Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-30 / 6. szám

CSARNOK. Öncsalás. IRTA : RÓZSA MIKLÓS. (Folyt, és vége.) Azt hitte most mindegy lenne neki akárki, csak valakit szerethetne s az a valaki csak egy parányi szeretettel is viszonozná ezt. S merengései közben ismét eszébe jutottak Margit szülővárosának ártatlan örömei, s a szegény rokonok jóságos szeretete. E gondolatnál megállott. Eszébe jutott, hogy ebben az egész komédiában a vesztesek tulajdonképen Margit szegény szülei voltak. Mennyi reményt kötöttek ehhez a házassághoz. S most legidősebb leányuk, Margit, kinek szerencséjében reménylett az egész család, ki tudja hol s micsoda állapotban barangol, mig otthon fejűkre nőtt a második leány. Zombory ugy érezte, hogy elégtétellel tartozik nekik ezért a veszte ségért. Most először villant meg tejében az a gondolat, hogy tán ő mégis hibás volt abban a játékban, hogy talán azzal a gondolattal kellett volna felnevelni a leányt, hogy felesége lesz s nem hogy bácsija ! Egy megfizetetten adósság terhe nyomta lelkét. Azt hitte, hogy huga tőle fogja számon kérni gyermekét s hogy ő nemcsak hogy azt neki vissza nem adhatja, de kárpótlást sem bir neki érte nyújtani. S e zavaros gondolatok chaosából tisztán emelkedett ki előtte Margit húgának, a már szintén nagy leánynyá serdült Jolánkának képe, mint egy élő tiltakozás azon gondolat ellen, hogy az adósság megfizethetetlen. Kopogtak. A levélhordó hozott egy illatos levélkét, melyben Margit értesiti »egyetlen szeretett nagybácsiját« hogy első nevelőnői állását elvesztette asszonyának féltékenysége miatt s már hetek óta állomás nélkül bolyong a Dunántul egyik nagyobb városában. Kétségbe van esve, mert oklevél nélkül tisztességes nevelőnői állomásra nincs kilátása s értesiti, hogy egy »szolid« kávéházban a pénztárnoknői asztalt fogja eltogadni. De addig is, mig ez a hely számára megüresedik, küldjön a bácsi számára 10 irtot, mert maholnap a betevő falatja sem lesz meg. Végül biztosítja őt örök hálájáról. Zombory szomorúan mosolygott. Épen jókor jött ez a kegyetlen elégtétel. Mintegy folytatását képezte ez a levél az ő elmélkedéseinek. Látta maga előtt zokogó húgát, amint talán épen ennek a levélnek másolatát olvassa tel Margit atyja és nővérei előtt, látta gondok-okozta ránczos homlokát a szerencsétlen családapának, látta a testvérük felett siránkozó gyermekek csoportját s látni vélte mindenek felett a Jolánka szomorúan szemrehányó arczát, mely őt látszott okozni ezért a sok keserűségért. S ennek a visiónak a hatása alatt, mintegy előbbi gondolatainak folytatáskép ült le az íróasztalhoz s szilárd elhatározást mutató férfias vonásokkal irta Margit édes anyjának. »Kedves húgom ! Bűnösnek érzem magam veled szemben s most vezekelni jöttem te hozzád ! A minden sebet legjobban gyógyító orvos az idő tán a te sebeidet is behegesztette már, nem kell hát attól félnem, hogy újból felszakasztom azt. Hát bevallom neked, hogy Margit szökése még ma is önsúllyal nehezedik a lelkemen. Magamra veszem azt a terhet, mit ez a tett lelkiismeretemre rakott. Nem akarom veled megosztani, bár közös elhatározásunk alapján cselekedtünk — akkor ? De könnyíteni akarok rajta az által, hogy igéretemet, melynek teljesítése nem rajtam múlott mégis beváltom. Beváltom azért, hogy elégtételt nyújtsak neked meghiusult reményeidért ; beváltom azért, mert most még jobban vonzódom hozzátok, mint annakelőtte s végül — valljuk be most már őszintén •— beváltom azért, mert érzem, az ő helyét be kell valakinek töltenie ! Méltányos is, előttem es i talán előtted is kedves, hogy az a valaki ,a" I te ifjabbik lányod, Jolánka legyen ! Azáltal, hogy én — akaratomon kivül bár - megfosztottalak egyik leányodtól, rászolgáltál, hogy most meg a másik leányod magamhoz váltásával könnyítsék a te súlyos ter! heiden. Viszont cserébe azért a fájdalomért, j mit az a másik okozott nekem — szinte I akaratodon kivül bár — rászolgáltam arra, í hogy a te lányod hozza a boldogságot há! zamba ! Hiszem és remélem, hogy visszahozza I számomra ezt, mit elrabolt az — másik ! ! Ebben a boldog reményben várja anyai ál! dásodat. szerető bátyád a te jövendő fiad ZOMBORY PÁL. H: * * A kaszirnő odaült közéjük Nem sokáig hivta az a leder asztaltarsaság, mely a »Bachus kávéház« egy füstös chambre separeéjában még a késő reggeli órákkal is toldozgatta a nekik oly rövid, vidám éjszakát. A poharak koczintásának zajos lármája közben tán észre sem vették volna, hogy a pinczér a pezsgős üvegen kivül egy levélkét is adott át Margitnak. Nem is kellett neki felszakítani, nem is kellett neki soká vesződj nie az olvasásával. Egy kártya volt csupán j a be sem ragasztott borítékban, mit egy i szempillantás alatt átfuthatott; Zombory Pál ! mérnök és Kűn Jolán jegyesek. Csak egy pillanatig tartott a bámulása. Ijedten törülte le a kilopózkodott könnyet, mely elmázolta kifestett szempilláit: nem valu az ebbe a vidám compániába. S még mi| előtt az úrfiak kérdéseikkel megostromolhatI ták volna, kevélyen lökte közéjük az eljegy1 zési kártyát : »Látjátok urak, az én nevem I állhatna most itt. aranyos betűkkel — ha akartam volna. Mégis csak nagy szamár 'volí tam én akkor !« — Elkomolyodott, de csak egy pillanatra, akkor felkapta a pezsgős poharat s büszkén, mint egy királynő tekintett körül az asztal mellett ülőkön s sziláján, mint egy szabad oroszlán, megrázta szőke fürtéit s felkiáltott : Koczintsatok annak az uj frigynek a boldogságára ! S szavaiban annyi hamis büszkeség annyi képzelt fölény nyilatkozott meg, amennyivel csak egy olyan leány dicsekedhetik, aki nem adta el magát, mint az a — másik. Fenékig itta, aztán^ földhöz vágta poharát, melynek darabjai • csörömpölve hullottak szét a padozaton. Első biztosító intézet katonai szolgálat esetére. (0 cs. és kir. fensége József föherczeg védnöksége alatt, miat szövetkezet.) Miután a hozzánk vagy képviselőségeinkhez intézett számtalan kérdezŐsködésboi azt kell következtetnünk, hogy a nagy közönség a József föherczeg Ö cs, és kir. íensége magas védnöksége alatt 0 cs. kir. ós apostoli felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk, I. Ferencz József koronáztatásáuak 25 éves jubileuma alkalmából alapított s általunk vezetett jótékonycélu intézet rendeltetését, hivatását és működését gyakran félreérti, indíttatva érezzük magunkat a nagy közönség tájékoztatására a következő rövid ismertetést közzétenni. Alulirt biztosító intézetnek kizárólagos czélja 10-12 éves fiúgyermekeknek katonai szolgálatra leendő besoroztatásuk esetére csekély évi, negyedévi vagy havi dij fizetése ellenébej egy bizonyos tőkét biztosítani; egyrészt azon anyagi terhek fedezésére, melylyel akár a három éves rendes, akár pedig az egyéves önkéntes katonai szolgálat mindig össze van kötve, másrészt azon célra, hogy a biztosítottnak módjábau legyen akár egy hivatása szerinti életpályát alapítani, akár pedig a szolgálat által félbeszakított tanulmányait folytatni. Ehhez képest a biztosított tőke, mely esedékessé akkor válik, mikor a biztosított fiu katonai szolgálattételre besoroztatik' a biztosító kívánságához képest akár egyszerre egy összegben, akár pedig egji vagy három évre elosztott havi járadékban fog kifizettetni. A szolgait befejezése után pedig a biztosítottnak 24 éves korában ezen kikötött biztosítási összegen felöl nyereségképen még ogy besorolási jutalék fizettetik ki, mely a létező viszonyok szigorú mérlegelése mellet eszközölt számitások alapján magának a biztosított tőkének 30—70 százalékát fofja kitenni. Az intézet ugyanis az üzleti nyereséget, illetve a tiszta nyereség 60 százalékát ismót biztosítottjainak juttatja olyképen, hogy minden korosztály számára az ezen korosztályt illető biztosítási tőkék összege arányában egy osztalékalapot létesít, mely osztalékalap ezután mint önálló alap, az intézet töboi vagyonától elkülönítve Kezeltetik ós minden évben az üzleti nyereségből az imént emiitett aránynak megfelelően gyarapittatik, azon év elteltével pedig, melyben ezen korosztály a 24-ik évet elérte, az e korosztáhba tartozó egyes biztosítottak között, ismót biztosítási tőkéik arányában,besorozási jutalék címén felosztatik. llyképpen intézetünk kétszeres előnyt nyújt a biztosítóknak, mert mig igeu csekély, úgyszólván minimális dijak befizetése ellenében biztosítottak besoroztatása esetében a katonai szolgálattal kapcsolatos költségek fedezésére egy bizonyos tőkeösszeget fizet ki, addig, tekintettel a 30—70 százalékos besorozási jutalókra, a biztosítási dijakba íektetett pénzt egyuttal oly kedvezően gyümölcsözteti, mint azt a felek takarékbetét utján a mai viszonyok között egy pénzintézetnél sem érhetik el és nyújtja intezetünk e kétszeres előnyt úgyszólván minden számbavehető kockázat nélkül, miután— ha a biztosított a sorozásnál katonai szolgálatra alkalmatlannak találtatnék — a befizetett dijak a biztosító szülőnek minden levonás nélkül egyszerre ós azonnal viszszafizettetnek, mi egy ÓAÍ biztosítási dij levonása után akkor is történik, ha a biztosított fiúgyermek a besorozás előtt meg találna halai. Miután a biztosítást az intézet lehetőleg mcgkönynjiteni és a legszegényebb családapáknak is lehetővé tenni kívánja, nemcsak nogy a biztosítási dijakat igen kis összegben állapította meg, de ezen felül még azt is elhatározta, hogy a biztosítási dijak fizetésére miudig készségesen engedélyez három havi halasztást, sőt na a felek három év leteltével fizetni képtelenek volnának vagy nem akarnának, részükre egy díjmentes leszállított köt* vényt állit ki, az eredetileg biztosított teke megfelelő részéről Legyen szabad továbbá még felemlítenünk, hogy intézetünk jótékony hatásának kiterjesztése céljából az intézethez befolyandó jótékonysági adományokból egy rokkantalapot létesít, mely az intézet által is évi nyereségének 20 százalékával évről-évre rendszeresen dotáltatni fog. Ez alapból intézetünk oly szegény volt tagjait, kik háborúban megsebesültek, illetőleg azok özvegyeit és árváit, továbbá rokkant szegény katonákat, kik valamikor az intézetnél biztosítva voltak, illetőleg azok özvegyeit és árváit,végül egyáltalában szegény és segélyre méltó egvéneket, kik valamikor az intézetnél biztosítva voltak, esetleg oly egyéneket is kik intézetünknél biztosítva nem voltak, kívánunk kisebb vagy nagyobb és a mutatkozó szükséghez képest állandó vagy időleges segélyben részesíteni és ilyképen a szenvedést, a nyomort és nélkü'özést, meiyot egy esetleges háború vagy a ka onai szolgálat alatt bekövetkezhető baleset maga után von, tőlünk telhetőleg minden irányban ós mindenhol enyhíteni. Jelen ismertetésünk befejezése előtt legyen szabad az előadottak teljes megórthetóse végett még egy példát is felhoznunk, Egy atya 2 éves fia részére besoroztatása esetében egy 1000 frtnyi tőkét kiván biztosítani. E célból kell biztosítási dij fejében fizetnie a biztosító atyának azon óv október elsejéig, a melyben a fin 21-ik évét be«