Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-03-11 / 10. szám
meg. A fitos orrú, aranyos leánykák kimondhatatlan lelkesedéssel lobogtatjak kendőjüket, csintalanul bólintgatnak fejecskejükkel. Virágokat hintenek a menet útjára. Illatos ibolya, fesledező bimbó, remegő gyöngyvirág bőséges áldáskent hull alá az erkélyekről, ablakokból ... a tavaszi toilettbe öltözött, napernyős kisasszonyok ott fenn az erkélyen aranyos jókedvvel hirdetik a magyar haza virágos tavaszát. És felzúg az éljenkiáltás, csodás büverővel hangzik az ajkakon a »Hymnus« minden sora . . . »Balsors a kit régen tép, Hozz reá vig esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt« Jbs felhatol a magasba A szivrázó, — lelkesítő dal . . . Vegre a nagy emberáradat megérkezik a gyűlés színhelyére. A városliget kopár iái élénken bólintgatnak, a bágyadt napsugár tlötünnk olykor a felhők mögül, s megaranyozza a budai hegyek ormait. Az ujjongó lelkesedés közepette ugy tűnik fel, mintha a iák zizegő ágain már zöld rügyek fakadnának, és az apró bogárkák véget vetnének hosszú álmuknak. A menet megérkeztét délczeg lovagok jelentik be a nagy tribün előtt. Lóra termett, daliás vitézek, csillogó zablyával ékesített tüzes paripáik balra szegeit fejjel viszik körűi őket az ünnepi táboron, magasaristokratiától kezdvde az alacsony pórnépig minden osztály képviselve van . . . Az ajkukon mosolyt fakaszt az öröm, a szív gyorsabban dobog a hazafiaság hevétől .. . az arczokat pír futja át a valódi lelkesedéstől. A liberális áramlat, a fenséges oszmék őszintén áthatottak mindenkit . . . s a haza sorsa boldog felvirágzással kecsegtetett bennünket a távol ködéből . . . * * * Feláll az első szónok, báró Urczi Béla, s az isten szabadege alatt megnyitja a gyűlést, melyben a nemes arisztokratának, a dolgozó munkásnak . . . munkásnak, . . . mindenkinek van szava s szive hangulata szerint hódolhata liberális eszméknek mint az első országgyűlés a Rákoson, e nagygyűlést és a szabad egalatt tartották. Egekig hatolt a szónokok beszéde, kik vatlogikával bizonXitottak be a liberális áramlat jó jogosultságát, melyben magyar nemzet a törtémonstre bálban a legszebb álarczos párok* Hajnali négy óra felé a diákok összegyülekeztek a Pantheon előtt, bengáli tűz mellett megtartották Carneval II. antodaféját s eltemették magát Carneval II. O Felségét, a Quartiér Latin királyát. És másnap talán még a vigalmaktól és dobzódástól mámoros fővel, hozzá fognak a jótékonyság munkájához. A párisi étudiant jelszava : »Folie et Charité.« A cavalcade tiszta jövödelmét a szegények közt osztják ki. M. Carnot az összes kerületek polgármestert i s a milliomos bongeoisk csinos öszszegeket ajánltak fel a cavalcade költségeire a gyűjtés is rendesen szép pénzt eredményez s mindezt gyarapítja a diákság által kiadott s Páris legelőkelőbb Íróinak és művészeinek közreműködésével szerkesztett díszes album tiszta jövedelme. Gyönyörű szép verseket, kitűnő novelletteket, szellemes aphorismákat és apróságokat olvashatunk benne, nem kisebb emberektől, mint Coppée, Sully Prudhomme Armand Sylvestre, Zola, A. Scholl, Claretie, Houssaye, Theniet, de Vogüé, Jules Simon, Mme Adam stb. stb. Valóságos gyöngye az albumnak a Coppée költeménye, melyben meleg elragadó hévvel apostrophálja a franczia ifjúságot. Hadd álljon itt az utolsó versszak : »C'est bien cela qu'il faut vous dire! Vous étes bons, soyez meilleurs. Ce n'est qu'en séchant bien des pleurs Qu'on a droit a l'éolat de rire»« nejmi események szakadatlan lánczolata folytán jutott. Mily igéző szavak, mily csillogó eszmék voltak mindezek. Büszke önérzettel juttatták eszünkbe a nagy Széchenyi szavait »Magyarország nem volt, hanem iesz.« — S: | az igéző szavak közé bele-belevegyült a tö j meg indokiáltása. Kitört az öröm a szűk 1 keblekből s elvitta képzelet bennünket régi | nagy idők nagy alakjaihoz, kik e hazát ne1 künk megszerezték s felvirágoztatták. Ott lebegett mindenki előtt Deák Ferencz, Irányi és Kossuthnak alakja, kik a liberális eszméknek előharezosai voltak s lerombolták a magas bástyákat, hogy jövendő nagyjain a nagy területből termőföldet csináljank . . . Késő este volt, mikor a nagy emberektől ismét megszabadult s egy szép nap emlékével távozott haza, melynél fenségesebbet, magasztosabbat csak ritkán élhet át. Sokat tanult n napon. ... megtanulta, hogy kötelessége a liberális eszmék előtt térdet hajtani, ha a magyar nemzet haladását óhajtja. 1848 márczius idusa óta szebb napra nem virradt a magyar, s nagyobb boldogsággal hajtotta fejét nyugovóra. Csak a kesó esti órákban settekedett körültünk az irgység ördöge, s megirigyelte a hazafias boldogságot, Kossuth halálával rémítgetett bennünket. De a gonosz ördög tréfáján csakhamar érődhedtünk, mert az ijezgetése alaptalannak bizonyult. Csillagok ültek ki az égboltozatra, a kávéházak ablakából jókedvű ^kisasszonyok mosolyogtak felenk. — A reggeli párát enyhe lég váltotta fel. Megjött a kikelet, s mi édes kejjel fürödtünk mámorában. . . Tartson is sokáig és a liberálismus üdvös eszméit sohase nyomhassa el az ultramatarizmus fojtó hatalma. ... CXeL i Hfe KARCZOLAT «j§ff ÉNEK A HÉTRŐL. ZÉNGI: PAJKOS. Mivel kezdhetném énekem, Ha nem a hangversenynyel ? — Pompásabb, nagyobb eseményt Lantom keresve sem lel. 1L-..- - — " —— A Párisi diákok valóhan ezért mulatnak tánczolnak, hóbortos komédiásokat csinálnak magukból es szekereken hurczoltatják magukat, hogy felszáríthassák a nyomorultak könnyeit. De nem csak ők, itt mindenki a szegényekért tánezol és minden művész a szükölködőkert játszik, énekel és komédiáz. S mégis csodálatos, itt van a legtöbb anarchista. Nyakra főre bombáznak és maguk sem tudják miért. A ki tegnap Párisban volt, hiába kereste volna a nyomorúságot. A legügyetlenebb confektárusnak is fényes jövedelme volt s apró gyerköczök kerestek annyit a mennyi egy heti élelemre elég, Igaz, hogy ezeket a merényleteket senki sem veszi komolyan. Talán nálunk azt hiszik, hogy itt rakásra dűlnek a házak s mint a legyek, hullanak a légbe röpített bourgeoisk. Dehogy. Csak az újságok ordítanak s lármázzák tele a világot. Egy gyanús sardiniás skatulya s kész a tizedik esti kiadás, homlokán ökölnyi piros betűkkel *. »La journée des bombes. La dynamite aux quatre coins de Paris. Un terrible attentat des anarchistes,« Az emberek mosolyogva hallgatják a camelotk bömbölését. Este a kávéházban, a bock mellett, hátradőlve a plüsh kanapén fújom a levegőbe cigarettám füstjét s közömbös érdeklődéssel kérdezem szomszédomtól í »Monsieur, s'ilns vons piait, hány bomba?« »Négy, felett ö igazi párisi nonehálance«al.] »Csak,« — A mi csöndes kis városunk Rég' nem jött ilyen lázba, Rég tódult már a publikum Ily vágygyal a színházba ! Az a küzdelmes szép világ Tárult ott fel előttünk : Mikor ugy elborult az ég, Ugy sötétült fölöttünk . . . Mikor e honban szerteszét A csatasik rögére »Szabadságért és Istenért« Hullott a honfi vére. Azok a viharzó dalok Hű képei a kornak : Egy elnyomott nép sdveben Hol szent, nagy eszmék forrnak. Mily melegen buzog bennök A haza szent szeielme! S egy-egy közülök mily szúrós, Mily éles gunynyal telve ; Hogy van bennök elátkozva A nemet alakja, frakkja ! (Mit szépen adott a művésfc Zárjelközt mondva — frakkba.) Hallottuk a tárogatót^ — Egykor megegetek ezt — A hangot, a mely áthatott Sziveket és veséket ! Ha'.lottuk, bár csak halavány Visszhangja volt ez annak, Mitől a »nyalka kuruczok« Száz halálba rohantak ! . . . A színház telis-teli volt, — Tud lelkesülni Pápa I Csak ne fogjon már tZitán Rosszat, de senki rája ! Tud lelkesülni, tud bizony — Lám a turini aggot, Kit az ... 0I11 minek nevezzem ? Hónából kifogadott! Lám visszakívánjuk mi is, — Kívánják ott . . . ottan, Hová mindnyájan tartoznak ... — Szivünk remegve dobban. . . . . . . Uyg télre borúit az idö Egyszerre minapában, Esett a hó, hullott a hó Mint deczember havában. De a mult heti szép idő Mindenkit megvigasztalt, Ragyog tavaszi napsugár És népesül az aszfalt . . . Kelyheik kezdik bontani A tavasz kis virági, Mondják egy-egy szép szálacskát Az aszfalton is látni ! . . . A vig élet csak egyre foly, Csak folytatódik nálunk : Lám tegnap is volt megint egy Pompás kis mulatságunk. Azt véltem : le az egekből Szép tündérek jövének Mulatni ... De majd máskor S2 Bővebben erről ének ! #