Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-05-21 / 9. szám

a vízi erő nem okoz többé költséget, s az üzemköltség is csak a berendezés jó karban tartására szorítkozik, tehát elenyésző csekély. Ilyen vidéken tehát határozottabban legolcsóbb a villamos világitás. Megjegyezzük itt, hogy az erőt szolgáltató viznek nem szükséges közvetlen a világítandó helységben lenni. Mert maga az erő a turbináktól sodronykötelek segítségével tetemes távolságra vihető át, de még inkább lehetővé teszi a távolesö természeti erők kihasználását a villamosság azon ismert tulajdonsága, hogy nagy távolságba is elvezethető. Az pedig nem szükséges, hogy a villamos telep a világítandó helységben legyen, hanem a távol vízesés mellett vagy folyó partján fölállított teleptől földalatti kábeleken vagy magas póznákra erősített vezetékeken lehet a villamos áramot a helyszínére vezetni. A legnagyszerűbb példa erre a mult év julius havában megnyitott tivolirómai elektromos mű. Itt a hajtó erőt egy 110 méter esés magassággal birö víz szolgáltatja, melytől körülbelől 300 mt. távolságra, regényes hegy oldalában van a gépház és villanyfejlesztőtelep felállítva ; innen vezettetik a villamos áram a kopár Campagna Romanán keresztül mintegy 28 kim távolságban Rómába. ^37-Ilttér) Monsieur Ségnin — kinek a »Griff« szálloda szobaasszonya által irt fulmináns társadalmi iránycikket e x p r e s s Párizsba küldtük —- lupunkn;.k alább olvasható francia cime alatt küldte a következő táviratot, melyet G r e i 1 i c h borbála u hölgy megnyugtatására hü fordításban sietünk közre adni. Távirat. Paris, le 16. mais 1893. Au Redacteur du »Journál-índépendant de Pápa« Táviratát, melyben arról értesit, hogy »Naplöm«-at megtalálta, kiadta — némi haraggal ugyan, de minden nagyobb következmenyek nélkül olvastam. A mellekelt »Nyilttér« azonban — melyet erkölcstelen leleplezésem szült vala —• annyira meghatott, hogy a könnyekig elerzékenyedtem s azóta folyton hamut hintek fejemre és szőrcsuhában járok. Kérem adja át ezen üzenetemet G r e i 1 i c h Borbála ő nagyságának s jelentse ki neki nevemben, hogy az általa oly lelkesen hirdetett magasztos erkölcsi tanok folytán olyan morális katzenjammert kaptam, hogy annak hatása alatt rögtön lemondtam a világi örömekről s ezen bűnbánó sorokat már egy karthausi kolostor szűk cellájában irom. Mindezeken felül meg fogom tenni a szükséges lépéseket, hogy ő nagyságát a párisi erkölcsneinesitő egyesületben (»C ercle párisién pour, amélioration des raoeurs«) már a legközelebbi jövőben disztagjává válassza s ha utam valaha még a legsötétebb Magyarországba visz — rajta leszek, hogy a solymári rózsaleány erénykoszorujával is ő nagysága »c s e k é 1 y személyének® becses fejet diszitsék föl Ki is egyébiránt vagyok kitűnő tisztelettel Monsieur Ségnin néhai pápai utazó, most párizsi karthausi barát. HÍREK. — Lapunk olvasóinak és munkatársainak kellemes ünnepeket kiváiiunk ! — Mai számunk tartalma. I. a főlapé: Veni dator munerum : M. E. A budai honvédszoborról. Arany János : Hercz Emil. A villamos világitás: Plántr Béla. — Hirek. — Szerk. üzenetek. — Tárcza: Versbokréta. írták: Méry Káról)', Feleld Sándor, Róna Béla és Lampérth Géza. Vallomások : Erazmus. A mi ünnepélyünk : S. A. — II. A z ünnepi mellékleté: Pünkösdi rózsa. írták : Salzer Aladár. Rózsa Miklós, I—a, Gusola Ida. Tanultam hinni . . . (Költemény) : Túry Zoltán. Alku. (Költemény) : Osváld Kálmán. Csak Istennek hiszek vakon ; Város^y Mihály. Virág és dal. (Költemény): Tövis. Irodalmi ereklye : Közli M. E. — Pünkösdi mellékletünk. Néhány pünkösdi r ó z s át csokorba kötöttünk, s piros pünkösd reggelén olvasóközönségünknek asztalára tesszük. Mindegyik élénken tükrözi vissza az illattalan bazsarózsa fennhéjázó büszkeségét, mely a modern kornak minden mozzanatát jelképezi. — Személyi hirek. K. K op á c s y Juliska asszony a népszínház elsőrendű művésznője, ki rövid vendégszereplése alatt is hamar meghódította a pápaiak szivét vasárnap déleI lőtt 9 7-2 órakor utazott el városunkból. l 1 A művésznő rendkívül elégedetten tái vozott tőlünk, — mint mondá — kellemesen fog városunkra visszaemlékezni és ha szívesen fogadják idővel ismét visszajön hozzánk. — Művészi kőrút. Lapunk mult számában említettük már, hogy Jászai Mari, Hilgerman Laura és Polonyi Elemér művészi kőrútra . indulnak és városunkban is tartanak előadást. Mint bennünket értesítenek, a nevezett művész társaság állandó színházunkban Junius i-én kezdi meg előadásainak sorozatát és bizton állítjuk, hogy műértő közönségünk örömmel fogja megragadni az alkalmat, éstömegesenfogmegjelenniszínj házunkban, midőn az első magyar tragíka szavalataiban, operánk elsőrendű tagjának gyönyörű énekében és egy kiváló zongoraművész briliáns iátékában gyönyörködhetik egy estén, gyors egymásutánban. Jászay Mari asszony Kiss József »Jehováját« fogja az ő művészi szavalatában bemutatni, valamint Arany János és Jókai Mór műveiből egyet mást. Az előadás a Pápán alakítandó Jókai kör javára lesz meg tartva, jegyekre előjegyzéseket elfogad Kiss TiV (tUui _vpirkereskedő. — A Jókai kör megalakulása. A városunkban alakulandó Jókai kör létesítése ujabb határozat szerint mához egy hétre fog megtörténni. Ez alka= lommal Feny vess y Ferencz orsz, képviselőn kivül, ki a kezdeményezők élére állott, számos nagynevű iró és művész fog Budapestről városunkba érkezni. A mi népünnepélyünk. —- A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Néhány perezre szertefoszlott a cselszövény és ármány. Az emberi irigység letette utálatos fegyverei, s helyt adott a pajzán jókedvnek, a fesztelen lelkesedesnek. A jótékonyság malasztja felviditá az arezokat, s isteni fényt, valódi örömmámort lehelt a szemekbe . . . Azurpalástba öltözött a nap, s bearanyozta enyhe sugarával a természet virágos birodalmát. Meseszerű gyorsasággal pattant ki a bimbó, nőtt a rengő kalász ; fenn a kék légben kedves melódiákat csattogtak az ártatlan madárkák. A természet is ujjongott az emberi sziv jótékonyságának, hogy varosunk java része őszinte jóakarattal, igazi készséggel rakta össze filléreit a nyomor enyhitésére, a szenvedő arcz felvidítására. Jól esett a szemnek, jól esett a léleknek, mikor a főiskolai tornakertnek gyepes utjain együtt láttuk a fesztelen népet a város intelligens elemével ; a közennég »hautcrem«je együtt mulatott a »grand peuple«el s ez néhány pillanatra egy kissé csiszolta modorát, hozzászoktatta finomabb mozdulatokhoz, s bevezette az Ízléses etiquette előcsarnokába. hs az etiquette ezúttal nem ment túlzásig, megmaradt az aesthetika korlátain belül. Az előkelőbb madameok szivesen tartották kezükben a virslis tányérokat s stante pede, minden teketória nélkül költötték el a bevásárolt élelmiszert a jótékonyság nevében. De nem csak a veszprémi tüzkárosultak leírhatatlan nyonjora, fájó könnyei buzditották a közönségét, hogy filléreiket a jótékonyság oltárára lerakják. Sokban hozzájárultak az elárusitónők is, kik a legnagyobb keszséggel, buzgalommal munkálkodtak. A bájos, kedves kisasszonyok, kiknek ajkán oly édesen ül az enyelgő mosoly, s ragyogó szemeikkel oly bűvösen kacsingatnak, most komoly, munkás leányokká lettek, s csak olykor-olykor kaczagtak fel, ha egyegy csintalan gavallér kiszolgálás közben valami sikamlós »bonmotc-t vetett oda, természetesen szintén a jótékonyság neveben. A hanezurozó-leánykák, kikt t oly sokszor láttunk végiglejteni a tánezterem parkettjén lenge báliruhájukban odahajolva a férfinak vállára, most hevenyében felütött sátrakban jelmezbe öltözve üditő italokat, jöizü ételt, mézédes süteményt, s mindenféle csecsebecsét árusítottak el ; es a pénzt — pláne a felülfizetéseket -— elébe helyeztek a fiatal uracsok udvarlásának. Természetes, hisz az udvarlással nem sokat mozdíthatják elő a testvérváros felvirágoztatását, nekik szép szavak helyett pénz kellett, Es ezt kaptak is bőven. Az egyik sátorban lelkesedésünk lángjait oltogattuk az üditő fagylalttal (ha ugyan csakhamar el nem fogyott volna) ; majd ha a testvérváros nyomora egy kicsit elbusitotta szivünket, a bornak tüzes nedűjéhez folyamodtunk s melléje izlelitőül egypár csintalan kacsintást kaptunk. Itt a hazafi magyar érzelmeinek adhatott kifejezést a gulyás és bor mellett, mit magyar lányok szolgáltak fel zamatos jókeddvel, kedves egyszerűséggel; amott a testvérország, a komoly arczu Ausztria nyert elégtételt csinos, bájos lánykáktól ; szép magyar szóért, olcsó pénzen sört ihattunk és sóskiflivel garnírozott virsliben dúskálhattunk. Azután jött a nemzetiségi elégtétel a tót sátorban, nemzetiségi izgatások nélkül, nem hallottunk itt iz^mó szónoklatokat, de azért a tótkisasszony s az aranyos tótaszszonyka elé ggé meghódították nemzeti szivünket. Eladtak minden játékszert. A keleti- és mézeskalácssátorban a méz, az édesség vitte a szerepet, a mi ugyan a többi sátorokban sem hiányzott. Czukor és sütemény, puszedli ; (de nem az igazi kifestett, verses szivek (minden érzelem nélkül) voltak itt kaphatók. Különösen a szivek nagy kelendőségnek örvendtek ; a fiatal emberek leginkább ezzel kedveskedtek a kisasszonyoknak, s talán valódi szivüket is odaadták vele Az areglcépek termés?ete§eri mind el*