Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-02-18 / 7. szám
tücsköt' is . . . (Hermann Ottónak termeszetesen eg) riket sem küldi el !) Tehát ez nem ok az ének elmaradására, hanem igen is, a mi alább következik. Hát ugy esett a nagy eset, hogy pénteken este a mikor hazamegyek, hogy az Éneket megzengjem, egy betört szélű névjegyet találok az asztalomon. Fölveszem. Rajt egy óriási korona (ha jól emlékszem 18, mondd tiz ennyolcz águ ; — először szomorú fűznek néztem) alátta aranyos nyomással nagy cursiv betűkkel: Zöllgei Zöngeffy Abel. Egyéb semmi. Megvallom, meghökkentem, a mint e nevet elolvastam : nem volt egészen ismeretlen e'ötcem. Zöngeffy ur ugyanis egy 25 stroíás szerelmi elégiával szerencselteté meg legközelebb lapunkat, melylyel malitiozus szerkesztőm meg engem szerencséltetett meg. Birkatürelmű ember vagyok, hanem ez a melabűs füzfagaly (ilyen rímekkel: tudod mit — gyere ki, — kedvesem — megeszlek) már mégis kihozott a sodromból. El is bántam vele aztán alapszerint abban a bizonyos rovatban, a melynek kedveért olympostromló borbély legények hátulról kezdik az újságolvasást. Ez jutott most eszembe s tisztában voltam a felől, hogy Zöngeffy ur lovagias elégtetel kérés vegett járt nálam. Már azon kezdtem gondolkozni, kard-e, vagy pisztoly, midőn kopogtatnak s egy kis halvány, sápadt fiatal ember lep be az ajtón. — Zöngei Zöngeffy A...A...Ábel va..Vagyok — hebegé a kis látogató megállva az ajtó előtt. — Tessék előbbre kerülni, mivel szolgálhatok ? — Uram, Elvirája lágy selyem hajára . . » ah ! pardon : mi a neve ideáljának ? — Még nem kereszteltek meg. — Ugy, a mi legszentebb ön előtt: lantjának edes zengésű arany húrjaira kérem, közölje versemet »Elvirához« . . . talán rövid volt, talán nem volt eléggé kifejező a múltkor? — Újra „átdolgoztam, megtoldtam T 2 strófával . . . Uram ettől függg a boldogságom, az üdvösségem; Elvira megfogadta, hogy csak annak adja kezét, a ki Sünket. Alaposan ismeri a középiskolai módszer fonákságát, mizériáit, s a hol csak lehet, ellene mindenütt felemeli szavát. Czikkeiben nemcsak a hibás módszerről panaszkodik, hanem egyúttal kellő orvoslást is ajánl. A rómaiak és görögök világát, egész históriáját alaposan ismeri, s római műveltséggel küzd a modern kor ferdeségei, gyarlóságai ellen. Mikor a Jókai-kör megalakult, egyhangúlag Kapossyt választotta meg titkárává, Alkalmasabb választást nem is tehetett. Kapossy csakhamar kimutatta itt is hivatottságát. Feliratot készített a kör megbízásából a városi tanácshoz, melyben Jókai Mórnak városi díszpolgárrá való választását kerelmezte. E felirat is telve volt tudással; ragyogó stylusa növelte Jókai iránt való lelkesedésünket, s méltó kérelmezője volt Jókai ünnepeltetésenek Jókai irói talentumáról valódi poézissel irt * . . Sf» * HÍ Hü képet akartam nyújtani Kapossy irói működéséről, s csak halvány vázlatot nyújtottam. De hisz a vázlatból is mindig kivehető a valódi tartalom, az őszinte törekvés, miként a nagy kép vázlata elénk tárja az egész mű eszméjét, s a festő törekvéset. Bocsássatok meg kedves olvasóim, de nagyon lebilincselt a Krpossy iránti őszinte tiszteletem, s bolondos tollam csak ennyire volt képes. Különben mindnyájan ismeritek Kapossyt, s igy a vázlatnál nem megyek tovább. Már csak azért sem, mert szerkesztő uram bizony isten levág czikkembol néhány mérföldre valót. Ezt pedig nem szeretném. . . , ALADÁR, hozzá verset ir az újságba, Elvira csak költőnek adja a kezét . . . Közölje kérem ! — De uram, az lehetetlenség". Tanult ön valaha poétikát ? Zöngeffy ur nagyot nézett erre a szóra s a felelettel adós maradt. — Egy darabig elgondolkozott; zsebkendőt vett elő s szeméhez emelte, aztán bűs rezignáczióval kérdezte : — Tehát nem közli ? — Nem! A kis emberke erre egyet toppantott, fenyegető pose-ba helyezte magát, sáppadt arcza kipirult s egy megsebzett vad dühösségével hörgé : — Uram, gondolja meg a dolgot . . . én vasárnapig várok ; ha a vers meg nem jelenik, ugy a halál fia vagyok, de ön is ! .. Ezzel lecsapta az iratnyalábot asztalomra s elrohant . . . Az újra átdolgozott alakjában most már 254-12 strótas »Elvirához«, mint látni tetszik, csakugyan nem jelent meg. Ha valami szerencsetlenség ér, az önök áldozata leszek, nyájas olvasók, s különösen kegyedé, bájos Elvira, — önöket akartam megkímélni a lelki gyötrelemtől . . , S azt is át méltóztatik látni, hogy ilyen körülmények közt csakugyan nem lehetett éneket zengenem. Pajkos. |§ 18; HÍ REK. Ij jll — Személyi hirek. D a r á n y i Ignácz dr. orsz. képviselő, és C z i k e Lajos főiskolánk gondnokai mult héten, a f'jisk. igazg. tanács gyűlése alkalmából városunkban időztek. — Ábrán y i Emil a kiváló költő ma délben érkezik városunkba, hogy a leányegylet mai diszes estélyen felolvasásával közreműködjék. Ábrányit több költő- és irótársa igy Barna Izidor, Makai Emil, S z ó m ah á z y István és Boros Samu kíséri el hozzánk. A vendégeket a leányegylet egy nagyobb küldöttsége fogadja a vasútnál. — Márczius 15, A magyar szabadság hajnalhasadásának emez örökké fényes emlékezetű napját ez évben is a szokott kegyelettel, megünnepli főiskolánk ifjúsága. — Az ünnepélyt most is, mint az előbbi években, az ifj. képzőtársulat rendezi, mely legközelebbi gyűlésén már meg is indította az actiót az ünnepély minél fényesebbé tételére. Alkalmi költemény Írására L a mp é r t h Gézát, lapunk belső munkatársát kérte fel a társulat. >7 — A Kis-CeU-Marczaltői^ vasút ügye. Silberstein-Ötvös Adolf és társainak azt a kérelmét, hogy KisCelltöl Magyar-Gencsen átMarczaltőig vezetendő helyi érdekli vasutat a vár- | megye 200. 000 forint értékű törzsrészvény megvásárlásával segelyezze Vasvármegye legutóbbi közgyűlése 66 szóval 48 ellenében elutasította. —^ — Fenyvessy Győrött. A Mária-Dorothea egylet győrvidéki köre a jövő hóban fényes hangversenyt rendez a győri állandó színházban. A hangversenynek na^y érdeket kölcsönöz Fenyvessy P'erencz dr, orsz, képviselő felolvasása, ki egy tavalyi előadásával annyira elragadta a győrieket, hogy most az ő közreműködése által az est teljes sikerét biztosítottnak látják, a műsor egyébként is gazdag lesz. — Színészet. K o m j á t h y János színigazgató nem csalodott, amikor Pápa város tanácsának naivságára és lágyszivüségére számított. A tisztelt tanács ugyanis érthetetlen készséggel, belement abba, hogy április hóban amikor még hosszabbak és hűvösebbek az esték, a szinikerület társulata Szombathelyen arassa anyagi sikereit és Pápa csak akkor élvezhesse a színházat amikor a gyönyörű májusi esték beköszöntenek, a szabadban való tartózkodás elfeledteti a színház utáni vágyat és sokan — már csak egészségi szempontból is — távol maradnak a színháztól. Komjáthy tehát május i-én jön társulatával hozzánk, melynek ujabban M i k 1 ó s Ilona a kassai színtársulat tagja és Peczko József is tagjai lettek. — Eljegyzés. Folyó hó 13-án vagyis kedden este Jánosháza két intelligens családja lépett szorosabb családi viszonyba, amennyiben K o h n Károly ottani nagykereskedő és gőzmalom tulajdonos jegyet váltott Zollner Berta kisasszonynyal Zollner Ferencz fakereskedő bájos és kedves leányával. — Meghívó. A pápai leányegyesület f. hó 18-án, azaz ma este 8 órakor tartja nyilvános előadó ülését a keresk. ifjus. önképzőkörének helyiségében, mely ülésen Nagyságos Á br á n y i Emil ur, az országos hirü költő tart felolvasást. Szavalni fog S c h 0 r Rosa úrhölgy. Zenében közreműködik Sch lesinger Vilmosné urnő és Kiss József zenetanár ur. Az előadás után ugyanott thea-estély tartatik. Ezen ülésre s estélyre ugy az egyesületi t, tagokat valamint a n. é. közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. Beléptidij 1 korona. Pénztárnyitás pont 7 órakor. — Gyászhír. Súlyos csapás érte az ev. ref. theol. akadémia köztiszteletben álló, jeles tanárát: Horváth József drt. Viruló szépségű fiatal neje f. hó 13-án, hosszas szenvedés után jobb létre szenderült. — Szerdán d. u. 4 órakor ment végbe mély részvét mellett a megboldogult temetése, melyen a ref. theol. akadémia és főgymn. tanári kara és ifjúsága testületileg megjelent s külön gyönyörű koszorút helyezett a koporsóra. — Béke hamvaira ! — Köszönetnyilvánítás. Tek. Kreísler J.-né urnő és tek. Pollák Henrik ur a pápai izr. iparosok gyámolító-egylet jótékony czéljaira külön-külön 22 frtot, azaz együtt 44 o. é. frtot adakozni méltóztattak, mely nemeskeblü adományukért leghálásabb köszönetét fejezi ki a két nevezett adakozónak a pápai izr. iparosok-gyamolitó-egylet elöljárósága.
