Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-06-11 / 12. szám

szük, hogy e mestereket a kiérdemelt penzióba küldeti a tanfelügyelő ur, s nem hagyja őket tovább is uralmon a magyar nemzet, a magyar nyelv valóságos szégyenére. Igyekezzünk odahatni, hogy megyénk sváb községei minél inkább megmagyarosodjanak. Magyarosítsunk ! I ! Győri szinikerület. Az eszme nagyon szép és üdvös, §sak kivihető legyen. Győr város tanácsa felhívja Pápa, Komárom, Sopron és Nagykanizsa városok tanácsait, hogy f; hó 25-én egy Szinikérületté való szövetkezés megbeszélése czéljából Győrben összegyűljenek. Győr már feltételeket állit fel, melyeknek pontos betartása csak ő neki fog kedvezni, de minket egyáltalán nem nagyon lelkesít. Ezért felhívjuk a városi tanáts figyelmét arra, mit magunk is helyesnek tartunk, hogy a szinikerület megalakításánál szintén résztvegyen, de re tnéljük, hogy a tanács kiküldöttjei kellő ütasitással fögnak ott a tanácskozáson hiégj elenni; Vegyük fontolóra) hogy Győr városa a szinikerület alakításával csak egy íelőkelő, nagy színtársulatot akar magának biztosítani a téli idényre. Győr után bajd bizonyára előáll Sopron Vagy Szoftibathely, s az őszíj vagy taVaszi hónapokra maguknak követelik a színtársulatot. Nálünk fiedig marad minden Ismét a régiben s azon a fönák helyzeten > hogy nyárra kapunk jó szintársülatöt — a szinikerület cseppet sem Váltöztat. S ha a közönség a meleg »Ki űzte el a kedves ifjút innen ? Szólj, ha tudod ! — Oh ! büntesse az Isten ! Szólj, ha tudod !« . : . És frioftd az öreg szolga : ÚJram, az egész Andor úrfi dolga, Ő parancsolta« ; . . kfelégi elégj értem U< &Bocéáss meg atyám) kérlek* esdek térden!« » Nincs semmi bűnöd angyalom egy lányom ! Hinni se mertem s íme hallom, látom 1 ° — A nagy világba kitaszítva álla> kágamhoz veszem, — ez tőle a hála : kogy két szivbe halálos tőrt vere ! . . . feöh'se lássam, örökre el vele ! — t)e he csüggedj, szerelmen^ gyermekem : Bús vándorod én fölkerestetem S boldog lesz újra', előre is látom.« ^Nagyon boldog) egy boldogabb világon*. . . Szolgák szaladnak föl és lefelé, De im a költőt egyik sem leié. Hull, hull a fákról a sárga le vei, Hervadásról, enyészetről beszél, Oszi csipős szél fúj süvöltve, zordúl, — A vár harangja szomorúan kondul . . . Zokog a falu, a hogy hirül kapja: Meghalt Etelka, meghalt édes apja . . . hónapokban azt nem pártolja, felzudul a közvélemény s kigyót-békát kiált reánk, mert a művészetért nem tudunk lelkesedni. Azonban előre ne aggódjunk, fogadjuk szívesen a szomszéd város meghívását, s várjuk meg a f. hó 25-én megtartandó értekezletet. Ott aztán alkalmunk lesz aggodalmunkat szavakban kifejezni, s talan kivihetjük, hogy ősszel és tavasszal egy vagy két hónapra mi is megkapjuk a szinikerület társulatát. Ha ezt nem tudjuk kivinni, várnunk kell, mig a Jókaikör megkezdi működését. Hisz ez is egyik főfeladatává tűzte ki, hogy színházunkban minden sziniévad alatt egyegy jól szervezett színtársulat játszék, mert belátja, hogy Pápának van elég nagy színházba járó közönsége, csakhogy nem lehet mindenféle vándorszinésztruppal színházba édesgetni. Mert közönségünk izlése nagyon kényes, a rosz társulatot nem pártolja, s a jó társulatok előadásait csak a sziniévadban látogatja. Vegyék ezt fontolóra a szinikerület megalakitói. Mi a magunk része ről melegen óhajtjuk, hogy a szövetségre lépő városok mindegyike a saját akaratát érvényesíthesse. Mert csak igy lehet sikeresen megoldani a szini kerület kérdését. Mi apva-kapunk mindig az alkalmon, högy városunknak egy jó színtársulatot biztositsunk, de azért méltányos követeléseinknek mindig érvényt igyekezzünk szerezni. S abban a reményben, hogy ezek a méltányos kövétélések meghallgatásra lelnek, s kielégíttetnek, üdvözöljük Győr város józan és kivihető eszméjét, s az Uj kikelet jött a letarolt tájra, Uj virulás a gyászos hervadásra, Hangos lön erdő es mező naponta , . . — Jött a költő is, szive visszavonta — Elbeszélték a szomorú hirt néki . . i — Kiment a sirhoz, ottan kesergé ki Lelke keservét, szive bánatát) Melyre balzsamot Gileát sem ád! » . . . Etelkám áldott a porod, a hamvad, Költő szerelme soha el nem hamvad, Költő kedvese nem lett omló röggé : Édes-bús dalban él neved örökké.« „Jehova.

1'*) (KISS JÓZSEF KÖLTEMÉNYE.) — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczájp. — Kiss József nem tartozik az egyszerű egyéniségek közé. O benne minden tekintetben heterogen vonások egyesülnek, s a ki kedvét leli a megkülönböztetésekben, bőven tehet eleget hajlamanak, ha ő vele foglalkozik. Szétválaszthatja benne a szerkesz*) Abból az alkalomból, hogy Jászai Mari a nemzeti szinház nagy tragikája Kiss József remek »Jehová«-ját mutatja be az ország számos vidékén, s ezzel óriási érdeklődést kelt a költemény iránt, alkalomszerűnek tartjuk a »Jehová«-ról szóló eme rövidke tanulmány közreadását. Á SZERIC, eszme valósításánál biztosítjuk a Győrieket pártlogásunkról is, de csak akkor — ha a kivitelnél nem a szűkkeblű localpatriotizmus fogja őket vezérelni. A győri kereskedelme és iparkamara közgyűlése. A győri kereskedelmi és iparkamara f. évi junius hó 14-én délután 3 órakor hivatalos helyiségének tanácstermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : I. Elnöki előterjesztések : 1. A keresk. ügyi m. kir. miniszter ur 29120 sz. leirata Magarits Ágost kir. iparfelügyelő kiküldéséről. 2. U. a. miniszter ur 27382 sz, leirata a kamara f. évi 872 sz. felterjesztésére a vasárnapi munkaszünet tár* gyában. 3. U. a. miniszter ur 28947 sz, leirata az állami kedvezmények nyilvántartásáról. 4. U. a. miniszter ur 30892 sz, leirata a svájezi kivitelre vonatkozólag. 5. U. a. miniszter ur 30374 sz, leirata házalási tilalom tárgyában. 6. U. a. miniszter ur 21264 sz. leirata Krausz A. és fia ungvári czég^ nek az aliami szállításokból való kizá* rásáról. 7. Ü. a. miniszter ur 30175 sz, leirata a kamara 1892. évi zárszáma* dasairól. 8. U, a. miniszter ur 12696 sz, leirata Gelléri Mcu' munkájának 2 példányban a kamara részére való aján= dékozásáról. 9. Jelentés az 1896-iki ezredéves kiállítás Győr kerületi bizottságának megalakulásáról, 10. A m. á. v. igazgatóságának tőt, ki páratlan szellemességről tesz tanúságot lapjában és különveheti a költőt, kí egyike jelenkori irodalmunk legelső nagyságainak. Maga ez a költő ismét igen complikált egyéniség. Nem mondhatjuk lyrikusnak, noha érzés s bensőség hatja át minden köL teményét ; nem meríti ki tehetségét az epikus nev sem, noha az elbeszélőnemben alkotta legkitűnőbb müveit, és legkevésbbé sorozhatjuk a drámai talentumok közé, noha teljes mértékben birja a cselekvény életteljességének titkát. De ha nem tisztán lyri

j kus, nem fejlődött epikus költővé s kísérletet sem tett a drámával, lett valami más ; nagy és erőteljes balladaköltő. Birtokában annyi tehetségnek, melyek egyike sem akadályozta a másik fejlődését, —- rendelkezve a költészet minden nemének hatalmával, a nélkül, hogy egyiknek is teljesen átengedte volna magát, olyan költőt ismerünk meg Kiss Józsefoen, a ki igazán hivatva van művelni a legnehezebb műfajt: a balladát, amely egyesíti magában az elbeszélői elemet a drámai előadással s átszövi az egészet a lyrai érzés szines szálaival. üs valóban, jóllehet Kiss József műve a »Nápolyi emlék,« »Az erdő parancsol« meg a mély perspektivaju »Emlékkönyvbe« a mint egyfelől tehetsége sok oldaluságának kinyilatkoztatására a ballada volt ai egyedüli mű'laj, ügy dicsőségének is legna^ gyobb része azon balladákhoz fűződik, me-~ lyeket költői pályafutásának kezdete őts|