Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-06-04 / 23. szám
PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. A hús drágulása. Hónapók óta foglalkoztatja lakosságunkat az a kérdés, hogy mi okozza városunkban a húsnak oly mérvű drágulását, hogy most már jóformán csak a vagyonosabb osztály asztalára kerülhet hús és mi módon lehetne ezen segíteni? E kérdésnél első pillanatban majdnem mindenki arra gondol, hogy a mészárosok kartelt kötöttek s mesterségesen szöktetik fel az árakat. Azonban, ha a szarvasmarhaforgalmat figyelemmel kisérjük, másban találjuk meg biztos okát a hús drágalásának. Óriási mértékben emelkedett ugyanis az export és pedig különösen Svájcba. A nagy kereslet és csekély kínálat mellett az áraknak természetesen ide kellett fejlödniök. S ha még reményünk volna az árakban megállásra, de ép ez a kétségbeejtő, hogy nincs, ha csak a földmivelésügvi kormány a nagy kivitelt nem korlátozza. Hiszen ha a kivitel ily nagy lesz, akkor országunk rövid idö alatt elveszíti ezen a téren a termelési képességét, tekintve, hogy nemcsak a hizlalt marha, hanem tenyészállatok után is óriási a kereslet. Gazdáink, kik amúgy is mindenféle adókkal agyonvannak csigázva, megörültek az árak fellendülésének és marhaállományukat eladták abban a reményben, hogy majd az árak hanyatlásával vesznek helyette, de megjárták, mivel a marha ára folyton emelkedik, kénytelenek tehát vagy a kapott árt megtoldva szerezni be ismét vagy egyáltalán nélkülözni a marhaállományt, — mindkét eset nagy veszteség a gazdaközönségre nézve. Jó lesz tehát a gazdáknak magukat ki nem fosztani, különösen a tenyészállatokból. Ekként megtalálván a drágulás okát mindjárt ismerjük az orvosságot is: többet kellene termelni, mint a mekkora a kivitel. De hogyan termeljünk többet, mikor tény ész állataink is jó részt már külföldön vannak ? Sürgős gondoskodás tárgyává kellene tehát tenni a kormánynak, hogy a borjuk levágásra csak kisebb számban, vagy egyáltalán ne jöhessenek; azonkivül a tenyész-állatok kivitele betiltassék vagy legalább a kedvezmény és szállítás megvonásával mérsékeltessék. Ezen intézkedés mellett az árakban jótékony hanyatlás állana be, amit ha nem is mindjárt, de mindenesetre egy pár hónap alatt megéreznénk. Ha visszatérünk azonban a mai súlyos helyzetre, az a kérdés foglalkoztathat bennünket, hogy ha már a marha drágasága következtében magas árakat kell a húsért adni, legalább ezen áraknak megfelelő hús kerüljön közfogyasztásra. Itt van azonban a legnagyobb sérelme lakosságunknak, mert oly árakat fizet, a minőket a bécsi, a marchegi, svájezi kereskedő fizeti a hizlalt marhahúsért s mi helyette sovány állatok húsát vagyunk kénytelenek fogyasztani, ami kétségtelen, hogy nem oly tápdús, mint a kövér. A mi pénzünk is olyan mint a külföldié, ha tehát megadjuk az ar át, akkor mészárosaink, kik nagyrészt marhakereskedők is, tartsák kötelességüknek elsőrendű húst tartani, amit, hogy neimtesznek, kitűnik az izraelita hitközségnek a városi tanácshoz intézett beadványából, mely szerint a szabad verseny mellett köz szükségletüket nem tudják kielégíteni, néha 2—3 nap sőt egy hét is eltelik, hogy kövér hús nincs a mészárszékekben és ha van jelentékenyen drágább, mint a keresztények által is élvezhető, u. n. tréfi hús. Hogy ily nagyarányú állatleölés mellett kevés a kóser-hús annak tulajdonítandó, hogy legnagyobb részt öreg, sovány és beteg állat jön a mi vágóhidunkra a melyek persze nem találtatnak az izr. rítus szerint fogyasztásra alkalmasoknak. Ezen segíteni kell, még pedig hamar, közérdekből; módját abban találom, ha a vágóhídi szabályrendeletünkbe bevétetik, hogy közfogyasztásra csak oly marhahús bocsátható, melynek 20°/ 0 faggyúja van, s hogy ez tényleg meg legyen, annak ellenőrzésére a vágóhidbiztos helyett a városi állatorvost kell megfelelő dotációval a vágóhidra kirendelni. Ugyanezen intézkedéssel kapcsolatosan sertés-vágóhidra is kibövitendö a vágóhid. így megszűnnék ezzel a sertésvágatás-biztosi és a vágóhidi biztosi állás. Ha ezeknek fizetését nekiadjuk a vágóhidi állatorvosnak, ezzel közegészségünket jelentékeny mértékben emeljük anélkül, hogy tetemesebb áldozatot követelnénk a várostól. Az itt említett javaslatok megvalósítása a jövő feladatát képezi, a jelen nyomorúságán tán segít valamit az az értekezlet, melyet legközelebb e tárgyban a helybeli mészárosokkal városunk polgármestere tart. Csoknyay Károly. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A boldogság még nincs elérve... A boldogság még nincs elérve, A sors is üldöz, nem kegyel ; Ha vágyaimnak drága kincsét Apró örömre váltja fel. . . . Elég az üdvből egy szemernyi f Annak, ki képzeletbe' még Nem szokta gyakran átevezni A boldogságnak tengerét. Elég a gyertyafény is annak, Ki még nem látta a napot; A koldusnak az alamizsna, Kegy annak, aki elbukott. De aki ifjúsága vérét Emésztő tűznek adta el, Frigyet kötött a mennyországgal És a pokol gyötrelmivel : Hiú öröm morzsáit büszkén Megvetve látja, s dobja el, És boldogsága alvó üszkéu Hőn izzó szenvedélyt leheli. Mikolth. Képkiállítás Pápán. — A Pápai Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Losonczi Jenő. Nem mindennapi élvezetben lehet része városunk közönségének a Sport-pavillon falai között, ha rászánja magát, hogy köznapi munkáia mellett lelkének az eddig megszokottakon kivül új irányú szórakozást is nyújtson. Ezúttal ugyanis először nyiltak meg a festőművészet csarnokába vivő kapuk Pápán, nem közönséges gyönyörűségeket nyújtva a szemlélőnek. Es reméljük, nem utoljára nyiltak meg. Két derék győri művész, Benes Pál és Holló Alajos, elhatározták, hogy képeikből Pápán kiállítást rendeznek. Elhatározásukat tett követte, s így közel száz, nagyrészt sikerült képből álló kettős kollekció várja közönségünk figyelmét és méltánylását. Művészeink képein három festői technika jut kifejezésre, az olajos-festés, az akvarell és a pasztell. Benes Pál olajfestményeivel (mintegy 25 darab) és 3 kiváló pasztell-rajzával jeleskedik, Holló Alajos az akvarellnek a mestere, mintegy 58 kedves vizfe8tményével. Igen szerencsés körülmény ez közönségünkre nézve, hogy a három legáltalánosabban használatos kifejezés-módot így együtt, egymás mellett láthatja, együtt gyönyörködhetik s élvezheti valamennyit. Mert bár az uttörés munkája nem is engedi, hogy kritikánk a teljes szigorúságot alkalmazza, a kiállítás anyaga városunk intelligens közönségére kétségen kivül kedvező és jó benyomást gyakorolhat. Valóban megkap és lebilincsel bennünket Benes, tárgyainak sokoldalúsága, rajzának és színeinek precizitása, kompozícióinak gondossága és egész művészeti irányának korrektsége által, nem hódolván a modernek szélsőségeinek, nem esvén vissza a régiek által követett gyakran tévelygő csapásokba. Ember, aki érez, művész, aki a talentumán kivül tud is. Az is igaz, hogy talán épen tudása miatt vesz bátorságot, hogy a természetet mellőzze, s ilyenkor kivált tájképein érezhető a valódi és igaz hangulat hiánya, mint például az Alkony c. képén. De ennek ő maga S, vosS™ L"L°r r; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadózóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc) .
