Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-02-11 / 6. szám

II. évfolyam. Pápa, 1894. február 11. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre l"5okr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. 6. szám. HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetésedet elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza I. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BASTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Pápa és a szinikerület. A Győr- Sopron- Komárom- Balatonfüred- pápai szinikerület a mult évben szerencsésen megalakult. A beosztás szerint, ügy emlékszünk, a mi türelmes városunkat minden év április és szeptember havában kell felkeresni Komjáthy szintársulatauak, s most midőn városunk közönsége egész türelemmel várja április havát, egyszerre odalyukad ki a dolog, hogy Komjáthy társulata áprilisban Szombathelyen fog működni, mely város tudvalevőleg — nem is tartozik a mi szinikerületünkhoz. Mindenesetre jó üzleti spekulációra mutat, hogy most, mikor már szinikerületének legtöbb városa anyagi garancziát nyújtott Komjáthynak, ellátogat egy kicsit Szombathelyre is, de nekünk az ő üzleti spekuláczióit nem lehet helyeselnünk, ha álialuk Pápa városa határozott rövidséget szenved. Mikor Pápa a szinikerületbe belépett, erejéhez képest szintén előnyös anyagi garancziát biztosított ; elengedte a színházi bérdijat, mely havonként 300 frtra megy fel. S mindezt miért tette ? Ugy gondoljuk, csakis azért, hogy alkalmas időpontban jól szervezett, tekintélyes színtársulatot biztosítson magának. A várostanácsa belátta, hogy a téli hónapokra nem igényelheti a kerület társulatát, de határozottan megköveteli s meg követeljükmi is, hogy a kora tavaszi és őszi hónapok alatt (évenként legalább 2 hónapig) városunkban időzzön a színtársulat. Ha még ezt a követelésünket sem teljesitik, s Komjáthy uram »sans gene« városunkat újra mellőzve előbb Szombathelyre viszi társulatát, akkor a szinikerület látszatos előnyeiről sajnálattal leniondani kényszerülünk. Mi nem azért léptünk paktumra a Dunántul tekintélyes városaival, hogy állandó színházunk az egész téli és tavaszi saison alatt üresen álljon és csak a nyári vagy kora őszi hónapok alatt legyen alkalmunk színtársulatunk játékát élvezni. Eléggé kifejezést adtunk aggodalmunknak, mikor a szinikerület eszméje még csak a megval vsitás stádiuma előtt állt és akkor néhányan pálczát törtek eljárásunk felett. Nem volt az illetőknek ínyére, hogy a szinikerület eszméjének már az eredeti tervek mellett sem voltunk feltétlen hivei. És ime most bebizonyult* hogy aggodalmunk egyáltalán nem volt alaptalan. Bebizonyult, hogy a szinikerület Győrnek és Sopronnak előnyére szolgál, de városunk okvetlenül rövidséget szenved. Még csak az hiányzott, hogy Komjáthy Szombathelyt is felkeresse, ekkor azután igazán kaczaghatunk saját gyámoltalanságunk felett, hogy oly csúfosan be hagytuk magunkat fonni. Felhívjuk a városi tanács figyelmét Komjáthy terveire, s kérjük, lépjen komoly érintkezésbe a színigazgatóval ; állapítsa meg egész pontossággal az időszakot, mely alatt a kerület színtársulata városunkban köteles játszani. Ne vegyük oly ímmel-ámmal színészetünk ügyét, nem szabad elfelednünk, hogy városunk nagy részének nélktilözhetlen szüksége van a színházlátogatásra, hogy izlése finomuljon, műveltsége nagyobbodjék. Derék belügyminiszterünk iooO írttal segélyezte szinikerületünket ; mi is kilátásba helyeztük az anyagi garancziát, azon kell tehát lennünk, hogy a megalakult szinikerületből valami erkölcsi haszon is háruljon városunkra; Hasson oda a városi tanács, hogy a kora tavaszi hónapok alatt Komjáthy Szombathely helyett Pápa város színházának deszkáin szórakoztassa a közönséget . . . Ha még e kérésünket sem teljesiti, ... elvégre akkor mit használ nekünk a szinikerület ? . . i SLHI TÁRCZA. \MJLM : == Római költ ólból Lánykámnak hibáit . . . — Tibullusi —» Lánykámnak hibáit Csak az én bajomra Pletykázva beszélik; Költnek ilyet menten; Beh' szeretnék akkor Hallgass gonosz pletyka, Siket lenni félig ! Minek kinzol engem ? Nem nézem . . . — Propertius. — Nem nézem, hogy rózsám A ki verseimért Szabályosan szép-é Szemel ki magának ; Vagy, hogy dicső volt-é Hogyha ezt elértem, Ősi nemzetsége ? Más szavát nem kérdem ; Nem azt; müveit lányka Tetszeni babámnak Kell nekem babának, A legnagyobb érdem. Utkóőzy Mihály. Jótékony gyilkosság«. (Egy kis polémia.) — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta : Dr. ZOLLNER BÉLA. Ezzel a czimmel a »Pápai Független Ljság» febr. 4. száma Francois Coppé-nek egy tárczáját közli, mely rendkivüi érdekes lélektani problémát állit elénk — természetes, hogy a szerző a maga részéről megoldja feladatát és saját véleménye felől eléggé tájékoztatja az olvasót. Szerénység illik at ifjakhoz. Sietek azért legelőbb is annak kijelentésével, hogy teljesen tudatában vagyok saját kicsinységemnek, midőn Coppé dolgozatához néhány megjegyzést fűzök és ezen kijelentésemet magából értetődő dolognak tekintheti mindenki, látván, hogy érdemes gargontársam, gróf Tisza Lajos sem általlotta bevallani, »hogy a tollat, sajnos, távolról sem forgatja oly mesterileg, mint Jókai«. Mit sem von le a derék gróf szerénységéből — sőt ellenkezőleg — hogy ezt az állítását a jubiláló Jókaihoz intézett levélben irja, amelyről, tekintve agt, hogy a királyi elismerést is melléje csatolta, nyilván tudnia kellett, hogy a lapok közölni fogják és igy nyilatkozata okvetlenül tájékoztatni fogja a netán még kételkedőket . . . De hát beszéljünk komolyan — ennyit Coppé bizortyosan megérdemel. És ha nem juthat is eszembe, hogy esztetikai szempontból élemezzem a szóban forgó dolgozat poétikus szépségéit, azt hiszem, Coppé minden olvasójának joga van arra, hogy valamely lélektani kérdésben, esetleg a szerzővel szemben is véleményt formáljon és ezt — ha módja nyilik reá — ki is fejezhesse. Az eset röviden a következő : Pierre Masson őrsvezető volt a . . . számú gyalogezredben és nagyon megkedvelte Louis Pascal önkénytest. Soha önkénytes nem volt még méltóbb feljebbvalója Szeretetére. Louis Pascal derélc fiu volt. »Champigny-nél 1870-ben — igy beszéli Masson — megsebesültem és a poroszok bizonyosan elfogtak volna, ha Pascal, ki maga is két sebből vérzett, a legsűrűbb golyózáporon keresztül nem vitt volna a bekötöző helyre«. Ez bizony nagyon derék cselekedet, az tiszta dolog és csak természetes, hogy Masson teljes szivéből megszereti életének megmentőjét,