek a város szépítése, melynek minden művön, minden tárgyon érvényesülnie kell, legyen az akár a hatóság, akár magánosok által létesített. A hatóságok, a szaktisztviselők sokat tehetnek már az emelendő magánépületek bemutatott terveinek esztetikai szempontból való bírálásával is. De sokkal hathatósabb eszköz a buzdítás és a verseny. Külföldi városokban évenkint a legsikerültebb mű tervezője és külön az építtető kitüntetésben részesülnek. Súlyt kell helyeznünk építkezési kedv fokozására és a helyes, gazdaságos építkezésre. Ennek egyik ismert módja, hogy az állami adómentességen felül községi adómentességet is nyújtsanak. De szükséges volna minden építési ügyben az építkezés fokozása szempontjából ingyenes tájékozással, tanáccsal szolgálni mindenkinek, épület-jövedelmezőségi, célszerűségi, beosztási és más szempontokból. Ma a hatóság csakis köz- és tűzbiztonsági szempontból birál meg minden építkezést, holott egy kis jóakarattal, sok más és époly fontos szempont megbirálásával, tanáccsal nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy több, célszerűbb, egészségesebb, jövedelmezőbb épület keletkezzék. A magánépítkezéseket építkezés közben hatóságilag sehol sem ellenőrzik ; pedig számos szerencsétlenségnek vennők elejét és az épületek sokkal jobbak, tartósabbak, egészségesebbek lennének. De erre sehol sincs ma még elegendő hatósági műszaki személyzet. Nagyobb vidéki városokban gyakran emlegetett, feldicsért, de annál ritkábban megvalósított probléma: a tisztviselő- és nyaralótelepek. Szükségük, előnyük közismert. A tisztviselők kellemes és saját otthonhoz jutnak; a város szép, uj, egészséges városrésszel gyarapodik, a környékbeli telkek értéke növekedik és a város lakásviszonyai az egészséges verseny hatása alatt megjavulnak. A tiszviselő-telep ügye csakis a hatóságok és a város közönsége jóakaró együttes támogatása útján (olcsó telkek adományuzása, kövezés, világítás csatornázás) valósítható meg. Sok tehát a teendő a városok fejlesztéset erén és a felsorolt eszmék gyakorlati átültetési munkájában egyaránt ki kell venni részét a városi tisztviselők, a társadalom és a kormánynak, melyeknek ernyedetlen együttműködésével a városfejlesztést siker fogja koronázni. Hazafiúi kötelessége és egyszersmind érdeke minden város polgárának, hogy városát, otthonát fejlettebbé, szebbé tegye. Vezéreljen mindenkit és első sorban a városok tisztviselőit az ügyszeretet melege; ez az, ami a városfejlesztés minden tervét megérleli é3 megvalósítja. És ha anyagi áldozatokban nem is vehet mindenki egyenlő részt, de a városfejlesztés nemes munkájában igen. A színházi hét. Aki majdan a mai kor művelődéstörténetét megirja, nem a leghizelgőbb módon fog megemlékezni a magyarság ezidőbeli művészi ízléséről. A lengeöltönyű, lábát rugdosó, léha múzsának korszaka ez, amelyben a szinház mindjobban eltávolodik eredeti irodalmi és művészi hivatásától. Csak nézzünk körül Budapesten, ahol a régi nemesebb hagyományokat (ha nem is mindig, de úgy nagyjából mégis csak) őrző Nemzeti szinház közé egész raja azoknak a színházaknak telepedett meg, melyek mind a színdarabok legkönnyebb és legledérebh faját művelik. És a vidéken, és itt Pápán -- kizárólag csak e színházak darabjai tudnak barátságos fogadtatásra, örömrivalgó tetszészajra találni. Nem Micsey szinigazgatót hibáztatjuk, amért egyre-másra, szinte szünet és megállapodás nélkül operettet és megint csak operettet adat. O, ha saját anyagi kárát nem akarja, kénytelen a közönség Ízléséhez alkalmazkodni. A közönség ízlésének kellene megváltoznia, hogy nálunk irodalmi értékű drámák és vígjátékok is befogadtatásra és meghallgattatásra találjanak, ahhoz azonban idő kell, idő, mely alatt a közönség a napisajtó termékein túl irodalmi becsű művek olvasását s ezek révén komoly drámai alkotások méltánylását megtanulja. Ám járja hát, amit a közönség kiván, amért a szive ver. Ám járja az operett, csak lennének meg az összes tényezők, amik a jó operettnek feltételei. Lenne meg első sorban a jó zenekar. De tessék meghinni, hogy annak az öt muzsikusnak a vinnyogása valóságos paródiája egy operett zenekarnak. Hiába a karmester lelkes buzgalma ! a zenekari tagok számának csekélységét és tudásuk sekélyességét legfeljebb egy-egy kupié zenekari kíséreténél képes pótolni, de pl. offenbachi muzsikánál nem. Beszélhetnénk még az énekkar hellyel-közzel feltűnő gyarlóságairól is, de mivel ezek még nem oly kirivóak, hagyjuk el abban a biztos reményben, hogy amikor még egyszer szerencsénk lesz a Micsey társulatához, akkor mostani kifogásaink tárgytalanok lesznek. Az egyéb tényezők : az összes magánszereplők buzgalma s legtöbb esetben az összjáték egyébként úgyis hozzájárultak, hogy operett előadásaink élvezhetők legyenek. Csak a sok szerepcsere, aminek egyrészt Virágh indiszpozíciója volt oka s az ezzel kapcsolatos szerepnemtudás volt az előadásoknak kárára. Sziklai Szerénának végre alkalma nyílott egyéniségének megfelelő szerepben egész tudását bemutatni a közönségnek. A Lotti ezredeseinek brettli díváját félvilági modorával, duhaj tempóival egyetemben pompásan ábrázolta, a kuplék, miket énekelt, főkép a kacagó kupié szintén temperamentumának valók, aztán van itt tánc is, szilaj, merész, modern tánc, melyet Sziklai ritka ügyességgel lejt, nem csoda, hogy tetszett a közönségnek, melytől sok megérdemelt tapsot kapott. Már másnap a népszínmű tónusát, a szív igaz hangját nem tudta eltalálni és az Orpheusban is csupán hangjának a felső regiszterekben is tiszta csengését, mint játékának stílszerű voltát konstatálhattuk. Visszatérve a Lottira, mint a hét legjobb operett előadásra, csütörtökön másodszor is szinre került, szereplői közül kiemeljük Szigethyt, ki a szabó király szerepében rejlő komikumot bőségesen kiaknázta, kár, hogy nem énekelt; Virág, a másik ezredes szintén jól játszott, kár hogy énekelt (egyébként : rekedt szegény, ne bántsuk). Papp János maszkja után Ítélve az indusokat a négerekkel téveszti össze, már különben tisztességesen megállta a helyét. A két OfFenbach-elŐadás közül hasonlíthatlanul nagyobb sikere volt az Orpheusnak, aminek okát kétségtelenül a szöveg szellemesebb voltában kell keresnünk. Muzsikája mindegyiknek csupa bájos pajzánság, csupa behízelgő érzelmesség, csupa édes dallam, csupa OfFenbach. Hogy a zenekar miatt éppen ez a muzsika nem érvényesült, arról már szóltunk, „ne szaggasuk fél újra Lengyelország mármár hegedő sebeit". Az én-ekesekben is volt különben némi hiba; Benedek pld. soha se hitte, hogy valaha operetténekes lesz, igaz, hogy inkább recitált, mint énekelt, de játéka nem nélkülözte a humort, Vághynak a bölcsőjénél sem a dal nemtője virrasztott, el is ejtette hát szerencsésen a Styx Jankó gyönyörű énekszámát; az ének terén — mint már említettük is — kitett magáért Sziklay, meg kisebb szerepeikben a többi énekesnő: Ráthonyi, Jakabffy, Déri és hogy valaki megmentse a férfiak becsületét is : PappJ&nos. Nem várunk a szinpadtól zárdai szemérmet, de azért megbotránkoztunk azon az ízléstelen meztelenségen, mely ez este valóságos orgiát ült a színpadon. Tessék nadrágot húzni a trikóra! A szerepcsere átka feküdte meg a Párisi élet előadását is. Virág helyett Vági, Vági helyett Benedek, persze, hogy így nem igen mulathat a közönség. Csak a Ráthonyi Stefi vidámsága hozott derűt a színpadra, rutinos játéka, csinosan előadott énekszámai. Hiszen ha az ő hangjának meglenne a kellő magassága és ereje, ha nem lenne különösen nehezebb és fárasztóbb szerepekben bizonyos bágyadt jellege, akkor a szubrett-szerepkör betöltésével meglehetnének elégedve. így azonban Sziklai, Ráthonyi, Jakabffy stb. mellett csak rá-rá gondolunk a Mezei J társulatának egyetlen igazgyöngyére — Kállaira. Rágondoltunk tegnap este a Rtp van Wiuklében is, főkép mikor az erdő-jelenetben az az örökszép, de nagyon szép hangot kívánó áriát énekelte LisbethRáthonyi „Amerre hív, oda megyek ! . . Ráthonyi különben a Lisbeth szerepét is sok belsőséggel játszotta, nem mondhatjuk ugyanezt Papp Jánosról, akinek eredendő hibája, hogy hadar, éneke se volt valami kiváló, drámai jeleneteknél meg egészen cserbe hagyja ereje. Vájjon nem jobban felelt volna meg e szerepben Csolnakossy ? A többi szereplők közül örömmel láttuk ismét Virágot a színpadon, mely az ő természetes humorát igen nélkülözte és sok élvezetet találtunk Jakabffy kedves játékában. Dicséretet írhatunk ezúttal az énekkarról; a rendezés — mely bőven és ügyesen élt a világítási effektusokkal — mintaszerű volt. Kitüntette magát két kis apróság is, kár hogy nem tudjuk a nevüket, mert kiirnók. A hét két nem-operett előadásáról kívánunk még szólani. Mert ilyen is volt kettő, egyet az új, egyet a régi dráma-iskolából láttunk. Hogy a régi drámai iskola e heti darabja a Király házasodik, jobban tetszett nekünk mint a Heyermanns-féle életképe, annak oka nem abban rejlití, mintha mi a