Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-08-27 / 35. szám

igen jó, kiállja a versenyt a hires saazi komlóval is. Már pedig a jó sört a publikum igen szereti. Így tehát bizonyos, hogy amíg sört gyártanak, főznek, addig a komlónak, amely a sörfőzésnél a legszükségesebb, mindig jó ára lesz. Mi dunántúliak, akiknek földje eléggé kötött talaj s így a komlótermelésre alkalmas, előnyben is lennénk az erdélyi atyafiakkal szemben, mert mi közelebb vagyunk a sör hazájához: Németországhoz. De amúgy is elég sörgyárunk van. Én magam 5-- 6 sörfőzdét tudok csak itt a dunántúli vármegyékben. Ezek eddig a komlóért kimentek külföldre, újabban Erdélybe s az Alföldre. Vájjon nem szivesebben vennék-e meg a mi komlónkat, amely itt teremne az ő közelükben ? Változtassuk meg eddigi mezőgazdasági politikánkat. Hagyjuk abba a gabonanemüeknek csupán a piac számára leendő termelését. Valóságos vétket követ el az olyan község, amelynek földje jó, a komlónak megfelelő, s mégis csak gabonát termeszt. Pedig a pápai határban is vaunak földek, amelyek kiválóan jók és alkalmasak a komlótermelésre. Még több megfelelő talaj van a vidéken. A komló ültetéséről ezúttal nem szólok. Most csak annyit bocsátok előre, hogy tőkéket,; gyökereket, oszlopokat és huzalokat az állam részben ingyen, részben kedvezményes ár mellett oszt ki. Egyébb felvilágosítással bárkinek szivesen szolgálok. Örülnék, ha vidékünk gazdaközönségének java érdekében valamit tehetnék. Gergelyi. Moliácsy Lajos. A pálya. A szeptemberi hervadás, amely a zörgő falevél bús hangjával a' természet hanyatlását, a bánatot szimbolizálja, a nyüzsgő emberáradatban a komoly aspirációk, a nagy, értékes erkölcsi feladatok eredetét és előjátékát köszönti. Fiatal, szunnyadó erők és ösztönök lépnek előtérbe, jutnak érvényre és már az életbe kilépő ifjú előtt a nagy kételyek gyakran tragikus örvénye tátong, hogy szervezeti és szellemi berendezését milyen eszmének, célnak és gondolatnak szolgálatába küldje: ebben a hónapban válik aktuálissá a pálya kérdése. Stampfel pozsonyi könyvkereskedőnél jelent Erzsók néne motyogott valamit és bólingatott. De már inkább az álmosság súlya alatt, mint a bizonyítás kedvéért. — Aztán van manna is? Piros, édes manna? Olyan, mint a gyümölcs meg a cukor? Erzsók néne olyat bólintott, hogy egészen a térdig ért a feje. Ott szépen meg is maradt. Motyogott még egyet-kettőt, aztán fújdogálni kezdett, mint a macska a bajusza alatt, kicsucsorította a száját, meg visszahúzta, aludt. Gábris pedig ott maradt a párnáján. Könyökölt tovább és nézett nagy, fényes szemekkel. Hegyezte a füleit, elfojtotta még a lélegzetét is. Várt olyan erősen, hogy belesápadt a nyugtalanságba. — Nini, — szólt csodálkozva a mama, ki benyitott néhány elfeledett tányérért a hátulsó szobába. — Hát te még nem alszol, Gábris? — Nem, — szólt a kis fiu és most már anyja felé fordította szomjas tekintetét. — De hát mit csinálsz? — Várok, — felelt Gábris egészen torka mélyéből. Olyan halkan, alig lehetett megérteni. A mama bosszúsan rántota össze a szemöldjeit. Milyen izgágák is ezek a gyermekek. íme, pár narancsot igért neki abból, ami marad, s ez a fiu vár, nem alszik. Leginkább pedig azért haragudott, hogy el is feledte a narancsot. — Na, majd beküldőm, — felelt vissza keresgélés közben. meg egy pályakáté, igen becsületes és alapos

1 könyv, de azt hiszem még nem irányított egy exiztenciát sem, mert a pálya választását két gyakorlati motívum befolyásolja, az egyik az úgynevezett hajlandóság, a boldog emberek privilégiuma, a másik a kényszer, amelyet az Ínséges helyzetek nyomorúsága idéz elo. A kényszer részint a külső viszonyok nélkülözései, részint bizonyos családi tradíciók hatása alatt is vonja egyik másik pályához az életbe kilépő ifjút és az anyagi kényszer rendszerint nem jár oly gyakorta szomorú következményekkel, mint a konzervatív családi tanács parancsszava, mort a szegénységgel küzdő ifjú kora gyermeksége óta, neveltetésénél fogva elő van készítve, arra, hogy a kenyér, a megélhetés reá nézve csak azon hivatás mellett lesz biztosítható, ellenben a család domináló fénye és anyagi előnyei által elkápráztatott fiú nyomasztó bilincsként érzi ezt a pressziót és ha ez oly erős, hogy mintegy kitagadás terhe alatt láncolja a család által választott hivatáshoz, úgy ellenhajlamai az anyagi és erkölcsi irrealitás örvényébe sodorják, ha pedig gyenge ahhoz, hogy a családi akaratnak ellenszegüljön, úgy ámbiciótlán, szomorú gépmunkásává lesz annak a terrénumnak, amelyre lelki érzései, intim törekvései ellenére kényszerítették. Sokkalta drámaibb lehet a másik pályaválaszI tási mód, midőn az ifjú az ő gyermekségének ábrándméséitől vezetve, arra a hivatásra indul, amelyet ez a romantikus álom a legragyogóbbnak festett előtte, megkezdi az előtanulmányokat, amelyek még mindig lebilincselik a lelkét és a teoretikus ismeretek megszerzése után, az aktív, praktikus érvényesülésre törekvéskor derül ki azon pályára való lelki fizikai vagy erkölcsi tehetetlensége, amelynek eddig az illúziója aranyos ködbe burkolt. Az úgynevezett művészi „költői" hivatásnál történnek ezek a drámai csalódások, midőn a pár ritmust ügyesen összecsendítő ifjú tüzes ambíciójának minden lelkességével indul neki a költő, vagy a pár tehetségesnek látszó, rajzot produkáló diák a festő hivatásának, megindul és látja, hogy a Parnasszus felé ocsmány mocsarakon keresztül lehet csak haladni, hogy a művészi hivatást a copf és klikk vaskorlátja tartja elzárva azoktól, akik önálóan hinni, érezni és gondolkozni mernek, hogy a költőnek itt nem jut kenyér, csak az iró mesterembereknek, akik politikai törekvések és kereskedelmi vállalatoknál árusítják a tollúk irását, akik nem az édes kékDe a Gábris szeme megakasztotta. Odanézett. A kis fiu lopva, óvatosan intett neki, hogy jöjjön közelébb, aztán a szájára tette ujját s úgy várt tovább. — Nos mit akarsz, Gábris? A kis fiu közelébb csúszott anyjához. Átfogta a nyakát két fázós kezével s lehúzta szépen fésült fejét egészen közel. — Mondok neked valamit mama — szólt nagyon komolyan. Az Istent várom . . . — Kis csacsi, te . . . — Igen. Ő magához fog venni. Fel az égbe. Ott csupa fényesség minden, meleg van és lesz manna, piros, édes manna, nagyon sok . . . Hátravetette a fejét és szemeit behunyva, boldogan sóhajtott. Ki tudja, ő látott most valamit. — De hát . . . kezdte akadozva az asszony s fel akart állni. Gábris azonban lehúzta megint. KÓGOS haja az ő illatos, rizsporral behintett arcát bizsergette és selyem-ruhája suhogni kezdett, amint hozzáért a rongyos kis ing. — Igen, mama — súgta Gábris — engemet magához vesz az Isten. Mert szeret és sajnál. Mert én árva vagyok. Árva, igazán ... Te nem is tudod. Az anya térde egy kicsit megrokkant s feje mélyebbre hajolt. De nem szólt semmit. Csak érezte azt a nagy megdöbbenést, mely olyan, mintha megfagyna tőle az embernek minden csöpp vére. szemű leányról, hanem a salgótarjáni szénkutatásokról irnak meséket. Igen divatos publicisztikai téma, hogy az úgynevezett tudományos pályákra való tömeges tódulást társadalmi agitáció eszközeivel kellene korlátozni. A jelen viszonyok között, amikor különösen hazánkban az iparnak nincs meg az a társadalmi tekintélyt adó ereje, a jelen gazdasági viszonyok között, midőn a fojtogató verseny hajszájában az árakat irreális módon lesrófolják, a mai kereskedelmi viszonyok között, midőn a gombamódra szaporodó szövetkezeti szervezetek tönkreteszik a kisipart és kereskedelmet, a diploma adta biztos létminimum teljesen jogosulttá teszi azt az özönlést, amelyet a hivatalnoki pályákon tapasztalhatunk. Az élet, különöseu a forgalmi élet tragikus esélyekkel van tele, az egyéntől teljesen kivül fekvő okokból gazdasági, politikai és társadalmi válságokból pillanat alatt rengeteg pánikok fejlődnek a termények börzéjén, úgy, hogy az a törvényes bázis, amelyen a hivatalnok ekszisztenciája alapul, mindinkább értékesebbé kezd válni. Hálás és költői gondolat az is, hogy a pályaválasztásnál a szülőket arra intsük, hogy ne igyekezzenek semminemű pressziót gyakorolni a gyermek hajlamaira, hanem annak szabad érzése legyen a vezérmotivum, amely jövendő életét irányítja. Ez a gondolat tényleg költői csupán, mert a 16—17 éves gyermeknek még nincsen intenciója, legfeljebb érzései és érzékei vannak, amelyek a matúra bevégzése után egy körben mozognak csupán, amelyet az új élet, a szabadság, a város fog hozni, minden egyéb komolyabb gondolatot és törekvést illúzióba von az a szines álomkép, az az óhajtott ideál, amelyet a város igér, azért a komolyan, becsületesen és intenzíven gondolkodó szülő egyáltalán nem követ el semmi durva merényletet, ha a gyermekének maga választ pályát, hiszen a zseniálitás, bármely irányban ragyogjon is, ellenálhatatlan erővel tör utat, válik ki és ha azzal a választott pálya nem harmonizál, akkor az ifjú úgyis arra a térre lép, amelyre a tehetsége predesztinálja. Különben bármely téren, bármely pályán jó és magyar emberekre van szükség, akik társadalmi és nemzeti szenvedéseink közepette erős védbástyái lehetnek ennek a sokat tépett hazának. Halmi Bódog. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 29-én d. e. 9 órakor rendes közgyűlést tart a következő tárgysorral : 1. A r. kath. ovodai bizottság értesítése, hogy 1904. évi szeptember hó 1-től csak 100 óvó-kötelest vesz fel ovodájába. 2. Alispáni rendelet a közfogyasztásra szánt sertések vizsgálata érdekében. 3. Több városi hivatalnok kérelme a nyugdijszabályzat megváltoztatásáért,, 4. Hápli Sándor három havi szabadságot kér. 5. Mayer Lajos p.-gyimóthi nagybérlő az antalházi pusztára vonatkozó szerződését 1912 évig meghosszabíttatni kéri. 6. „Kossuth muzeum" ajánlata II. Rákóczi Ferenc arcképének megfestése tárgyában. 7. Weltner Mór illetőségi ügyében a városi tanács javaslata. 8. Jogügyi bizottság jelentése Perutz testvérek által épített új lakóház adómentessége tárgyában. 9. Városi tanács jelentése a sertéspiac elhelyezése iránt. 10. A gazdaközönség kérelme a tüzrendészeti szabályrendelet megváltoztatásáért. 11. Belügyminiszteri határozat a katonabeszállásolási dijak tárgyában. 12. Tóth László kérvénye az alsó-városi utcakorcsmára vonatkozó szerződésnek 1911-ik évig I

leendő meghosszabbítása, illetve megkötése iránt. 13. A rendőri személyzet kérvénye drágasági pótlék megszavazása érdemében. 14. A legtöbb állami adót FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ hashajtószer. ^o