Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-04-30 / 18. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai Mór utca 856. sz. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében, valamint a kiadóhivatalban. Erőforrás. Abban a nálunk meglehetős rövid ideig tartott s nem is túlságos hévvel vívott küzdelemben, mely a közvilágítási pályázat alkalmával a különböző világító nemek között megvívatott, rövidebben szólva: a villám s a gáz harcában egyik küzdő ajkáról ez a kijelentés hangzott el: »a villamos telep jó házi kezelés mellett valóságos gazdasági erőforrás lessz városunkra«. Ezt a kijelentést akkor igen sokan nagyon merésznek, a benne kifejezésre juttatott reményt túlságos vérmesnek találták. Nem abban kételkedtek ezek, hogy lehetséges-e egyáltalán egy villamos telepet nyereséges üzleti vállalkozássá tenni, hiszen e tekintetben több magyarországi városra történhetik és történt is hivatkozás, hanem kételkedtek abban, hogy megvalósulhat-e ez Pápán, mely nem úgy, mint a legtöbb "város egy közvetítő világítónem révén, hanem merész szökkenéssel egyszerre jutott el az ősi petróleumtól a modern villámhoz. Yajjon nem fogja-e ezt a csökkenést a közönség túlságos merésznek találni s hajlandó lesz-e a várossal együtt ugrani? S vájjon nem fog-e bizonyos megokolatlau konzervativizmus útjába állani annak, hogy A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Volt egy sápadt arcú, szomorú királyfi, aki nem örült a fényességnek amit köréje hordtak, érintetlenül hagyta a szép, tökéletes formájú játékokat, csak azt szerette, ha az a fiatal kamarás, aki melléje volt beosztva, mesélt neki mindenféle tündéri, lágy, dallamos meséket. Történt azonban, hogy a nép, akiről a kis királyfi sohasem hallott, mozgolódni kezdett, nem volt megelégedve a kis királyfi agyának kormányzásával és harci lármája még azt a kis félreeső ab,lakot is megrezegtette, ahol a kis királyfi lakott. A fiatal kamarás égő arccal mondta el az nap a kis királyfinak : „Volt egyszer egy ország, amelyben sok millió ember volt rabláncra fűzve, sötét börtönökbe mélyen beszorítva, úgy hogy nem láthatta a szép, sugaras napot. Egy napon azonban felnyíltak a börtönök, a milliók erőre kaptak, ellepték a a villamos erő ipari célokra is kellő mértékben felhasználtassék ? Az a rövid három és fél havi idő, ami a villamos telep üzembe vétele pta eltelt, rácáfolt a kétkedőkre s igazolni látszik a merésznek tekintett kijelentést. A mintegy 300.000 korona költséggel épült villamostelep, melynek évi budgetje 40.000 koronát emészt fel, annak ellenére, hogy megnyitása nem a legkedvezőbb időben történt, minden valószínűség szerint már az első üzleti évben kifizetődik, vagyis jövedelmez annyit, hogy a felvett kölcsön törlesztése és az üzemköltségek megtérülnek. Az áramfogyasztás terén visszaesésnek kellene bekövetkeznie, hogy az említett eset elő ne álljon, már pedig normális viszonyok között az áramfogyasztásnak jelentékenyen növekednie kell. Es valóban nálunk növekedésre van kilátás, mert úgy tudjuk, hogy több közintézet még csak az őszi hónapokig fogja a villám világítást bevezettetni s egy-két nagyobb ipari vállalat a legközelebbi jövőben szándékszik villamos áramra berendezkedni. Mindezeknek elmondására azon a könynyen érthető örömön kívül, mely bennünket a város egy modern intézménye prosperálásának láttára elfog, indított a nagyrónákat, a bérceket, tüzes, vidám kiáltásuk hangzott, a fiatal szivekben fellángolt a vér és a porkoláb, aki őket börtönbe zárta, olyan kicsiny lett, olyan gyámoltalan, mint a gyenge fűszál, amit elragad a szellő. Hangzott az ének ifjú, tüzes vágytól, a legszebb eszméről, erős szabadságról." Szólott a kis sápadt arcú, szomorú királyfi: Sok mesét hallottam, de ez tán a legszebb. Második elbeszélés. Az égő szemű lány elé alázatos rabszolgák raktak aranyat, ezüstöt egy mosolygásért. Imádta minden férfi, aki egyszer szemébe nézett s apró, pici lába nyomán romlás, pusztulás támadt, s ő szótlanul, unott arccal fogadta az ajándékot, vérpiros ajka nem nyilt mosolygásra. Eléje térdeltek a gyenge férfiak, vágyó énekekben magasztalták a szépségét, üdvösségüket Ígérték egy derűs, egy biztató mosolyáért, de a lány szive néma volt, könyörtelen. Egy napon megjelent házában egy didergő vézna gyerek, ruhája csupa rongy, sápadt arcán a kivert koldus minden borzalma látszott, a kezei kékre fagytak a fergetegben és rátekintett a szép lány arcára s zokogó hangon rebegte: „Ehes vagyok". Az égő szemű lány lelke felengedett, az ajkán jóságos, tiszta, boldog derű ömlött el, maga fontosságú tény is, hogy a városi villamos telep a mai napon ment át házi kezelésbe. A telepet építő Ganz-cégnek, mely három és fél hónapon át kifogástalanul látta el az üzemet, szerződésileg megállapított próbaideje letelt s az eredményesen lefolyt erőmérési próbák befejeztével a telepet a város —- szakértőjének közbejöttével — véglegesen átvette. Villa mos telepünk életének ezt a kiemelkedő mozzanatát nem hagyhatjuk a nélkül elmúlni, hogy ne mutassunk reá, miként lehet ez a telep városunk »gazdasági erőforrásává«. Sok intézmény létesült városunkban, melyek mindegyike előre vitt bennünket a haladás útján, de az eddigiekre hozott áldozat holt tőke volt, mely nem kamatozott, vagy legalább nekünk nem kamatozott. Ha az előjelek nem csalnak, a villamos telep e tekintetben örvendetes kivétel lessz. Hogy ez legyen, ahhoz azonban a közönségen kívül — mely a telepnek hasznával, mint a tények mutatják, kellően tisztában van, — szükséges az is, hogy a város a telepet gazdaságosan kezeltesse. Mint általában a városi háztartásban, úgy itt is körültekintő takarékosságnak kell érvényesülni. A gépek kíméléséről s hasonló műszaki dolgokról nem szólunk, mert nincs elé ültette a remegő koldust az aranyos székre, becézte, ápolta és édesen kacagott, mikor látta, mint öntötte el az elgyötört arcot a jólét, az egészség pirja. A gazdag rabszolgák bambán reá néztek, de a lány szólott: „Amit ez a koldus én nekem adott, azt a boldogságot ti nem adhatjátok, mert őt ha gondozom, úgy érzem, jó vagyok, tiszta, fehér, mint a nemes anyák, akik keblükön melengetik a gyenge gyermeket". Harmadik elbeszélés. Volt egyszer egy világhírű művésznő, a színpadon üdvöskéje volt minden drámairónak és a legcsodásabb, a legtartalmasabb szerepek neki készültek és az ő forró érzése, hangjának nemessége hozta dobogásba az emberek szivét/ Minden nagy szerepet eljátszott, a legforrongóbb, a legnehezebb problémák kristálytiszta világosságban hagyták el az ő ajkát, egy mozdulatával, egy sikoltásával, egy kaeajával életet és halált fejezett ki. Egy napon férjhez ment becsületes, nemes, gazdag emberhez, aki imádta, aki lábai elé rakta az egész életét, minden parancsát előre elleste, neki csak mosolyogni kellett és engedni, hogy a rabja legyen. . Modern Dekameron. Irta: Halmi Bódog. — A Pápai ITirlap eredeti tárcája. — Első elbeszélés. Sirolity voSmtt hatb ratós és sze°r r; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az ítvásyat ós a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és j6 ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint kor.-ört kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
