Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.
1904-04-22 / 17. szám
zottaknak a táviró és távbeszélő használatát nem szabad megengedniük. A kormány ínég pozitív nyilatkozatokat nem tett a sztrájkolók követeléseinek teljesítésére nézve, mindazonáltal biznak a békés kibontakozás lehetőségében. A fővárosban rendkívül izgalmas a hangulat, az élelmezési zavarok növekednek, a közönség hangulata sürgetve követeli a rettenetes állapotok megszüntetését. Ma délben Győrbe rendes személyvonat érkezett, mely oda a reggeli budapesti postát megvitte. A nyitrai távirda-vonalat elvágták. A mai délelőtt. Az országgyűlés ma kizárólag a vasutasok ügyeivel foglalkozott. Tisza István kormány elnök kijelentette, hogy a vasutasok eddig elébeterjesztett követelményei teljesíthetetlenek. Ha a vasutasok eddigi konokságuk mellett magmaradnak, meg fogják keserülni. A kormány mindent el fog követni, hogy a rendes forgalom a vasutasok nélkül is helyreállíttassák. Ha előbb nem, egy-két hét (!) leforgása alatt az összes vonalakon helyre jog állíttatni a Jorgalom. Déli egy órakor az ülés még tart. * A klosterneuburgi vasúti ezred újabb négy százada Budapestre érkezett. * Ma délután 4 órakor a sztrájkoló alkalmazottak újabb nagygyűlést tartanak. (Állomásunk képe, a város hangulata.) Említettük, hogy a gráci vonat mintegy 70 utasa Pápán rekedt. Az utasok közül a tehetősebbek kocsin elutaztak Szombathelyre, hogy onnan a déli vasúton folytassák utjokat, nagy részök azonban itt vesztegel. Ebédlőjük, hálószobájuk a komor nyugalomban álló vonat. Egész napon át azt állják körül, lesve várva a jó szerencsét. Vasúti tisztek, altisztek, szolgák vegyülnek csoportjukba vigasztalva s biztatva őket s ezáltal — magukat is. A vigaszra rászorulnak az utasok ; nem szólva arról, hogy sokat sürgős üzleti vagy családi ügye szólítana haza, akárhányan egy krajcár nélkül állnak itt. Jószivü adakozók könyöradománya (a város is adott 30 koronát) segít rajtuk, hogy ne éhezzenek. A vasutasok is rászorulnak a vigaszra; elszántak és bátraknak mutatkoznak ugyan, de azért jól esik nekik, ha idegen ajkról hallják a biztatást: hisz ez nem tarthat tovább, már a külföld miatt is történnie kell valaminek. Az a bizalmatlanság is nagy megkönnyebbülés nekik, amivel a közönség a nem szakképzett egyének által indított vonatok gondolatát fogadja: inkább itt vesztegelni, mint katona-vonaton indulni. Hogy másrészt három nap után a közönség körében is bizonyos türelmetlenség észlelhető, az természetes. A város (a mi városunk) is kezdi érezni a sztrájk hatását. Élesztő már nincs, só is fogytán. S azután ez az állandó bizonytalanság, a világtól való elzártság, a forgalom teljes szünetelése kinosan nehezedik a lelkekre. Hogy a közönség többsége azt a megoldást látná szivesebben, amely a vasutasoknak kedvez, az kétségtelen. Főkép a hivatalnok- és munkásostály fordul teljes erővel a vasutasok felé. De vannak, kik élesen elitélik a történteket, a kibontakozás módjára nézve azonban ezeknek nincsen semmi eszméjük. (Súlyos betegek az állomáson.) Két súlyos beteg is van a gráci vonat utasai között. Az egyik egy öreg asszony, ki most jött ki a budapesti vöröskereszt kórházból s itt oly rosszul lett, hogy tegnap d. u. a városi női kórházába kellett beszállítani. A másik egy fiatal asszony, kinek a tegnapi nap folyamán gyermeke született. Egy második osztályú fülkében van ápolás alatt, kényelméről a vasutasok, élelmezéséről jószivü embei'barátok gondoskodtak. Legújabb. — Ma reggeli telefontudósítás alapján. — Pápa, 1904 április 23. A békítés pénteken egész délután folyt, de siker nélkül. Vörös László a kormányt engedékenységre akarta bírni, de fáradozása kárba veszett. Tisza hallani sem akar a vasutasok feltételeinek elfogadásáról. Délután 6 órakor Vörös kijelentette a sztrájkolóknak, hogy megbízatásáról lemond, tovább nem interveniál. A kormány megbizásából Dobieczky képviselő', volt debreceni üzletvezető, járt az esti órákban a sztrájktanyán. Dobieczkyt a vasutasok bizalmatlanul fogadták. Mikor kapacitálni kezdett, ilyen felkiáltások hangzottak: »Spicli! A kormány kéme ! Kikeli dobni! Nem engedünk!« Dobieczky eredmény nélkül távozott. * Nyíri honvédelmi miniszter tegnap d. u. Bécsbe utazott, hogy a tartalékos vasutasok behívása tárgyában értekezzék. Felmerült a terv, hogy általános mozgósítást rendelnek el, amely esetben a nemkatona vasutasok is katonai fegyelem alá tartoznak. E terv azonban rengeteg költséggel, esetleg vérontással jár. Ezért nem igen kerül kivitelre. Szabadelvű párti körökben általában beszélik, hogy a királyt rendkívüli mértékben izgatja a dolog s a megoldást türelmetlenül várja. Bécs és Budapest között ma négy vonat közlekedik. A katona-vonatokat az utasok nem igen merik igénybe venni. Ismét a tűzoltókról. Mikor két hónappal ezelőtt a tüzoltóegyesület újjászervezését s általában a pápai tűzoltói intézménynek korszerű reformját sürgettük, az egyesület parancsnoksága nem késett hosszú cikkben válaszolni s méltatni az ő — akkor bírálat tárgyává sem tett — tevékenységét. Kinek volt igaza e hírlapi harcban, nekünk-e vagy a parancsnokságnak, eldöntötte az a nagyszabású értekezlet, mely a tüzoltó-egyesület s a tűzoltói intézmény reformját éppen azon az alapon sürgette meg, melyet mi említett cikkeinkben elfoglaltunk. Az értekezlet javaslatai a közgyűlés elé kerültek, a közgyűlés részletes jelentéstétel végett kiadta a tüzoltóegyesület elnökségének, mi e jelentést éppen két héttel ezelőtt megsürgettük, azonban az ügyben mindezideig még sem történt semmi. Azaz hogy mégis történt. Történt az, hogy városunkban azóta éppen a lefolyt héten két tüzeset volt. Az egyik hat ház tetejét hamvasztotta el, a másik csupán egy istállóét. Hogy azonban e tüzek nagyobb kárt nem okoztak, hogy főkép az első esetben az egész felsővárosi Hosszúutca nem lett a lángok martaléka, hogy vagyon és élet nem pusztult oda, az nem a tűzoltóságnak volt köszönhető. Köszönhető volt a katonaságnak, a helybeli honvédhuszárezred derék legényeinek, kik elsőknek jelentek meg a tüz színhelyén, kik a városi lakosságot s vele a tűzoltóságot is alarmirozták, kik az oltás és mentés munkáját eréllyel és ügyesen végezték. Az oltás munkájában segédkezett nekik a közönség is, sőt a tűzoltóság is, melynek vezetősége egyébként ez alkalommal a gorombáskodás mezején ért el jelentős sikereket. Kétségtelen, hogy a tűzoltóságot s itt nem is annyira az önkéntes tűzoltókat, mint inkább a néhány szál hivatásosat értjük, jelentékeny mulasztások terhelik a tűzesetnél. A tüzet nekik lett volna kötelességük észrevenni, észrevették a katonák, az önkéntes tűzoltókat nekik kellett volna alarmirozni, alarmirozta a katonaság, a tüz színhelyén való megjelenésben nagyobb gyorsaságot nekik kellett volna tanúsítani, nekik, mert hisz utóvégre a katonaság nincs mindig kéznél s hasonló körülmények között máskor a legnagyobb veszedelem történhetik. íme, ez történt amióta mi a tűzoltás nagyfontosságú ügyét napirendre hoztuk és napirendről való ideiglenes levételét kárhoztatván, sürgető szavunkat felemeltük. S felemeljük ime most ismét. Mindenki világosan láthatja ma már, hogy a tűzoltóság számára egy állandó fogat felállítása elkerülhetetlen. A rendes városi fogatok legtöbb esetben igénybe vaunak véve, amíg ezeket előkerítik és készenlétbe helyezik, a rettenetes elem nagy pusztításokat vihet végbe. Direkt a tűzoltás céljaira állandóan ott kell az istállóban két lónak állani, hogy a fecskendők és tömlők azonnal szállíthatók legyenek. A fogat beállításával azonban csak a kérdés első részét oldottuk meg. Magát a tűzoltói intézményt fejleszteni kell. Fejleszteni kell első sorban több hivatásos tűzoltói állás rendszeresítésével, de ez még nem elég, hanem ezeknek alapos kiképzésével és a legszigorúbb fegyelemre szoktatásával. Jó lenne, ha az önkéntes tűzoltók száma is szaporodnék, de még jobb lenne, ha a már jelenleg is e téren működőknek az ügy iránti kedve és lelkesedése fokoztatuék. Adjuk meg azért az önkéntes tűzoltóknak a legmesszebb menő kedvezményeket. Nemcsak az adókedvezményt értjük, de fontos lenne, ha az érdemesek a mostaninál nagyobb mértékben jutalmaztatnának meg, . úgyis legnagyobb részük szegény ember. Akik életüket teszik kockára egy-egy nagyobb tűznél, érezzék, hogy a város hálás az ő önfeláldozó működésükért. Ezek s mindaz, ami a múltkor az említett értekezlet határozataként terjesztetetett a képviselőtestület elé, intéztessenek el minél előbb; így kívánja ezt a város polgárságának érdeke ! Sirolin 9 vosStófmt bt ifathatós-szer• tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a liöliögést és a köpetet és megszünteti az éj jeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4-— kor.-ért kapható. — ügyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
