Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-01-02 / 1. szám

nyugdíjának biztosítása iránt beadott indítvány. 3. A főispán beiktatása iránti intézkedés. 4. A veszprémi állami gyermekmenhely csatornázási ügye. 5. Költségvetések és számadások. *) Megyebizottsági tag választás. December hó 28-án vármegyénk két községében volt megye­bizottsági tag választás: Vörösbevényben és Bakony­JSJánán. A vörösberényi választókerületben egyhan­gúlag Kaczvinszky Kálmán kir. pénzügyigazgatót, a bakony-nánai kerületben pedig szótöbbséggel Ham­vay Antal jásdi plebáuost választották meg.—Jákón december hó 30-án tartották meg a megyebizottsági tag választást, amely alkalommal G1 szavazattal Tóth Kálmán jákói körjegyzőt választották meg megye­bizottíági taggá. *) Az új főispáni titkár. Főispáni titká­runk : dr. Ghiczy Tihamér segéd fogalmazó a napok­ban fog Veszprémbe érkezni, hogy állását el­foglalja. *) Pénzügyigazgatósági kinevezések. A pénzügyminiszter a vármegyétől egy év előtt állami szolgálatba átlépett számvevőségi és pénz­tári tisztviselők közül Szőke Ignác, volt várme­gyei főpénztárnokot II. osztályú, Kovács Gyula, volt főkönyvvivőt III. osztályú számvizsgálóvá, ifj. Hets Ferenc volt m. könyvvivőt pedig első osztályú adótisztté nevezte ki, s előbbieket a vesz­prémi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőséghez, utóbbit a veszprémi kir. adóhivatal­hoz osztotta be. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai-kör folyó hó 3-án d. u. 6 órakor háziestélvt rendez, melynek műsora itt következik : 1. Grieg: Dal. Zongorán előadja Kis Ilonka. 2. Erdélyi történet. Irta s felolvassa Köveskuti Jenő. 3. Jön a vőlegény. Irta Nagy Endre. Előadja Józsa Margit. 4. Magyar dalok. Hegedűn játsza Losonczi Lajos. — Szabad Liceum. „p^gy nagy nemzet bu­kása" címen rendkívül érdekes szabad előadást tar­tott múlt vasárnap a Szabad Liceumban Győri Gyula, főgimnáziumi tanár. A görög nemzetnek Makedóniai Fülöp ellen folytatott szabadságharcát ismertette, nem száraz históriai adatok felsorolásával, hanem a görög szellem és görög erkölcsök hanyat­lásának hű és tanúságos rajzával, amely ép úgy lekötötte a hallgatóság figyelmét, mint azok a követ­keztetések, melyeket a görög szabadság elveszésének és a nemzet bukásának okaihoz — saját nemzetünkre vonatkozással — fűzött. A lelkes előadást zajos tapssal honorálta a nagy számban megjelent közönség. = Felolvasás. A pápai önképző leány-egye­^sületben 1904. január hó 3-án délután 4 órakor Schór Ernő fog felolvasást tartani. — A katliolikus kör felolvasó-estélye* A kath. kör legutóbbi felölvasó-estélye nagy közön" ség előtt folyt le és nagy sikerrel ^ződött. A vál­tozatos műsor a hallgatóság igényeit teljesen kielé­gítette. Elsőnek Szita Gyula szavalta el Molnár Kálmánnak, lapunk tehetséges költő-munkatársának „Karácsony este" c. versét és Csengey Gusztávnak „A fogoly lengyel" cimü költeményét mély átérzés­sel és sikerült hanghordozással. Ezután Cziller Péterné adta elő zongorán Székelynek „Erdélyi han­gok" cimü poétikus darabját, kész művészi tech­nikával. Majd ifj. Mátz József igazgató-tanító lépett a dobogóra, s tartott felolvasást „A vándorló szik­lákról". Az érdekes természeti jelenségről vonzó előadással, szórakoztatóan adta elő észrevételeit, melyekkel a közönséget mindvégig lekötötte. Ezután Cziller Péterné és Ádám líezső adtak elő zongorán és hegedűn egyveleget nagy hatással; a felhangzó sürü tapsra ráadást is kellett adniok. A programm utolsó pontja Mészáros Mariska szavalata volJ, aki Kuthennek „Vén kofa" cimü humoros költemé­nyét adta elő találó színezéssel, általános derültség­ben tartva a hallgatóságot. A kör legközelebbi fel­olvasó-estélye január 10-én lesz. = A Cion-egyesület f. hó 3 án délután 1/ 2 három órakor a szent egylet dísztermében köz­gyűlést tart, melynek tárgyai: 1. Titkári jelentés. 2. Tisztújítás. 3. Indítványok. — A Leány-egyesület estélye. A múlt szombat esti leányegyesületi estély a maga gazdag és élvezetes műsorával szinte még nagyobb nyil­vánosság elé kívánkozhatott volna, mint amekkorát a kör helyisége magába képes fogadni. Nagy és az előadásokat nemcsak tapssal, de ami ennél fontosabb, figyelemmel is honorálni tudó közönség hallgatta végig s kisérte tetszés nyilvánításaival Gutstein Mariska ügyes zongorajátékát, azt a kedves és ötletes dialógot, melyet a szerző: Farkas Gizi és Rosenfeld Margit hatásosan adtak elő, valamint Nobel Henrike finoman árnyalt zongorajátékát. Rend­kívül nagy sikere volt a következő számnak: Weisz Hermanné énekének. Két Schumann-dalt és egy magyar népdalt adott elő a változó érzelmek kifejezésére és művészi szinezésére képes, gyönyörű alt-hangján tomboló tetszészajt váltva ki a közön­ségből. Az énekhez Kohn Hermina szolgáltatott disztingvált zongora-kiséretet. Ugyancsak ő és Barna Ilonka négy kezes zongoradarabjuk finom és könnyed előadásával szintén nagy hatást keltet­tek. Az estélyt nagy érdeklődéssel várt oontja Dóczi „Petőfi és Arany" cimü kis vígjátékának előadása volt, melyben Szűz Elza a szentimentális kisasszouyka szerepének helyes felfogásával és ügyes megjátszásával, Koritschoner Margit biztos fellépésével, finoman pointirozott előadásával és bájos közvetlenségével, Nob ' Jozefa a tanárjelölt — helyes megfigyelésen alapuló — jó ábrázolásával s végül Kövi Angéla, ki ritka önmegtagadással vállalta el a uagymama szerepét, kedves derült­séget keltő érdekes maszkjával és jól színezett előadásával egyaránt megérdemelt nagy sikert arattak. Hegedűszóló fejezte be az estélyt, Fischl Oszkár adott elő szép sikerrel egy Dancla-koncertet Lukács Jenő ügyes zongorakisérete mellett. TARKA ROVAT. Az ujság-jóslatok. Ki látta teljesedni már Egy újság jóslatát, Amelyet mindig persze szent Meggyőződés hat át? Mit a riporter-képzelet Jósolni vakmerő, Ki azt meglenni látta már, Az álljon most elő. Nyugodtan, nem remegve úgy, Miként a kocsonya, Álljon ki placcra s mondja meg: Volt-é karácsonya, Amely fehér volt, ha a lap Fehéret hirdete S fekete volt, ha jósolá, Hogy lészen fekete? Őszinte vallomást tegyen, Hogy színház, bálterem, Hol lenni némelykor gyönyör, Máskor meg gyötrelem, Vaj' mindig, vájjon annyira S olyankor volt tele, Midőn a üajtó jós szava Ilyesmit feste le? Ha — bimm-bamm! „A tettes megkerül, Hisz a rendőrség, a dicső, Nyomán van emberül," Nem lőn-e légvár ez, mit a Riporter alkota S a biztos ős-kudarc után Nem kelt-e hahota? Ha uniszónó szólt panasz, Hogy: „ó mily enyhe lég, 0 A korcsolyázóknak taván Mégis nem lett-e jég? Ha „egyelőre sajna még Villanyra nincs remény," Tündérszépen nem gyúlt-e ki Szilvesterestre fény? Morál: Ne hidd a jóslatot Mit az újság zeneg, De az ellenkezőt se hidd, Mert olyat érne meg Ez esetijen becses füled Amit nem is remél: Nagyot durran véletlenül S elsül a — kapanyél! zeng a hírharang Hí' HETI ÚJDONSÁGOK. — Olvasóinknak és munkatársainknak boldog új évet kívánunk. — Az első villanyfény. Midőn pedig a teremtés idején világosság lőn, vala még a föld puszta és néma, midőn ellenben 1903 dec. 31-én az első villanyfény kigyúlt Pápa városában, örömujjongás zaja resz­ketteté meg a levegőt. Váratlanul, megle­petésszerűen nappali világosság áradt szét már öt óra tájban az utcákon és tereken s a tetszés zúgó moraja között vette kezdetét az elektromosság dicsőséges uralma. Na­gyobb lelkesedéssel győztes hadvezért nem üdvözölhetnek, mint üdvözölték a vakító kékes szinben ragyogó ívlámpákat s az aranyos fényű izzólámpákat. Utcák és terek megteltek járó-kelőkkel, akik nem győztek eléggé gyönyörködni abban a valósággal impozáns világításban, melynek minden várakozás ellenére részesévé levének. Mert mikor még az nap, még a Fő-utcán falak feltörésével, lámpakarok felerősítésével, sürgölődő alakokat lehetett látni, mikor az a — tényleg igaz — hír is elterjedt, hogy a dinamó gépet — a nagyobbikat — nem lehet beszállítani, mert nincs járómíí a városban, mely a nagy, 100 métermázsa súlyú érckolos^zust egy darabban beszállítsa, hogy merte volna gondolni bárki is — ha hallotta is a tókertek felől a gőz sistergé­sét s látta a kéményből előgomolygó füstfel­hőket, — hogy estére már — kigyúl a villany. És ime, a hihetetlen megtörtént. Mintegy varázslatra kigyúlt az elektromos fény: a Ganzék remek kisebbik dinamója, .s a Langék pompás, ugyancsak kisebbik ! gőzgépe, a munkavezető közegek erélye és nagy rutinja, megtették magukét s a városi közönséget nagy-hirtelen ül gyönyörű látvá­nyosságban részesítették. Ha az első szó, mely mindenkinek ajkáról elröppent az öröm szava volt, a második már az elismerésé volt. Magasztaló tirádák hallatszottak a világítás fényerejéről s különösen az izzó lámpák, — melyeknek ki tudja minő? — alapon rossz hirét költötték, voltak nagy elismerés tárgyai. Az ívlámpáknál mindenki azt kapta, amit várt, az izzólámpák messze fölülhalad­ták a várakozást. Mint halvány mécsesek pislogtak mellettük a halálra szánt szegény, ferdeoszlopú petróleumlámpák. Az elek­tromos fény pedig izott és tündöklött ifjú pompájában ... Öt óra folyásáig nem győzte bámulni a város a villany szépsé­gét és ekkor . . . egyszerre, hirtelen . . . ismét a régi szürkeség, az ősi félhomály. Mint üstökös jött és távozott a villanyfény, de nem századok múltán jő vissza ismét, hanem megjön és véglegesen átveszi biro­dalmát tiz nap leforgása múltán. Addig pedig legyen elég nekünk az első villany­fénynek, a próbavilágításnak ragyogó emléke! — Szilveszter-est. Az év utolsó napját, azét az évét, melyet a babonások, kik még a szám­jegyek összegét —• 13! — is felhasználják komor következtetések levonására, de amelyről Szilvesz­terre kiderült, hogy bút nem hozott — az igaz, hogy örömet sem — többet, mint a többi nem tizenhármas esztendők, vidám társaságok derűs kedvben búcsúztatták városunkban. Köszöntötték egyszersmind az újat, melyről mindannyian remél­jük, hogy pótolni fogja áldásban mindazt, amit annyi elszállt esztendő elmulasztott. A Kaszinóban megtartott szilveszteri estély látogatottság és vidám hangulat tekintetében mi kiváuni valót sem hagyott fenn. Az újonnan alakí­tott hátsó terem nagy patkósasztalát egészen ellepte az a szép társaság, melyet széppé a hölgyek tettek, kik immár egészen „polgárjogot nyertek a kaszinói Szilveszter estéken. Őket illette a pezsgő jókedvben

Next

/
Thumbnails
Contents