Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-28 / 10. szám

gában jobban megviselte az idegeimet, mint e kettő együttvéve. A »varietas delektat« élvénél fogva okos dolognak tartom, ha egy ülésben két felolvasó versenyez a babérért, nota bene csakis oly kikötés mellett : hogy egy-egy ver­senyzőnek legfeljebb fél órai idő bocsájtatik rendelkezésére és ez alatt vagy győz, vagy bukik. így a közönségnek nincs eleg ideje arra, hogy a felolvasót megunja, mert mire ez megtörténnék, már más ül a podiumon, akit már csak azért is figyelemmel hallgatnak meg a mi hölgyeink egy kis ideig, hogy annál alaposabban végig verhessenek rajta a kritika vesszőpálczájával. Egy kis hölgyis­merősöm mondta külömben az ülés végez­tével, hogy ő jobban szeret két felolvasót, akik mindössze háromnegyed óráig veszik igénybe a figyelmét, mit egy olyat, aki más­fél óráig él vissza a türelmével. Megjegy­zem, hogy az én kis hölgyecském az ud­varlóinál is szereti a változatosságot, csak­hogy ezekről szólva másképp formulázza a Véleményét és szivesebben fogadja több fiatal ember udvarlását hosszabb ideig, mint egyét rövidebb időtartamra. Az udvarlásról különben a felolvasó No. II, olyan erős igazságokat vágott az igen tisztelt mamák és a kedves leánykák sze­mébe, hogy azok csakúgy hüledeztek tőle és bizony-bizony már félteni kezdtem az en kedves barátom becses hátát attól, hogy nagyobb mennyiségű napernyőkkel jön majd nem kivánt közvetlen érintkezesbe. F.gy szónoklati tehetségekkel megáldott egyleti tag néhányszor reám is irányította szikrázó tekintetét—talán mivel egy szerkesztőség kö­telékébe tartozom a felolvasó No. II-vel—es annak a ragyogó szempárnak a villáma menydörgésre és zivatarra engedett követ­keztetni, Hát én bizony annak rendje és módja szerint megugrottam és a fenyegető zivátar elől biztos fedél alá menekültem. Féltem, hogy a női kézimunka nyomo­kat hagy az arezomon, már pedig én nem akarok kiállítási tárgy lenni a szeptemberi tárlaton ! Kópé. Pápai séták. Kiszakított lapok Monsieur Ségnin naplójából. — Ah I Páris, Paris ! Honvágy gyötör, vágyódom utánnad. Érzem, hiába, nem pótolhat téged semmi. Még Pápa sem. Ma még sétálok egyet, utolsót, aztán haza. . De hát hova menjek utoljára ? Monsieuf Müller' maga is abban a véleményben van, hogy mindent lát­tunk, a mi érdemes a megnézésre, sőt még a mi nem érdemes is. Láttam az összes városrészeket : a belvá­rost, a mely czifra, eleven, jókedvű ; a hosszu-utezát, mely elegáns, aristokratikus, de szenvtelen, hideg ; a tópartot, mely kevésbé aristokratikus ugyan, de nem is hideg, nem is szenvtelen, hanem inkább szenvedélyes (a szerelemben !) a kariát, mely telivér demokrata, de utánozza a legfelső tizet ; (itt a u.vzer ennyire reduká­lódik !) a szinh zat, mely az ásitásig unalmas; Monsieur Müllert, ki az unalmasságig ásit — 111011 Dieu ! hát mit tehetek még egyebet ? Egyéb nevezetesség azt hi­szem nincs l'ápán . . . Apropos 1 végigjárom az egyes kávéházakat, mulatóhelyeket. Legelőször is benéztünk a Griff kávéházba hol az irodalmi tőzsde van. Az antagonismus, mely a púitokat elválasztja egymástól, itt jut legeklatánsabban kifejezésre. Nemcsak debatteokban, hanem külsőségekben is. A naturalisták és a materialisták például piccoló feketét isznak, (ez jobban illik a sötét világ gyűlölethez) a ro­mantikus iskola hívei piccoló kapucinert. A lyrikusok langyos limonádét szürcsölnek, mig a titkos drámaírók knikebeint és unikumot fogyasztanak el nagy mennyi­ségben. Ettől jutni: ugyanis olyan önkívületi állapot­ba, hogy drámaírásra vetemednek. Legcsodálatosabb állatfaj azonban a humoristáké. Ezek raj onkint savanyu ugorkát rágnak foghagymával. Azt mondj.ik, hogy ez a két növény a saját izét és zamatjat adja a viczczeknek. Elolvastam pár karczolatot. Vraiment ! ez tökéletesen igaz. Ezt az intézményt meghonosítom Francziaoiszágban. Ezután protekezió folytán bejutottam a Polgári körbe. A demokraczia vivmánya a »] olgári kör.« Ez csinált urakból polgá okat s a polgárokból urakat, Azaz, hogy azért lett alapítva, hogy az urakból polgárokat csináljon, hanem ők sokk*al kényelmesebbnek találták az egyenlőségre való tekintő 1 bői, ha ők lesznek urakká. Egyebekben pedig itt csinálják a magas politikát. Átlag hetenkint háromszor megbuktatják az átlcc 5 kormányt, tavasszal kikergetik a muszkát Szibériába, sül ügy hal­lom, Boulanger idejében visszaállitot.ák nálunk a csá­szárságot. Mikor azután mindez mégsem történik meg, akkor vigasztalódnak azzal, hogy a mi nem volt, az még lehet. Mellesleg nyáron kuglizó-háborukat folytat­nak. más háborúk hijján s ha nincs forradalom, meg­elégszenek azzal a sensatióval, ha egyik polgár ki­lenczet dob. (Vége köv.) tott asztalától, mert az a másik úgy kívánta, de az nem tesz semmit, ön hozzászoktatott ilyesmikhez. De hogy attól a kis leánytól elveszi játékszereit, hogy nem engedi, hogy játszék, futkosson mint egy másik gyermek, azt nem tudom megbocsátani . . . Arcza kipirult a haragtól, elfordult, ki akart menni . . . Az apa odalépett a leányhoz, belené­zett szemeibe és először látta, hogy mily szépek azok. Koromfeketék mint a setét éj­szaka, körülötte a világos szőke haj, olyan mint a hajnal pírja, mely szelíddé teszi an­nak setétségét. —• Igaza van Róza . . . Szótlanul levonta a gyürüt ujjáról és odaadta neki. — Küldje el annak a másiknak. Eszébe jutott e pillanatban, hogy Kláráért nem szabad elvennie Irmát. Róza ki­felé indult, a kis Klára pedig éppen akkor jött futva a szobába. — Ugy-e apa nem ereszted el Rózát ? . . — Nem édes lányom . . . nem . . . sohasem. Erezte, hogy attól a két szempártól nem tud szabadulni . . . ! 2421. 893! Hirdetmény­Alulírott mint Pápa város polgár­mestere által közhírré tétetik, hogy a N. M. m. kir. honvédelmi minisztérium által 71.411/IV. szám alatt, háború ide­jén népfelkelési tisztviselői állás teljesí­tésére vonatkozólag pályázati hirdetmény a városi jegyzői hivatalban közszemlére kitétetett, azzal, hogy azt az érdeklődő népfelkelési kötelezettek bármikor meg­tekinthetik. Pápa, 1893. május 20. Osváld Dániel polgármester. HÍREK. — A »Jókai kör« megala­kulása. A »J ó k a i-k ö r,« mely vá­rosunk közművelődésének föllendítését lesz hivatva előmozdítani, ma délután 3 órakor tartja alakuló gyűlését az ál­landó színházban. —- Üdvözöljük e helyről a megalakulásra ma városunk ba érkező illustris vendégeket, — kik na­talmas segédkezésükkel előre is elég kezességet nyújtanak ezen, bizonyára áldásos hatású kör életképességére. Az alakuló gyűlés programmjának egy nagyon érdekes pontiát képezi Feny­vessy Ferencz »Jókairól« szóló felolva­sása, mely kétségtelenül fel fogja szí­tani közönségünknél az uj kor iránti lelkesedés tüzét. Az alakuló gyűlésre ma a déli vonattal városunkba érkez­keznek : Komócsy József, a »Petőfi társaság« elnöke, Kiss József, költő, a «Hét« szerkesztője, Várady Antal, az »Ország Világ« szerkesztője, End­rődy Sándor költő, Feszty A rpád fes­tőművész, Szávay Gyula, a »Győri Hirlap« szerkesztője. Előkelő vendé­geinket ünnepélyesen fogadják a vasút­nak E-tv 8 órakor pedig a »Griff« fogadó nagytermében tiszteletükre ban­kett lesz. — A budai honvédszobor leleplezésén megyénket Páál Dénes, Ováry Ferencz orsz. képviselő, Lukácsek János ugodi plébános, Kovács Imre pol­gármester, Varga Lajos, Kerényi Ká­roly, Demko István urakból álló kül­döttség képviselte, a veszprémmegyeí 48-as honvédek közül pedig Veredics Mihály, Kovács Ignácz és Gervay Mi­hály voltak jelen a fényes ünnepélyen, -—- Kinevezések. Gasparics Vin­cze devecSeri kir. járásbirósági Írnokot az igazságügyminiszter ugyanezen járásbíróság­hoz segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. — M e r s i t s Géza pozsonyi kir. törvényszéki írnokot pedig a devecseri kir. járásbírósághoz helyezték át. — Művészestély. Jászai Mari, Hilgermann Laura és P o j 1 o n y i Elemér csütörtöki fellépése iránt a közönség körében rendkívüli érdeklő­dés mutatkozik, a mi leginkább abból következtethető, hogy a páholy, erkély­s támlásszékek már jórészt levannak fog­lalva, úgy, hogy az est sikere már tel­jesen biztosítva van. Hogy a művészek különben is kellemes emlékekkel távozza­nak tőlünk, a rendezőség elhatározta, hogy a művészeket érkezésük alkalmá­val ünnepélyes fogadtatásban fogja ré­szesíteni és ezenkívül kellemes megle­petést tart fenn a két művésznő részére. A művésztársaság csütörtökön a déli vonattal érkezik városunkba. — Esküvök. Schleifíer Kálmán kis­czelli járási állatorvos e hó 28-án tartja meg egybekelési ünnepelvet kedves es művelt menyasszonyával: Áltstádter Gizellával. — Ugyancsak e hó 28-án esküszik örök hűséget U n g á r Sidonia kisasszonynak W e i s z ig­nátz kis-czelli lakos kereskedő. — Pápai tornászok győzelme. A pápai ref. iőiskola az idei tornaversenyen is hű maradt regi híréhez. Azelőtt nagy em­bereket adott a hazának, most ügyes torná­szok kiképzésével nagyobbítja jő nevét. A legutóbb megtartott tornaversenyen többszö­rös kitüntetés érte főiskolánkat a mennyiben derék tornatanára: Borsos István elismerő oklevelet kapott és azonkívül dijat nyertek (magas ugrásban) Oláh Géza VII. o. ta­nuló (I-ső helyen), B a 11 a Kálmán VIII. 0. tanuló (Il-od helyen), valamint győztesek voltak ifjaink a kötél huzá s-nak neve­zett erőgyakorlatban is, a mennyiben a szol­noki iskola növendékeit elütötték a juta­lomtól. A tornaversenyen résztvett ifjak tisz­teletére Láng Lajos, városunk képviselője nagy lakomát adott a »Belvárosi körben«, s a jó étel-ital mellett néhány kellemes órát töltöttek ifjaink képviselőnk társaságában, — Dr. Rózsa Gézáról — ki a na­púkban tette le a tanári vizsgát — tévesen irtuk a mult számban, hogy 70 forint szor­galom dijat kapott. Ezt a 70 forintot a fia­tal tanár egy munkáidéval nyerte pá­lya,dij juL mely „Bessenyei mint drámai VŐ" czim alatt a napokban hagyta el a sajtót s a melynek méltatására még visszatérünk. — Vasúti ügy. A m. kir. államva­sutak értesítése szerint a zala-egerszegi or­szágos vásárok napjain Kis-Czellből reggeli 3 óra 59 perczkor Zala-Egerszegre különvo­nat fog indulni, mely 7 óra 39 perczkor ér­kgzik oda,

Next

/
Thumbnails
Contents