Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-06-25 / 26. szám

hozási után kellene rendezni és az alkotandó törvényben kellene kimondani, hogy az ipari szükségletek hazai forrásokból való beszerzésének kötelezettsége nemcsak az állami hatóságokra és intézetekre vonatkozik, hanem a törvényhatóságokra, városokra, községekre, valamint az ezek által fentartotl intézetekre és intézményekée is. Szükséges a közszállítási ügy oly központosítása, hogy az összes közszállításokra nézve úgy a hatóságok, mint az érdekelt iparosok tájékozást nyerhessenek, a pályázati feltételek és minták megtekinthetők legyenek, a szállítások nyilvántartassanak és abból a szempontból ellenőriztessenek, vájjon tényleg magyar gyártmányok szállíttatnak-e és nem követtetnek-e el ebben a tekintetben visszaélések. Intézkedés lenne teendő oly irányban is, hogy az összes állami és hatósági versenytárgyalások egy helyen tétessenek közzé és az érdekeltségnek lehető könnyen tétessenek hozzáférhetővé. 3. A hazai ipar védelme visszaélésekkel szemben. Erre nézve az emlékirat rámutat a külföldi gyárak ama számos visszaéléseire, melyek az idegen gyártmányoknak „magyar gyártmányok" cimen való forgalomba hozására irányuluak. Példaképen felhozza a „szepesi vászon" elnevezéssel űzött visszaéléseket. Az emlékirat szerint ez oldalról is törvényhozási uton kellene gondoskodni a hazai ipar védelméről, de ezen intézkedés mibenállására nézve az emlékirat konkrét javaslattal nem lép fel. 4. Az ipartörvény revíziója. Az emlékirat! szerint az ipartörvény revíziójának olyatén eszközlése, amint azt a változott ipari viszonyok kivánják, természetesen oly keretben és mértékben, hogy ez az ipar és kereskedelem fejlődését ne gátolhassa, illetőleg azt biztosítsa, szintén igen fontos része a rendszeres iparpolitikának. Itt említjük meg, hogy a kereskedelmi miniszter Thék Endréhez, a f. évi május 8-án tartott iparos-értekezlet elnökéhez intézett leiratában kifejti, hogy az ipartörvény módosítását nem részleges alakban, novelláris úton tervezi, mert olyan törvénymódosítás, amely csak bizonyos kérdésekre terjeszkednék ki, a mai szükségletnek már nem felelne meg. E nyilatkozat szerint a miniszter egészen új ipartörvény alkotását tervezi. 5. A munkásosztály erkölcsi színvonalának és anyagi helyzetének javítása. Az ezen keretbe vágó teendőket az emlékirat a következőkben sorolja fel: A legfontosabb volna a munkások anyagi helyzetének javítására alkalmas intézmények létesítése, minők első sorban a betegsegélyzési törvény megfelelő ég a kötelező balesetbiztosítás törvényes rendezése. A munkásosztály erkölcsi színvonalának emelésére szolgáló intézkedések lesznek különösen a munkások érdekképviseleteinek szabályozása és az ipari bíróságok szervezése, mely két fontos szociálpolitikai kérdés az ipartörvény reviziója kapcsán lesz megoldandó. Ezeken kívül rendezést igényel a sztrájkok és muukakizárások kérdése is, melyet az szintén ezekben a napokban istállóimat, udvaromat megtréfálta. Három lovat, melyek ugyan magam lovaim-félék voltanak, kivévén belőlök, az kegyelmetek véghelyeibe visszaszökött velők. Bánom vitéz kapitány ur barátom, hogy az ilyen kegyelmetektől rosszul jött, innét is azon szeriut hite megszegő, Istenünket csúfoló, rossz viszaszökött ember igy megtréfálta udvaromat. Tudom az országbeli jó szokásokat és törvényeket: mint kellessék az ily csínyeket szerintük tartanunk. És azért remélem, hogy kegyelmed az mostani békességes időn inkább kedveskedik nekem, hogysem annak a rossz embernek. Ha kegyelmeteknél talált megakadni vagy szomszédságában valahol, cselekedgyen annyira való barátságos jóakaratot most az békességes idő alatt, vegye el tőle és küldje be hozzám, ne engedgye eladatni, mig válaszszal nem ért(esi)tett. Vitéz kapitány ur barátom, ennek utáuna is, mint ekkoráig igyekezem kegyelmednek kedveskednem, de az olyatén embert ennek utánna kárral házamban, végváramba be nem veszem . . . Ha kiküldi kegyelmed (t. i. a lovakat), barátságomat várja. Ha pedig oda találnak maradni, tudom a karancsaiknak bizonyosan bajuk következik, mert ők először tudván azon embernek latorságát, levelet váltottak volt reá, hogy jobbágy leszen. Azután latorságra, tolvajlásra, az mint maga is megmondta, vallotta, széllyel jártatták, mig ki nem tudódott, hogy megtudódott dolga; azután nem mervén maradni, ugy szökött volt Hatvanba. Ha Kegyelmed szabadossan bocsáttya ezen gonosz tétellel, én kéntelen leszek a karancsaiakat megháborgatni és az én jószágaimat rajtok megvenni! Várok kegyelmedtől minden barátságos választ. Dátum Szécsény, 1666. die 24. septembri. í utóbbi idő eseményei sürgetnek különösen, mely a legnehezebben megoldható kérdések közé tartozik ugyan, de amely elől kitérni alig lehet. 6. Iparoktatás. Erre nézve az emlékirat véleménye az, hogy az eddiginél még gyakorlatiasabb irányba tereitessék iparoktatásunk, biztosítandó az a cél, hogy a végzett növendékek az ipari gyakorlatban feltétlenül megállják helyüket. A fennálló ipariskolákon kivül megfelelő ipari szakiskolák létesítendők oly iparágakra nézve is, melyek eddig iparoktatásunkban nincsenek képviselve, holott ez ipari szempontból fontos volna ; továbbá igen lényeges a jövő ipari nemzedék megfelelő képzése szempontjából az ipari munkások és segédek részére esti és vasárnapi elméleti és lehetőleg gyakorlati tanfolyamok rendezése, valamint általában fokozott figyelmet kell fordítani a felnőtt, már gyakorlatban levő iparosok továbbképzésére. Az emlékirat második részében ama javaslatok foglaltatnak, amelyek három főiparág fejlesztésének speciális eszközeit és ezek alkalmazásának módját tárgyazzák. Nevezetesen külön fejezetekben szól : a kisipar, a kézműipar és gyáripar fejlesztésének módozatairól, csoportosítva mindeniknél azon ipari szakmákat, amelyeknek fejlesztésére különös súlyt kell fektetni. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Halad a konzumvágóhid ügye. A városunk közgazdasági emelkedése szempontjából nagyfontosságú konzumvágóhid tárgyában Kolossváry József főispán a következő leiratot intézte a polgármesterhez: „Kapcsolatban f. évi április hó 20-án kelt intézkedésemmel, értesítem, hogy Földmivelésügyi Miniszter úr felterjesztésemre a Pápa váró sában létesíteni tervezett zárt vágóhidra vonatkozó szaktanácsok megadása céljából 25970. sz. rendeletével Gracsányi Gyula állategészségügyi főfelügyelőt bizta meg, aki kiszállásának időpontját a legközelebbi napokban közölni fogja polgármester úrral. Megjegyzem, hogy ha csak engedni fogják hivatalos teendőim, a tárgyaláson szemé lyesen is részt fogok venni. Veszprém, 1904. évi junius hó 18-án. Kolossváry s. k., főispán." § Az építészeti és szépészeti bizottság f. hó 23-án dr. Lőwy László elnöklete alatt tartott ülésében az urodalom építési tervével foglalkozott. A benyújtott építési terven, melyet Szemmehveisz Rezső zirci építész készített, s mely szeiint a kapuszin meghagyásával a jelenlegi épület kétemeletesre fog emeltetni s a Kossuth-utcai frontnak megfelelőleg udvari szárny is fog építtetni, a bizottság semmi kifogásolni valót nem talált s azért véleményezi, hogy a tanács az építési engedélyt adja meg. A bizottság minden tagja kívánatosnak találta azonban, hogy az utolsó órában felumelje szavát a város szépítését előmozdítani hivatott testület abban az értelemben, Kegyelmednek szomszéd ur baráttya illendő dolgokbul Szkender Bék.

a Kivül a levél cimzése a következő: „Az nemes és vitézlő Horthy Kovács János nak Füleki végház kapitányának, nekem jóakaró szomszéd vitéz úr barátomnak adassék tisztességesen." * A kért barátságos válasz ez utóbbi levélre nemsokára csakugyan megérkezett Horthy Kovácstól. A gavallér füleki kapitány csakugyan kézre kerítette a három elkötött paripát és udvarias levél kíséretében visszaküldötte a bégnek. Sőt hogy még jobban megengesztelődjék, ráadásul egy „szép pej kantzácská"-val is kedveskedett neki a saját istállójából. így aztán a szegény karancsaiak is megmenekültek a „megháborgatás"-tól, meg az „uri barátságon" és a „szent békességen" sem esett csorba. Hogy az első eset miképpen intéződött el, arról hallgat a krónika. Lehet, hogy az eltulajdonított török-csemete is vissza került Allah híveinek táborába s az ő prófétája Mohamed szakállának árnyékába ... ám az sem lehetetlen, hogy — amire azidőtt elég példa volt — kereszt-viz alá tartották őt a végbeli magyar vitézek és nyakas kuruclegényt faragtak belőle. A három paripáért, meg a szép pej kaucácskáért bizonyára szívesen odaengedte Őt a vitézlő Szkender bég. í hogy a Kossuth Lajos-utca a kapuszin lebontásával megnyittassék. Besenbach Károly indítványozta, hogy Esterházy Móric grófnéhoz ez érdemben deputációt küldjenek, ami oly módosítással vált határozattá, hogy Esterházy grófnőnek e tekintetben való informálására a polgármestert kérték fel. — A polgármester tudatta ezután a bizottsággal, hogy az uradalomban hajlandóság mutatkozik a villamos telep körül levő nagyobb földterületet jutányos áron átengedni. A bizottság úgy találta, hogy e területre a városnak a jövő fejlődés szempontjából igen nagy szüksége van s azért a közgyűlés elé a telek megvásárlását célzó indítvánnyal fog járulni. § A szinügyi bizottság f. hó 23-án Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a bizottság titkárának, dr. Kőrös Endrének referádája alapján elhatározták, hogy az új szinikerületi alakulások következésekép Pápa városnak valamely — a város kulturális jelentőségének megfelelő — szinikerületbe való beosztására az országos szinészeti felügyelő figyelmét felhívják. — A polgármester jelentette ezután, hogy a színházban a renoválási munkálatok teljes erővel folynak. Arra nézve, hogy a földszint első két sorában és az erkélyen kényelmes Thonet-székek helyeztessenek-e el, a bizottság azt határozta, hogy ha az új székek elhelyezése nem igényli egy hátsó széksornak elvételét, akkor befognak szereztetni; ez ülések ára aztán az eddigi 1 K 60 f helyett 2 K lesz. A terv keresztülvihetőségéről a hely szinén fognak meggyőződést szerezni. § Hirdetmény. Az 1904. évi ált. jöv. pótadó lajstrom Pápa város adópénztári hivatalában f. hó 20—28-ig vagyis 8 napon át közszemlére kitéve leend. A netáni felszólalások a kitétel napját követő 15 napon át alulirt hivatalnál beadhatók. Pápa város adópénztári hivatala. TARKA ROVAT. A mulatós Pápa. „Sírt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett", ha valakire ráillik Arany Jánosnak ez a szép költői képe, ráillik miránk pápaiakra. Mi is sírunk egyik szemünkkel, a másikkal nevetünk. Jajgatuuk a drágaság ellen : „Drága a hús, a tej, a vaj, a zöldség, a csirke ! Nem lehet megélni ! Nincs pénz ! Nincs jövedelem ! Szegények vagyunk ! . . és aztán felcsilllan a másik szemünk és nevetünk jóizűen, mulatunk hosszan és gyakran. Valamikor nagy dolog volt a böjt, dehogy tartottak volna böjti mulatságot, ma a böjt a farsang versenytársa s a március 15-iki mulatságok arra valók, hogy áthidalják az utat a tavaszi és nyári mulatságokhoz. Es mulatság kergeti a mulatságot, táncolunk, dalolunk, költjük a pénzt, ami pedig állítólag nincs ! De kutatott-e már valaki e sok mulatságnak oka után, vajjou mért áll nálunk akként a bálügy, hogy miként „nulla dies sine linea", akként egy hét sem múlik el egy kis parázs ricsaj nélkül. Mi kutattunk és rájöttünk, hogy az ok : az egyletek, amelyek a rivalitást legfőkép a bálrendezésben érvényesítik. Az egyletek száma légió, ezért a mulatságok száma is légió, ami a fiatalság számára lehet égi jó, de az apai zsebekre igen-igen fájdalmas. Csapnák tán egybe 3 —4-enként azt a sok-sok egyletet, akkor majd mind a két szemünkkel nevethetuénk ! . . . I Levél Krakkóba. A krakkói „Schuhwaarenlager"-tulajdonosok felbőszültek azért, amért mi a múltkor nem voltunk hajlandók közönségünket felültetni az ő hirdetésükkel, melyben 4 pár cipőt kínáltak 4 K 75 fill.-ért, sőt cikkben lelepleztük őket cipőikkel és „gúny-águkkal együtt. írtak tehát nekünk egy szörnyen dühöses levelet, amelyben kijelentik, hogy „számos finomabb városokban" kedvelik az Ő cipőiket, őket ne merjük burkoltan gyanúsítani azzal, hogy a cipőtalpakat papírból készítik, mert ezt nem tűrik stb. A levelet tegnap kaptuk és a nagy Sipuluszszal ekként válaszoltunk rá: „Sajnáljuk, hogy önöket burkoltan gyanúsítottuk, ezentúl tehát nem burkoltan fogjuk gyanúsítani önöket azzal, hogy cipőik egy nap alalt lerongyolódnak a „finomabb városok" lakóinak lábáról". * * *