Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-04-02 / 14. szám

Visszafejlődés. Borzasztó szó, rettenetes a hangzása, lesújtó az értelme. Visszafejlődés : ellentéte a haladásnak, kiáltó tagadása a természetes fejlődésnek ; rosszabb, mint a staguáció, mert a stagnáeió a közömbös nyugalom, a halál, a visszafejlődés pedig élet, de az életnek elkorcsosult faja. Járván országos vásár napján Pápa város utcáit, a nyüzsgő, tolongó sokaság közepette, innen is, onnan is német szó hangzik feléd. Bámulva, megriadva hallod s figyelsz, kinek az ajkáról hangzik el? Es figyelvén, szomorú tapasztalatra jutsz: nemcsak az a bécsi kereskedő, az a sopron- vagy mosonmegyei gazdaember beszél németül, de németül — ékes sváb dialektusban — kínálja termékét, állatját az a sok száz parasztgazda, parasztasszony, parasztfiú, akik legközelebbi szomszédságunkból, a Bakony aljából özönlenek be a pápai vásárra. Hogy a városi ember, kinek édes anyanyelve a magyar, ki csak töri a németet, ezek kedvéért maga is germán idiómában végzi alkuját, azon már meg sem ütközöl. Vétek lenne, egyszerű emberek érzékenységét sértenők, ha tőlük kivánnók, hogy akármily nagy erőfeszítéssel magyarul szóljanak, inkább mi makogunk németül, az istenért ne mondják ránk, hogy soviniszták vagyunk. Ne mondják ránk, hogy soviniszták vagyunk?! Igen ám, de akkor azt sem mondhatják ránk, hogy magyarok vagyunk. Aki igazán magyarnak érzi magár, egyáltalán aki tudatában van a nemzeti nyelv érvényesülése jelentőségének, az tüntessen magyarságával, az követelje mástól is — joggal követelheti ! — a magyar.-ágot. Mert ha nem teszi, ha az ázsiai közömbösség átka fekszik rajta, akkor előáll a nemzeti nyelv terén az, amit ebben a mi szűkebb hazánkban, Veszprémvármegyében tapasztalunk, előáll : a visszafejlődés. Jön erre valaki s egy nagy statisztikai kimutatást tart szemem elé. Bebizonyítja a statisztika adataival, hogy a magyarul beszélők száma, az utolsó évtized alatt Veszprémvármegyében ennyivel és ennyivel szaporodott és diadalmasan kiált fel : hazudsz jó barátom, itt nincs visszafejlődés itt haladás vagyon. S mondom én erre annak a valakinek : Hátrább az agarakkal barátom ! A statisztika igen szép tudomány, de a gyakorlat tényei lépten-nyomon rácáfolnak. íme rácáfolnak a jelen esetben is, mivelhogy például azt minden pápai ember tudja, hogy a mi bakonyi svábjaink csak a statisztikában gyarapítják a magyarul tudók számát, az életben azonban a magyarul tudatlanok szomorú csapatába tartoznak. Tartoznak még akkor is, ha muszájból ki tudnak ugyan egy-két szót nyögni magyarul, de saját jó szántukból soha, de soha nem beszélnek magyarul ! Es tovább kutatván, megkapjuk például a helybeli járásbíróságnál azt a megdöbbentő adalékot, hogy míg a gannai 40 — 50 éves paraszt ember nagy-nehezen bár, de mégis eltárgyal a biróság előtt magyarul, addig az ugyanazon falúból való 16—17 éves sváb leány meg se mukkan, ha magyarul kérdezik. íme a visszafejlődés ! A végvidékek, a nemzetiségek lakta részek magyarosításáról szólnak a sajtóban, gondolkodnak az intéző körök. Es én azt mondom : Hic Rhodus, hic salta ! Itt van az árok, amelyen át kell ugrani! Szebb és hálásabb dolog magyarrá tenni azokat, kik kisebb csoportokban szigetekként élnek a magyarság tengere közepette, mint minden erőnket a végvidékek magyarosításának sokszor meddő munkájára fordítani, mert ha ezek itt egyszer igazán magyarrá lesznek, ha Magyarország gerince egészen magyar, könnyebb lessz a végvidékekkel is boldogulni. Es végezetül egy kérdés. Kit terhel e visszafejlődésnek óriási felelőssége? A tanfelügyelőt, kinek havonként ismétlődő hosszadalmas jelentéseiben mi még egyszer sem találtunk megemlékezést arról, mit tett a magyarság ügye érdekében, hogy szerzett érvényt az állam idevonatkozó törvényeinek ? A közigazgatási hatóságokat, melyeknek szintén kötelességük érdeklődni e fontos ügy iránt? A falvak lelkészeit, kik közül akárhány még csak az ujját sem mozdította meg, hogy a katedrán német helyeit vagy legalább mellett magyarul is megszólaltathassa az Úr igéjét ? A tanítókat, kiknek kicsi az erejük ahhoz, hogy közvetlen elöljáróik — a lelkészek — nélkül hathatósan munkálkodni tudjanak ? Az egész társadalmat, melynek közömbösségére niucs elég elitélő szó szótárunkban ? Könnyű a felelet: mindegyiket egyaránt. Bátrabbnak, erélyesebbnek, lelkesebbnek kell lennie minden tényezőnek, hogy végre valahára ne a visszafejlődésen siránkoznunk, de a haladáson örvendeznünk lehessen. —ör— Az ipartestület közgyűlése. — 1904 március 27. — Az ipartestület múlt vasárnap d. u. tartotta meg évi rendes közgyűlését Hajnóczky Béla elnöklete alatt. A közgyűlés iránt a tagok nem tauusították azt a meleg érdeklődést, amely mindeddig a testületi közgyűlések iránt megnyilatkozni szokott. Az érdeklődés e hiányát menti némileg az a körülmény, hogy a tagok egy része több szomszédos városban tartott vásárokra utazott el, de az elutazottak száma semmiesetre sem volt oly nagy, hogy a közgyűlés határozatképességét befolyásolta voh a, már pedig kicsi hijján bekövetkezett az az eset, hogy a közgyűlést határozatképtelenség címén el kellett halasztani. 3/

43-ra (kettőre volt a gyűlés ki tűzve) mégis összejött 50 tag s'a gyűlést meglehetett tartani. Amikor mi e tényt az igazsághoz híven e helyütt regisztráljuk, tesszük ezt azért, hogy párosainkat arra a veszedelemre felhívjuk, mely a saját hivatalos szervezetük elhanyagolásában rejlik. Nézzenek körül az országban s látni fogják, hogy csak azok a társadalmi osztályok boldogulnak, melyek felfogják egész értékében azt az erőt, mi az összetartásban rejlik. Az ellenséges áramlatok közepette, melyek a magyar ipar körül morajlanak, csak abban az esetben tudnak megállani és boldogulni, ha intenzív egységben lépnek mindenkor sorompóba érdekeik megvédése tekintetében. Az iparrestület vezetősége — s ezt elismerőleg kívánjuk konstatálni — mindenkor hivatása magaslatán áll, de hivatását csak akkor teljesítheti a siker kilátásával, ha a testület tagjai tömören sorakoznak a vezetőség által lobogtatott zászló alá. Az iparosok összetartásának szükségét haugoztatta a közgyűlést megnyitó beszédében a testület érdemes elnöke, Hajnóczky Béla is. Sajnálattal említette fel, hogy a kormány részéről évek hosszú sora óta mindig csak biztatást kapnak s az a régóta igért, régóta epedve várt erővel teljes akció, mely a magyar ipar megmentésére, a kisiparosok helyzetének javítására irányul, mé^ mindig késik. Ugyancsak sajnálattal szólott az elnök arról a jelentésről, hogy iparosaink magok között akárhányszor meghasonlanak, ami hathatós érvényesülésüknek esik rovására. Meleg figyelmébe ajánlotta az elnök a tagoknak a folyó év augusztus havában Veszprémhen rendezendő gazdasági kiállítást s megemlékezett azokról a tárgyalásokról, melyek a testület elöljárósága s az Esterházy grófi urodalom igazgatósága között a testület tulajdonát képező Fő-téri ház eladása dolgában folynak, melyek azonban még nem fejeződtek be s igy az ügy egy későbbi időben tartandó rendkívüli közgyűlésen fog döntés alá kerülni. Az elnök magvas szavait, melyekre végül a testület tagjait testvéries egyetértésre buzdította, lelkesen megéljenezték. Miután az elnök a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Besenbaeh Károly, Csapó János és Rozs József test. tagokat kérte fel, Nagy Károly jegyző olvasta fel a múlt évi közgyűlés jegyzőkönyvét s terjesztette elő az elöljáróság múlt évi működéséről szóló nagy gonddal készített jelentését, mellyel kapcsolatban dr. Hirsch Vilmos testületi ügyésznek, ki évi tiszteletdíját — mint minden évben — idén is az elaggott iparosok segélyalapja javára engedte át, köszönetet szavaztak. A jelentés helyeslő tudomásúl vétele után, a betegsége miatt távollevő pénztárnok helyett ugyancsak a jegyző terjesztette elő a záró számadásokat, melyek fontosabb adatai : Összes bevétel 7735 K. 37 f., kiadás 6482 K. 35 f., készpénz* maradvány 1253 K. 2 f. A testület tiszta vagyona 19887 K. 2 f. A zárószámadást valamint az 1904. évi költségvetési előirányzatot elfogadták s Bőhm Samu pénztárnoknak a felmentvényt megadták. Miután a közgyűlés elhatározta, hogy Magdics János testületi szolgának fizetését 100 koronával felemeli, a választásokra tértek át. Az összes választások egyhangúlag, közfelkiáltás útján történtek meg. Megválasztattak: Ügyésznek: dr. Hirsch Vilmos, jegyzőnek Nagy Károly, előljárósági rendes tagoknak : Ádám János, Bodai István, Besenbaeh Károly, Baranyai János, ifj. Biró Károly, Buchsbaum József, Braun Miksa, Csillag Ferenc, Dienstmann Ferenc, Eőry István, Gaál Gyula, Grábies Vendel, Hutflesz Pál, Horváth József, Huppán István, Kohn Zsigmond, Eeopold Viktor, Menyhárdt János, Magyar Gyula, Néhman Gábor, Pilzl János, Paulics József, Rumpold János, Szántó Károly, Szeift István, Szekeres Ferenc, Szabó István, Szalmai Lajos, Varjú János, Vida János; póttagoknak: Gutstein Lipót, Erhardt Imre, Pethő József, Somogyi Pál, Horváth Károly, id. Edelényi József, ifj. Edelényi József, Szente Gábor, Tokay István, Mészáros József; számvevőknek Kluge ,Károly, Kis Tivadar, Matus György ; az előljárósági tagok közül a névsorban elül álló 20 tag a betegsegélyző pénztárhoz közgyűlési kiküldöttnek is megválasztatott; ugyancsak a betegsegélyző pénztárhoz felügyelő biz. rendes tagnak Mattus György, póttagnak Néhmann Gábor választatott meg. A gyűlés, melyen az iparhatóságot' Kemény Béla v. jegyző képviselte, az elnök, éltetésével ért véget. A VAKUSHÁZÁRÓL § Sürgetés. A vármegye alispánja megsürgette a városnál a cselédügy rendezéséről szóló belügyminiszterileg agyonkifogásolt szabályrendeletnek a miniszteri leirat értelmében való megkészítését és felterjesztését. Sürgetésről lévén szó, mi is megsürgetünk valamit. Figyelmébe ajánljuk a városi hatóságnak, hogy a tüzoltó-ügyre vonatkozó javaslatok tárgyalását az utolsó közgyűlés a következőre halasztotta azzal, hogy addig a tűzöl főparancsnokság a szükséges reformokról részletes jelentést tegyen. Azóta azonban nem tudunk semmi olynemü intézkedésről, mely azt célozta volna, hogy ez ügy a már legközelebb tartandó közgyűlésre kellőleg elkészítve legyen. Pedig e fontos ügyet nem szabad elaludni hagyni ! § Képviselő választók összeírása. Az 1905. évben képviselő-választásra jogosultak jegyzékét április hó 7—9. napjain fogják a városházán összeállítani. Aki a választói jogosultsága tekintetében biztosat akar tudni, a jelzett napokon d. u. 4 — 6 óráig személyesen értekezhetik a városházán működő bizottsággal. § Szabályrendelet a vendéglökről. Veszprémvármegye törvényhatósága a vendéglőkről, szállodákról, kávéházakról, stb. szabályrendeletet alkotott, mely a rendezett tanácsú városok kivételével a megye összes községeire érvényes. A törvényhatóság egyszersmind felhívta a r. t. városokat, hogy hasonló irányú szabályrendeletet készíttessenek. Városunk tanácsa ennek elkészítésével a rendőrkapitányt bízta meg. Siro/ifL A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer bajainál ; tüdőbetegségeknél, légzőszervek Imrutos úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza ntán ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a liöliöííést é

s a köpetet és megszünteti az éjjeli ixz&áéiat. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban iivegenkint 4-— kor.-ért kapható. — Mgyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmarni-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).