Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-01-07 / 1. szám
II. évfolyam. Pápa, 1894. január 7. i. szam. EL0FIZETES1 ARAK : Egész évre 6 frt (l2korona) Negyedévre l'5okr.(3 korona) ügyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évié 5 frt (10 korona) NYILTTÉR petitsora 20 kr. HIRDETÉSEK egyezség szerint. PAPAI HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetés seícet elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos utcza I. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BASTYA-UTCZA 470. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. Hátralékban levő előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy hátralékaikat minél előbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. Telefont városunknak. A legutóbbi megyei közgyűlésen határozatba ment, hogy a járási székhelyeket s a megye székhelyét egymással telefonösszeköttetésbe hozzák. Nem szükséges pontosan, taxatíve felsorolnunk mindazon előnyöket, melyek az egész megyét behálózó telefon hálózattal járnak, hisz mindnyájan tudjuk, hogy az élő szóval való tudósítások a közigazgatás terén nagyon fontos szolgálatot tehetnek. A telefonnak a kereskedelmi és némileg a magánjog terén már határozottan helyt nyitottak s a német birodalomban a telefonjogra vonatkozólag már egész kis irodalmat teremtettek. A telefonon keresztül adott Ígéretek már az élőszó súlyával, birnak s a telefonon át kötött ügyleteket helykülömbség nélkül, élő szóval kötött ügyleteknek tekintik. E felhozott példákból láthatjuk, hogy a telefon lerontja a nagy távolságokat, lehetővé teszi messze, távoli országok lakóinak, hogy egymással közvetlen érintkezésbe léphetnek. S e fontos, mélyreható okoknál fogva a telefon az egész contínensen csak a jövőben fog még teljesen érvényre jutni, Ennek tudható be az a nagy versenygés, mely a telefonhálózat kiterjesztésében a művelt államoknál mindenütt észlelhető, s ezért láttak hozzá Magyarország nagyobb városai is, hogy Budapest és Bécs utján az egész kontinenssel gyors érintkezésbe lépjenek a telefon segítségével. És így kötelességünknek tartjuk, hogy most, midőn a megyék törvényhatósága területén hivatalos functiójának segítségére a telefonhálózatot felállítja, jó eleve felhívjuk városunk polgárainak ügyeimét a teljes telefonhálózat létesítésére. Az állam olcsó pénzen, nagyon előnyös feltételek mellett vezetné be a telefont városunk magán házaiba, hivatalaiba s idővel összeköttetésbe kerülhetnénk a Győr- budapesti telefon vonallal. Felvettük a küzdelmet a nagy, modern vívmányok terén, lesz villanyvilágításunk, mikor még fővárosunk sem büszkélkedhetik majd vele. Valamikor talán (reméljük a legjobbat) a vízvezeték ügye is végleges megoldást nyer ; s e vívmányok mellett mulasztást követnénk el, ha a kevesebb költséggel járó telefon bevezetését figyelmen kívül hagynók. Először csak az állami telefon be-j vezetését kell keresztülvinni. A Lloyd-, ban —* mely erre a leghivatottabb tes* tület — nagyobb akcziót kellene meg, indítani, s egy kereskedőkből álló deputációt kellene a kereskedelemügyi mi* niszterhez küldeni, mely kieszközölné városunk számára az állami telefont. A mozgalomtól, ugy hisszük, a városi tanács sem maradna távol, sőt inkább segédkezet nyújtana a nagy előnyökkel biró terv keresztülvitelénél. Ismételjük még egyszer, a Lloydtársulat van hivatva első sorban a mozgalom megindítására ; a kereskedőknek leggyakrábban kell a fővárossal érintkezésbe lépni, a gabonakereskedők napjában néhányszor kényszerítve vannak sürgönyt váltani a börzével, s mindez felesleges lennq, ha a telefont városunk számára az illetékes helyen kieszközölnék . . , Reánk virradt az 1894-ík esztendő, ujult erővel kell hozzálátnunk a komoly munkához. Tekintsük az uj évben egyik mulaszthatatlan feladatunknak, hogy városunk számára a telefonhálózat bevezetését kieszközöljük ! . . . Telefont városunknak ! ! A Jókai-kör gyűlése. — Saját tudósítónktól. A Jókai-kör nagy választmánya újév napján állapította meg azon ünnepély pro grammját, melylyel dicső »patronuTARCZA. Minek is van . . . *) Minek is van a szerelem, Ha szivedben nem gyújt lángot ? Mért reng harmat a levelen. Ha te bümat meg se látod ? Piros rózsák minek nyílnak, Ila ajkad nem csókolhatom ? Miért reszket annyi csillag, ,Ha te elhagysz, én csillagom? Minek dalol a csalogány, Ha nem szeretsz, lányka, engem ? Lomb miért is suttog a fán, Ha te nem vágy az ölemben ? Minek is pad a ligetben S virág mért hull rá, kedvesem, Ha nem ülünk ott mi ketten, Összebújva szerelmesen I RUDNYÁNSZKY GYULA. *) Mutatvány S2fefzőnek sajtó alatt levő »Szerelem« czimü kötetéből. A boldogtalan asszony. A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta : RÓZSA MIKLÓS. Mikor a kis cousine szöszke fejecskéje megjelent a coupé ablakában, a máskor kétségbeejtően lusta Zoltán cousin egy mókus fürgeségével ugrott oda a vasúti kocsihoz, hogy lesegítse a fiatal menyecskét. Még meg sem nézte jóformán, hogy asszonynak is olyan csinos-e, mint a milyen volt hét évvel ezelőtt, rövidruhás gyerckleánynak, csak nekirohant, azzal a mohósággal, mely egyszerre pótolni akarja a hét évig nélkülözött gyönyörűséget. A fiatal asszony érzéstelenül, szinte öntudatlanul tartotta oda neki az arczát : »Servus Zoltán l« v — Isten hozott Milka I Édes Milkám ! . . . Hanem mintha melegebben tudtál volna csókolni azelőtt — tette hozzá kissé tompábban, bizonyos jelentőségteljes hanghordozással. »S te még emlékeznél az én régebbi csókjaimra ? kérdezte az asszony, csak épen hogy mondjon valamit. Nem volt a hangjá ban semmi kíváncsiság ; épen olyan közönyös hangon mondotta később: » Ugyn 11 fogd kérlek egy peresre a napernyőmet !« Még csak a szemeit sem emelte fel egy pillanatra, mintha terhére lett volna a legcsekélyebb mozdulat is. Kocsiba ültek. Szemközt ült vele, pedig bőven lett volna helye mellette is. Hanem hát igy muszáj lesz a szemeiknek találkozni. Csak nem volt muszáj. Hátradőlt a kényelmes ülésben és egykedvűen nézegetett ki az ablakon. Bizony csaknem észre se vette, hogy szemközt ül vele a kis cousin. Csak amikor egy nagyot zökkent a nehéz üveges hintó, tekintett szinte ijedten maga körül. — Hát beszélj már valami újságot Zoltán I »Ott kezdjenfi el, ahol elhagytuk ak* kor? kérdezte inkább érzelgősen, mint melegen az ifju. Azt hitte, most legalább is ugy rezeg a hangja, mint az aeol hárfa. Unottan, boszankondva vont vállat az asszony. »Ugyan hagyd kérlek azokat a régi ostobaságokat. Asszony vagyok, szeretem a férjemet. Aztán meg, ha nem szeretném is, mit akarsz tőlem ? — Te nem szereted a férjedet, Milka ! Ijedten, rémülten, mint a kit valami bűnön rajtakaptak, négett körül a kis cousine : REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PÁPA