Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-03-25 / 12. szám
Városi közgyűlés Pápa város képviselőtestülete meg mutatta hogy tagjai őszinte mngyar hazafiak, kik szivvel, lélekkel gyászolják Kossuth elhunytát. F. hó 22-én délután a városi képviselő-testület rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyát az képezte, hogyan rójja le kegyeletét Pápa városa a legnagyobb magyar halála felett Elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván Gyurácz Ferencz megható hangon, hazafias beszédben terjesztette elő indítványát. Gyurácznak minden szavából az őszinte hazafi mély fájdalma tükröződött vissza és komor barázdákat szántott a városatyák arczán. Az indítványt egyhangúlag elfogadtákSürgönyileg fejezték ki városunk részvétét a gyászoló család előtt. A részvétirat szövege igy hangzik : Kossuth Ferencz Turin Via dei mille. Pápa város képviselőtestülete Kossuth Lajosnak hazánk nagy fia és városunk diszpolgárának elhunyta alkalmával a mélyen lesújtott család gyászában és kedvében mély reszvéttel osztozik. Pápa város képviselő testületének, mái mapon tartott rendkívüli közgyűléséből. Osvdld Dániel polgármester. Határozatba ment, hogy a várost 12 tagu küldöttség fogja képviselni Kossuth temetésén. 200 frtot szavazott a felállítandó Kossuth emlékszoborra s koszorút tesznek a nagy halott ravatalára. Ezenkívül Kossuthnak mint városunk diszpolgárának érdemeit jegyzőkönyvbe iktatják. A küldöttség tagjai lesznek : Osváld Dániel polgámester, Mészáros Károly, Horváth Lajos, Baráth Ferencz, Hanauer Béla, Sült József, Gyurácz Ferencz, Néger Ágoton, Kiss Gábor, Koczka László, Steinberger Lipót, Valter Sáridor, Fenyvessy Ferencz, Láng Lajos. Póttagok : dr. Ivoritschoner Lipót és Barthalos István. Mély hódolattal hajlunk meg a városi képviselőtestület hazafisága előtt s a gyász közepette letéve a harczi sisakot, fájdalomtelt hangon mon dunk köszönetet hazafias eljárásért . . . Vármegyénk részvéttáviratot küldött Turinba és koszorút tesz a nagy halott ravatalára. A Kossuth Lajos ravatalára helyezendő koszorút a városi tanács megbízásából Horváth Lajos már megrendelte. A nagy babérkoszorú a város színeit viselő szalaggal lesz díszítve. A koszorút Osváld Dániel, polgármester, Fenyvessy Ferencz, Láng Lajos és Horváth Lajos helyezik a ravatalra. Hirlapirók albuma. ív. KIS ERNÖ. Van-e, ki Pápán e nevet nem ismeri ? Van-e ifjú, ki Kis Ernő történelmi előadásait hallgatva nem lelkesül a történelemért ? Törtenelmet tanit a katedráról, történeti czikkeket ir, s, ha felolvasásokat kell tartania, történelmünk érdekes jeleneteiről olvas fel. Jelleme sokban megegyezik a magyar törtenelem kiváló alakjaival, a történelem folytonos tanulmányozása közben lelkébe impregnálta a Rákoczy-Tököly kor > alakjainak számos kiváló tulajdonságát. Erről a jeles férfiúról szóljon most az ének, ki méltó helyet foglal el a pápai hirlapirógárdában . . . S a mint rovom-rovogatom, csak fülembe csendül a feltámadás hymnuszának édes, biztató hangja : »Feltámadunk« . . . »Halleluja!« . . . Es egy csudás látomány jelenik meg a lelkem előtt s feddő szóval szól csüggedező hitemhez ; »A kit ti sirattok nem halt az meg, csak megdicsőült. Az égi örök hatalom, fényes dicsőség egy ragyogó, tündöklő szikrája az, mely most csak visszaszállt oda, a honnan eredt. Eljött O már máskor is hozzátok — akkor talán Árpád, Szt.-István, Bocskay Rákóczy volt a neve — s eljön ezután is, mert ott ragyog fölöttük örök szeretettel, örök aggódással . . . Nagy neve im aranybetükkel van bejegyezve a halhatatlanság könyvébe !« . . . Es én hiszek a biztató hangnak és higyj te is én nemzetem ! A te nagy halottadon nem győz idő, nem győz enyészet! Nem haltál te meg turini remete, regés küzdelmek mythoszi vezére, élni fogsz te az idők végtelenén át örökönörökké ! Itt lenn rád milliók hő áldást rebegnek, Odafönn vár a dicsőség hona S tövisvérezte homlokod havára Fényből, sugárból égi korona !« . . . Madonna. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — A pessimisták túloznak : vannak még jó asszonyok. Es mivel tetszett a sorsnak egyet nekem is utamba vezérelni, elmondom a kis Fürdős Gizi históriáját; hátha épülnek rajta a hitetlenek. Ugy gondolom, azon kellene kezdenem, hogy léirjam, milyen volt a kis Fürdős Giza. De erre képtelen vagyok. Csak annyit mondhatok (és ezt egészen biztos forrásból tudom), hogy mikor bánréti Fürdős Lázárné ő nagysága bevitte tizenhárom éves leánykáját a Vincze-szüzek zárdájába, Auguszta nővér, a klastrom büszke fejedelemasszonya, könynyezve borult a kis jövevény gyengéd vállaira és ezt súgta fülébe : Ügy-e kis Gizus, maga mindig a miénk marad ? Hogy mit felelt erre a kis Giza, máig sem sikerült megtudnom. De hogy Auguszta nővér óhajtása nem teljesült, ezt nemcsak magam tudom, tudja Tamási Endre barátom is, akit mindig- eléggé érdekeltek a bánréti A napokban városunkba haza térve első reggel azon gyászos hirrel távoztam lakásomról, hogy Kossuth Lajos, #a lángeszű magyar örökre lehunyta szemét. Alig megyek egy-két lépést találkozom a jő Kis Ernővel, ki Iehorgasztott fővel közeledett felém. Arczán méla bánat ült, beszéde vontatott volt, minden mozdulatán meglátszott, hogy szivvel-lélekkel gyászolja Kossuth elhunytát. A jeles történettanár, a kiváló hazafi I előtt bizonyára az 1848-as események tárul1 tak fel, látta Kossuthot, mikor egy-egy szónoklatával a tömeget meghódította történeti tudásával, józan logikájával bepillantott a jövőbe, s keserűn kérdezte önönmagától, mi lesz a magyar hazából ? Sajátságos véletlen volt. Kis Ernővel találkoztam a gyász első pillanatában, ki először ismertette meg velem Kossuthot, a históriai alakot, először választotta szét előttem a lángeszű honfiú mysticismusát valódi világraszóló tetteitől. És fenséges magyarázata után rögtön beszereztem Kossuthnak »Irataim az emigrátióböl« cz müvének meglevő köteteit s mohó vágygyal szivtam magamba a nyomtatott betűkbe rejtett fenséges eszmék, csodás események massáját. A magyar forradalom nagy essayje mellett csakhamar egy másik világhírű munka került napirendre . . . Kossuth után Carlyle következett. * * * Boldog naivitással, nagy ambiczióval szívtuk magunkba a tudományt. Kis Ernő a legújabb kor történetét magyarázta, melynél egy uj világ tárul az emberiség elé s határkövek hirdetik a modern Európa valódi civilizációjának kezedetét. Szónoki tűzzel, éles történeti tudással ecsetelte előttünk a jeles tanár a Lajosok tespedő korát. Pompadour és Dubarry aszszonyok ocsmány diadalát s tekintetünk hoszszan szegeződött alakjára, mely a nagy esz- < < mék hirdetése közben mindig nagyobbra-na- L gyobbra növekedett. Azután jött a hadverő; Napoleon . . . jött a IÍ-ik, Ill-ik Napoleon^i kiknek karakterét, jellemüknek minden szálát kimeritő praecezitással bontogatta ki előttünk. I / • Részleteket olvasott fel Carlyle világhírű munkájából, 1 (»A franczia forradalom története« :) mely a fanatismusig menő sangFürdősék dolgai. Szegény gu ! Mily lázas türelmetlenseggel vártad a kis Giza hazaér- • keztét. S mikor letelt az őt év és a jól ismert udvarház tornáczán viszontláttad a galambszelid szemeket, (Apolló bocsássa meg a dicsőítésükre irt verseidet) a szerelmes ember minden ügyetlensége hatalmába ejtett; és te, aki Bánréten a nagymamák előtt szellemes úrfi hírében állottál (sajnos, a fiatal asszonyok nem méltányoltak eléggé, ugy reszkettél, mint egy ujoncz, aki először szagol puskaport. Harmadéves jogászi mivoltod daczára oly törpének érezted magadat e hajadonná serdült szűzzel szembe, mint egy kis liliputi baba s mikor a kezét nyujtá feléd, (bársonyos, hófehér kéz volt) a Janszkyidőkben szerte hangoztatott ékesszólásod cserben hagyott rutul és mialatt szived hangosan, szinte hallhatólag dobogott, csak enynyit tudtál mondani a kedves érkezőnek: Megnőttél Giza, mért vagy oly halovány ? S most illő, hogy sajnálatomnak adjak kifejezést azon körülmény fölött, hogy Ta- • mási Endre barátom legalább is három évvel későbben született, mint ahogy azt történetem és ezzel együtt a költői igazságszolgáltatás megkívánná. Milyen szép dolog is volna, ha azt mondhatnám (és ezzel tán a szives olvasó is nagyon meg volna elégedve), hogy Tamási Endre a legközelebbi farsangon oltárhoz vezette ifjúságának legragyogóbb álomképét, akit minden más halandó — elég botrány — csak Fürdős Giza néven ismert.