Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-05-28 / 22. szám
itt ellentét nincs és egyik sem akadályozza egymást haladásában. Üdvözlöm önöket hivatásuknak; e magaslatán és erre való törekvésükben és megvagyok győződve, hogy azért alakították ezt az egyletet, hogy e téren való működésükkel önmagukat és másokat megfosszanak minden előitélettől s e párhuzamos haladásnak testvéries egyesülésében erősítsék és fejlesszék a múlt század negyedik szakában megindult azon mozgalmat, amely felvette a küzdelmet azon régi mondás ellen : „Soientia est ancilla"; Felvette, de erős küzdelmekben erős akadályokra találván, amint a tudományos kutatásban előre haladtak és mindenütt nagyobb tért foglaltak el, sokan hitték, tudósok hitték, terjesztették és akik nem is terjesztették közönségünk által legalább is elárulták, hogy a tudomány hivatása kiküszöbölni az iskolából a vallást és a hitet és éppen azért, midőn ez a törekvés már túlzásaival kezdett mutatkozni, az emberi fejlődés egészségi 8 természete előidézte az egészségesebb reakciót is, amely azt mondja, hogy egyik tényező ép oly fontos és alkalmas a nemzeti és emberi fejlődésre, mint a másik, ennek következtében egyik a másiknak rovására se tért nem veszíthet, se tért nem adhat át és a legújabb dolgok fejleménye éppen az, hogy úgy kell ápolni és fejleszteni a tudományt, hogy az a hitnek rovására ne történhessék és a hitnek semmiféle oly követelményével nem lehet előállni — ezt a protestán tizmussoh'se tette, ez volt szerencséje, dicsősége, — hogy a tudományoknak akadályt ne okozzon szabad kutatásaikban és ezt a legújabb dolgok is teljes mértékben igazolják. Amint mi nem féltettük hitünket a szabad kutatástól, amint ez alaptörekvésünk saját hitünkben és ezt alkalmaztuk és respektáltuk teljes mértékben a tudományokban is, úgy látjuk ezt igazolva, mert minél mélyebben ás az archeologia és a história, annál jobban domborodik ki a biblia és minél jobban érzi a társadadalom a bajokat és szenvedéseket és kutatja az orvos szereket, annál inkább fénylik az evangyéliom (Úgy van !) És éppen azért én azt hiszem, hogy nemcsak nemzeti, hanem általános emberi Bzernpontból a magyar kálvinista és általában protestáns tudomány hivei, hirdetői, főleg pedig az ifjúság nevelői e tekintetben nélkülözhetetlen, kipótolhatatlan nemes feladatra vannak hivatva, amely hivatásuk, úgyszólva tanultságuk egyesíti a két nagy érdeket és nem engedi, hogy egyik vagy másik romboljon, hanem mindenütt azoknak építését mozdítja elő, mert kétségtelen az, hogy amint a tudomány nélkülözhetetlen alapja az emberi haladásnak, épúgy bizonyos az, hogy a hit adja meg a szívnek azt a melegséget, amely kitartóvá és önfeláldozóvá teszi önöket és a hit adja meg a léleknek azokat a szárnyakat, amelyek felemelkednek a mindennapi érdeken és felkarolják az elesetteket ép úgy mint az emelkedőket és az örülőkkel örülnek és sírókkal sirnak. A tanári hivatás meleg aposztrofálása mellett zárta be Hegedűs Sándor hosszan tartó éljenzés és taps közt gyönyörű szónoklatát. A magyar stílusnak nagymestere, irodalmunk egyik első büszkesége : Beöthy Zsolt szólott most. Röviden szólott, de az a magvas pár szó, amit a két testvéregyesesület harmóniájáról mondott, szivből jött és szivhez találván, lelkes visszhangot keltett: Az Orsz. Középisk. Tanáregyes, nevében vagyok bátor szót emelni, ennek a nevében jöttem, hogy megjelenésemmel, szavaimmal is tanúságot tegyek azoknak a szép szavakuak s a bennük foglalt tényeknek a prot. iskolák törekvései és a prot. tanáregyesület iránya, szelleme tekintetében hangoztatott tényeknek az igazságáról, amelyeket az i. t. elnök ur megnyitójában felemlített. Hangoztatta a ref. tanáregyesület célját, törekvését, amely ugyanaz, mint a magyar nemzeti kultúra megalkotására törekvő, kiépítésére igyekvő, fölemelését célul tűző, minden más intézményé, minden más egyesületé. Ebben a célban, ebben a törekvésben s abban az érzésben, amely mindnyájunk elé ezt a célt kitűzte, amely mindnyájunkat erre a törekvésre lelkesít, ebben a célban, ebben a törekvésben, ebben az érzésben a ref. tanáregyesület együtt gondolkodik, együtt érez, közös célra törekszik az Orsz. Tanár Egyesülettel. (Úgy van !) Ez a közössége, ez a gondolkodásban, törekvésben és érzésben való közössége a legszebb, szinte megindító kifejezésre jut a viszonynak, a kapcsolatnak abban a baráti, mondhatnám testvéri melegségében az mely a két egyesület között eleitől fogva a mai napig zavartalanul fennállott és fenáll. (Éljenzés). Azt mondhatom, hogy alig van egész magyar életünkben, ugyanazon mezőn dolgozó két intézmény, amely között az érzelmeknek, az együttműködés tudatának olyan zavartalau, benső, igazi harmóniája léteznék és állana fen, mint ezt a két intézmény. Uraim ! ez nemcsak örvendetes, hanem ez egész nemzeti, egész kulturális életünkben egy fontos jelenség, mert példát szolgáltat ennek a két egyesületnek kapcsolata, példát szolgáltat arra, hogy mi magyarok, bármily körben maradjunk, ha egy célra működünk, hogyan kell összetartani. Adja Isteu, hogy ezt a példát a Ref. Tan. Egy. és az Orsz. Tan. Egyesület egymáshoz való viszonyában a közös, az egységes, a nemzeti kultúra megalkotásában és felemelésében, az egész magyar közéletnek minél tovább és minél dicsőségesebben megadhassuk. (Élénk éljenzés és taps). A Beöthy Zsolt szavait követő tetszészaj lecsillapulta után Kolossváry József, vármegyénk főispánja hódított meg minden szivet szép, magyaros, igaz üdvözletével. így szólt : Engedjék meg, hogy Veszprém vármegye nevében őszinte tisztelettel és őszinte, hazafias örömmel üdvözöljem a Ref. Tanáregyesület közgyűlését. Nem vagyok ugyan annak a vallásnak tagja, amelynek Önök képviselői, azonban mint minden ízében magyar, (élénk éljenzés) mindenkor őszintén, sőt mondhatom, hogy ezt a kifejezést használjam, — őszinte csodálattal tekintettem arra az összetartásra, arra a minden ízében szívük mélyéből eredő őszinte hazafiságra, amely a ref. tanintézetek működésében mindenkor nyilvánúl és azt hiszem, az a vármegye, amelynek vezetésével ez idő szerint meg vagyok bízva, a maga részéről is megtiszteltetésnek veszi azt, hogy a Magyarországi Ref. Tanáregyesület ez évi közgyűlésének színteréül e vármegye területét választotta ; üdvözlöm a Tanáregyesületet és annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy adja a Mindenható, hogy az az összetartás és őszinte hazafias törekvés, amely századok óta megnyilvánúlt működésükben, ennek a hazának, ennek a sokat szenvedett magyar hazánknak fejlődésére és dicsőségére vezessen. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Mindezen valóban lélekemelő üdözlésekre Dóczi Imre láthatólag meghatva mondott köszönetet, hálás érzelemmel méltányolván a tanáregyesület iránt minden oldalról kifejezésre jutott lelkes elismerési. Dr. Nagy Zsigmond indítványára határozatba ment, hogy úgy a templomban elhangzott ima, mint az elnöki megnyitó s az elhangzottt üdvözletek az egyesület évkönyvében kinyomassanak. Felolvasások. A közgyűlés első tárgya Zoványi Jenő, sárospataki theologiai akadémiai tanár felolvasása volt. „Az 1848. XX. törvénycikk és a protestáns iskolák" cimmmel arról értekezett, hogy az állami segélyezést, hogyau kell a közoktatás egész mezején a népiskoláktól fel az akadémiákig életbe léptetni. Fejtegette, hogy az akadémiák jelenlegi számát csökkenteni kellene s helyettük több és jobb javadalrnazásu tanárokkal ellátott akadémiákat fenntartani. Érdekes fejtegetései végén négy pontból álló határozati javaslatot terjesztett be : 1. Kéressék fel az egyetemes konvent, hogy az összes iskolák tanító személyzetének fizetését az 1848. XX. és az 1883. XXX. cikk alapján egészítse ki. 2. Valamennyi iskolafenntartó testület megkeresendő a tanári fizetések állami színvonalra emelése végett. 3. Folyamodvány intézendő az országgyűléshez és kormányhoz, hogy törvényhozásilag mondassák ki a minimális tanári fizetés összege. 4. Intéztessék átirat az országos középiskolai tanáregyesülethez, hogy a maga hatáskörében minden eszközt használjon fel, hogy az állami tanárok fizetése a Széli-féle fizetésrendezési alpon állapíttassák meg. Zoványi felolvasása nyomán hosszabb vita keletkezett. Dr. Antal Gáza a túlzsúfolt egyetemekkel szemben a vidéki akadémiák létjogosultságát hangsúlyozta, lic. Rácz Kálmán a fizetési fokozatok eltörlésének szükségéről szólt; különböző szempontokból bírálat tárgyává tették a felolvasást: Radácsy György, Sarudy György, dr. Mitrovics Gyula, dr. Kapossy Lucián s hozzászóltak a kérdéshez Antal Gábor az egyetemes tanügyi bizottság, Beöthy Zsolt a középisk. tanáregyletnek a tauári fizetésrendezés ügyében kifejtett sikeres működését vázolván. A vita eredményekép Zoványi javaslatai közül csupán az elsőt fogadták el, a negyediket pedig olyasformán, hogy a középisk. tanáregyesületnek ez ügyben kifejtett tevékenységéért köszönetet szavaztak. Kis Ernő nagy tanulmányra valló, érdekes felolvasása következett ezután Veszprémvármegye népéről. A felolvasás abból indult ki, hogy "Veszprémmegye kicsiben az egész Magyarország képét nyújtja,. Vau egy területe a nagy magyar alföldből, ez a Mezőföld, egy másik a kis alföldből, ez Pápa vidéke, de hazánk hegyvidéke is képviselve vau benne a Bakonnyal és végül az Adriai tenger fiumei öble a Balaton északkeleti sarkával. Ezen természeti viszonyok magyarázzák meg a lakosság foglalkozását és mint hazánkban a magyar népnek, itt is a református lakosságnak főfoglalkozása a földmivelés. Azután a nép lakásait irta, az első és hátulsó szoba bútorzatát, a virágos kertet, a falusi emberek öltözködését. Szólott a nép táplálkozásáról is, előadván hojrv úgynevezett nemzeti eledeleink nincsenek, mert nincsenek tanyák, nincs szükség az előre elkészített egy heti eledelekre. Szólott azután a református nép keresztelői szokásairól és kiterjeszkedett a népesedés apadására. Összesen 29 falu református népének száma fogyott 50 év alatt a vármegyében ég csak 27-é nevekedett. Ennek okait kereste és a bajoknak gyógyítását elsőrendű teendőnek jelezte. — Ismertette azután a vármegye református népének lakodalmi szokásait a leánykéréstől kezdve a násznagyi ebédig. A hallgatóság maga előtt láthatta mintegy felvonulni az egész lakodalmi menetet, a meghívott lakodalmi s az önként hozzájuk csatlakozó s előre nyargaló gyerekhaddal. Azután a temetési szokásokat mondotta el és a nép vallásosságáról hozott fel példákat. Végül az iskolai ünnepélyeknek s a legációknak népies hatása feltüntetése után a felolvasás véget ért. Nagy tetszés és éljenzés mellett tolmácsolta az elnök Kis Ernőnek élvezetes előadásáért az egyesület elismerő köszönetét. Bankett. A közgyűlés első napjáuak tárgysora ezzel kimerült s a jelen voltak délután l/ 22-kov a Griff termében megtartott banketten gyűltek ismét egybe. A banketten, mely 200 résztvevővel a lehető legemelkedettebb hangulatban folyt le, az első felköszöntőt Hegedűs Sáudor mondta a koronás királyra. Antal Gábor a vendégeket, Dóczi Imre az egyházkerületet és elnökeit, Mészáros Károly a tanáregyesületet, Kincs Gyula a főispánt, dr. Nagg Zsigmond Gyurátz püspököt, dr. Antal Géza Beöthy Zsoltot, Molnár Sándor Pápa várost s a polgármestert, S. Szabó József a pápai főiskolát, Fogarasi Albert a rendező-bizottságot s elnökét Németh Istvánt, kinek fáradhatatlan buzgalmú muukássága a legteljesebb mértékben hálára kötelezte vendégeinket, Benka Imre dr. Hegedűs Loráutot, dr. Hegedűs Lóránt a felekezetek jelenlevő képviselőit, Fogarasi Albert Sült Józsefet s végül a közkívánatra felszólalt Beöthy Zsolt a tanáregyesületet és elnökét Dóczit köszöntötte fel. A bankettről sürgönyileg üdvözölték Berzeviczy vallás- és közoktatási minisztert. A bankett, melynek jóságát nagyban emelték az Antal Géza, Barthalos István, Kluge Károly, Matus György, Saáry Lajos, Sült József és Szvoboda Vencel somlai szőlőbirtokosok ajándékozta pompás somlai borok, d. u. 4 óra tájban ért véget. Ekkor már eloszlottak a délelőtti komor felSiroíin r 9 voísíófmmt hatható s-szer- tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, sz a m a 1* lT ÜL r TI t és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a liöpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoífmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
